Hős Péterrel egy meglepően napfényes januári napon találkoztam. Kimentem elé az utcára, kezet ráztam vele, majd eligazítottam az ELTE BTK alagsorába – a 6-8. közösségi térbe. Kintről, a verőfényes napfényből betérve már-már meghökkentő volt, hogy van ilyen sötét és nyugodt hely Budapesten. A nyüzsgésből az egyszerűség világába lépve hezitáltunk is egy kicsit, hogy itt, az alvó emberek mellett kell-e megejtenünk ezt az interjút. A nyugalom zavarában végül sikerült fél órát beszélgetni kezdetekről és kilátásokról, sikerekről és nehézségekről, avagy röviden: az Áramlásról.
Az együttes megalakulása előtt hogy alakult a te viszonyod a zenével?
Édesapám énekelt kórusban régebben, és most a gyülekezetben közösen is éneklünk a kórusban. Szóval már kisebb koromtól kezdve találkoztam a zenével. Gyerekként sokat hallgattam zenét, és általános iskolás koromban kezdődött ez az egész. Második osztályban kezdtem el szolfézsra járni, utána furulyára, és még utána fuvolára. Szóval fuvolán nyolc éve játszom, az az első számú hangszerem. A zongorát pedig négy éve kezdtem el, nagyjából hobbiszinten az elején. Azóta most már az egyetemen is tanulok zongorát, illetve az Erkel Gyula Zeneiskolában, Újpesten jazz zongorát is.
Hogy indult el az Áramlás?
A zenekar akkor alakult, amikor mi mind a négyen énekkarban voltunk a Könyves Kálmán Gimnázium egyik énektáborában.
Igazából poénnak indult az egész. Szóval volt a gimnáziumban egy rendezvényszervező, aki lenn volt a táborban, és akkor poénból ő is beállt az együttesbe; nem volt ezzel kapcsolatban komolyabb terv.
Barnus, aki a frontemberünk, akkortájt írta meg az első számát, és akkor Attilával, a gitárosunkkal, és Lilivel, a másik énekesünkkel, közösen játszogatták ezt. Akkor nekem is lenn volt a fuvolám, úgyhogy én is beálltam. Szóval egy kis poénnak indult az egész történet, és utána volt egy fellépés a suliban, ami elindította ezt az egészet.
Honnan jött ez a név, hogy Áramlás?
Ötleteltünk a nevekkel kapcsolatban. Már nem is tudom, mik voltak más lehetőségek, amin gondolkodtunk, de azok sokkal alteresebb hangzásúak voltak. Végül a Follow the Flow-val kapcsolatban jött – ugye a flow, az magyarul áramlás – az Áramlás, és innen indult az egész történet.
Te pontosan milyen feladatokat látsz el a bandában?
Én vagyok a billentyűs. Igazából a számírásoknál is van szerepem, de csak annyi, hogy megvan egy alap a zongorához, amit elképzelt a frontemberünk, és utána én dolgozom tovább, ahogy azt szeretném.
Szóval a frontember kidolgozza a számot és az alapötleteket, mindenki kicsit hozzátesz és a saját elképzelése szerint játssza le, aztán utána egyeztetünk, meg kicsit finomítunk a dolgokon. Meg mivel én énektanárnak tanulok itt most az egyetemen, ezért a zenei részhez is jobban hozzá tudok szólni. Barnus, Lili és Attila azok, akik a közösségi médiával kapcsolatban segítenek, illetve a menedzserünk.
2022. novemberében szinte a semmiből nyertétek meg a Stabilo Színek és Szavak című pályázatát, amivel beindultatok a közösségi médiában. Hogyhogy ez pörgette fel az eseményeket?
Az együttes akkortájt már nagyban üzemelt, szóval ha jól emlékszem, 2022. tavaszán volt egy koncertlehetőségünk a gimnáziumban, és akkor azt ki is használtuk. Utána szépen gyakoroltunk, közösen fejlődtünk – ugye nekem a zongora a második hangszerem volt –, az elején nem ment annyira jól, most már azért egy fokkal jobban megy… de ez mindannyiunknak szól, mindenkin érzem, hogy fejlődött. Egyszer pedig láttuk ezt a pályázatlehetőséget, és úgy döntöttünk, hogy miért is ne. Szívesen elindulunk, próbáljuk ki, aztán majd lesz, ahogy lesz. A gimnázium könyvtárában vettük fel a számot videóval. És úgy döntöttünk, hogy beküldjük. Nekünk nyilván ez egy lehetőség, aztán ha nem nyerünk semmit, akkor sincs semmi. De nagyon örültünk neki, hogy ez sikerült, és jó lehetőség volt. Az volt a főnyeremény amellett, hogy Stabilo nyereményeket kapott az együttes, hogy Valmarral is találkozhattunk. Milán pont beteg volt, és csak Marics Petivel tudtunk találkozni, akivel beszéltünk egy pár mondatot. Nagyon kedves és támogató volt, úgyhogy ez is megerősítette bennünk, hogy szeretnénk ezzel tovább foglalkozni. Szóval nagyon-nagyon jó élmény volt, és szerintem ez még erősítette a közösséget a bandában, meg azt, hogy haladjunk előre.
