Április 9-én, kedden este tartotta meg az ELTE média tanszék a Médiaszabadság Lengyelországban a kormányváltás előtt és után kerekasztal-beszélgetést. A rendezvényen Mitrovits Miklós történész és Zgut-Przybylska Edit politológus elemezte a helyzetet, a beszélgetést Polyák Gábor, a Média és Kommunikáció Tanszék tanszékvezetője moderálta. Eredetileg Facebook Live-on is nyomon lehetett volna követni az eseményt, de technikai problémák keresztbe tettek ezeknek a terveknek, így a róla készült felvételt csak utólag lehet megtekinteni a Kommunikáció és Média tanszék hivatalos Facebook oldalán.
Edit zoom meetingen csatlakozott be a beszélgetésbe, hiszen Lengyelországban él, a Lengyel Tudományos Akadémia adjunktusa. A filozófiai és szociológiai intézetben dolgozik, ahol politikai szociológiával foglalkozik. Jelenleg összehasonlító kutatást végez Lengyelország és Magyarország demokráciájának leromlása között.
Ennek egy nagyon fontos pillére a média állapota, annak a foglyul ejtése, hogy az milyen eszközökkel történik.
– mondta a bemutatkozásában. Miklós elsősorban történész, aki a magyar-lengyel kapcsolatok történetével foglalkozik. “Az elmúlt 15-20 év úgy alakult, hogy botcsinálta politológus is lettem” – tette hozzá, megemlítve, hogy Magyarországon kevés az olyan szakember, aki ismeri és kommentálni is tudja a környező országok politikáját.
2015-ben került kormányra a Jog és Igazságosság pártja (lengyelül Prawo i Sprawiedliwość, PiS), innentől indították az elemzést. Az első téma: miért került a médiaszabadság ügyében feketelistára Lengyelország a kormányváltást követően. Edit azzal kezdte, hogy a nyolcéves kormányzás példákat adott arra, hogy az autokratikus vezetők másolják egymás demokráciaromboló intézkedéseit. Jaroslaw Kaczinsky 2011-ben azt mondta: Reményei szerint lesz még Budapest Varsóban. Nagyrészt sikerült is neki, 8 év alatt a 18. helyről az 57. helyre esett vissza a World Press Freedom indexet nézve.
Az ellenzék elleni lejárató kampányokról is volt szó, amire komoly összegeket fordítottak, az állami hirdetéseket is fegyverként használva. “Magyar füllel ezek elég ismerősek” – jegyezte meg Edit. A külföldi tulajdon visszaszorítására tett kísérlet szerencsére kísérlet maradt, a kormány állítása szerint a nemzeti szuverenitás érdekében történt volna az intézkedés. Ez több okból nem tudott megvalósulni, egyrészt amerikai nyomásra, másrészt Andrzej Duda elnök vétója miatt. Sikerei között szerepelt viszont a vidéki sajtó bekebelezése, amiben az Orlen olaj-óriás volt a kulcsszereplő a volt PiS-es polgármester Daniel Obajtekkel együtt. Ez 17 milliós eléréshez vezetett, valamint a vidéki lapok vezetőinek megbízható embereket tett meg. Az utolsó hasonlóság, amit említett, a “mindennek megágyazó intézményes környezet”, amivel bebetonozták a Nemzeti Közszolgáltató Tanácsot, ami a teljes média szakmai működéséért felel, így tudták jóváhagyni a független médiára rótt pénzügyi büntetéseket.
