Február 28-tól újra jelenléti oktatásra állt át a BTK. Az online oktatás ebben az évben már kevésbé hatott ismeretlennek, de az átállás mindenkit máshogy érintett. Oktatóinkat és hallgatóinkat arról kérdeztük, hogyan élték meg a visszatérést az egyetem falai közé. Emellett arra is kíváncsiak voltunk, kinek milyen könnyebbséget, esetleg nehézséget okozott az újbóli váltás.
“Számomra a legfontosabb a jelenléti oktatásban, hogy újra arcok és személyiségek társulnak a nevekhez”- árulta el Hermann Veronika, a Média Tanszék oktatója a váltásról. “Noha sok praktikus előnye volt az online oktatásnak – túl azon is, hogy kevésbé voltunk kitéve a járványnak – és arra is jó volt, hogy megmutassa, számos, korábban csak személyesen elképzelhető elemet egyszerűbbé tehetünk a virtuális térben, a klasszikus tanórai helyzetek mégis jobbak élőben.”
Egy szemináriumon sokkal aktívabbak a diákok, hogyha közösen dolgozunk a teremben, mintha mindannyian otthon ülnénk a gép előtt. A személyes jelenlét sokkal motiválóbb tud lenni. Én ezt tartom a legfontosabbnak: a személyesség mellett a motivációt.
– tette hozzá az oktató. Jamriskó Tamás, az Első Pesti Egyetemi Rádió (EPER) főszerkesztője, szintén tanszékünk oktatója is elengedhetetlen élménynek tartja a jelenléti oktatást. “Nagyon vártam már, hogy visszatérjünk a jelenléti munkamenetre, mert a személyes órák hatékonyságát, emberközeliségét, szépségét az online nem tudja pótolni. Nyilván megoldottuk, viszonylag gyorsan átálltunk az EPER rádióval is, de szerintem nem kell ecsetelnem, hogy mennyi különbség van.”
Az egyetemnek, főleg a BTK-nak és kifejezetten a Média tanszéknek van egy különleges, egyedi szellemi légköre, hangulata, ahova jó bemenni, tanulni, összefutni szaktársakkal, barátokkal, meginni egy kávét, sétálni a kertben. Ezek mind olyan élményeket adnak hozzá az egyetemi léthez, amit máshogy nem lehet pótolni.
Jamriskó Tamás azt is hozzátette: nem csupán élvezhetőbb a jelenléti oktatás, de az egyetemi létnek fontos részét képezi az offline világ. Emellett megemlítette, mit is hasznosíthatunk az online időszakából.
Az egyetemre bejárás, az órai jelenlét olyan gerincet, tartást és lendületet ad a napi rutinhoz, amit továbbra sem tud pótolni semmilyen más megoldás.
”Mindez jó érzéssel tölti el az embert, amiért megéri bemenni. Végtére hol van az egészben az ember? Nem egy véget nem érő Zoom meeting vagyunk, hogy csak kockákkal beszélgessünk. Sokat tanultunk az online oktatásból, jobban megtanultuk értékelni a jelenléti órákat, és ennek a kettőnek hibridje szerintem a jövőben olyan utakat nyithat meg, amivel a jövőben még teljesebbé tudjuk tenni a saját médiás képzésünket” – zárta szavait az EPER főszerkesztője.
A jelenlegi médiás hallgatók valószínűleg mind megtapasztalták az online oktatást. Annak ellenére, hogy az elsőévesek csupán az első szemeszter végét és a második félévük elejét töltötték online, nagy öröm számukra, hogy újra láthatják társaikat. Tari Petra, elsőéves média alapszakos hallgató megfogalmazhatatlan érzésként írja le a visszatérést a kampuszra:
Visszatérni az egyetemre olyan volt, mintha az egész világ újjászületett volna körülöttünk
– kezdte szavait Petra. “Nem is lehet kellően kifejezni, mennyire fontos és szükséges az, hogy nap mint nap lássuk egymást, találkozzunk, beszélgessünk. Sok energiát és vidámságot ad, úgyhogy ennyi otthon töltött idő után megváltás volt újra egymás mellett ülve tanulni.”
Szarka Zsófi, másodéves hallgató arról mesél, milyen érzés volt egy egyhangú, de kényelmes környezetből kiszakadni, és ez milyen változásokat jelent az utazásban, valamint az egyetemi közösségi életben: “Nekem ez már a negyedik félévem így, hogy járvány van és az online, valamint az offline közt variálnak. Szimpatikus lépés volt, hogy legalább az ELTE maszkkal, majd az online oktatásra váltással reagált a járvány erősebb hónapjaira.”