A Stabilo pályázatánál maradva: az a dal, amivel azt megnyertétek, máig nem került ki se Youtube-ra, se Spotify-ra, és én még ezen kívül legalább három számot számláltam, amiket csak TikTok-on jelentettetek meg részben vagy egészben. Ezek hogyhogy nem jutottak el oda, mint a Lépünk vagy a VOVOVO – a korábban említett platformokon már megjelent számaitok?
Most ezzel az a helyzet, hogy nemrég elővettük próbán ezt a számot is, a Robbanó vöröst, amivel nyertük a Stabilo pályázatát. Meg volt egy másik régebbi szám, amit első fellépésünkkor, már vagy két és fél éve nem játszottunk. Azt most visszahozzuk olyan szintre, hogy játsszuk, és majd meglátjuk, hogy mi lesz vele. Illetve most dolgozunk egy albumon, amire ez a két szám nem fog felkerülni, amiket most említettem, de vannak velük jövőbeli terveink. Majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.
Hogy sikerült, hogy úgy mondjam, kiszabadulni a gimnázium falai közül?
Ehhez nagyban segítségünkre volt a Dopamin. Ott volt az első koncertünk, és a hely egyik tulajdonosa, Raffai Márk már menedzserként is segít nekünk. Szóval az ő segítsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jobb lehetőségeket szerezzünk. Amúgy Barnusnak is vannak olyan ismerősei, akivel tudtunk utána beszélni, és ez még előrébb vitt minket.
Valahogy úgy érzem, hogy a zeneiparban a sok idő, amit belerak az ember, az elején nem térül meg, és minél tovább vagy a színpadon, annál több ismeretséget tudsz szerezni, annál több lehetőséged van, és ezek így szépen épülnek fel. És most már szerintem érzékeljük, és látjuk is, hogy ez egyre inkább előre tud minket vinni.
Tavaly novemberben azzal tudtátok reklámozni magatokat, hogy az ELTE kampuszán, a KK-ban fogjátok adni az első akusztikus koncerteteket. Hogy sikerült ezt összehozni?
A koncert úgy jött össze, hogy ismerem a kulturális referenst az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatában, aki jó barátom, és ő ajánlotta fel nekünk ezt a lehetőséget. Természetesen tudta, hogy szól a zenekar, meg hogy milyen zenét is játszunk, és ezzel hívtak meg minket. Annyi pontosítást viszont szeretnék mondani, hogy bár akusztikus koncertnek volt meghirdetve, végül nem volt annyira akusztikus. Hogyha egy akusztikus koncertre gondolunk, akkor mindenképpen az jön le az embernek, hogy vannak énekesek, és őket gitárral kísérik. Szóval ez nálunk úgy lett volna, hogy mondjuk Barnus és Lili elmegy énekelni, meg Attila a gitárosunk – és ugye Barnus is tud gitározni – mennek együtt. Így hárman lett volna az akusztikus formáció. De végül úgy döntöttünk, hogy ez tök jó kis lehetőség, nyilván én tudok sok ismerőst hívni az ELTE-n, hiszen én is ide járok. Ezzel egységben hallhatták az emberek és a hallgatók a zenénket, így végül mindenki jött, és 6 emberként, a nagy összeállításunkban léptünk fel. És kifejezetten jól is sikerült a koncert, sok visszajelzést kaptunk arra, hogy ez volt az eddigi egyik legjobb koncert a KK-ban. Szóval én nagyon büszke voltam a csapatra, úgy érzem, hogy nagyon jól teljesítettünk, és hihetetlenül jó élmény volt a KK-ban játszani.
Bár nem beszéltek sokat erről, de tavaly egy TikTok videóban, amit Jákob Zoli alapítványának intéztetek, beszélt Barni arról, hogy kellene nektek egy dobszett, illetve arról, hogy drágák a terembérlések. Ezekkel együtt milyen problémákkal kellett megküzdenetek?
Mindannyian egyetemisták vagyunk, szóval nyilván az anyagi kérdés nem mindig volt egyszerű. Most ezért is próbálunk a Dopaminban, mert a dobot ott tudjuk hagyni, amit Jákob Zoli pályázatán nyertünk. Ha jól tudom, erről készült TikTok videó Jákob Zoli oldalára, de lehet, hogy nem került fel. Mindenesetre ez nagy segítség volt a bandának, hogy van ez a dob, és akkor nem kell termet bérelni, meg a Dopaminban tudunk közösen próbálni. Igazából ennyi. Meg nyilván az album finanszírozása is pénz, de azt megoldottuk. Úgy történt a felosztás, hogy az összegnek a felét a Dopamin állja, a másik felét mi, bandatagok, és ez nagyon nagy segítség nekünk.
