Az Alumni Maraton záróeseményén, május 6-án a PR és marketing témája került terítékre. Ahogy már megszokhattátok, ismét volt ELTE Médiás hallgatók meséltek karrierútjaikról, megosztották velünk a munkájuk legjobb részét, és tanácsot adtak azoknak a hallgatóknak, akik hasonló területen szeretnének elhelyezkedni.
A beszélgetésen Kiss Eszter, a Habitat csapatának kommunikációs menedzsere, Mató Zsófi, az OTP Mobil Kft szenior marketing projektmenedzsere, Ozoli Gábor, a MOL Magyarország médiavezetője és az ELTE Média oktatója, Plachy Melinda, a Jaspers alapítója és szintén az ELTE Média oktatója, Balla Zsolt, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) regionális kommunikációs munkatársa, valamint Mohai Fanni, a PPH Média rendezvényszervező projektmenedzsere vett részt. A beszélgetést Horváth Kata, mesterszakos hallgató moderálta.
Az eseményt Pataky Csilla, az Alumni Központ osztályvezetője nyitotta meg, aki kiemelte, milyen példamutatónak tartja ezt az eseménysorozatot, hiszen sokat jelent mind a már végzett, mind a jelenlegi hallgatóknak.
Horváth Kata elsőként arra kérte a meghívott vendégeket, hogy meséljenek kicsit a karrierútjukról, hogyan is jutottak el a jelenlegi állásukhoz. Bár nagyon különböző helyekről érkeztek, mindenkinél közös pontnak bizonyult, hogy nem vezetett egyenes útjuk a mostani munkájukhoz. Sok tapasztalattal a hátuk mögött találtak valamit, amit most igazán szeretnek, és amiben Kiss Eszter, Balla Zsolt és Mohai Fanni esetében minden korábbi feladatuk összeér. Egy másik, többször előforduló pont az „újságíró leszek” kezdetű karrier, ami aztán más irányt vett, egyedül Mohai Fanniban és Plachy Melindában nem voltak ilyen ambíciók.
Mató Zsófi hangsúlyozta, hogy
most sem látom a karrierutam lezárását még.
Mindenesetre most a vállalati kommunikációban találta meg a helyét, miután sokáig újságíróként dolgozott, és minden lehetőséget megragadott. Balla Zsolt is csatlakozott, kijelentve, hogy nem tudja még, mi lesz, ha nagy lesz. Ő „végigturnézta a magyar írott médiát”, volt saját média cége, elvégzett egy business coach képzést, és kis híján software-fejlesztőnek is felcsapott, mielőtt felvették a mostani munkahelyére, ami minden elvárását felülmúlta. Elmondta, hogy az ENSZ-nél „olyan dologért dolgozik az ember, amin nem kell gondolkozni, hogy jó-e” – ez a kkv-knál és a sajtóban nem mindig ilyen egyértelmű.
Kiss Eszter esetében sorra megszűntek a médiumok, ahol újságíróként tevékenykedett, ezért a civil szféra felé fordult, majd az ügyféloldalon dolgozott, és most a nonprofit szférát érzi megfelelőnek magának hosszútávon. Ozoli Gábor a szinte kötelező újságíró állások után a Matávhoz (Magyar Telekom) került, ahol először belső, majd külső kommunikációval foglalkozott. Számára a legérdekesebb az volt a munkájában, hogy milyen sokféle emberrel dolgozott, akiknek legalább ennyiféleképpen kellett megfogalmazni az üzeneteket, hiszen egy cég „olyan, mint egy kis város”. Most már tíz éve a MOL munkatársa, ahol az állandó pörgés miatt sosem unatkozik.
Mohai Fanni a Sziget Sajtóirodánál kezdte pályafutását, ahol változatos munkakörben dolgozott, több ügyféllel, a kommunikáció területén. Innen kitérőt tett a mostani munkahelyére, azonban ezután még visszatért a Szigethez, és csak később kötött ki hosszútávon a PPH-nál, ahol az eseményszervezés mellett még mindig fontos feladata a kommunikáció. Plachy Melinda a többiektől kissé eltérő módon már tíz év tapasztalattal a háta mögött jelentkezett az egyetemre. Kkv-knál dolgozott projektmenedzserként, operatív, illetve marketing területen. Ezután több start up indulásánál segédkezett, míg végül 2018-ban elindította a saját cégét, mely kommunikációs tanácsadással foglalkozik.
