A bölcsészettudomány sok egyéb mellett gyakori olvasást feltételez a tanulók és a művelők körében egyaránt. Legyen szó filozófiáról, médiáról, esztétikáról vagy nyelvészetről, minden tudományág óriási írott ismeretanyagot kínál az iránta érdeklődőknek. De vajon jut-e ideje a hallgatóknak maguk által választott irodalmat fogyasztani? És ha igen, mely műfajokat fogyasztják a legszívesebben? Anonim felmérésemben a BTK hallgatóit kérdeztem olvasási szokásaikról.
Az olvasás elengedhetetlenül fontos komponense egy hallgató mindennapjainak. A bölcsészettudományok nehezen definiálható ágán belül pedig olvasott ismeretanyag nélkül gyakorlatilag lehetetlen bármely tudományterület elsajátítása. Ám az, hogy az egyetemi hallgatók fakultatív időtöltéséhez hozzátartozik-e a rendszeres olvasás, vagy e tevékenységet kizárólag a vizsgákra való felkészüléshez szükséges szakirodalom meríti ki, nem lehet általánosságban megmondani. Ráadásul emberenként változik a fogyasztott irodalom fajtája és mértéke. Mint mindig, most is érdemes megjegyezni, hogy a felmérés eredményei nem tekinthetőek reprezentatívnak, hiszen a teljes szak olvasási szokásait statisztikai módszerekkel lemérni még elméleti síkon is embert próbáló feladat volna. Egyszerűbb tehát, ha azon véleményekre korlátozzuk megfigyeléseinket, amelyeket a felmérésben részt vevő hallgatók többségében megfogalmaztak, s tesszük mindezt anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le a média szakos hallgatókról.
Vizsgálatom alanyaival arról beszélgettem, mely írott szövegtípusokat fogyasztják leggyakrabban, és hogy mennyiben változna meg mindez, ha több szabadidejük lenne. Arra is kíváncsi voltam, mennyire érzik aktív szellemi igénybevételnek az olvasást, végül rákérdeztem, mely szerzőket vagy műveket tartják különösen kiemelkedőnek, szívükhöz közel állónak. Több hallgató jelölte meg az egyetemi tárgyakhoz kapcsolódó szakirodalmat általuk legolvasottabb műfajként. Mivel a kérdőívre adott válaszok félév közben születtek, ez az eredmény nem csupán a vizsgaidőszak, de általánosságban a szorgalmi időszak jellemzőjének is tekinthető. Ehhez mérten több hallgató is azzal indokolta az egyéb, fakultatívan olvasható irodalmak elhanyagolását, hogy idejük nagy részét tanulmányaik vagy az egyetem melletti munka teszi ki. Bár többen is az idő hiányára hívták fel a figyelmet, voltak, akik hangsúlyozták, a tanulmányi szakirodalommal való aktív foglalkozás szellemileg rendkívül igénybe veszi őket. Így ha jut is idejük a szabadidős olvasásra, akkor sem érzik, hogy koncentrálni tudnának az általuk választott szövegekre, és inkább más kikapcsolódási módokat választanak, mint pl. a sorozatok vagy a közösségi média. E kettő közös metszetébe tartoznak azok a válaszadók, akik a közösségi médián közzétett cikkek olvasásával informálódnak az ország és a világ fajsúlyosabb történéseiről, egyéb szabadidős olvasásra pedig nem tartanak igényt, holott szabadidejük lehetővé tenné azt.
