Egy egyetemhez közeli kávézóban beszéltük meg a találkozót. Pár perccel előbb érkeztem. Belép az ajtón felnéz a galériára, mosolyog „Hozzád jöttem, ugye?”. Közvetlen, felcserélve a szerepeket eleinte ő kérdezget engem. 2019-ben már készült vele egy interjú, de azóta sok minden megváltozott. Segítőkész, inspiráló személyként ismerhettem meg: Péterfi Barbara ELTE alumni és az ICEYE űrtechnológiai cég kontent marketing menedzsere.
Vendégelőadója voltál a Kreatív Gazdaság Gyakorlatok kurzusnak ebben a félévben. Össze tudnád foglalni azoknak, akik nem tudtak részt venni, hogy miről beszéltél?
Az idei Kreatív Gazdaság órán a mostani munkámról beszéltem, ami viszonylag izgalmasabb – így bölcsész diplomával –, egy űrtechnológiai cégnél dolgozom. Az ICEYE egyébként azt hiszem a SpaceX után a második legjobban támogatott startup. Mi radarműholdak gyártásával foglalkozunk, mi építjük és lőjük fel őket az űrbe, mi is működtetjük. Összefoglalva, ez a radartechnológia azért nagyon izgalmas, mert az optikai képekkel ellentétben – amiket például a Google Maps-en látni –, ha rossz idő van, a mi műholdjaink átlátnak a felhőkön, éjszaka is, a sötétben, tehát nem kell napfény, hogy lássuk a földfelszínen a változásokat. Azt szoktuk mondani – tulajdonképpen ez a marketingüzenet –, hogy egy lábnyomot is látunk a hóban az űrből. Ez egy finn cég, de nyilván globális piacra dolgozunk, globálisak az ügyfeleink is. Ezen belül én kontent marketing menedzser vagyok. Az órán erről meséltem, hogy milyen az élet egy teljesen nemzetközi marketingcsapatban, ahol minimum három időzónából dolgozunk a csapattagjaimmal – én is folyamatosan ingázom London-Budapest-Helsinki között –, és hogy mutat be az ember, vagy hogy próbál meg eladni egy viszonylag komplex technológiát, illetve hogyan próbálja ezt lefordítani könnyebben emészthető kommunikációs üzenetekre.
Érdekes út, hogy a kutatás-fejlesztésnél kötöttél ki a szolgáltató szektor után. Hogy jött ez a hirtelen váltás?
Hirtelennek tűnik, de egyébként belülről megélve nem volt feltétlenül az. A szolgáltató szektorban a Vodafone-nál is egy elég globális csoportban dolgoztam. A magyarországi Szolgáltató Központ, az egész Vodafone-nak gyártott marketingkampányokat a globális piacra. Nekünk a Vodafone Hungary egy ugyanolyan ügyfél volt, mint a Vodafone UK vagy New Zealand. Ott már elkezdődött a globális csapatban, globális piacon való működésem. Viszont egy marketingügynökségben szerintem nem árulok zsákbamacskát –, nagyon-nagyon hektikus a munka. Továbbléptem egy kisebb cégbe, ami tulajdonképpen az ugródeszka volt, hogy most egy űrtechnológiai cégnél dolgozom. Ez a köztes cég biztosítási cégeknek gyártott technológiát, ez annyira kis szegmense egy adott piacnak, a biztosítási ügyfelek, hogy ott felszedtem egy specifikus tudást – hála az ottani főnöknek és csapatnak –, hiszen amikor odakerültem, még semmit nem tudtam arról a világról, az iparágról. Viszont annyit tanultam, hogy kialakult egy nagyon speciális tudásom a piacon.
Így az ICEYE-hoz már nem is jelentkeztem, hanem egy fejvadász vadászott le LinkedIn-en. Nagyon specifikus skillekkel és tudással rendelkező embert kerestek, fontos volt, hogy valaki értsen a digitális marketing területéhez, és értse a biztosítási és a kormányzati célcsoportot is.
Így találtak meg végül, nekik egy pontosan ilyen emberre volt szükségük. Ezért az sem zavarta őket, hogy nem vagyok fizikailag Finnországban, mert a cég főhadiszállása Helsinkiben van, viszont én akkoriban teljesen Londonban éltem. Mondtam nekik, hogy nagyon izgalmas lehetőség, ez engem érdekel, de nem szeretnék kiköltözni Finnországba. Végül még így is megérte nekik felvenni engem.
Az ELTE-n végeztél nemzetközi tanulmányokat, valamint kommunikáció és médiát, mégis valamennyire ettől függetlenül sikerült megtalálni a helyed.
Erről az órán is beszélgettünk a diákokkal: amikor Magyarországon elvégzed a kommunikáció szakot vagy a bölcsészkarra jársz, ennek van egy kis pejoratív felhangja, szoktak azzal viccelődni, hogy „Jaj, hát akkor ez nem is ad semmi megfogható tudást, és az ember majd a Mekiben fog dolgozni”. Miután elvégeztem az alapképzést itt Magyarországon, utána a mesterképzést már külföldön csináltam. Több mint hat évet éltem Dániában, a legtöbb munka- és élettapasztalatom az külföldről van az egyetem utáni évekből. Nagyon érdekes felismerés volt az, hogy külföldön bemutatkoztam, mondtam, hogy kommunikációs diplomám van és ezzel foglalkozom. Ott nem ezeket a pejoratív kommenteket kaptam vissza.
