„A kultúra olyan, mint a vitamin: lehet hosszan élni nélküle, aztán ha nincs, belehalsz” – Beszélgetés a színházi élet helyzetéről

Az ELTE Média Posztapokaliptikus Média – Színház vs. Járvány című kerekasztal beszélgetés-sorozatának második, november 5-én megrendezett eseményén a nemrég újraindult, majd újra kényszerpihenőre küldött színházi életbe nyerhettünk bepillantást. Megtudhattuk, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a színművészeknek a színházak bezárása, majd újranyitása idején és kiderült az is, hogyan érintette őket a bezárkózás. Mindezt pedig otthon hallgathattuk meg, mert a járványhelyzet fokozódása miatt vendégeink most online beszélgettek. 

Novemben 5-én délután A mi kis falunk című sorozat Gyurija, a Szabadszínész digitális színészegyeztető platform egyik alapítója, Lengyel Tamás,  a Szabadszínész munkatársa, tanszékünk oktatója, Hermann Irén, Gaál Dániel rendező, koreográfus, a Spirit Színház színésze, Nagy Zsolt, az Örkény István Színház színésze, illetve annak alapítója és igazgatója, a Jászai Mari-díjas színész-rendező Mácsai Pál meséltek az elmúlt hónapok megpróbáltatásairól és arról, hogyan kezeli a szakma a kialakult helyzetet.

Utóbbira már a beszélgetés elején megtudhattuk a választ, ugyanis Mácsai Pál elmondta, hogy már a szigorítások előtt meghozta a nehéz döntést: a nézők és a dolgozók védelmében aznap bezárta az Örkényt. Hozzátette: a munka nem áll teljesen le, a nyáron létrehozott stream-stúdiójukból fognak játszani amit a közönség online követhet. Öröm az ürömben, hogy az internet nyújtotta lehetőséggel vidékre és akár a határon túlra is elérhetnek. Mácsai úgy gondolja, a ma embere egy új műfaj születésének lehet a szemtanúja. A jelenlét élménye nélkül ugyan, de a jelent abszolút megélve. Elmondta azt is, hogy bár a színházat a főváros tartja el, így a munkaviszonyok megmaradtak, illetve az alapbérek sem változtak, a dolgozók így is veszítettek a rendszeres bevételükből, mert a teljesítménybérezés előadások, próbák híján teljes egészében megszűnt.

Bekapcsolódott Lengyel Tamás is, aki elmondta, őt márciusi bezárás nem érintette annyira rosszul, mert a nászútjáról érkezett haza 12-én, 13-án pedig már nem tudott dolgozni menni. Nyáron Tamásnak volt lehetősége újból forgatni, természetesen a járványügyi szabályok és protokoll betartásával. Egyedül a kezdés dátumának bizonytalansága okozott nehézséget.

Nekem kitolódott két hónappal a nászutam. Sajnáltam ugyan, de volt valami öröm az ürömben, több időt tudtam eltölteni azzal az emberrel, akit nagyon szeretek.

Gaál Dániel szakmai életét sajnos nagyon megnehezítette a kényszerpihenő. Számára kilátástalannak tűnt a helyzet. Két általa rendezett előadás maradt el, amikre teljes erővel készült. Dániel egy magánszínháznál dolgozik, állami segítségre nem számíthatott. Ennek ellenére szerencsésnek tartja magát, mert a társulat megalapításakor ő állandó fizetést kapott, lett megtakarítása. Ebből tudott gazdálkodni a párjával, szülei segítségére azonban még így is szüksége volt ahhoz, hogy a felszínen tudjon maradni.

Szeptembertől februárig volt tizenkét bemutatóm szerepátvételekkel együtt, és nagyon vágytam már két hétnyi szünetre, hogy tudjak pihenni, egy kis levegőt venni, de nem számítottam rá, hogy ebből két hónap lesz… Legalább nem mentem tönkre.

