Koncsik Fanni 2017 februárja óta tagja a BOOKR Kids nevű cég csapatának, ahol a magyar gyártásért felelős projekt menedzseri feladatokat látja el. Fanni továbbá a branded termékekért is felel, ami nemcsak az előállítást, hanem az azt megelőző sales lépéseket – például árajánlat készítést- is magába foglalja. Ezenkívül a Mesetár termékmenedzsere, ahol az app működése, fejlesztése, frissítése mellett számos más apróbb feladat is megtalálja.
Fanni 2015-ben Windsorban egy indiai családnál dolgozott, mint au-pair. Az itt eltöltött időszak alatt – a gyerekekkel való foglalkozás közben – szerette meg újra a meséket, már felnőtt fejjel. Fanni egyébként 2017 nyarán végzett az ELTE Médián, és ekkor már aktívan dolgozott a cégnél. Kezdetben legjobban az fogta meg, hogy egy irodalmi közegben dolgozhat, aminek szerves része a mesegyárban készített klasszikus és modern mesekönyvek ellenőrzése, olvasása. Fannit a meseolvasás kultúrájáról és a BOOKR Kids felépítéséről kérdeztem.
A BOOKR Kids egyébiránt egy 2015-ben alakult firma, ami a gyerekek számára igyekszik közelebb hozni a mese- és könyvolvasást, interaktív, színes és abszolút modern módon. A cégen belül három részleg különíthető el. A – Fannihoz tartozó –BOOKR Kids Mesetár, ami egy ingyenesen letölthető applikáció, és amely jelenleg több mint 300 könyvet tartalmaz. A BOOKR Suli interaktív készségfejlesztő játékokat és hangoskönyveket foglal magába, elsősorban az iskolák számára jött létre. Illetve ott van a harmadik „gyermekük” – az angol nyelvet tanító – BOOKR Class alkalmazás, amit tavasszal – a távoktatásra való átállás miatt egyik napról a másikra – az első digitális tankönyvnek nyilvánított az Oktatási Hivatal.
Milyen hatást gyakorolnak a BOOKR Kids-re a frissen bevezetett járványügyi intézkedések?
Mi augusztus vége óta home office-ban dolgozunk, de azt megelőzően az első hullám idején márciustól júliusig is otthon dolgoztunk. Google Meets-en rendszeresen tudunk beszélni, meetingelni, valamint emellett is akadnak folyamatosan használt kommunikációs felületek, ahol kiosztjuk egymás között a feladatokat. Tavasszal bebizonyosodott, hogy a teljes digitális átállás ellenére is mindent meg tudunk oldani, hasonlóan hatékonyak tudunk maradni.
Ennek szerinted mi az oka?
Egyrészt a gyártásvezetőnk minden nap 9.30-kor koordinál egy helyzetjelentőt, ahol átbeszéljük, ki hogyan, és merre tart a munkában. Másrészt mi alapvetően is az online térben dolgozunk, még akkor is, ha bent vagyunk az irodában. Egy jól bevált projektmenedzseri felületen osztjuk ki a feladatokat, látunk rá egymás napi teendőire, adott esetben jelezzük a módosítási kérésünket, tehát mi normál esetben, mikor egymás mellett ülünk az irodában se szóban kommunikálunk egymással, hanem írásban.
Hogyhogy ennyi tevékenységért te felelsz a cégen belül?
Amikor a céghez kerültem mindössze 8-10 fő dolgozott nálunk, így mindenki belefolyt a munka mindenféle szegletébe, ugyanis egy kicsi, induló startup nem engedheti meg, hogy minden feladatra (adminisztrátor, customer service, marketing asszisztens, szövegíró) találjon megfelelő munkaerőt. Mára már kinőtte magát a cég, bővült a csapat, sokkal többen osztjuk meg a feladatokat, de még mindig vannak olyan szekciók, ahol nincs lehetőségünk vagy szükségünk arra, hogy felvegyünk valakit teljes vagy akár részidős időbeosztásban. Az én napomból ezek a részlegek átlag egy órát vesznek el, tehát így érthető, hogy nem alkalmazunk rájuk külön embereket.
Van olyan, hogy túl sok minden zúdul a nyakadba?
