Apolitizmus és más paradoxonok – így zajlott Szilágyi-Gál Mihály könyvbemutatója

„A politika visszautasítása maga is politika, mert része a politika jelenségvilágának.” Ezen ellentmondás köré épül a média tanszék oktatójának, Szilágyi-Gál Mihálynak Apolitizmus című monográfiája, melynek bemutatója egy online beszélgetés keretein belül zajlott november első keddi délutánján.

Az eseményre egy Teams-linken keresztül lehetett csatlakozni, amit Facebookon osztottak meg az érdeklődőkkel. Az online szobába belépve tanszékünk vezetője, Hammer Ferenc hangja fogadott. Elmondta a közönségnek – ami ezúttal rendhagyó módon érdeklődő tekintetek helyett apró ikonok képében öltött formát –, hogy ő tölti be a házigazda szerepét, majd bemutatta a könyv szerzőjét, Szilágyi-Gál Mihályt, illetve két beszélgetőtársát, Szücs László Gergely posztdoktori kutatót, valamint Takács Ádám filozófust és történészt is. Tanszékvezetőnk – vagy ahogy magára hivatkozott, MC Hammer – kijelentette, hogy sajnos most nincs lehetősége megfelelni a workshophagyományoknak azzal, hogy elmondja, melyik ajtón lehet elhagyni a helyiséget tűzvész esetén, majd rámutatott arra, hogy legvégső esetben a Takács mögött látható ajtó rendelkezésre áll. A jó hangulat megteremtése után egy Woody Allen jelenettel vezette át a témát a beszélgetés tárgyára, elmondta, hogy az ő életében is számtalan helyzetben megjelent az apolitikusság toposza, majd át is adta a szót Szilágyi-Gálnak.

A könyv szerzője megköszönte minden résztvevőnek, hogy a mai zavaros világban megjelent az eseményen, majd egy gyors „érthető vagyok?” után elmesélte, hogy az egyik történészgárdabéli társa az általa írtak elolvasása után annyit mondott neki:

Ha nem tartanám provokatívnak vagy érdekesnek, amit írtál, akkor életem hátralévő részében dicsértelek volna.

Ezután Szilágyi-Gál jókedvűen megkérte referenstársait és a hallgatóságot, hogy a diskurzus után döntsék el: életük végéig dicsérni fogják, vagy komolyan vették, amit csinált.

Takács egy kérdéssel indította a beszélgetést: kíváncsi volt a könyv megírásának motivációjára, illetve arra, hogy mi az, ami ebből közvetlen viszonyban áll azzal a politikai realitással, ami ma körülvesz minket. Szilágyi-Gál válaszából megtudhattuk, hogy az a mindennap megélt fura ellentmondás keltette fel érdeklődését, hogy egyfelől elképesztően intenzív a politikai történések menete, másfelől pedig az emberek tulajdonképpen fáradtak, mindez nem érdekli őket. Takács erre megosztotta gondolatait arról, hogy egyszerre van túltöltöttség és megfosztottság tapasztalat, az apolitikusság pedig válasz erre a dilemmára, majd azzal folytatta, hogy egyszerre találta a könyvet hiánypótlónak és hiánykeltőnek is. Egy olyan tézis serkenti ezt, ami szerinte ellentmondásos pozíció a szerző állításai közt a munkában. Az egyik ilyen alapvető állítás az, hogy az apolitikusságnak csak politikai térben van jelentése, amiről Takács úgy gondolja, egy plauzibilis állítás, azonban egy másik fontos tézis a könyvben az, hogy az apolitizmusra valamilyen értelemben negatív politikai jelentségként kell tekintenünk, ami szerinte éppen az első tézis a „negatív” kifejezést vagy relativizálja, vagy hamissá teszi. Megjegyezte, hogy az mivel az apolitika nem a politika ellentéte, hanem a politika jelenségvilágának egy része,

Innentől kezdve én nem értem, hogy miért kéne azt mondanunk az apolitikusságra, hogy ez pusztán negativizmusként lehet felfogható.

A két tézis tehát ellentmond szerinte, és úgy gondolja, ez a dilemma nincs feloldva a munkában. Hozzátette, hogy ezt a hiányt alapvetően egy társadalomtörténeti elemzésként látná szívesen az apolitikusság jelenségére vonatkozóan. Szücs azzal a kijelentéssel folytatta a diskurzust, hogy ő egészen más szempontból olvasta a monográfiát.

