Sport, főként futball, kosárlabda és Forma-1 témájú videóit 13 ezer feliratkozó követi YouTube-on, de emellett aktív tartalomgyártó Instagramon, TikTok-on, Twitteren és Facebookon. Podcasteket készít, emellett az Unibet YouTube-csatornájának egyik sorozatában is szerepel. Azonban a hangját mégis leggyakrabban kommentátorként vagy éppen műsorvezetőként hallhatjuk a televízióban. A Magyar Televízió, illetve a DIGI Sport munkatársa is volt, jelenleg pedig a Sport TV-nél dolgozik. Interjúalanyom Haraszti Ádám, sportriporter.
Mi az, amit a leginkább szeretsz a szakmádban sportriporterként?
Magát a sportot, nyilván. Amikor én ezt az egészet elkezdtem, akkor nyilvánvalóan sejtettem, hogy alapvetően szeretni fogom. Szerettem a sportokat, és eleinte ez is volt a nagy bónusz, hogy a sport környezetében mozoghattam. Most jelenleg a munkámnak a legnagyobb részét ez teszi ki.
Kommentátorként dolgozom, sporteseményeket közvetítek, és ez tényleg az a dolog, amit mindennél jobban szeretek csinálni a világon.
Egyik videódban említetted, hogy te középiskolás korodban eredetileg informatikai pályára készültél, majd egy ominózus beszélgetés az angoltanárral vitt rá arra, hogy neked inkább sportriporternek kellene menned. Mesélsz erről kicsit?
Ezzel kapcsolatban azon szoktam mindig gondolkodni, hogy mi lett volna, ha vele akkor nem beszélgetünk el erről a dologról. Rájöttem volna-e magamtól, hogy ebbe az irányba kellene haladni, vagy egy más dolog megadta volna ezt a lökést? Mert igazából ez volt a lényeg ebben, akkor voltam harmadikos középiskolás, és kaptam egy olyan impulzust, ami tényleg irányba helyezett. Végigjártam a középiskolát, de ezután már végig tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni. Majd elkezdtem járni a Komlósi Oktatási Stúdióba, egyből elkezdtem gyakornokoskodni a Magyar Televíziónál, és onnantól kezdve minden egyértelmű volt, mentek a dolgok, ahogyan menniük kellett.
A Komlósi után valami képzést még végeztél a gyakorlaton kívül?
Jártam főiskolára, de azt sohasem fejeztem be, megvolt az abszolutóriumom, de az államvizsgáig nem jutottam el. Ezeken kívül más képzésem különösebben nem volt. Ez állandó kérdés is szokott lenni egyébként, amit nagyon sokszor kapok meg, hogy mit érdemes tanulni, ha valaki ezzel akar foglalkozni? Érdemes médiaiskolába elmenni, hogy az ember megismerkedjen magával a szakmával. Ha az a kérdés, hogy milyen egyetemi szakra menjen valaki, arra azt szoktam válaszolni, hogy olyanra, ami érdekli, hogy szélesítse a látókörét, a világképét, hiszen újságíróként ez a legfontosabb mindenki számára, legyen szó sportújságírásról, vagy bármi másról. Persze egy érettségivel, középiskolából bekerülve is sok mindent el lehet érni, de egyetemi hallgatóként ezt ti is érzitek, hogy sok minden változik ilyenkor az ember fejében.
Először gyakornokként, majd főállású riporterként elhelyezkedtél az MTV-nél. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Nagyon izgalmas volt. 2004-ben kerültem a Magyar Televízióba, pont amikor kezdődött az Európa-bajnokság. Nem volt konkrét pillanat, amikor azt mondhattam hivatalosan, hogy „akkor mostantól profi sportriporter vagyok”, hanem elkezdtem először dolgozni gyakornokként, és majdnem egy évvel később kaptam az első fizetésemet. Az az előny megvolt, hogy volt pár ember, akit már ismertem korábban az iskolából. Nyilván Komlósi Gábor is ebbe a kategóriába tartozott. Ő volt ekkor a Telesport főszerkesztő-helyettese, neki köszönhetően kerültem be a szerkesztőségbe.
Millió új impulzus ért ott. Tanul az ember bármit elméleti szinten ezzel kapcsolatban, plusz az iskolában megadatott némi gyakorlati lehetőség is, de egészen más ezt a terepen megtapasztalni, forgatásokra járni.
Az akkor még odébb volt, hogy én először közvetítsek, de amikor először bekerültem a tévébe, rengeteg új dologgal találkoztam hirtelenjében. Ez egy nagyon izgalmas időszaka volt az életemnek.
Mikor volt az első közvetítésed?
A 2006-os téli olimpia alatt közvetítettem néhány jégkorong mérkőzést, majd utána kezdtem el Mezei Dániel mellett motorsportot kommentálni. Majd 2009-ben, amikor indult a DIGI Sport, akkor hívtak, hogy volna-e kedvem kipróbálni magamat más dolgokban is.
