Klímaválságról, Covid-válságkezelésről, az Európai unió és Magyarország szerepéről beszélgettünk Deutsch Tamással, a Fidesz alapító tagjával, Európai Parlamenti képviselőjével.
Az Európai Unió, így Magyarország is céljául tűzte ki, hogy 2050-re eléri a klímasemlegességet. A helyreállítási alap 37%-át is klímavédelmi célokra kell fordítani. Mit gondol az Európai Unió klímapolitikájáról?
Én azt alapvetően nagyon fontosnak tartom, hogy az a kérdés lekerült a napirendről, miszerint van-e súlyos, negatív környezeti változásokat, károkat okozó klímaváltozás. Ebben mostanra úgy hiszem, egyetértünk, hogy ez egy létező probléma. Ne legyen ugyanakkor egy kizárólagos válasz az, hogy az emberiség egyéni, közösségi, gazdasági tevékenysége által termelt nagy mennyiségű üvegházhatást okozó gázokat kell csökkenteni és amennyiben ezt megtesszük, akkor minden jó lesz. Mivel ez bár egy komoly ok, de nem az egyedüli ok. A második dolog, hogy azonnali cselekvésre van szükség. Ez megint csak igaz, ugyanakkor azt meg kell értenünk, hogy az azonnali cselekvésnek sem látszanak egyből a hatásai. A harmadik, nagyon fontos dolog az, hogyha ebben a kérdésben nem lesz tömeges, személyes azonosulás az állampolgárok, közösségek részéről, akkor az erőfeszítések kudarcra vannak ítélve. Ugyancsak meg kell említenem, hogy az ideológiai, politikai túlzások igen sokat ártanak az ügynek. Ilyen abszolút túlzásokra nemet kell mondani. Gondolok itt például az olyan radikális intézkedésekre, melyek rövid határidőn belül a robbanómotorral működő eszközök, járművek teljes betiltásán gondolkodnak – ez a döntés a gazdaság leállásával fenyegetne. Ugyancsak nagy híve vagyok a megújuló energiaforrásoknak, de a döntéshozóknak azt meg kell érteniük, hogy ezen források sokkal instabilabbak, és ha ezek túlnyomó többségére alapozzuk az áramellátást, akkor előfordulhatnak akár áramkimaradások is.
Ezek szerint ön túlzásnak, túl gyorsnak tartja, hogy 2050-re az Unió klímasemleges kíván lenni?
Nem tartom túlzásnak, csak azt tudom mondani, hogy ez bár egy jól hangzó mondat, az egész dolog úgy nézett ki, hogy 2030-ig vállalták az Unió tagországai, hogy elérnek egy 40%-os kibocsátáscsökkentést. Csakhogy 2020-ban az országok döntő része időarányosan még sehol nem tartott. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az európai közösség becsapta önmagát azzal, hogy egy még ambiciózusabb tervet dolgozott ki. Az eddig el nem végzett munkát nehéz elfedni azzal, hogy akkor majd még többet fogunk elérni még rövidebb idő alatt.
Miképp tervezi elkölteni a klímaválság mérséklésére irányuló uniós forrásokat a magyar kormány?
Az ország helyreállítási és ellenállóképességi programja hétfő óta nyilvánosan elérhető. Ennek mélységeibe, részleteibe nem feltétlenül tudok és nem is akarok most belemenni, annyit azért kiemelnék, hogy a klímaváltozás hatásait és a karbonkibocsátást csökkentő fejlesztésekre az előírt legalább 37% helyett, kicsivel több, mint 41% arányban költ a helyreállítási alapól a magyar kormány.
Most, így a harmadik hullám végén, hogyan értékeli, ön szerint sikeresek voltak az Európai Unió és a magyar kormány Covid-válság kezelésére irányuló intézkedései?
