Tóth Mónika az ELTE-n szerezte meg alap-és mesterszakos diplomáját, majd Németországba költözött, ahol megtanult zsonglőrködni. Jelenlegi munkájával hátrányos helyzetű embereken segít: főállásban a KézenFogva Alapítványnál dolgozik, emellett a Magyar Zsonglőr Egyesületnél is tart foglalkozásokat. Mónika mesterszakos diplomamunkája a fogyatékkal élő embereket segítő szervezetek reprezentációs stratégiáival foglalkozik, és ezt az irányvonalat munkájában is továbbvitte.
Mikor és miért kezdtél el foglalkozni a fogyatékkal élőket támogató szervezetek reprezentációjával?
Ezzel a témával a 2009-es BA szakdolgozatom kapcsán kezdtem el foglalkozni. György Péter volt a konzulensem, ő hívta fel a figyelmemet egy érdekes esetre: a helyiek kérésére egy fogyatékkal élő embereket üdültető cég kerítéssel akarta elkülöníteni a vakációzó csoport tagjait a balatonszemesi strandon, mert viselkedésükkel zavarták a többi fürdőzőt. Erről beszélgettünk, utánamentem a történteknek, és szerintem egy egész jó riport kerekedett belőle. Így született meg a szakdolgozatom, amit később a Médiakutató is leközölt. Az egyetem után a Közelképnél voltam újságíró, ahol szintén fogyatékkal élő emberekről írtam cikkeket.
Az átlagember számára többnyire ismeretlen szakterületen dolgozol. Hogyan talált rád a szociális cirkusz?
Igen, nem túl gyakran találkozom hasonló munkakörben dolgozó emberekkel (nevet). Az alap- és a mesterszakom között külföldön szerettem volna élni egy évet, és erre az Európai Önkéntes Évet találtam a legjobb lehetőségnek. A program lényege, hogy egy évig dolgozhatsz önkéntesként, cserébe kapsz szállást és ellátást, illetve különböző szociális ügyekben is részt vehetsz. Rátaláltam egy olyan lehetőségre, ahol szociális cirkusszal lehetett foglalkozni Németországban. Ez nagyon izgalmasan hangzott. Kézenfekvőnek tűnt, hiszen beszéltem németül, így jelentkeztem, és sikeresen bekerültem a programba. Egy németországi szociális cirkuszban kezdtem el dolgozni, ahol megtanultam zsonglőrködni. Hazajöttem, felvettem a kapcsolatot a Magyar Zsonglőr Egyesülettel, és végül pár évvel később az egyik egyesületi taggal elindítottuk az első hazai csoportot Pesterzsébeten.
A szociális cirkuszt nagyjából élménypedagógiaként kell elképzelni: a zsonglőrködés oktatását szociális munkával kombináljuk.
A koronavírus-járványig nagyon szépen haladt a program, sokfelé dolgoztunk. A járvány kitörése óta egy kicsit belassult a dolog, mivel ezek közösségi programok. Én inkább pedagógiai fronton vagyok erősebb, mint a zsonglőrködésben, hiszen nem vagyok profi cirkuszművész. Sajnos. (nevet)
Hogyan járul hozzá a társadalmi egyenlőtlenségek lebontásához a szociális cirkusz?
Mi külsős eseményekre is elvisszük a programban résztvevőket. Ha reprezentációs szempontból nézed, már ennek is van társadalmi üzenete. Múltkor például egy csapat roma fiatallal mentünk el a Trafóba. Olyanokkal, akik egyébként nem mennek ilyen közegbe, de általunk részt vesznek, figyelnek, nézőként vannak jelen. Nagyon szeretem a zsonglőr közösségben, hogy egy rendkívül nyitott társaság. A covid előtti időkben minden nyáron tartottunk Pécsett egy tábort, kvázi egy zsonglőrtalálkozót, ahol a felnőtt zsonglőrök találkoztak a mi roma fiataljainkkal. Az ilyen programoknak is van hatása, általuk egy kicsit kinyílik a világ a résztvevők számára. Leginkább azt kedvelem, ha helyben, a gyerekek lakóhelyéhez közel tudunk fellépni, ahová el tudnak jönni a szülők, szomszédok, ismerősök, és láthatják a szeretteik előadását. Ezeknek az előadásoknak általában nagyon erős üzenetük van, hiszen az emberek nagy része nem látja meg az értéket, a lehetőséget ezekben a gyerekekben. Azt gondolom, hogy ezeknek az alkalmaknak társadalomformáló erejük van, és segítenek elhozni a szemléletváltozást.