Nem véletlen, hogy ’15-16-ban a világ legfontosabb véleményformálói mind arról írtak, hogy Lengyelország elindul az orbáni úton
– kezdte meg válaszát Mitrovits Miklós, viszont kiemelte, hogy ő már akkor sem gondolta, hogy teljesen olyan lesz a helyzet ott, mint Magyarországon. Ezt alátámasztva felhozta, hogy 2016 nyarán Magyar Bálinttal írtak egy két részes esszét, amit az Élet és Irodalomban tettek közzé. Ebben, a magyar és a lengyel társadalomfejlődést hasonlították össze. Azzal folytatta, hogy a PiS egy viszonylag új párt, a Polgári Platform (most Polgári Koalíció) néven futó párttal együtt emelkedett ki a Lengyel Szolidaritás mozgalomból. PiS-nek a problémája az volt, hogy nem volt médiája, nem úgy, mint a Szolidaritásnak, akiknek volt a Gazeta Wyborcza (magyarul Választási Újság). Ez az újság a mozgalom liberális szárnyához kötődött, mai napig alapító főszerkesztője Adam Michnik, az ellenzék egyik, külföldön is ismertebb alakja. Az új rendszer, a III. Köztársaság (a lengyel köztársaság köznapi neve, amit a ’90-es évektől használnak a lengyel államra) egy sikertelen vállalkozásnak bizonyult a média hiányában, a PiS így elhatározta, hogy teljes megtisztulást követően létre kell hozni a IV. Köztársaságot, amihez szükséges a saját média kialakítása.
A nevük (Jog/Törvény és Igazságosság) is onnan ered, hogy Jaroslaw Kaczinsky elhunyt ikertestvére, Lech Kaczinsky igazságügyi miniszterségből való lemondása előtt azt mondta, hogy az állam teljesen romlott, tele van ex-KGB-s befolyással, az egész gazdaságot ez fonja át. A törvénynek és az igazságosságnak kell érvényesülnie a IV. Köztársaságban. Ehhez Miklós annyit tett hozzá: “Nem mondanám, hogy egy illegitim és eleve rossz elképzelés volt, az más kérdés, hogy mi lett belőle.” A szétbomlott Szolidaritás kormány után, amikor a kommunista baloldal jutott hatalomra és megbukott, a 2005-ös választási kampányban a PiS és a Polgári Koalíció úgy tűnt, közösen fog kormányozni. A választások során szerzett győzelmével a PiS két radikális párttal alkotott kormányt, majd miután kisebbségi kormányba kerültek, az előrehozott választásokon nyert Donald Tusk, ami Miklós szerint egy sikertörténet volt.
Viszont 2015-ben, amikor megnyerte a PiS a választásokat, az előző kormányzásból tanulva már akkor megkezdte a saját média kiépítését. Itt hozzátette, hogy az online térben 16 milliós elérés jelentős, de maguk a lapok jelentéktelenek. Ezzel szemben a Gazeta Wyborcza napi 40 ezres példányszámával 2020-ban Európa 10. legolvasottabb nyomtatott napilapja volt, és ez sosem vált kormánylappá. “Olyan bázis a független véleménynek, ami Magyarországon nem is volt az elmúlt 35 évben” – mondta Miklós. Megpróbáltak napilapot is létrehozni a PiS 8 éve alatt, de nem sikerült nekik. Hetilappal jobban állnak, bár azok olvasottsága is csekély. Megpróbálták átvenni az irányítást a TVN televízió csatorna felett is, de mivel amerikai birtokban volt, ez a kísérlet nem járt sikerrel. Miklós itt megjegyezte, hogy Magyarországon egy amerikai TV-csatorna átvétele, vagy nehéz helyzetbe hozása nem jelentene problémát, de Lengyelországban ez „vörösvonal”.
Polyák Gábor következő kérdésében arról érdeklődött, hogy a PiS kormány leváltása előtti kampány hogyan nézett ki, milyen médiafelülettel és reprezentációval rendelkezett az ellenzék. Edit válaszában kitért arra, hogy a média teljes birtoklása nélkül a PiS nem tudta leuralni a társadalmi nyilvánosságot, de a már előbb említett médiaintézkedések nagy hatással voltak a választás minőségére éveken keresztül. Itt az EBESZ választási jelentéseit hozta fel példának, ahol többször is megállapították, hogy nem csak a közmédia, de a vidéken megszerzett média egy része is a választási előny megszerzésére lett felhasználva, pártpropaganda terjesztésével.
