A Partizán az elmúlt években a hazai független média egyik legmeghatározóbb orgánumává vált. A csatorna politikai és más közszereplők életét, tevékenységét és gondolatait tárja a nagyérdemű elé különféle interjúk és elemzések formájában, mindeközben szem előtt tartva a szakmai precizitást, a pontosságot és az elfogulatlan tényszerűséget. Munk Veronika (Denník N) a csatorna alapító főszerkesztőjével, Gulyás Mártonnal beszélgetett.
Szerényen fogalmazok, ha azt mondom, a beszélgetésre sokan eljöttek. A padok roskadásig tömve emberekkel, az ablakokban is ültek, a lépcsőkön és a teremben még szabadon maradt területen a késve érkezők álltak. Fürkésző tekintetek kémlelték a bejáratot, amelynek mindkét szárnyát szélesre tárták a beözönlő érdeklődők előtt. Ezután érkezett az este meghívott vendége, Gulyás Márton, és kezdetét vette a beszélgetés.
Pottyondy Edina egyszer így interpretálta Márton egyik ellenzéki politikusokkal készült interjúját: „egy pillanatra láthattuk, hogy hogyan kellene működnie a közszolgálati médiának”, utalva ezzel arra, hogy a főszerkesztő nem csupán a kormány, de az ellenzék tevékenységét is képes kritikusan szemlélni. Saját elmondása szerint Márton életútjának alakulásában fontos szerepe volt annak, hogy otthon erőteljesen színház- és médiaorientált közegben szocializálódott. Dokumentumfilm-rendező édesapja révén hamar közel került a vizuális rögzíthetőség élményéhez és a filmekhez, szülei pedig sosem rejtették véka alá politikai nézeteiket, így a politikáról folytatott diskurzus is mindennapos volt a családban. Mindezek mellett az operarendezői hivatás is közel állt szívéhez, sőt mind a mai napig élete fontos része a zene. Ám végül mégsem a színház és az opera hozott neki széleskörű ismertséget, hanem az a terület, mely elmondása szerint mindig is a leginkább megmozgatta.
Visszatekintve engem mindig is a nyilvánosság formálása, alakítása, egy komplex megközelítés kialakítása foglalkoztatott
– emlékezett vissza Márton. Veronika felelevenítette az alkalmat, amikor először számolt be az egyik Márton által szervezett aktivista megmozdulásról 2011. április 18-án, az Alaptörvény elfogadásának napján: a résztvevők „Pac-Man-alakzatot formálva faltak fel egy paragrafusjelet. Ez egy tiltakozási aktus volt az akkori új alkotmány problémás passzusai ellen” – mesélte a moderátor. Az aktivizmus mindig is meghatározó szerepet töltött be Márton életében, e lelkesedésből született meg egykor a Slejm – A torkon ragadt politika-videóblog, melyből aztán a ma közismert Partizán nőtte ki magát, melynek (Márton szerint) egyik fő feladata a politikai szocializáció.
A Partizán nem csupán a jelent elemzi, de igyekszik feltárni, hogyan alakultak ki a mai politikai-gazdasági állapotok Magyarországon. A csatorna indulásáról azt mondta: „Az kezdett el érdekelni, hogy mi az, ami korábbi generációk alkotóinak nem sikerült, és miért. Ha annál komplexebben nézzük, hogy nem voltak elég tehetségesek vagy okosak, akkor milyen más okai lehettek ennek.” Hozzátette,
meggyőződésem, hogy a magyar társadalom kb. 80 százaléka hiányzik a nyilvánosság legfontosabb területeiről és csatornáiból.
Úgy vélte, akinek nincs közvetítő csatornája, vagy aki nem része egy szociokulturális hálónak, amelyeken keresztül a közügyekre hatással tudna lenni, az nem tud érvényesülni a közéletben. Hozzátette, szerinte ez nem csak Magyarországon létező probléma, azonban hazánkban kevesen rendelkeznek nyilvánossággal ahhoz, hogy a hangjukat hallatva változás is történjen az őket érintő ügyekben. A Partizán arra tesz kísérletet, hogy a lehető legtöbb oldalt és véleményt szólaltasson meg, tehát az értékpluralizmus mellett száll síkra. Veronika említett egy esetet, amikor Márton saját magát radikálisnak nevezte mind az aktivizmus, mind az újságírás területén. A főszerkesztő ma ezt a következőképp interpretálja: „Nem merném vállalni, hogy akkor mit értettem alatta. Most azt, hogy a radikalizmust egy alapvető polgári attitűdnek tartom.” Hozzátette:
Szerintem radikálisnak kell lenni abban az értelemben, hogy radikálisan kell tágítani az újságírói szerepfelfogást.