Tóth Mónika
A KézenFogva Alapítványnál nemzetközi programvezetőkent dolgozol, ahol elsősorban módszertani fejlesztésekkel foglalkoztok. Intézményi oldalról figyelembe veszik az ajánlásaitokat? Hogyan zajlik ez a folyamat?
A KézenFogva Alapítvány független szervezetként igyekszik módszertani ajánlásokat nyújtani.
Nekünk az a célunk, hogy a fogyatékkal élő emberek jobb körülmények között, méltósággal élhessenek.
Az elmúlt években a szervezet elmozdult a közvetlen szolgáltatói szerepkör felé. Ez azt jelenti, hogy ha érkezik hozzánk egy fogyatékkal élő, akkor őt különböző oldalakról tudjuk támogatni, azaz egy komplex szolgáltatási csomagban vehet részt. Ebbe beletartozik az ingyenes jogsegély, a kedvezményes árú családterápia, egy egyéni életvezetési tanácsadás, illetve egy munkaerő-piaci szolgáltatás is. Jelenleg inkább a gyakorlati oldal hangsúlyos nálunk, de módszertani fronton is vannak érdekes projektek.
Mesélnél egy kicsit a munkádról? Pontosan mivel foglalkozol nemzetközi programvezetőként?
Mi egy tizenkét fős civil szervezet vagyunk, így sokszor különböző feladatokat látok el. Van, hogy egy angol nyelvű projektmegbeszélést vezetek, van, hogy rendezvényt szervezek, van, hogy szakmai anyagokat véleményezek. Jelenleg három futó projektünk van, amelyeket az Európai Unió támogatásának köszönhetően tudunk megvalósítani: az egyik a pedagógusok érzékenyítő képzéséről szól, a második az animációt köti össze az inkluzív oktatással, a harmadik projekt keretében pedig inkluzív iskolai tankertekhez fejlesztünk módszertant. A levelezés, az adminisztráció, a szervezés mind része a munkámnak, angolul és magyarul egyaránt. Izgalmas találkozni a kulturális különbségekkel, amikor külföldi kollégákkal dolgozunk együtt. Korábban több civil szervezetnél is dolgoztam, a KézenFogva Alapítványt azért szeretem, mert egy innovatív és színvonalas helynek tartom.
Emellett a szervezet alapvető értékeivel is tudok azonosulni, hiszen a munkámmal fogyatékkal élő embereknek, vagy akár tanároknak is tudok segíteni, akik egyébként nem biztos, hogy hozzájutnának ilyen lehetőségekhez.
Mik a jövőbeli terveitek, céljaitok a szociális cirkusszal és a KézenFogva Alapítvánnyal?
A szociális cirkusznak sajnos nem volt könnyű éve a koronavírus-járvány miatt, de most vágtunk bele egy új együttműködésbe a csobánkai Csoda Tanodával. Nagy örömünkre immár hetedik éve támogatja a munkánkat a MOL Alapítvány, az ő segítségükkel tudtuk elindítani az újabb, 20-25 alkalmas projektet a Tanodában. Eddig Pesterzsébeten tartottuk a foglalkozásokat, örülünk, hogy most új helyszínen, vidéken is dolgozhatunk. A KézenFogva Alapítvánnyal megnyertünk egy új Erasmus+ pályázatot, amelyben pályázatíróként én is részt vettem. Ez egy angol nyelvű projekt, amit az alapítvány koordinál. A februárban induló program projektmenedzseri teendőit én látom el, úgyhogy egy jó kihívásnak nézek elébe!
Az interjút Juhász Dávid, alapszakos hallgatónk készítette. Kép: Tóth Mónika.