Ha külföldön azt mondod, hogy te kommunikációs szakember vagy, akkor az valami borzasztó menő dolog, mert ők már felismerték azt, hogy a legtöbb organizációnak szüksége van olyan emberekre, akik hatékonyan tudnak kommunikálni, akik jól bánnak a szavakkal és olyan üzeneteket tudnak megfogalmazni, amik a fogyasztókat meggyőzik. Nagyon kevés ember birtokol ilyen skilleket.
Meglepődnél, de összefoglalni egy prezentációt és szavakba önteni, megfogható marketingüzenetté tenni egy nagyon-nagyon hosszú product guide-ot, ehhez nagyon kevés ember ért. Erre külföldön jöttem rá, ott kaptam ennyi visszajelzést, hogy nagyon hasznos és menő dolog, ha az ember kommunikációt tanul. Szóval tanácsolnám minden diplomázónak: nem kell ettől félni és legyetek büszkék rá, mert nagyon hasznos skilleket szereztek az egyetemen.
Az Instagram oldaladról kiderül, hogy szeretsz utazni, a munka miatt sokszor kell is utaznod. Erre a Covid hogyan hatott, hogy élted meg?
Ez egy érdekes kérdés, mert a Covid előtt is általában olyan munkahelyeken dolgoztam, ahol már divat volt a home office. A Vodafone-nál is a Covid még hírben sem volt, de már heti két nap otthonról dolgoztunk gond nélkül, aztán jött a teljes átállás. Úgy gondolom az egy érdekes próbaidőszak volt, most már több, mint három éve, hogy teljesen remote-ban dolgozom. Ez a próba abszolút bevált, már nem is vállalnék el olyan állást, ahol nekem azt mondják, hogy heti öt nap bent várnak egy asztalnál. Szerintem nagyon szépen bebizonyította az élet a Covid alatt, hogy egyszerűen vannak olyan munkakörök, ahol tényleg nem szükséges, hogy minden nap egy irodában ülj. Gyakran utazom Helsinkibe, mert a csapatom nagy része ott van, azt viszont nem tagadom, az valóban fontos, hogy időről-időre találkozzak velük. Ötletelni, kampányt felépíteni sokkal hatékonyabb, ha néha együtt töltünk egy napot. Ez a régi rendszer szerintem már a mi munkánkban, a marketing területén nem feltétlenül kell, hogy visszajöjjön.
Utazásaid során pár napot dolgozol is vagy akkor teljesen az útnak szenteled minden idődet és megélsz minden pillanatot?
Is-is. Ez egy személyes preferencia, én nagyon szeretek utazni. Az már egy másik dolog, hogy a munkámmal is együtt jár. Ez azt az extrém helyzetet eredményezi, hogy sokat vagyok úton. Hogy példát hozzak: most a hónap második felében Londonban és Barcelonában leszek, mindkettő üzleti út, de ezeket a munkautakat is igyekszem általában úgy alakítani, hogy a konferencia hétköznap van, de én már elrepülök hétvégén, hogy egy-két napot kicsit felfedezzem a várost, kicsit ott töltsem az időm, mint turista. A munka része pedig lemegy a hétköznapokon. Illetve olyan is szokott lenni, amikor csak kitalálok magamnak privátban egy desztinációt, hogy most onnan szeretnék dolgozni. Ennek egyébként nagyon hálás vagyok, hogy ezt a cég tolerálja és megengedhetem magamnak. Ez rossz példa, de májusban voltam Madeirán. Ott teljesen a szabadságnak szerettem volna szentelni az időmet, nyaralni mentem, de néha megvannak a hátulütői annak, hogy teljesen location independent-ként dolgozhatok. A hátránya, hogy nincsenek meg a fix keretek, hogy mikor dolgozom, mikor élem a magánéletemet, ezek a keretek sokkal elmosódottabbak. Madeirára nyaralni mentem, de elvittem a laptopomat, mert tudtam, hogy utána egyből egy munkautazás is vár rám, ebből az kerekedett, hogy a nyaralásomon minden este dolgoztam, hiába volt kiírva kis üzenetben, hogy én most out of office vagyok. Ez egy kicsit árnyoldala ennek, hogy bárhonnan dolgozhatok és nem kell irodában üljek, mert ha te irodában vagy felállsz és kimész, tudni fogják a munkatársaid és te is, hogy vége van a munkanapodnak. Viszont, ha location independentként dolgozol, azt kevésbé érzékelik főleg, ha nem is egy országban, egy időzónában vagytok. Ez tudja azt eredményezni, hogy egy kicsit mindig szolgálatban vagy és résen kell lenned.
Ha választhatnál, melyik országba mennél vissza úgy, mintha először járnál ott?