Én úgy látom, hogy mind az Európai Bizottság, mind a Parlament próbál magáról csodálatos bizonyítványt kialakítani, mely szerint kellő időben, az európai értékeket képviselve koordinált lépéseket tett és számos dolgot elért a járvány hatásainak csökkentése érdekében. Nekem nagyon rossz a véleményem erről és szerintem pont az ellenkezője igaz. Persze nem minden lépés volt rossz, de összességében a helyzet tragikus. Az Európai Unió a járvány elején szerintem rosszul mérte fel a helyzetet és nem gondolta, hogy majd rátör a járvány Európára. Az első jó lépésnek tartom, amikor a hétéves költségvetési ciklus végén egy igencsak nagy összegeű, 750 milliárd eurós alap létrehozásáról döntött az unió. Hasonlóan jó elgondolás a közös vakcinabeszerzés, de alapvetően az egész megvalósítás kész csőd volt. Számomra ez is azt mutatja, hogy nem minden problémára a közös megoldás a hatékony megoldás, és nemzetállami szinten szerintem sok tagállam lényegesen jobban kezelte a járványt, mint az Unió. Magyarország a második hullámban átlagosan jól teljesített válságkezelés szempontjából, a harmadik hullámban pedig az átoltottságot tekintve a legjobb eredményt érte el. Azt tudom csak mondani a Giro d’Italia és Valter Attila kapcsán, hogy a második hullámban a mezőnnyel érkeztünk a célba, a harmadik hullámban pedig egyértelműen szakaszgyőztesek vagyunk.
Ön szerint nem árnyalja a képet, hogy dacára a nagy arányú átoltottságnak, igencsak magas az elhunytak száma Magyarországon, összesen több, mint harmincezer fő?
Erre azt tudom mondani, hogy ennek a járványnak a tragikusságát az mutatja, hogy a világon mindenhol jelen van, elképesztően könnyen terjed és magas a halálozás. Ettől világjárvány egy járvány. Ilyen értelemben ebbe a vitába politikai logikával belevágni nem lehet, ezt ízléstelenségnek tartom. Ha egy átlagosnak mondott influenzajárvány időszakát nézzük, akkor is meghal két-háromezer ember, az is borzalom. Mindenki veszített el barátokat és családtagokat. Ilyen értelemben egy haláleset is sok, de még mindig a kedvezőbb helyzetben lévő országok közé tartozunk. Egy biztos, a járvány ráébresztett minket arra. hogy fontos higiéniai szokásokat, mint a kézmosás, meg kell tartani. Másik dolog, hogy Magyarországon, bár a tendencia évről-évre egyre kedvezőbb, még mindig igen magas a halálozás mértéke. Nekünk koronavírus-járvány nélkül is komoly közegészségügyi problémáink vannak, magas mind a szív- és érrendszeri megbetegedések, mind a daganatos megbetegedések száma. Ezeknek a haláleseteknek jó része életmódbeli változásokkal megelőzhető lenne, remélem a Covid hatására jobban odafognak figyelni az emberek. Dohányzás, alkoholfogyasztás, elhízás – ha ebben a három dologban képesek lennénk tömegesen változtatni az életmódunkon, akkor egy szép új szakasz indulhat el az ország életében egészségügyi szempontból.
Évek óta rendszeresen éri kritika a kormányt az egészségügyi rendszer helyzete miatt. Mit gondol erről?
Az egészségügy sehol nem egy problémamentes terület. Az a helyzet, hogy olyan terhelést bírt a magyar egészségügy, amilyet sok más országé nem. Az pedig badarság, hogy az egészségügy kizárólag a magyar orvosok és nővérek áldozatkészsége miatt nem omlott össze. Mert, ha nincs lélegeztetőgép, ha nincsenek eszközök, műszerek, gyógyszerek, ágy, épület, akkor lehet akármilyen elhivatott is az orvos, nem tudja végezni a munkáját. Ha nincs lélegeztetőgép, akkor nincs orvos, aki segíteni tud. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy természetesen semmi kétségem nincs a magyar orvosok és nővérek áldozatkészsége és elhivatottsága felől. Semmi, amit ezzel kapcsolatban megfogalmaztak nem túlzás, nagyon meg kell köszönni nekik a frontvonalban végzett kitartó munkájukat.
Nemrég jelentette be az Unió, hogy lesz közös vakcinaigazolvány. Azok is kaphatnak ilyet, akiket a keleti vakcinák egyikével oltottak be?