Bizonyos időszakokban – például a jelenleg is futó Black Friday akciók alatt – lehet frusztráló, amikor többféle kéréssel megtalálnak, és többféle pozícióban kellene megállnom a helyem, ez ki tud néha zökkenteni. A Mesetár marketingje átmenetileg hozzám tartozik, de persze van egy részleg vezetőnk, aki az irányokat megadja és “csak” a koordináció az, ami összességében az én kezemben van. Korábban akadt olyan, hogy több, akár 4-5 projekt futott párhuzamosan, de most már a bővülésnek köszönhetően ezeket a gondokat át tudjuk hidalni. Illetve, úgy állok ezekhez a „lepattanó” feladatokhoz, hogy plusz tapasztalattal és tudással rendelkezem, amik bekerülnek az önéletrajzomba, hisz általuk sok folyamatba nyerhetek betekintést. Úgy gondolom, hogy emiatt előnyt élvezek azokkal a korombeliekkel szemben, akik multi céghez kerültek, hiszen ott általában jobban elkülönülnek a munkafolyamatok egymástól, így vannak olyan feladatok, amikkel ott egy projekt menedzser nem foglalkozik, én viszont igen.
A BOOKR Kids a mesék, vagy az ügynökségi teendők miatt érdekel igazán?
Pár éve érkeztem válaszút elé ezügyben, amikor a vezetőnk megkérdezte, hogy inkább a partnerekkel való kooperáció (Business-to-Business) vagy a mesekönyvek tartalma és az applikációk kezelése (Business-to-Consumer) érdekel a cégen a belül. Én inkább az előbbit választottam, ugyanis számomra izgalmasnak tűnt a cégekkel (pl. Samsung, Danone, Telekom) való együttműködés. Továbbá nálunk jobban pörögnek az események, változatosabb a munka folyamata. Nincs két egyforma megrendelő, projekt. Azonban a mese részéről se kellett teljesen lemondanom, hiszen volt szerencsém Lackfi Jánossal és Varró Dániellel is kollaborálni. Vagyis a két rész ötvözete az, ami motivál, és ami a cégnél tart.
Hogy néz ki nálatok egy céggel folytatott kooperáció?
Szerencsére az utóbbi években egyre több megkeresés érkezett irányunkba nagy cégek részéről. Először vázolják az elképzeléseiket, elmondják milyen kampányhoz kellene a segítségünk. Ezután leülünk egy asztalhoz, megtárgyaljuk a részleteket, készítünk árajánlatot és egy előzetes határidőnaplót, hogy mit, mikorra tudunk megvalósítani. Ha ezekben a kérdésekben sikerül megállapodnunk, megkötjük a szerződést, és elkezdünk dolgozni, ahol igyekszünk a cég profiljába illő dolgot teremteni, ami megszólítja a szülőket és a gyerekeket egyaránt. Gondolok itt például a Pannontejjel való munkánkra, ahol a kampányukhoz készítettünk interaktív mesekönyvet és nyomtatott füzeteket, ők pedig az akkori nyereményjátékukhoz kínálták az előbb említett termékeket. Persze akad sok megkeresés, ami útközben elhal. Legtöbbször azért, mert a cégek nem látnak bele az anyagi háttérbe, hiszen ha csak egy színész vagy egy neves író alkalmazására gondolunk, már az komolyabb költségeket von maga után.
Általános iskolákkal milyen formában dolgoztok együtt?
A Szegedi Tudományegyetem által vezetett 2018-as empirikus kutatás kimutatta, hogy a gyerekek nemcsak rendkívül élvezték a Mesetárban olvasható izgalmas könyveket, hanem a tanár által az óra végén felvett kérdések alapján jobban meg is értették azokat! A kutatásnak az lett az eredménye, hogy akkreditálták a csomagunkat. Ezután hoztuk létre a BOOKR Sulit, ami a Mesetárnak egy másik, módosított verziója. Ez abszolút az intézmények számára jött létre, általános iskola hatodik osztályig tartalmaz a NAT és a Kerettanterv által elfogadott kötelező és ajánlott olvasmányokat, kortárs szerzőkkel is kiegészítve. Továbbá kínálunk a tanároknak az applikáció mellé egy admin felületet, ahol a tanár figyelemmel tudja követni a diákok haladását, statisztikát készíthet a teljesítményeikről, illetve látja a tanulók által megoldott feladatok kiértékelését, így tisztában van vele, mi okoz adott esetben nehézséget a tanítványok számára. Egyébként mi ezt a szolgáltatást (BOOKR Suli) az első digitális átállás időszakában ingyenessé tettük, pontosan azért, hogy megkönnyítsük az intézmények és a pedagógusok dolgát, amiért iszonyatosan hálásak voltak. Azóta velük folyamatosan kapcsolatban vagyunk, adnak nekünk visszajelzést a Suli működéséről. Ennek hála az applikációt már idén ősszel több száz intézmény megrendelte és használja irodalomórán.
