Talán mindenki hívta már segítségül valamely mesterséges intelligenciával működő rendszert tanulmányaihoz, beadandóinak elkészültéhez és valószínűleg nem is egyszer. Egy biztos: A ChatGPT-t már egy egyetemistának sem kell bemutatni, főleg nem a bölcsészkaros hallgatóknak, akik szöveget írnak szöveg után. Jelen esetben a kampusz hallgatói és tanárai válaszoltak ehhez az új, sokszor meghökkentő és helyenként félelmetes jelenséghez kapcsolódó kérdéseimre. Hogyan vagyunk képesek szembesülni és lépést tartani ezzel a korszakalkotó eszköztárral, milyen pozitív és negatív hatásait látjuk a jelenre, illetve a jövőre nézve?
A 2020-as évek elején hirtelen világszerte elérhetővé váló mesterséges intelligenciával működő alkalmazások a tanulási folyamatok legújabb és a jelenlegi legjelentősebb segédeszközeként tarthatóak számon. Nem meglepő, hogy megosztó véleményeket hallhatunk használati szokásaikkal kapcsolatban – mind etikai, mind hatékonysági szempontból is egyelőre megválaszolatlan kérdésekkel állunk szemben. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán megfordulók körében is jelentős véleményeltérésekkel találkozhatunk, hiába ülünk azonos kurzusokban, érdeklődünk hasonló területek iránt és vár ránk ugyanaz a megírásra váró beadandó.
A Trefort-kertben kérdezősködve a legtöbben bevallották: használnak egyetemi feladataik teljesítéséhez mesterséges intelligenciát, méghozzá akár heti, napi szinten is. Sokan nem tartják negatív dolognak, hogy egy-egy absztraktot vagy vázlatot megíratnak a ChatGPT-vel, esetleg a már késznek nyilvánított szövegeiket leellenőrzik az adott programon keresztül. Ezek a diákok mind egyetértettek abban, hogy amíg a saját gondolataikat fogalmazzák meg munkáikban, és az AI, mint mellékes segédeszköz van jelen a folyamatban, addig nem látják a negatív hatásait a produktivitási mércén. Találkozni olyan hallgatókkal is, akik elmondásuk szerint már adtak be tanáraik felé olyan szöveget, amelyet teljes egészében, akár oldalakon keresztül is egyedül egy ilyen programra bíztak. Saját beismeréseik alapján mind helytelennek tartották ezt a módszert, bár hozzátették, hogy mérhetetlen mennyiségű időt tudtak megspórolni az adott szöveg saját kezűleg való megalkotásának kikerülésével. Egy tanuló így fogalmazott:
Ne csináljunk úgy, mintha nem használt volna már mindenki AI-t a beadandóihoz. Szerintem ez jelenleg már átlagosnak mondható.
A fent említett csoporttal szemben azonban egy még számomra is meglepően széles réteget kellett felismernem, akik a kérdéseimre egyhangúan azt válaszolták: egyáltalán nem használnak mesterséges intelligenciát. Ők vagy az ismeretlentől való félelmet hozták fel indoknak, vagy azt, hogy szimplán rendkívül felismerhetőnek tartják azokat a munkákat, amelyek elkészültében AI is részt vett. Sokan nyilatkoztak úgy, hogy például a ChatGPT-t meg sem próbálják használni iskolai feladataikhoz, mivel túl egyszerűnek és banálisnak tartják a program kifejezésmódját és nyelvhasználatát. Véleményük szerint gyorsan és egyértelműen átlátható a tanárok számára, ha egy diák ehhez, vagy hasonló külső segítséghez nyúlt. Többen egyetértettek azzal is, hogy semmilyen szinten nem fejlesztjük magunkat, ha kivesszük a saját kreatív képességeinket írásaink megalkotási folyamataiból, és ösztönöznék hallgatótársaikat arra, hogy próbálják meg önerőből teljesíteni a kiadott feladataikat.
Na de mégis: hogyan látják az ELTE BTK polgárai a mesterséges intelligencia oktatásra gyakorolt jövőjét? Számos megkérdezett pozitívan állt a kérdéskörhöz. A legtöbben olyan aspektusokat emeltek ki, mint például az ilyen alkalmazások nagyban felgyorsítják a kreatív munkálatokat megelőző ötletgyűjtést, szakszövegek gyors és átlátható szűrését és rendszerezését. Többen hangsúlyozták, hogy bizonyos kutatások elvégzésében, amelyekben nagyobb mennyiségű adat elemzésére és információ begyűjtésére van szükség, szintén jelentős segítséget nyújthat egy-egy program. A megkérdezett diákok közül voltak, akik kiemelték, hogy az AI bizonyos szövegek villámgyors fordítására is páratlanul alkalmas. A legtöbben nem tartják helytelennek, ha a bonyolult, idegen nyelvű szakszövegek értelmezésének terén ilyen módon könnyítik meg a tanulást, még azok sem, akik valamely nyelvi szakon tanulnak.