Egy korábbi cikkemben már foglalkoztam a hallgatók közlekedési szokásaival. Ebben fény derült arra is, hogy sokan napi szinten több mint egy órát töltenek lakóhelyük és az egyetem közötti ingázással. Pozitív visszajelzés, hogy a válaszadók között akadt, aki külön kiemelte, hogy ezeket az utazással töltött órákat igyekszik olvasásra használni. Mivel az egyetemi olvasmányok feldolgozása sok energiát vesz igénybe, a hallgatók zöme szabadidejében inkább a szép- vagy a szórakoztató irodalmat, illetve a hírcikkeket részesíti előnyben. Itt érdemes megjegyezni, hogy a passzív olvasás jelenségét nem lehet teljesen kizárni a fent leírtak közül, hiszen nem/félig tudatosan mindannyian olvasunk rövid tartalmakat a különböző közösségi médiás felületeken, még ha csupán egy bekezdést vagy egy-egy mondatot is. Azon hallgatók, akiket szakirányuk is a szövegelemzés vagy -alkotás felé orientál, gyakran fogyasztanak olyan szépirodalmi műveket, melyeket nem szabadon választottak, hanem egy adott kurzus tematikájának szerves részei. További megnyugtató megfigyelés, hogy a hallgatók többsége olvas online sajtót, követi a híreket, sőt akadt olyan is, aki irodalmi hetilapot is kiemelt (Élet és Irodalom) az általa kedvelt tartalmak közül. Hiába a tanulmányi kötelezettségek, a legelhivatottabb alanyok jelezték, hogy az olvasásra még akkor is szakítanak időt, ha egyetemi tanulmányaik kimerítik vagy lefoglalják őket. Az ő csoportjuk főként a klasszikus irodalmat részesíti előnyben. Az általuk kedvelt szerzők között megtaláljuk Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Nádast, Ottlikot stb. E körökben nem csupán a regény vagy a vers, de a novella műfaja is kivétel nélkül mindenkinél felbukkant. A rövidpróza előnye, hogy általában könnyebben érthető az elvont lírai alkotásoknál, és nem kell napokat, vagy akár heteket töltenünk ezek olvasásával.
Mint azt láthatjuk, mind az olvasott szövegek, mind az olvasási szokások spektruma igen széles. A válaszadók kb. 90 százaléka olvas rendszeresen valamilyen irodalmat. Míg a többség (nagyjából 70 százalék) szomorúan tapasztalja a mindennapokban, hogy kevesebb ideje jut iskolai teendői mellett az olvasásra, addig voltak, akik kevésbé az idő, mint inkább az energia hiányára panaszkodtak. A megkérdezettek 85 százaléka említett konkrét szerzőket és műveket, amelyek legközelebb állnak szívükhöz, így pl. Agatha Christie regényei, az Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, Thompson Félelem és reszketés Las Vegasban-ja, Nádastól az Emlékiratok könyve vagy Vonnegut Az ötös számú vágóhídja, a versek közül pedig szintén előkerült néhány kedvenc, pl. Karinthytól az Előszó, Petri Apokrifja vagy Dsida Jenő A sötétség verse című alkotása.
A leggyakrabban olvasott irodalmakat három főbb csoportba osztottam aszerint, hogy mely válaszadó melyik műfajt jelölte meg elsőként vagy kizárólagosan. Ez alapján a megkérdezettek 35 százalékának olvasmányait többségében a tanulmányaikhoz kapcsolódó szakirodalom teszi ki, újabb 35 százalék valamilyen szépirodalmi műfajt (elsősorban regényt, verseket, novellákat) olvas, míg a maradék (kb. 30 százalék) választ valamilyen sajtóterméket olvasmányul a hétköznapokban. Ez nem csupán azt jelzi, hogy a szépirodalom a média szakon kelendő, de azt is, hogy nagyjából egyenlő arányban oszlik el a három főbb csoport, hiszen többségében a megkérdezettek mindhárom irodalmi gyűjtőfogalmat megjelölték, a nagyobb eltérés inkább azok prioritásában volt, így én is inkább ez alapján csoportosítottam a válaszaikat.
Milyen óvatos következtetéseket vonhatunk le a fentebb rendszerezett válaszokból? Bár egy átlagos hallgató mindennapi olvasmányait javarészt egyetemi óráinak kötelező szakirodalma teszi ki, nagy részük mégis szakít időt, hogy általa választott szövegeket is olvasson. Legyen az akár online sajtó, klasszikus regény, szórakoztató irodalom vagy költészet, a fakultatív olvasás megtalálható majd minden megkérdezett tanuló hétköznapjaiban. E szokás nem csupán azért fontos, mert a rendszeres olvasás az elmét pallérozza, de azon kevés tevékenység közé tartozik, amelyből a modern kor konzumizmusa egyelőre nem tudta kiiktatni az embert mint aktív résztvevőt.
Szöveg: Major Mátyás Gábor. Nyitókép: Unsplash