Érintettük többször a Dopamint. Tavaly év végén, nem olyan régen, megosztottatok ti is egy petíciót, amit a Dopamin indított, hiszen az állításuk szerint már elhárított okokból el akarják venni a hely éjszakai engedélyét. Ez mennyiben érintett titeket?
Az engedélyt még nem adták vissza, tehát most a Dopamin csak este tízig lehet nyitva. Ez nyilván, ha logikusan gondolkodunk, egy szórakozóhely szempontjából nem annyira jó, mert egy ilyen helyiség számára az utána következő órák még több bevételt tudnának hozni, és így nem is tudnak annyi rendezvényt tartani. Szóval ez a helynek anyagilag is veszteséget okoz. Most picit a stabilizáció korszakában vannak, és próbálják kicsit egyenesbe hozni a dolgot, úgyhogy ezzel kapcsolatban próbálják visszaszerezni az engedélyt, és majd így akarnak továbbmenni, tovább dolgozni.
A csődközeli állapotot, amit szintén említettek a petícióban, hogy sikerül egyelőre úgy-ahogy kiküszöbölni?
Most zárva van a hely. Két hétig talán. Szóval most nem lesz nyitva a Dopamin.
Még januárban akkor újranyitják?
Reménység szerint igen. Ha jól emlékszem, akkor ma megy a menedzserünk az önkormányzatra ezzel kapcsolatban, hogy megpróbálja megoldani ezt a megoldandó helyzetet, addig pedig zárva tart a Dopamin. De nyilván sok pénztől elesnek így is a srácok, mert nemcsak a menedzserünk, hanem más emberek is tulajdonosai a klubnak. Most kicsit nehezebb a helyzet, de bizakodóak vagyunk, hogy ez javulni fog.
Mint azt TikTok-on már belengettétek, február 28-án jelenik meg az új album. Hogy álltok jelenleg a munkával?
Nem fog megjelenni az album február 28-án. Kicsit csúsztunk a dolgokkal, majd meglátjuk, hogy alakul, de februárban biztos, hogy nem fog megjelenni. Van még vele munka, nagyjából a fele van készen. Szóval ez még kicsit a „jövő zenéje történet”.
Mit üzennél kedvcsinálóként azoknak, akik szeretnének elkezdeni Áramlást hallgatni?
Azok a számok, amik fenn vannak, mindenképpen poposabb számok. Szóval akik inkább egy könnyedebb kikapcsolódásra vágynak, azoknak a most fent lévő számok tetszhetnek, mert ezek mindenképpen könnyedebb számok. Én úgy gondolom, hogy a zenéinkre ki lehet kapcsolódni, és jól érzi magát az ember. Majd az albumon jönnek olyan számok, amik azért elgondolkodtatóbbak is. Nyilván a VOVOVO-ban azért vannak olyan sorok, amik jobban elgondolkodtatóak, és az egy mélyebb szám. A Lépünkben is van egy-két ilyen sor, de abban inkább azt érzem, hogy a trombita és a hangszerelés miatt egy sokkal lazább, nyáriasabb sláger. Összességében mindkét szám egy könnyedebb fogyasztani való.
És mit tudsz tanácsolni azoknak, akik manapság saját együttest akarnak indítani?
Én azt tudom javasolni, hogy tartsanak ki azok, akik ezt elkezdik. Mert mint ahogy az életben sok dolog, ez sem úgy fog kezdődni, hogy elkezdi az ember, és egyből varázsütésre minden tökéletes lesz: jönnek a koncertek, és egy év után már a Budapest Parkban fog játszani az együttes. Szépen lassan kell ezt felépíteni, ez kifejezetten türelemjáték szerintem, amihez kell elhivatottság. És a másik dolog, amelyik nagyon fontos szerintem, az a jó közösség. Szóval ezt mindenképpen érzem a bandában, hogy jól érezzük magunkat, jó haverok vagyunk és öröm együtt játszani. Most nemrég érkezett új dobosunk Jorgi személyében, aki Barnus egyetemista társa. Amikor volt az első próbánk közösen, nagyon-nagyon jó élmény volt, mert Jorgi együtt él a zenével, ahogy mindenki a zenekarban. És emlékszem, hogy hatalmas mosollyal zongoráztam az arcomon, mert olyan jó érzés volt közösen, emberekkel zenélni.
Szóval ez az, amit nagyon fontosnak tartok, hogy legyen jó közösség a zenekarban, akik elindulnak, és hogy élvezzék, mert igazából ez erről szól. Utána a többi rész az csak plusz véleményem szerint.
Az interjút Baranyi András, alapszakos hallgatónk készítette. Kép: Jaksa Dávid, Áramlás Instagram.