Ahol megmagyarázhatatlanul otthon éreztem magam, nagyon elvarázsolt, bármikor visszamennék, az Vietnám. Gyönyörű természeti adottságok vannak, istenien kedves emberek, fantasztikus ételek. Ott megvan az a hihetetlen kettőség, hogy a felhőkarcolók lábánál az emberek kint ülnek az utcán, a néni főzi a kis pho levesét. Sokszor Európából érkezve Ázsiában kicsit a jövőben érzed magad. Bemész egy másik utcasarkon, ott mintha megállt volna az idő, mintha kétszáz évet visszamentetek volna az időben. Ott nagyon együtt él egymással a futurisztikus high-tech világ, illetve a régimódi, a mi európai szemünknek szinte már furcsa dolgok.
Mi lesz a következő úti célod, ahol még nem jártál, de nagyon el szeretnél jutni?
Nagyon érdekes, hogy pont ma kérdezed, pont ma beszélgettünk erről. Mielőtt eljöttem ide, ma és a napokban nézegettem, hogy nagyon szeretnék elmenni egy fizetetlen szabadságra. Szeretnék az elkövetkezendő hónapokban egy ilyesmi elvonulást csinálni. Hogy hova mennék, azt is kitaláltam már. Nagyon szeretek jógázni, több, mint tíz éve. Most érzem, eljutottam arra a pontra, hogy már ismerem a gyakorlatokat és a saját határaimat, de szeretném megérteni kicsit a miértjét. Miért csináljuk ezeket? Mi ennek a biológiai háttere, az élettani hatásai? Nagyobb kirándulás, amit most tervezek az India és Srí Lanka. Indiába specifikusan úgy mennék, hogy el szeretnék jutni egy ashram-ba, ahol az igazi, tradicionális jógaoktatókkal el tudok merülni a jóga világában. Ha már az utazásokról beszélünk és a médiához, a kommunikációhoz visszakapcsolódunk: az utazások mellett nagyon szeretek olvasni. Úgy szoktam olvasni, hogy ha eljutok egy különlegesebb vagy eltérő kultúrájú országba, akkor igyekszem elolvasni onnan egy könyvet, hogy kicsit jobban megértsem az ottani emberek gondolkodását, a kultúrát. Ez klassz hobbi, és ajánlom abból a szempontból is, ha éppen nincs időd vagy nem engedheted meg magadnak, hogy elutazz valahova. Én most ezt is csinálom, vannak helyek, ahová nagyon vágyom, a bakancslistám nagyon hosszú, de nem lehet mindent egyszerre, így azzal szoktam kipótolni, hogy olvasok a világnak arról a tájáról történeteket.
Melyik az a könyv jelenleg, ami nagy hatással volt rád?
Pont most olvastam egy izlandi szerző, Jón Kalman Steffánson könyvét. Még Izlandra nem volt szerencsém eljutni, de a bakancslistámon szerepel már évek óta. Elolvastam ezt a könyvet – érdekes címe van: Nyári fény, aztán leszáll az éj –, és még előbbre került a listán. Érzem azt, hogy én oda nagyon-nagyon vágyom. Nagyon tetszett az a világ, a fakó színek, amiket lefestett. Volt a könyvben egy olyan mondat, hogy „Az élet kisebb helyeken néha nagyobbnak tűnik.” Izlandon ez gondolom különösen igaz.
Ha újra ott lennél húsz évesen, van, amit máshogy csinálnál vagy mindent ugyanígy végig járnál?
Talán azt mondanám az akkori énemnek, hogy valóban nem kell görcsölni az átlagon és a bizonyítványon, mert a végén nem az lesz a lényeg, hanem a gyakorlati tapasztalat.
Azt húsz évesen nem érzi az ember – én például nem éreztem –, mennyire nem számít az, hogy milyen jegyeket szerzel, mi van a diplomádra írva pontosan, mi szerepel a bizonyítványodban. Ez tényleg egy közhely, de abszolút magadnak tanulsz, ez annyira brutálisan igaz a való életben.
Amióta kikerültem a való világba, a munka világába, soha senki nem kérdezte meg, sehol nem került elő, hogy nekem milyen kitűnő diplomám van vagy nincs. Az a kérdés, hogy meg tudod-e csinálni az előtted álló feladatot. Ezért jók és fontosak az életszagú tapasztalatok – amit most te is csinálsz például –, amikor nemcsak jegyzetelünk valamit, hanem kipróbáljuk magunkat. A skála minden spektrumát megtapasztaltam. Dolgoztam a húszezer fős Vodafone Organisation-nél, az Európai Parlamentnél és láttam a húsz fős design ügynökséget és startupot is.
Én azt tanácsolom, nagyon hasznos a karriered elején viszonylag nagyobb cégekhez elmenni dolgozni. Érdemes olyan csapatokba bekerülni, ahol látod magad körül a különböző területeket, amiknek vannak specialistái, akiktől tanulni lehet.
Az interjút Vass Virág készítette. Fotó: Péterfi Barbara.