Arról beszélt, hogy szerinte az újságírás egyben képviseleti funkcióval is rendelkezik, ami rengeteg kutatást kíván meg az újságírótól, azonban hozzátette, szerinte a demokratikus újságírás nem az értékmentes nyilvánosság fogalmával egyenlő, hiszen minden ember más értékrendet képvisel, s épp ezen értékrendek egységes megjelenése biztosítja a nyilvánosság demokratikus kereteit. Ahogy sokakat, Veronikát is érdekelte a kérdés, vajon Márton újságírónak tartja-e magát. A főszerkesztő igenlő választ adott, és elsősorban annak tudta be a folyton felmerülő kérdést, hogy „az emberekben a szereptöbbszöröződés és a szereptorlódás miatt gyanút keltek.” Szerinte:
A modernitás után a későkapitalista viszonyrendszerekben nincsenek fix szerepkörök. Régen, ha újságíró voltál, akkor ez volt a nyilvánosságban betöltött funkciód.
Úgy fogalmazott, töredezett a kortárs nyilvánosság, a kapitalizmus pedig szerinte pusztítja a demokráciát és az emberi közösségeket. Mint elmondta, az objektivitás az újságírásban egy munkaeszköz, még ha e fogalmat nehéz is pontosan behatárolni. Veronika ezután arra volt kíváncsi, Márton politikai tevékenysége és meggyőződése vajon lehet-e egy szülőkkel szembeni lázadás eredménye, hiszen édesanyja sokáig a Fideszt támogatta. Márton arról mesélt, hogy családjában mindig is sokat politizáltak, ám politikai szocializálódása meghatározó helyszíneként a Berzsenyi Dániel Gimnáziumot említette. Az oktatási intézményt szabadelvű, liberális gondolkodás jellemezte, míg szülei otthon inkább konzervatív értékeket képviseltek. Márton arról is beszámolt, gyermekkorában milyen páratlan előnyökkel járt, hogy édesapja révén megismerhette és kipróbálhatta a filmkészítés munkaeszközeit, ugyanis a videómagnó és a VHS-kamera a ‘80-as évek végén még kuriózumnak számított a hétköznapi emberek életében. „Ha a technológia adott, akkor a fantázia megtalálja ennek a hasznosítását. Pláne, ha fiatalkorban valakinek ez megadatik. Nekem megadatott” – magyarázta.
Veronika arra is kíváncsi volt, Márton hogyan szakad ki a pörgésből, a folyamatos munkából. Márton receptje egyszerű: nem szabad szemetet enni, kábítószerrel élni, alkoholt csak ritkán és mértékkel fogyasztani, kerülni a dohányzást, fontos még a rendszeres sportolás és a megfelelő mennyiségű alvás. Ám szerinte az is sokat számít, „ha van egy szeretetteljes társad, akivel együtt tudsz élni, és meg tudod osztani vele minden gondodat-bajodat.” Mint elmondta, számára az egyik legkimerítőbb tényező a Partizán vezetőjeként, hogy „egyszerre vagy a gyűlölet és a rajongás tárgya”, ám úgy vélte, „egyiket sem szabad kizárólagosnak venni, fel kell építeni egy olyan érzelmi magabiztosságot, hogy ne ettől függjön, hogy másnap képes vagy-e végezni a munkádat.” Márton beszámolt arról is, hogy a kormánymédia kritikái már kevésbé viselik meg, mint régen. Veronika kiemelte, hogy a főszerkesztő nem csupán kormánypárti, de ellenzéki oldalról is kap kritikákat. Márton szerint
nagyon fontos erény, hogy a közéleti indulataidat moderáld, mert nem arra való a nyilvánosság, hogy a saját indulataidat rázúdítsd az emberekre.
Úgy vélte, fontos feladat, hogy az ember szétválassza a hasznos és a haszontalan kritikát, és hogy az előbbiből tanuljon. Szerinte a széleskörű ismertséggel együtt jár a sok kritika, azt azonban leszögezte, szerinte a magyar nyilvánosságban nincs konfliktusvállalási készség. Márton a csatorna működésével kapcsolatban leszögezte,
komoly csapatmunka eredményeként ülök be egy interjúra. Nem én találom ki az érdekes témákat, nem én írom meg az összes kérdést, nem én találom meg a legjobb fogást egy alanyon – ez kollektív munka eredménye.
A Partizán három főbb műfajban készít tartalmakat. Az életútinterjúk többórásak, és elkészítésüket rendszerint alapos kutatómunka előzi meg. Az élő adásokra legtöbbször néhány nap a felkészülésre szánt idő, ám ez az interjúalany szemelyétől függően egy hét is lehet. Ezeken kívül a kerekasztal-beszélgetés és a late-night show is kedvelt műfaj a videóműhelyben. Márton kiemelte: nagy előnye a csatornának, hogy nem kötik kereskedelmi előírások, így kizárólag a stábtól és a meghívott vendégtől függ egy-egy adás hossza. Ezzel szemben arra is kitért, hogy a csatorna sok kritikát kap, mivel nem csupán politikai-gazdasági területen szólaltat meg szakembereket, hanem – mint azt fentebb láthattuk – széles a műsor műfaji skálán mozog, és megjelennek benne közéleti személyiségek, celebritások is (pl. Kiss Ádám, a Tankcsapda zenekar, Pixa stb.). Márton szerint a csatorna kritikai attitűdje változatlan interjúalanytól függetlenül, ugyanis úgy vélte, sokak értékválasztását olyan személyiségek befolyásolják leginkább, akik nem politikai szereplők. Veronika arra volt még kíváncsi, Magyar Péter miért épp a Partizánnak adott interjút. Márton triviálisnak nevezte az interjúszervezési helyzetet: kapott egy telefonszámot, felhívta Magyar Pétert, aki örömmel vállalta az interjút, a többi pedig már történelem.