Már teljesen hozzászoktam az online élethez, kényelmes, minden anyag megvan, szóval ha beteg az ember, akkor sem kell aggódnia. Nyilván magányosabb is így tanulni, ezért persze örültem, amikor bejelentették, hogy újra élő lesz.
Bár Zsófi azt is elárulta, hogy a járvány miatt volt benne félelem, örömmel tért vissza a zanszekre: “Volt bennem egy szorongató érzés is, ami a járvány alatt alakult ki a nagy tömegek láttán. De nagyon jó volt újra találkozni a régi barátokkal! 2020 óta nem írtam írásbeli számonkérést élőben, ezért tartok tőle, hogy a félév végi szigorlatnál egyáltalán tudok-e még kézzel sokat, gyorsan írni.”
Jelinek Anna, szintén másodéves hallgató rendszerezettebbnek érzi így a mindennapjait, de ő is kétségekkel gondol az élő vizsgákra. “Nagyon vártam, hogy átálljunk jelenléti oktatásra, mert sokkal produktívabbnak érzem magam tőle.”
Ad egy keretet a napomnak, hogy már reggel felkelek, összeszedem magam és megyek be az egyetemre.
”Persze ott van az is, hogy mindenkivel találkozom, csomó program van, ami az online alatt nem volt adott. Mondjuk a jelenléti vizsgákat annyira nem várom, de kíváncsi leszek, milyen például egy szóbeli élőben” – tette hozzá Anna.
Horváth Kata, másodéves, mesterszakos hallgató számára a jelenléti oktatás is kényelmes: “Privilegizált helyzetben vagyok, mert negyed órára lakom az egyetemtől. Ebben a negyed órában az is benne van, hogy leveszem a kabátom és beérek a terembe. Emellett kevés órám van, szóval nagyon kényelmes.”
Szerencsésnek érzem magam, mert voltak egyetemista éveim a COVID előtt, de a mesteres szaktársaim közül alig ismerek valakit.
Kata azonban hozzátette, a mesterszak alatt többnyire online járt egyetemre. “Én is ott vagyok, mint az előző elsősök, hogy volt az első félévemben három hónap jelenlét, aztán a második félévemben semmi, majd a következő félévemből néhány hónap, és így nem tudtam túl sok embert megismerni. Emiatt nagyon örülök neki, hogy visszajöttünk a kampuszra.”
Március 7-én a kötelező maszkviselés is megszűnt. Ennek apropóján megkérdeztünk pár hallgatót, hogyan érinti őket a változás az egyetemen és azon kívül. Kata erről is elmondja véleményét:
Kivel viccelődünk? Csak 40 százalékos biztonságot jelent a vászonmaszk, FFP2-es maszkot pedig senki sem hordott.
“Eddig is áltattuk magunkat vele, és szerintem semmi jelentősége nem volt. Sokkal fontosabb lenne figyelni a kézfertőtlenítésre, illetve arra, hogy minden mosdóban legyen szappan. A távolságtartásra is oda kell figyelni, de hogy ezek után veszünk-e vászon maszkot, úgy gondolom, mindegy” – zárta szavait a mesterszakos hallgató.
Bár van, aki nem örül a maszkviselés eltörlésének a tömegközlekedés szempontjából, az egyetemi előadásokkal kapcsolatban mindenkinek könnyebbséget jelent a szabadság. “A tömegközlekedésen felelőtlenség volt eltörölni a kötelező maszkviselést, folyamatosan köhögést hallok minden járművön” – véli egy elsőéves hallgató, aki hozzátette:
A kampuszon nagy könnyebbség, hogy nem egy párás maszkban kell eltölteni másfél órát egy zsúfolt előadóban. Ráadásul nem is lenne indokolt, hiszen több mint kilencven százalékos az átoltottság az egyetemen.
“Egészségügyi szempontból nem tudom, hogy mennyire jó ötlet beülni egy tömött előadóba maszk nélkül” -meséli Csőszi Janka Kata, szintén elsőéves médiás hallgató. “Viszont az elmúlt hetek azt mutatják, hogy aki nem érzi magát teljesen egészségesnek, vagy épp biztonságban, az továbbra is hordja a maszkot. Ez szerintem mindenképp célravezető.”
Az emberi kapcsolatainkat tekintve mindenképpen jobb így egyetemistának lenni.
– tette hozzá Janka. “Főleg első évesként, amikor maszk nélkül is nehéz az ismerkedés, nemhogy eltakart arccal. Remélhetőleg lassan nem lesz mitől tartanunk, és mindenki önfeledten mászkálhat a kampuszon.”
Reméljük, ez az állapot már maradandóvá válik, ezentúl minden nap személyesen köszönthetjük egymást és vehetünk részt az órákon.
Szöveg: Domokos Ádám. Nyitókép: Unsplash.