Nagy Zsoltot és Mácsai Pált hasonlóan érintették a márciusi események. Az Örkény Színház Vers csak neked nevű akciójának köszönhetően ugyan tudták tartani a kapcsolatot a közönségükkel, de természetesen ez nem pótolhatta a színházi élményt.

Az egyik része jó, hogy többet tudsz lenni a családoddal, a másik, hogy szakmailag kiesel abból, amit szeretsz csinálni, az pusztító.

– mondta Nagy Zsolt.

Egyúttal megkérdőjeleződik az ember szakmájának a fontossága is. Olyan, mint amikor valaki megvakul, és akkor meg kell tanulnia Braille-írást olvasni.

– tette hozzá Mácsai Pál.

A járvány újragondolásra késztette a Szabadszínész alapítóit is, végül úgy döntöttek, ingyenessé teszik a szolgáltatásukat, ezzel segítve a nehéz helyzetbe került szakma tagjain. Ez Hermann Irén szerint látványos változásokat hozott, sokkal többen keresnek a felületen keresztül színészt és a munkához jutottak száma is nőtt.

Nagy Zsolt úgy gondolja, nem lehet semmi okosat mondani jelenleg, de bízik benne, hogy egyszer csak vége lesz. A vakcinában látja a megoldást és számára a legégetőbb kérdés az, hogy hogyan vállalnak az emberek felelősséget egymásért. Mácsai Pál szerint a hosszú szünet miatt elmehetnek az ember mellett szerepek, lehetőségek.

Ez egy biológiai pálya. Kicsit olyan, mint a sport.

A színházzal összeköttetésben álló virológusok január-februárra várják a tetőzést és márciusra a visszaesési hullámot. Ennek megfelelően tavaszra várják a színházak újranyitását.

A kultúra olyan, mint a vitamin: lehet hosszan élni nélküle, aztán ha nincs, belehalsz.

– tette hozzá Mácsai

Lengyel Tamás a jegyvásárlási szokások megváltozását jósolja. Úgy gondolja, az emberek valószínűleg az utolsó utáni pillanatra fogják hagyni a vásárlást, de véleménye szerint továbbra is lesz igény a színházakra. A beszélgetés során szó esett még a pályaelhagyókról és annak fontosságáról, hogy több lábon álljon az ember.

Az első a has, sajnos nem tudunk kenyér nélkül élni, meg víz nélkül élni. Az egésznek súlyos következményei lehetnek, ha így bánik ezzel a szférával a kormány. Ha nem nyújt segítő kezet az állam, akkor lehetetlen helyzetbe fogunk kerülni.

– osztotta meg gondolatait a négy gyermeket nevelő Nagy Zsolt. Lengyel Tamás sem érzi úgy, hogy az eddigiek alapján sok jóra lehetne következtetni. Mácsai hozzátette, hogy a közönségtől viszont kaptak és kapnak támogatást. Másfél hónapnyi jegyet nem váltottak vissza az emberek, mikor elmaradtak az előadások. A társadalmi szolidaritás tehát működik.

Azt érezhetjük, hogy szükség van ránk.

Nem sokkal ezután búcsút vettünk Nagy Zsolttól, aki próbálni indult, majd utána Gaál Dánieltől is, akinek online órájára kellett becsatlakoznia. Végül Mácsai Páltól köszönt el, aki próbát tartani indult, magára hagyva Hermann Irént, Lengyel Tamást és a népes hallgatóságot. A beszélgetés ugyan másfél óra után véget ért, de ennek az embertpróbáló időszaknak sajnos koránt sincs vége. Reméljük, még sokáig érezhetik országunk művészei, hogy szükség van rájuk, és a mostani intézkedések sem törik meg az ebben való hitüket.

Innen is kitartást és sok erőt kíván az ELTE Média szerkesztősége a továbbiakhoz!

Szöveg: Tárkányi L. Flóra