Sokkal szívesebben használom a ChatGPT-t a szakszövegek lefordításához, mint a Google Fordítót, vagy akármi ilyesmit. Értelmesebben is fordít, illetve rögtön a külön kéréseimet is figyelembe tudja venni.
-mondta egy francia szakos tanuló. Természetesen említésre kerültek a programozások, különböző számítások is, az e területeket magába foglaló tudományágak objektivitása miatt a válaszadók egyhangúan szavaztak arra, hogy az ilyen esetekben a mesterséges intelligencia egy kiváló segédeszköz lehet. A talán legismertebb ChatGPT rendszerén kívül számos hallgató megemlítette a Study Fetch oldalát is. A program képes arra, hogy hangrögzítésen keresztül kielemezze egy adott tanórán elhangzott információkat, majd az eredményekből jegyzeteket, ppt-ket, vagy éppen szöveges összefoglalókat készítsen. Itt ismételten véleménykülönbségekbe ütköztem, miszerint ez többek szerint lustaságnak, a kurzuson való aktív figyelem és részvétel mellőzésének mondható, míg mások úgy állították, csak felgyorsítja az órák utáni otthoni ismétléseket.
A megkérdezett oktatók mind kiemelték a jövőre tekintve azt a jelenséget, miképpen az AI-t valószínűleg gyorsan el lehet majd kezdeni rendszerszinten használni saját maga ellen. Itt azokra a szűrési és ellenőrzési folyamatokra gondoltak, amelyek mesterséges intelligenciát alkalmazva vizsgálnak felül szövegeket választ keresve arra, hogy megírásukban milyen mennyiségben vett részt szintén egy hasonló program.
Ez az AI vs. AI folyamat egy nagyon érdekes, és valahol szerintem kikerülhetetlen dolog lesz. Nyilván ez a része oktatói szempontból egy áldásnak is tekinthető.
-fogalmazott egy megkérdezett oktató a Könyvtár Klubban való találkozásunk során. Beszélgettem olyan óratartóval is, aki a slideshow alapú előadásait teszi átláthatóbbá és helyenként értelmezhetőbbé az említettekhez hasonló alkalmazások használatával. Elmondása szerint sokkal jobban le tudja kötni hallgatói figyelmét, mióta megengedi egy-egy mesterséges intelligenciát használó programnak, hogy segítsen neki szellősebbé tenni a zsúfolt szövegrészleteket, illetve keresni az adott tartalmakhoz illő képi anyagokat.
Egyesek úgy állították, hogy a tanuláson kívül is akadnak olyan területek, ahol szívesen, sőt, talán még nagyobb lelkesedéssel – és nem utolsó sorban kevesebb bűntudattal – nyúlnak az említett szoftverekhez. Említésre kerültek a hivatalos e-mail-ekkel kapcsolatos stresszes gépelések, az Instagram posztokhoz tartozó „Mi legyen a caption?” ismétlődő kérdéskörök is. A válaszok alapján ezek megkönnyítésében is meglepően sokan fordulnak AI-hoz, de akadt olyan diák is, aki a munkahelyén való folyamatos szövegírási feladatát színezi ki, kihasználva a tárgyalt alkalmazások azon funkcióját, miszerint emoji-kat is hibátlanul helyeznek el akármilyen témával foglalkozó szövegeken belül.
Az ELTE-n eltöltött délelőtt rendkívül széles véleménykörrel engedett találkozni ennek a valóban új és igazából kiszámíthatatlan jövőnek örvendő jelenségnek köszönhetően, amit mesterséges intelligenciának nevezünk. Egy hallgatót idézve: „Magunkat vágjuk át, ha nem készülünk fel konkrétan mindenre, aminek akár csak egy kis esélye is van megtörténni. Egy pár éve még fogalmunk sem volt arról, hogy mégis milyen eszközök várnak még ránk az oktatás és a tanulás terén, így naivak lennénk azt mondani, hogy biztosan tudjuk, mi vár az AI-ra.”
Próbáljuk meg nem elfelejteni, hogy mégiscsak egy olyan eszköz van a kezünkben, amit nagyon jóra és nagyon rosszra is képesek lehetünk használni. Maradjunk tudatosak és becsületesek, talán ez a legjobb, amit üzennék minden társamnak.
Szöveg: Szitás Lilla. Nyitókép: Pexels.