Bizonyára nem véletlen, hogy Jeles András filmjeiről számtalan kitűnő esszé, elemzés és
kritika látott napvilágot, ám átfogó, monografikus igényű áttekintés még nem született a
rendező filmművészetéről. (Színházi rendezéseiről viszont igen: Darida Veronika Jeles
András és a katasztrófa színháza című, 2014-ben szintén a Kijárat Kiadónál megjelent
munkája.) S az sem lehet véletlen, hogy elsősorban az esszéisztikus vénájú elemzők
mondanak róla érvényeset, valamint hogy művei a szakkritikusokból is szabadabb, költőibb
megszólalást hívnak elő.
E könyv módszertanában igyekszik követni a Jeles-recepció hagyományát, illetve Jeles művészetének voltaképpeni tárgyát: a küzdelmet saját anyagának megformálásáért. Célja egyszerre bemutatni filmjeinek formaeszközeit és társadalmi környezetét, ugyanakkor megsejtetni művészetének bölcseleti távlatát. A 14 fejezet kronologikusan tekinti át az életművet, az első 1969-es vizsgafilmtől a legutóbbi 2008-as hosszú dokumentumfilmig. Az egész estés játékfilmek mellett (A kis Valentinó, Álombrigád, Angyali üdvözlet, Senkiföldje, József és testvérei) szó esik tehát az életmű szempontjából rendkívül fontos vizsga-, rövid- és dokumentumfilmekről is.
Gelencsér Gábor (1961) az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékének docense.