Erre megint azt tudom mondani, hogy az EU részéről egy elhibázott politikai döntés történt. Az a helyzet, hogy nekünk van igazunk. Másfél-két hónappal megelőztük Európát, ami nagyon sok idő, ha emberéletekben mérjük. Számunkra nyilvánvaló volt, hogy a közös vakcinabeszerzés egy sok sebből vérző konstrukció lesz. Ahhoz, hogy az eredeti ütemterv szerint tudjunk oltani, szükség volt a keleti vakcinákra is. Ha valóban olyan ördögtől való lenne ezen keleti vakcinák beszerzése, akkor egész egyszerűen az EU betiltotta volna. De hát erről nincsen szó. Az igazolvány célja az egyik EU-s alapjog, a szabad mozgás megindítása, mely eddig korlátozva volt a járványügyi intézkedések miatt. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy beoltott és még nem beoltott között ne legyen hátrányos megkülönböztetés, és a különböző típusú oltást kapott állampolgárok között se. Előbbi esetben az ingyenes PCR teszt feloldja ezt a diszkriminációt, utóbbi esetben pedig szerintem egy kompromisszumos megoldás született, mivel minden, az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által engedélyezett vakcinát kötelező lesz elfogadni, más típusú vakcinákról pedig az adott tagállami szinten születhet döntés. Arról nem is beszélve, hogy az Európai Unión kívülről érkező sok ezer turista kapcsán előbb-utóbb muszáj lesz elfogadni a keleti vakcinákat is. Július 1-től meglehet, hogy azzal kell szembesülni, hogy egyik állampolgár egy bizonyos Uniós tagállamba probléma nélkül beutazhat, mert EMA-engedélyes vakcinával oltották be, másik állampolgárra meg vonatkoznak majd az adott ország karantén, illetve PCR tesztelési szabályai.
Magyarország nem kéri az Uniós helyreállítási alap hitel részét, csaknem 3300 milliárd forintot. Mi ennek az oka?
A legtöbb tagállam, hozzánk hasonlóan, nem fogja kérni a kedvezményes EU-s hitelt. Pont azért, mert egy hitelnek vannak feltételei és felhasználási kötelezettségei. Bár ezen hitel feltételei rendkívül kedvezőek, ellenben láthatóan az tartja vissza az országokat, hogy olyan bürokratikus szabályok vonatkoznak rá, mintha vissza nem térítendő támogatási összeg lenne. Mivel erre az igényt 2023-ig lehet benyújtani, az országok nagyobb része óvatos lett a hitellel kapcsolatban. Mi is így vagyunk ezzel. Ahhoz az óvatos, józan többséghez tartozunk, akik jelenleg még nem kérik ezt a hitelt.
Gulyás Gergely miniszter úr azzal indokolta ezt a döntést, hogy az ország nem akar eladósodni. Miért vesz fel mégis akkor Magyarország Kínától többszáz milliárdos hitelt?
A kérdés nem az, hogy felvesz-e a magyar államháztartás hitelt, a kérdés az, hogy honnan. Lehet, ugye, belföldről, a magyar piacról, kötvénykibocsátással. Most már ott tartunk, hogy a magyar államadósság 80%-a belső államadósság, tehát nincs külföldi kitettség. Lehet, a külpiacokról az utóbbi években is vettünk fel nagyon kedvező devizahiteleket. Vannak beruházási hitelek is: Paks, Budapest-Belgrád vasútvonal és majd a Fudan is ilyen lesz. Amikor a teljes hitelösszeg felvételét is magában foglaló felhasználási terv készült a helyreállítási program keretében, akkor voltak olyan programok, amik a hitelösszegből valósultak volna meg. Ezek ugyanúgy megvalósulnak, csak más formában, költségvetési forrásból, vagy más hitelek felvételével. Az évek során nagyságrendekkel bővültek a magyar költségvetésben fejlesztésekre fordítható források. Ma már ez azt jelenti, hogy a magyarországi fejlesztések csaknem 50%-a hazai költségvetési forrásból valósul meg.
Az interjút Malatinszky Dávid, az ELTE Média hallgatója készítette. Kép: Malatinszky Dávid.