Kata második kérdése arra vonatkozott, hogy a vendégek mit szeretnek legjobban a munkanapjaikban. A válaszadáskor kikerülhetetlennek bizonyult a tény, hogy az elmúlt, home office-ban töltött bő egy év teljesen felforgatta a mindennapokat, és sokszor épp a kommunikációs szakemberek kedvenc részeit lehetetlenítette el. Balla Zsolt napjának fénypontja például normális esetben az, mikor emberekkel, elsősorban menekültekkel találkozhat. Ilyen nem történik túl sokszor, hiszen az UNHCR nem humanitárius feladatokkal, hanem kommunikációval és advocacyvel foglalkozik, mégis ezek számára a legkülönlegesebb pillanatok. Kiss Eszternek hasonlóan az ad a legtöbbet, mikor találkozhat azokkal a családokkal, akiknek segített tetőt juttatni a feje fölé. Nagyon élvezi, hogy a tipikus kommunikációs feladatok mellett terepen is dolgozhat.
Nem egyszer festékpöttyösen érkezek délelőtt a géptől, és kiskosztümben tartok délután sajtótájékoztatót
– meséli.
Mató Zsófi kedvenc része, mikor együtt ötletelnek valamilyen új terméken vagy stratégián a kollegákkal. Minél magasabb szinten, annál izgalmasabb szerinte, hiszen ilyenkor sok különböző társterület dolgozik együtt. Azt is szereti, mikor ő foghatja össze a szálakat és nagy rálátása van mindenre. Plachy Melinda akkor a legboldogabb, mikor új brandek születésénél „bábáskodhat”. Azt mondja, egy boldoggá tett ügyfél, vagy egy olyan márkával való találkozás, amit ő nevezett el, aminek dolgozott az arculatán, mindig nagyon pozitív élmény. Mohai Fanninak a járványhelyzet miatt gyakorlatilag egy új szakmát kellett kitanulnia, ahogy az offline események szinte megszűntek létezni. Nem gondolta volna, hogy a stúdióbérlés és a technikai próba egyszer ilyen fontos része lesz a munkájának. Elmondta, hogy egyébként az ő munkaköréhez jól illik a home office, hiszen ez nem egy tipikus munkanap, és otthon jobban tud haladni. Az ő napjának legjobb része, hogy rengeteg szakemberrel van kapcsolatban, akiktől sokat tanul a kommunikációs szakmáról.
Olyan, mint egy folyamatos továbbképzés, […] nehéz megunni.
– mondja.
Ozoli Gábor kedvenc része, mikor megért valamit, összeáll számára az üzenet. Mivel az ő feladata tulajdonképpen tolmácsolni a szakértőktől a felhasználók felé, ez nagyon fontos a munkájában. Példaként azt említi, mikor ellátogat egy finomító gyárba, ahol a 30 éves nő, aki ott dolgozik 16 éve, olyan szeretettel mesél erről a nagy, olajos gépezetről, akárcsak Maugli a dzsungelről. Mikor így hall az ember valamit, attól ő maga is megszereti, és ezt másoknak is tovább akarja adni. Gábor szeret olyan területen kreatívként dolgozni, ahol a legtöbbek munkája nem ilyen jellegű, így az ő feladata megtalálni benne a szépet. Emellett nagyon élvezi az újságírókkal való kommunikációt, hogy láthatja a munkája végtermékét, és azt, hogy mindig szükséges egy nagy adag empátia.
Ezután Melindához érkezett egy kérdés azzal kapcsolatban, hogy hogyan szerezte meg az említett 10 év tapasztaltot már az egyetem előtt. Hogyan és mivel képezte magát, amivel versenyképessé tudta tenni magát a piacon? Melinda elárulta, hogy a szerencse nagy szerepet játszott a karriere alakulásában. 18 évesen elment egy fejvadász céghez, és egy hét múlva kapott is egy állást ügyfélkapcsolati referensként, amit nagyon szeretett. Ezután egy ingatlanfejlesztői cégnél tevékenykedett, ahol a látható végeredmény motiválóan hatott rá. Összességében a nyelvtudás, a projektvezetői tapasztalatok és az alkotás szeretete emelte ki versenytársai közül.