Mikor először forgattam a könyvet, egy kicsit meglepődtem, hogy kordiagnózist nem találtam benne.

A tipológia szerinte nagyon izgalmas, de úgy érzi, Szilágyi-Gál ugyanazon a fogalmon több dolgot is ért mindvégig, még akkor is, amikor lezárja a könyv végén. Izgalmas kettősségnek érzi, hogy a politika fogalmát az apolitikusság felől igyekszik megérteni és fordítva, de ennek ellenére furcsa számára, hogy a könyvét nem kapcsolta hozzá ismert nagy kordiagnózisokhoz.

Azzal folytatta, hogy ő inkább társadalmi patológiák felől próbálta olvasni a munkát.

A diskurzus sokszor arról szól, hogy a politika az nem szól másról, mint a hatalom megszerzéséről, és aki moralizáló szempontokat fölvet vagy pedig valamilyen partikuláris érték felől próbál a politikához közelíteni, félreérti ezt a világot.

Hozzátette, hogy működnek olyan mechanizmusok, amik azt eredményezik, hogy kiszorulunk a politika világából, ezáltal politikától független emberek tömege jön létre – amikor a disszertációján dolgozott a 2010-es évek elején, ő azt érezte, hogy ilyenekről beszélgetnek az emberek például Frankfurtban.

Szücs elmondása szerint voltak várakozások a könyvet illetően, amik elmaradtak, és volt sok pozitív vonása, ami tágabbra nyitotta az ő szűk perspektívájánál a témát, ennek pedig kifejezetten örült. Kiemelte a legfontosabb dilemmákat, amik felmerültek benne olvasás közben. Az egyik ilyet kérdés formájában fogalmazta meg: arra volt kíváncsi, hogy a szerző szerint az apolitikus magatartás bír-e valamilyen funkcióval társadalmi szempontból, vagy egyfajta patológiának tartja, amikor tömegével találkozik fáradt emberekkel, akik nem tudnak mit kezdeni a politikai kérdésekkel.

Szilágyi-Gál, aki eddig figyelmesen hallgatta referensei megjegyzéseit, megköszönte a provokatív, konstruktív megfigyeléseket, majd nekilátott a kérdések boncolgatásának. A végéről kezdte: úgy gondolja, abban az értelemben funkcionális az apolitikusság, hogy potenciális politika – van egyfajta dialektikája az apolitikusságnak és politikusságnak, egymásba tudnak fordulni. Elmondta azt is, hogy véleménye szerint egy olyan berendezkedés patologikus, amelyben valamiért az apolitikusság nem tud kimozdulni önmagából. Igazat adott beszélgetőpartnereinek, valóban nem ment bele az általuk említett a dolgokba, melynek oka, hogy még egyszer sem volt ennyire dolga az empíriával, és kifejezetten zavarba hozta, aminek az lett az ára, hogy sok minden felvetésszinten maradt. Arról is szót ejtett, hogy a könyvben a politikát alapjában véve egy deliberatív kérdésként fogja fel, maga az egész szerződéses paradigmát pedig tulajdonképpen egy metavitaként értelmezi.

Reflektált Takács gondolataira a fogalmi ellentmondásról azt illetően, hogy miért a negativizmushoz köti az apolitikusságot: megpróbált etimológiailag elmenni faltól falig, hogy letisztázza, mi mihez képest micsoda. Tulajdonképpen módszertani oka van annak, hogy ennyire tartotta a distinkciót a politika és az apolitika között.

Amikor már egy kérdés sem maradt megválaszolatlanul, újabb irányba terelődött a diskurzus. Szó esett extrapolitikáról, funkcionális analfabetizmusról, az igazságeszme és igazságérzet felcserélődéséről és a terrorizmusról is. A tanulságok levonása után Szilágyi-Gál megköszönte a két beszélgetőpartnernek és a résztvevőknek a jelenlétet, majd a kis kör alakú ikonok szépen sorban eltűntek, ahogy a közönség kilépett a virtuális szobából.

Amennyiben felkeltette érdeklődéseteket az apolitizmus jelensége, oktatónk könyvéről a kiadó honlapján találhattok további információt.

Szöveg: Lipták Petra. Nyitókép: Unsplash.