Tarol a kommunikáció- és médiaszak a felsőoktatásba jelentkezők körében: az Eduline arról számolt be, hogy 2022-ben évek óta nem látott számban, háromezer-nyolcszázan adták be jelentkezésüket valamely hazai médiás alapszakra. A jelentkezők közül sokan – dedikált egyetemi újságíróképzés hiányában – az újságírói pálya felé kacsintgatnak. De mi motiválja őket a jelenlegi magyar médiakörnyezetben, és milyen érvekkel élnek mindazok, akik más kommunikációs iparágakban képzelik el a jövőjüket? Egy-egy, a hírújságírás és a magazinújságírás világába belekóstoló ELTE Médiás hallgatóval beszélgettünk.
Sokan azok közül, akik valamilyen formában újságírással szeretnének foglalkozni, az ország média- és kommunikáció szakjain kötnek ki. A választék nagy, az ELTE Média viszont továbbra is viszi a prímet: az államilag finanszírozott BA szakra idén nyolcszáznegyvenen szeretnének bejutni.
Mivel Magyarországon felsőoktatási szintű újságíróképzés nincs, így ez a legjobb lehetőségük. Azonban rengeteg hallgató inkább a kommunikáció üzleti részében látja a jövőt – ennek hátterében sokszor pénzügyi megfontolások állnak, sok esetben pedig nem szeretnének a kiélezett hazai médiakörülmények közt újságírással foglalkozni.
De más tényezők is erre a döntésre sarkallhatják a pályaválasztás kapujában állókat: sokak számára rémisztő lehet például az a tendencia, hogy a többség mára a politikusokban is jobban megbízik, mint a médiában. Az Ipsos 29 országban elvégzett kutatásából kiderült, hogy a vizsgált országok közül Magyarországon bíznak a legkevésbé a médiában. Az eredmények rámutattak: míg itthon az emberek mindössze kilenc százaléka tartja megbízhatónak a szerkesztőségeket és médiavállalatokat, hatvannégy százalékuk kifejezetten megbízhatatlannak gondolja azokat.
Nem véletlen, hogy a körülményekkel szembesülve sokan elfordulnak az újságírástól, bizonyos esetben pedig a média világától is. Az ELTE médiaszakán – és természetesen sok más egyetem szakjain – azonban továbbra is sokan vannak, akik a nehézségek ellenére is szeretnének újságírással foglalkozni. Egy-egy, a hírújságírás és a magazinújságírás világába gyakornokként belekóstoló ELTE Médiás hallgatóval beszélgettünk arról, hogy meggyőzte, vagy inkább pont elrettentette őket az újságírástól a gyakornokként szerzett tapasztalat. Kinek fekszik jobban a magazin újságírás, és kinél lett abszolút befutó a hírújságírás? Egyáltalán újságírás, vagy a kommunikációs szakma egy másik területe a jövő?
Benics Márk másodéves médiás hallgató, jelenleg a 444.hu újságíró-gyakornoka. A laphoz Sarkadi Zsolt Írásgyakorlat kurzusán felkínálkozott lehetőségnek köszönhetően került. Márk a Megafon Központ költéseiről írt próbacikkével keltette fel a 444 figyelmét, majd be is került a szerkesztőség gyakornoki programjába. Először egy elméleti alapozáson vett részt, ahol nemcsak a hír- és a véleményműfajokkal, de a 444 történetével is megismerkedett.
Márkot alapvetően a videós újságírás érdekelte, próbálkozott is a 24.hu-nál, de oda nem került be. Korábban nem tartotta magát kifejezetten jó írónak, közéleti újságírás terén pedig abszolút nem volt tapasztalata. Az első 444-es gyakornoki órájára félve ment be, mondván, mi lesz, ha kiderül, hogy tehetségtelen, és kirakják. Nem így lett: nem hogy nem rakták ki, de azóta már a 444 csapatának szerződéses tagja. Szerencsésnek tartja magát, mert a vezető lapoknál többnyire nincs túl sok gyakornok – ők is csak hárman kerültek be a programba.
Ilyen gyakornoki programot a többség csak másfél-kétévente hirdet meg. A média ezen területén összesen körülbelül negyven gyakornoki hely lehet országosan, ami ahhoz képest, hogy csak az ELTE Médián hányan tanulnak, nagyon kevés. Ez is olyan, mint a színész szakma: kihalásos alapon megy. A sok esetben mikroközösségként működő szerkesztőségekbe nem könnyű bekerülni.
Arra a kérdésre, hogy miért akar magyar közélettel foglalkozni és újságíróként dolgozni, egyértelmű választ ad: “Nagyon érdekel a közélet és a politika”. Korábban gondolkozott azon is, hogy egy politikai párt életében esetleg aktivistaként vegyen részt, de ebből gyorsan kiábrándult. Ettől függetlenül a közélet továbbra is érdekelte, és szeretett volna valami társadalmilag is hasznos munkát végezni a témában.
Valamit, amivel segíteni, jobbítani lehet. Előre lehet mozdítani, fel lehet tárni valami olyat, amit a hatalom és a politika tesz, és meghatározza a mindennapi életünket.
– mondja Márk. Bár keményebb politikai témával még nem nagyon foglalkozott, azt érzi, hogy az információhoz való hozzáférés sokszor nehézkes. Eddig csak olyan témákban írt, amelyekben a politikai pártoknak – például a Mi Hazánknak – érdekében állt, hogy szóba álljanak az újságírókkal, mert nyilvánosságot és felületet biztosítottak a véleményüknek. Kormányon lévő politikussal még nem volt dolga, de a kollégái körében érzi, hogy ez sok esetben nagyon romboló tud lenni lelkileg, és könnyű belefásulni az egészbe.