Szerinted kezd kikopni a meseolvasás a kultúrából?
Folyamatosan olvasunk a témában és a kutatások azt mutatják , és mi is azt tapasztaljuk, hogy a gyerekeket már kisebb kortól annyi impulzus éri, hogy nem tudnak leülni csendben, egyedül egy könyvhöz, ami nem szólal meg, nem mozog, nem interaktív. Egyszerűen hamar elvesztik az érdeklődésüket és elkalandozik a figyelmük. Valamint az a szokás is múlófélben van, amikor a szülők olvasnak a gyereknek, pedig felmérések bizonyítják, hogy a gyermekek szókincse látványosan fejlődni tud, – már az óvodában – ha akár olvasott, akár kitalált történeteket hallanak. Az a hétéves kisgyerek, aki nem találkozott mesével (könyvvel, nem pedig animációs kisfilmmel), már általános iskola elsős korában le van maradva társaitól. És ennek nem elsősorban az internet világa az oka, mert ott is van hasznos, igényes tartalom, csak meg kell azt találni és az okoseszközöket tudni kell jóra használni.
Ilyen például a Mesetár…
Így van! A könyvtár tartalma folyamatosan frissül új történetekkel, hogy a gyerekek mindig kapjanak valamilyen edukatív és szórakoztató interaktív élményt. Arra különösen odafigyelünk, hogy az animáció, interakció és hangeffektek csak annyi plusz élményt adjanak, ami még érdekesebbé teszi a történetet, de nem vegye el a figyelmüket az olvasmányról. A mesekönyvek végén vannak játékok, amik abból a célból jöttek létre, hogy a különböző korú gyerekek készségeit fejlesszük, de emellett legyen izgalmas, és úgy tanuljanak, hogy azt észre sem veszik. Ezáltal egy bizonyos kor után már saját magukat is lefoglalhatják a felhasználók, esetünkben a gyerekek és nem kell noszogatni őket az olvasásra, mert individuális igényük lesz rá.
Személy szerint miért tartod fontosnak, hogy a gyerekek meséket olvassanak?
Szerintem ez a legevidensebb dolog a gyermekkorban. Ha belegondolok, az én gyerekkoromban a mesék hozzátartoztak ahhoz a boldog gyermeki világképhez, amikor még mindent egy „buborékból” láttam, minden pozitív és csodás. Ehhez a képhez elengedhetetlen a mese, ami véleményem szerint teljesen együtt jár az kiskori látásmóddal. Pont ezért tartom kiválónak a Dúró Dóra által ledarált és egyben bánatára sikeressé tett Meseország mindenkié című könyvet, ami tényleg mindenkihez szól, hiszen bármilyen korú, nemű gyermek meríthet belőle és megtalálhatja önmagát a hercegben vagy hercegnőben. Ez az érzés pedig mindenkinek jár!
Gyerekként milyen mesék, mesefilmek voltak fontosak számodra?
Én a Nemes Nagy Ágnes meséket nagyot szerettem, különösen a Ki ette meg a málnát? című versét, ami a mai napig az egyik nagy kedvencem. Emellett már kicsit nagyobb koromban Janikovszky Éváért is rajongtam, akinek a Ha én felnőtt volnék című alkotását felnőtt fejjel is gyakran újra olvasom és továbbra is egy végtelenül szórakoztató, valamint teljesen valóságos írásnak tartom. Szerencsémre, mind a két mű megtalálható a Mesetárban, így már csak a munkám során is muszáj újra meg újra elolvasom őket, amit természetesen boldogan teszek meg. Édesanyám pedig éveken keresztül minden este a több száz oldalas népmese gyűjteményből olvasott nekem esti mesét, amit gondosan elpakolt, hogy mikor aktuális lesz, én is tudjak belőle olvasni a gyerekeimnek.
Az interjút Póczik Dávid alapszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Boldog Anna.