Az első helyszíni futballközvetítésed az Anfield-en, a Liverpool stadionjában volt…
Igen, nem sokkal volt korábban a legelső futballközvetítésem is egyébként. Érdekes volt, mert július végén indult a csatorna, augusztusban kezdtem el ott dolgozni, és úgy indultak a dolgok, hogy egyszer csak szeptember közepén ott találtam magamat az Anfield-en.
A motorsportra és a téli olimpiára visszautalva, szerteágazó sportágakat közvetítesz. Egy sportriporternek hányféle sportághoz kell komoly szinten értenie, naprakésznek lennie?
Én erre szeretem azt mondani, hogyha sportriporter vagy, akkor gyakorlatilag kis túlzással minden sportágat tudni kellene kisebb-nagyobb felkészüléssel közvetíteni. Nyilván ez akkor tud jól működni, ha egy sportriporter egy bizonyos sportággal kapcsolatban naprakész. Tisztában kell lenni a szabályrendszerekkel, ezenfelül egy adott bajnoksággal, eseménnyel, részvevőkkel, aktuális helyzettel kapcsolatban, stb… Az ideális állapot az, és ebből a szempontból a DIGI Sport egy csodálatos időszak volt, ahol nagyon lesarkítva a munkámnak a 95 százalékát az töltötte ki, hogy közvetítettem hétvégén Premier League-mérkőzéseket vagy motorversenyeket, hétközben pedig Bajnokok Ligája és Európa-liga meccseket. Ekkor viszonylag egyszerű volt felkészülni, mert beszélünk alapvetően kettő sportágról, azon belül pedig az angol bajnokságot és a MotoGP-t folyamatosan kellett követni, a BL és az Európa-liga pedig jórészben adta magát, csak a nem-angol csapatokra kellett külön felkészülni. Ebből a szempontból ez nem volt egy nehéz helyzet.
Most sokkal sokszínűbb a munkám, mert közvetítek olasz bajnokikat, hétközben Bajnokok Ligáját és Európa-ligát, de azért becsúszik egy csomó NBA mérkőzés, közben tavasztól őszig megy a baseball-szezon, és ezek csak az alap dolgok. A Sport TV sok minden szempontból más, mint ahogyan mondjuk működött a DIGI Sport, sokkal több minden szerepel a portfóliójukban. Én valahol élvezem is azt, hogy sokkal több mindennel foglalkozhatok, mert színesebb bizonyos szempontból, de nagyobb kihívás is. Több dolgot kell figyelni, több dolognak kell utánanézni, több dologból kell készülni, naprakésznek lenni, és ez ugyanolyan szinten nem megy, mintha csak mondjuk két bajnokságra koncentrálsz. Ez alapvetően egy nagyon nehéz dolog, néha kicsit kapkodva kell beleásni magadat bizonyos dolgokba és felfrissíteni magadat, hogy képben legyél azzal, amivel foglalkozol. De azt is hozzá kell tenni, hogy nekünk itt a Sport TV-nél azért más a helyzetünk, mert tényleg a focit leszámítva szinte mindent szakkommentátorral közvetítünk, akik a legtöbb esetben egyenesen az adott sportágból érkeztek, nagyon komoly tapasztalattal és múlttal. Például, ha az embernek Dávid Kornéllal kell NBA-t közvetítenie, akkor azért nagyon nagy bajba nem kerülhet, biztosra mehet, hogy egy olyan valaki ül mellette, aki nemhogy naprakész, hanem egyenesen a ligában dolgozik a mai napig. Emellett nekik komoly tapasztalatuk van az adott bajnoksággal és sportággal kapcsolatban, így erősen tudunk támaszkodni a tudásukra.
Még a DIGI Sportos korszakodban kezdtél el tartalmat gyártani YouTube-ra. Honnan jött a motiváció, hogy ott is tevékenykedj?
Amikor az első videóm készült, akkor már érezhető volt, hogy a DIGI Sportnál a dolgok nem a legszerencsésebben alakulnak. Akkor már se Bajnokok Ligája, se Premier League nem volt a csatornán. Az első videómban azért pont a Paris Saint Germain-nel foglalkoztam, mert a csatornán olasz meg francia bajnokság volt, és én francia bajnokikat közvetítettem. Azzal voltam tehát a leginkább képben, a PSG pedig ott volt a BL kieséses szakaszában, és úgy gondoltam, hogy erről tudok érdekes dolgokat mondani. Ezen kívül arról szólt számomra ez az egész, hogy megfelelő módon legyenek kihasználva a képességeim. A Telesportnál alapvetően szerkesztő-riporter voltam, nagyon sok anyagot szerkesztettem, és nagyon szerettem ezekkel bíbelődni. Ilyeneket a DIGI Sportnál aztán minimálisan kellett csak csinálnom, 99 százalékban kommentátorként dolgoztam. És ez ebből a szempontból is jó volt, videót vágni én alapvetően szerettem, innen jött ez az egész. Egyfajta önmegvalósítás is volt, a kreatív energiáimat le akartam foglalni, kihasználni.