Legutolsó kormányzásuk alatt rengeteg hirdetést toltak az interneten és a social media felületeken. Edit a köztelevízió egyik volt munkatársától így idézett:
Rosszabb propagandát közvetítettünk, mint a kommunista rezsim, hogy támogassuk a kormány választási kampányát.
Ez a fajta kampány jól működött a múltban, most is azt gondolták, hogy be fog válni, de figyelmen kívül hagyták, hogy a lengyel társadalomnak már nem ezek voltak a fő problémái. Nagyobb aggodalmat váltottak ki a megélhetéssel és jogbiztonsággal kapcsolatos ügyek, valamint az abortusz szigorítása, ami hatalmas közfelháborodást keltett. Így hiába kapott nominális többséget Jeroslaw Kachinsky kormánya, nem tudtak többséghez jutni a törvényhozásban, nem tudták megtartani a hatalmat. Ennek ellenére továbbra is rendelkeznek erőforrásokkal, el tudják juttatni az üzeneteiket a választókhoz.
Miklós szerint a PiS-nek azért nem sikerült leuralnia a választást, mert Lengyelországban más a választási rendszer. “Nincs egyéni mandátumuk, nincs az, mint Magyarországon, hogy a 200 mandátumból 106-ot meg lehet szerezni egyénileg, relatív többséggel” – jegyezte meg. 2015-ben a baloldal koalícióban indult a választásokon, így az 5%-os küszöb helyett 8%-ra lett volna szüksége, de ebből 7,6%-ot ért el, így tudott mandátumtöbbséget szerezni a PiS. Ezzel átrendeződtek a mandátumok, 5 fős mandátumtöbbségre tett szert. Négy évvel később, ugyan 3 millió szavazattal többet kapott, mégis maradt az 5 fős mandátumtöbbség, de az utolsó 1,5 évben már kisebbségben kormányzott. Sosem volt alkotmányhozáshoz elegendő többsége a Jog és Igazságosságnak, így nem tudta alapjaiban megváltoztatni a rendszert.
A médiáról azt mondta Miklós, hogy “Ezt a választást 100%-osan a negatív kampányra építették.” A Tusk ellen indított lejárató kampány több sebből vérzett, hiszen az Európai Unió egyik legfőbb intézményének az éléről jött, majd az Európai Néppárt frakcióját vezette majdnem 2 éven keresztül. A jogállamiságban észlelt hiányosságok miatt az Európai Unió már évek óta nem is folyósított pénzt, amire Tusk személyében megoldást kínált a társadalomnak. Megígérte, hogy visszaállítja a jogállamiságot, annak minden garanciájával. “Ez egy rendkívül eltévesztett és rossz kampány volt” – fűzte hozzá. Megemlítette a Reset című dokumentumsorozatot is, ami Donald Tuskot Putyin embereként mutatta be.
Gábor még korábban kiemelte, hogy a kormányváltást követően megkezdődött a közmédia újbóli átalakítása, most már a demokratikus viszonyoknak megfelelően, de ez elakadt. A kérdés arra irányult, hogy ezek az intézkedések hol tartanak most. Az átalakításról Miklós azt mondta, hogy van egy hatalmas politikai gát. Hatalmas vétójoga van az elnöknek, bármikor visszadobhatja a törvényjavaslatot, és akkor annak vége is van ott. Andrzej Duda 2025 májusáig minden ilyen törekvést meg fog vétózni Miklós feltételezései szerint, ahogyan a közmédia költségmódosítására tett javaslattal is tette decemberben. “Kiskapukhoz kell folyamodni” – tette hozzá. A TV, Rádió és a lengyel hírügynökség is személyes állami részvénytársaság. A kulturális miniszter gyakorolja a tulajdonosi jogokat, így tudta ennek a három intézménynek az igazgatóját leváltani. Erre azért volt szükség, mert a kormányváltást követően 2 hónapig a köztévé úgy viselkedett, mintha még a PiS lenne hatalmon. Tuskot és kormányát ugyanúgy mutatta be, mint az októberi választások előtt. A munkaügyi bíróság azonban nem fogadta el a három újonnan kinevezett igazgatónak a szerződését, ettől függetlenül, új szerkesztőséggel működik a köztelevízió. “Ez egy exlex állapot” – mondta, mivel az Országos Médiatanácsot még a PiS töltötte fel az embereivel, és jogszerűen nem lehet őket leváltani, míg le nem jár a mandátumuk.