Márton beszélt a Partizánon belüli feladatkörökről is. A szerkesztőség végzi a kutatást, kérdéseket, témákat keres, ellenőrzi a közlendő tartalmak és állítások hitelességét. A gyártásvezetők a produkciós részlegen dolgoznak, és az ötlet születésétől az anyag megjelenéséig végigkísérik a teljes gyártási folyamatot. A back office a pénzügyi háttérért felel (pl. bérek, szerződések), és biztosítja a csatorna jogilag tiszta működését. A stúdióban dolgoznak többek között a hangtechnikusok és az operatőrök, és itt zajlik a műsorok forgatása is. A grafikusok felelnek a csatorna arculatáért (pl. promóciós képek, vizuális megjelenés), a vágók pedig a műsorokat és a rövidebb videókat szerkesztik. Vannak kisebb részlegek is, pl. a marketing-kommunikáció, a közszervezés és az étkeztetés.
Veronika megkérdezte, Márton változtatna-e a Partizánon bármely területen. Márton így felelet: „Ez demagógnak fog hangzani, de megháromszoroznám az emberek fizetését, mert annak ellenére, hogy a Partizán nem fizet szégyenteljes összeget, nem is fizet kiemelkedően nagy összeget sem. Ez egy vezetői válságélmény számomra, mert a bérmunka az egyik legfontosabb rabszolgamunka-forma a kortárs társadalomban, és nagyon nehezen birkózom meg azzal, hogy ennek én is fenntartója, működtetője vagyok a Partizánon keresztül.” Veronika arról számolt be, hogy a Partizán Patreon-támogatásokból, nemzetközi alapok pályázatain elnyert összegekből, magántámogatókból és az 1%-os adófelajánlásokból tartja fenn magát. Ezek a bevételi források pénzügyileg kiszolgáltatottá teszik a csatornát. Márton leszögezte, a Partizán nem hisz a tartalom monetizálásában. Arról beszélt, hogy Magyarországon a lakosság nagy része nem szívesen költené a pénzét még egy minőségi hírmédiára sem, ám ha a Partizán sikeresen növelni tudná az adók 1%-ából befolyt összeget, akkor az biztos anyagi forrást jelentene a szerkesztőségnek a következő években. Veronika szerint „egy edukációs folyamat eredménye, hogy az emberek megértsék, ez egy olyan minőségi szolgáltatás, mint a boltban a minőségi termékek: fizetni kell értük.”
Márton úgy vélte, nehéz a sajátunktól eltérő vagy általunk nem ismert álláspontokat meghallgatni. „Nehéz feladat a saját vakfoltjaiddal szembesülni, de én hiszek abban, hogy sokan vannak ebben az országban, akik szeretik, ha intellektuális kihívás elé állítja őket egy számunkra fontos médium.” Mint azt kiemelte, a kormánymédia állításaival ellentétben a Partizán jelenleg nem részesül amerikai támogatásban; amikor régebben történt ilyen, azt a csatorna lenyilatkozta. Hozzátette, ha Magyarországon valaki nem magyar forrásokból kap támogatást, azt a jelenlegi politika és közvélemény csak úgy képes értelmezni, hogy a kapott összeg kizárólag hatalmi célokat szolgálhat. Ezzel szemben kiemelte, „Mindig van szerkesztőségi mozgástér. Attól, hogy valaki támogatásban részesül, még lehet kritikus a támogatóval, választhat olyan témákat, amik nem vágnak egybe a támogató céljaival.”
Veronika végül arra volt kíváncsi, miért fontos Mártonnak a személyes találkozás a Partizán közönségével, követőivel. Márton azt mondta, jó megismerni élőben is a csatorna közönségét, és úgy véli, a jelenlegi vitaszegény közéleti nyilvánosságot élőben könnyebb inspirálni. Szerinte fontos, hogy az emberek vitázzanak értékállításokról, mert szükség van közéleti diskurzusra, amelybe az állampolgárok be tudnak kapcsolódni. Mindezen felül kiemelte, hogy a Budapesten kívüli nyilvánosság jóval nagyobb, mint a fővárosi, ezért meg kell ragadni ezt a lehetőséget, és vidéken is képviselni kell mindazon értékeket, amiket a Partizán magáénak vall.
Szöveg: Major Mátyás Gábor. Képek: Szilágyi Hanna.