Emellett már 2018-ban sem volt nagy újdonság senki számára, hogy a lineáris televíziózás, mint olyan, szépen lassan a saját hatótávolságának a végéhez kezd érni, és már akkor is egyértelműen látszott hogy az online tér kezd feltűnni. Bele akartam kóstolni kicsit ebbe a világba is, és úgy gondoltam, hogy ez erre egy nagyon jó eszköz.
Ezeknek tudható be az, hogy a mai napig rengeteg platformon jelen vagy? Emellett podcast-ben és YouTube-sorozatban is szerepelsz. Mi a motiváció, hogy ennyi lábon állj?
Ezeknek tudható be, abszolút, illetve az embernek muszáj szerintem azzal tisztában lennie, ezek a dolgok hogy működnek, és muszáj jelen is lennie ahhoz, hogy tudjanak egyáltalán arról, hogy az illető létezik. Önmagában már az, hogy a tévében néha megszólalok, azt gondolom, ehhez kevés. Ebből élünk, tehát hogy foglalkoztatva legyél, egyszerűen muszáj, hogy jelen legyél ezeken a platformokon. Az, hogy az Esélylesőkben szerepelek, meg hogy egyáltalán szóba kerültem az Unibet-nél, egészen biztosan ebből is fakad például, de nagyon sok olyan dolog jött be, amit én ennek köszönhettem.
Ahogy egy embernek 2023-ban már nem újdonság, hogy mondjuk egy LinkedIn nevű platformon fent legyen, úgy összevetve az, hogy egy médiában szereplő ember jelen legyen különféle közösségi oldalakon, szerintem alapvetés.
Hogy telik egy átlagos nap sportriporterként?
Nincs olyan hogy átlagos nap, mert annyira más minden. Van nagyjából egy menete egy hetemnek, amit fel tudok vázolni, mert vannak bizonyos pontok, amik nagyjából fixek. Például hogy az Esélylesőket általában csütörtökön szoktuk felvenni, de ez is az elmúlt két hétben pont másképp volt. Hétfőn szoktak lenni az egyéb podcast-es napok, ilyenkor a délelőtt, kora délután ezzel szokott eltelni. Régen a bajnoki összefoglalókat vettük fel akkortájt, akkor az volt egy ilyen fix pont. Ugye a Bajnokok Ligája adja magát, amikor éppen nemzetközi kupaforduló van. Amikor nincs, akkor általában nemzeti kupák vannak, most éppen nálunk spanyol meg német, ezekre általában kedden, szerdán lehet számítani, hogy közvetíteni kell. Hétvégén pedig nyilván óriási pörgés van, mostanában az olasz bajnokik és az NBA az, ami az évnek ennek a szakaszában nagyjából állandó. És akkor ezeket a fix pontokat kell az embernek beleírogatnia a naptárba, hogy lássa, mikor van idő mondjuk ezekre tisztességesen felkészülni, képbe hoznia magát az aktuális dolgokkal.
Milyen kaliberű embereknek ajánlanád a sportriporteri pályát?
Nyilván a legfontosabb, hogy szeresse az illető a sportot. Megtanulhatsz bizonyos sportágakat, utánamehetsz szabályrendszereknek, de nem is tudom nagyon elképzelni, hogy valaki teljesen ismeretlenül megy neki a dolognak. Ez nem olyan dolog, amit affinitás nélkül meg tudsz tanulni. Az, hogy ezt szeretni kell, szerintem tök egyértelmű. Nyilván nem is nagyon fordul meg bárkinek a fejében, hogy ezzel foglalkozzon, hogyha nem szereti a sportot, tehát ez adja magát, de nagyon kell szeretni!
Egyszerűen olyan az életünk, ami nem sok mindenhez hasonlítható. Ez nem olyan, hogy reggel kilencre bemegy az ember az irodába, és délután ötkor hazamegy, kicsekkol és el van felejtve az egész. Ha valaki sportriporter, annak null-huszonnégyben sportriporternek kell lenni.
Nem megy másként. Figyelni kell a dolgokat, képben kell lenni, tisztában kell lenni a legfrissebb hírekkel, információkkal. Az életritmusunk is más. Főleg az NBA esetében gyakran kell éjszaka közvetíteni, főleg, ha rájátszás van. A baseballban ugyanez. Akkor ott másfél-két hónapra teljesen más üzemmódra váltunk át, és átállunk egy amerikai időzónára. Ahhoz, hogy az ember ezt bevállalja, tényleg szeretni kell ezt az egészet. Olyan áldozatokat kell hozni, amiket nem tudom, milyen munkáért lenne az ember hajlandó megtenni. Ezeket el kell fogadni, másképp nem megy, és ezt csak akkor tudja az ember csinálni, ha szereti, élvezi az egészet.
Az interjút Laczó Bence Mihály, alapszakos hallgatónk készítette. Fotó: Haraszti Ádám.