“Hogy lehet visszaépíteni egy jogállamot nem jogállami helyzetből?” – tette fel a költői kérdést Gábor, amire Edit egy hasonlóan szellemes hasonlattal válaszolt:
A szétvert demokratikus akváriumból, amiből lett egy halászlé, abból legyen újra akvárium.
Az államfő (Andrzej Duda) szerepére kulcsként hivatkozott, ő tudja lassítani a folyamatokat, másik problémaként azt hozta fel Edit, hogy a Tusk-kormánynak egyszerre kellett kerülgetnie a foglyul ejtett felügyeleti és bírósági intézményeket. Ehhez képest gyorsan egyértelművé tették, hogy nem várnak a rendszer önkorrekciójára, sok átalakítást végeztek rövid idő alatt. A kritikusok azt találgatták, hogy ez jogszerű volt-e, valamint nem volt-e túlzás. A kormány viszont a rendelkezésére álló eszközöket használta, a közmédia általi politikai polarizációt meg kellett szüntetni. Az elnök költségvetési vétója miatt a média fizetésképtelenné vált, ezzel meg tudták kezdeni a folyamatokat. Szerinte Magyarország számára a tanulság az, hogy alkotmányos megoldásokat kell keresni, melyek nem rontják a jogállamiság helyzetét, hanem hosszútávon javítanának rajta. A választások után Lengyelországban megkezdték a munkát, a külügy, az igazságügyi minisztérium, rengeteg szaktárca megtartotta az egyeztetéseket. Ehhez Edit szerint bázist adhatnak a helyi autonóm, erős önkormányzatok. “Sajnos ez Magyarországon már nincs így, mert az Orbán-kormány kiüresítette teljesen az önkormányzatiságot és szétverte a helyi autonómiákat, úgyhogy azt gondolom, hogy ebből a szempontból a magyarországi demokratikus erőknek egy kicsit nehezebb dolga lesz. Nem kicsit” – zárta megszólalását. Ezzel le is járt az idő, egy kérdés érkezett a közönségből, Roncsek Emmától: “Az mennyire reális, hogy Andrzej Duda-t le lehessen váltani majd?” Miklós azt mondta, hogy Duda az alkotmány szerint nem lehet elnök két ciklus után harmadjára is. A kérdés szerinte az, hogy az új elnök a PiS, vagy a Tusk-kormány soraiból kerül majd ki.
Az esemény végén megkerestem a szervezőket, akik közül három emberrel, Novák Renátával, Molnár Rominával és Bernáth Ramónával tudtam beszélni. Kérdésemre elmondták, hogy az ötlet Hargitai Henriktől érkezett, mivel a Rendezvényszervezés kurzus keretein belül ebben a félévben a tanároktól is várt ötleteket Polyák Gábor. Reményeikhez képest többen jöttek el az eseményre, és megosztották velem, hogy habár szakértői volt a hangnem, szerintük követhető és abszolút aktuális volt a beszélgetés.
Nagyon érdekes, hogy ennyi hasonlóság van (Magyarország és Lengyelország között). Jó volt hallani, hogy nem csak mi vagyunk ilyen helyzetben, és van remény arra, hogy változtassunk
– mondták zárásul.
Szöveg: Zelei Zsuzsanna, Nyitókép: ELTE Média és Kommunikáció Tanszék.
Az esemény teljes beszélgetése végigolvasható szerkesztett formában: Médiaszabadság Lengyelországban a kormányváltás előtt és után