Attól Márk is tart, hogy egyszer majd beleun, de szerinte ez nem újságírás-specifikus jellemző, mivel nincs olyan szakma, amibe ne lehetne belefásulni. Motiválónak érzi, hogy a szakmáján keresztül ellenőrizheti a hatalmat. Akkor hagyná abba, ha a sajtószabadság helyzete odáig süllyed, hogy “újságírókat rabolnak el és gyilkolnak meg”.
Arra a kérdésre, hogy miért menő hírújságírással foglalkozni a mai Magyarországon, azt mondta, hogy a hírműfajokkal foglalkozó lapok a legolvasottabbak az országban.
Ebben van izgalom, hiszen a közélet a mindennapjainkra is hatással van. Olyan cikkeket írni és olyan témákkal foglalkozni, amik közvetlenül is befolyásolnak minket – például, hogy mekkora az infláció, vagy hogy a miniszter volt felesége mennyi pénzt kap – mindenképpen fontos és érdemes.
Ettől függetlenül teljesen megérti azokat, akik nem ebbe az irányba fordulnak, és inkább például a magazin újságírást választják, mivel ott kevésbé jelenik meg az a fenyegetettség, hogy az embert megpróbálják ellehetetleníteni a szakmája miatt.
Vass Dorottya szintén másodéves hallgató az ELTE Médián. Mindig emberközpontúnak tartotta magát, korábban a jogi tanulmányokon is elgondolkozott. “Az újságírást ki is zártam volna, ha akkoriban megkérdezik”. Ezt az elképzelését a tanszék által szervezett tanár-diák rapid randi változtatta meg, ahol találkozott Hermann Irénnel, aki a Kreatív főszerkesztőjeként az ELTE Médián is tanít. Elsőéves létére Irénhez vette fel az Írott sajtó gyakorlat kurzust, melynek keretében például a Sziget Fesztivál főszervezőjével, Kádár Tamással is interjúzott. Az órán nemcsak a szakmai alapokat tanulták meg, de az újságírás rejtelmeibe is alaposan belementek. Dorka azt meséli, hogy a kurzust követően játszott el először a gondolattal: mégis bele kellene vágnia az újságírásba.
Amikor a médiaszakra került, sokkal inkább érdekelte a kommunikáció marketing és a PR vonala. Mindig is szeretett írni, és imádta a magyarórákat is, sőt, korábban még az egerszegi iskolaújságba is írt, de azt, hogy valaha újságíróként tekintsen magára, teljesen elképzelhetetlennek tartotta.
Ezt csak a legvadabb álmaimban tudtam elképzelni.
Azt mondja, rengeteget kell még tanulnia, de azt is érzi, hogy sokat fejlődött az írás terén.
Teljesen máshogy nyúlok szövegekhez, főleg, ha visszanézem a korábbi írásaimat.
Sarkadi Zsolt Írásgyakorlat óráján még a tőle távol álló politikai újságírást is kipróbálhatta, ami szintén érdekes volt számára. Dorka előre elhatározta, hogy a százórás, kötelező szakmai gyakorlatot a második tanévben szeretné teljesíteni. Hermann Irénnel kialakult kapcsolata révén be is került a Kreatívhoz. Itt lehetősége nyílt, hogy bepillantson egy szerkesztőség életébe, és különböző újságírói feladatkörökben próbálja ki magát, mint a hírügyelet, vagy a sajtóeseményekre járás.
Egy tanszéki állásbörzén több lehetőség is szembe jött vele. A Telex gyakornoki programján is elgondolkozott, de időközben ráébredt, hogy távol áll tőle hírújságírás. Az említett állásbörzén a Ringier Hungary médiavállalat portfóliójába tartozó GLAMOUR is ott volt, Dorkának pedig nagyon megtetszett a divatmagazin glossy-s szellemisége. Eleinte nem tervezte, hogy meglévő kreatívos gyakornoki munkája mellé egy másikat is keressen, de végül mégis jelentkezett, és be is került a szerkesztőségbe.
Míg a Kreatívnál egy szerkesztőség felépítését ismerhette meg, addig a GLAMOUR-nál lehetősége volt kipróbálni a magazinújságírást. Saját témákat hozhatott, emellett viszonylag szabad kezet kapott a megvalósítás terén. Egyetlen dolog hiányzott neki: a konkrétabb visszaigazolás, ami szerinte szükséges a hatékonyabb fejlődéshez. Arra a kérdésre, hogy a jövőben el tudja-e képzelni magát újságíróként, Dorka azt válaszolta, hogy az írás mindig az élete szerves része volt, és sok más területen is elengedhetetlen az, hogy az ember szépen tudjon fogalmazni, de jelenleg nem tervezi, hogy újságíró lesz.
A GLAMOUR-nál abszolút kiteljesedhettem, de azt is éreztem, hogy nem tudnám örökké ezt csinálni.
Most más területen is ki akarja próbálni magát, üzleti kommunikációval is szeretne foglalkozni, mert, ahogy fogalmazott, hajtja a kíváncsiság. És hogy mit hoz a jövő? Azt még ő sem tudja, de egy dologban biztos: a neve mellett most jobban el tudja képzelni egy cég kommunikációért felelős titulusát, mint az újságírót.
Szöveg: Nagy Bálint. Nyitókép: Pexels.