Ezután Kata ismét minden vendéghez fordult azzal a kérdéssel, hogy mi az a képesség, amit az ELTE Médián sajátítottak el, és sokat segítette őket a karrierjük során, vagy olyan pillanat, amire máig emlékeznek. Itt is nagy volt az egyetértés a válaszadóink között. Mindenki kiemelte a kritikus gondolkodást, a kapcsolatépítést és az inspiráló emberekkel teli közeget. Ozoli Gábor számára az is sokat jelentett, hogy erős szakmai alapokat kaptak, és megtanultak már az egyetemen újságíróként gondolkodni. Ez pedig a másik oldalon is nagyon hasznos, hiszen ez segít az újságírókkal való kommunikációban, ha az ember vállalati vagy ügynökségi oldalon helyezkedik el. Balla Zsolt is csatlakozott ehhez a gondolatmenethez, ezen kívül elmondta, hogy fotós óráin a „nézz hátra” volt az egyik jelszó. Ez azon túl, hogy gyakorlati tanács, hiszen nem akarjuk elrontani a mögöttünk álló fotós képét, arra is emlékeztet, hogy mindenfelé figyelnünk kell. Zsolt azt is megemlítette, hogy a szakról sokan hosszasan keresik az utukat, de erre igazán jól felkészít az ELTE Média. Hiszen alkalmazkodókészségre nevel (a rugalmasságot egyébként Kiss Eszter is említette), és remek kapcsolati hálót biztosít, ami lehetővé teszi, hogy különböző állásokhoz juthassanak a (volt) hallgatók. Plachy Melinda elmondása szerint, mikor megkezdte tanulmányait az ELTE-n, úgy érezte, hazaérkezett. Kiemelte, hogy a sok gyakorlatnak hála lehetőség van rengeteg dologban kipróbálni magukat a hallgatóknak. Ez az orientációban sokat segíthet, így javasolta, hogy mindenképpen ragadjuk meg ezt a lehetőséget.
Zárásként pedig egy, a hallgatók számára nagyon hasznos kérdést vitattak meg: milyen képességekre, tulajdonságokra van szükség, ha valaki hasonló területen szeretne dolgozni. Plachy Melinda szerint nagyon fontos, hogy igazán szeresd, amit csinálsz, hiszen így lehetsz a legjobb benne. Ezen kívül nagyon fontos figyelni a trendeket, hogy naprakészek lehessünk, valamint alázattal fordulni az ügyfelekhez. Balla Zsolt elengedhetetlennek tartja, hogy megtanuljunk tanulni, méghozzá angolul is, hiszen rengeteg tudásanyag csak ezen a nyelven elérhető.
Az egyetlen, ami biztos, hogy nem azt fogod csinálni, amit elképzeltél.
– mondja, emiatt szerinte fontos, hogy képesek legyünk visszamenni az alapokhoz, és újrakezdeni. Ezen kívül gyakorlati tanácsként említette, hogy mindenképpen tanuljunk meg vakon gépelni, ha ezzel akarunk foglalkozni.
Ozoli Gábor szerint sokat segít, ha az ember újságíróként kezdi a pályafutását, hiszen nagyon fontos jól írni, és egy jó újságíró fejével gondolkodni. Szerinte szerencsére ez mind olyan tudás, ami az ELTE-n elsajátítható. Mohai Fanni is kiemelte a tanulásra való hajlandóságot és a rugalmasságot. Emellett ő a holisztikus gondolkodást is fontosnak tartja. Kiss Eszter szerint az alaposság, igényesség is egy olyan tulajdonság, amit keresnek a munkáltatók.
Akkor lesz a helyén a kreatív produktum, ha a sok apróság is stimmel.
– magyarázza.
Végül pedig Mató Zsófi a nyitottságot és az állandó kíváncsiságot emelte ki, valamint, hogy jó, ha néha kívülállóként tudunk tekinteni a cégünkre, és van bennünk némi műfaji hozzáértés.
Az Alumni Maraton ezen, és összes eseménye (újságírás, TV és online videó, animáció és médiadesign, rádió és podcast) visszanézhető az ELTE Média Facebook oldalán.
Szöveg: Füleki Anna. Kép: ELTE Média.