Pongor Barka sokunk számára ismerős lehet, ami több dolognak is köszönhető. Aki TikTok-ozik láthatta már saját csatornáján különleges ruháiban, és a REFRESHER videós riportereként is, emellett az ELTE BTK-n szerezte diplomáját. Barkával többek között munkájáról, annak felelősségéről, a tanulmányairól és az öltözködésről is beszélgettünk.
Miért az ELTE-t választottad? Mi volt a kedvenc órád?
Azért az ELTE-t választottam, mert jókat hallottam róla, és elég tanácstalan voltam tizenkettedikben. Kizárásos alapon döntöttem el, hogy mi az, amiből jó vagyok és élvezem is. Végül épp egy olyan nap adtam le az jelentkezésemet, amikor úgy gondoltam, ez az angol. Nem ez szerepelt az első helyen, de végül az ELTE-re, anglisztikára kerültem be, aminek nagyon örültem.
Amikor először megláttam a kampuszt, kicsit kultúrsokként ért. Ehhez hozzá kell tenni, hogy egy 1500 fős zsákfaluból költöztem fel Budapestre. Az pedig, hogy az egyetemen lehet kapni sört, számomra egy hihetetlenül menő dolognak számított.
Nagyon szerettem ide járni, annak ellenére is, hogy idővel rájöttem, az anglisztika nem volt jó választás. Már az egyetem elején eldöntöttem, hogy mesterszakra kommunikáció- és médiatudományra szeretnék menni, ezért ezt választottam minornak. A kedvenc órám pedig pont egy médiás óra volt, amire Fekete Giorgioval készítettem interjút a Carson Coma zenekarból.
Korábban angolul tanítottál egy diákot. Szeretnél a diplomáddal elhelyezkedni, vagy angolt tanítani?
Angoltanításon már nem gondolkozom. Nagyjából négy évig csináltam, volt több diákom is, végül már csak egy kislánnyal foglalkoztam heti négy órában. Nagyon szerettem tanítani, de azt érzem, már nem biztos, hogy lenne hozzá türelmem.
Hogy kerültél a REFRESHER-hez?
Ha teljesen visszagörgetjük a dolgot, a REFRESHER-t is az ELTE-nek köszönhetem. Egy médiás órán ugyanis csoportokba osztottak minket, és kaptunk egy-egy mentort. Mi Maier Petihez kerültünk, akit egyébként MAJRÉ néven lehet meghallgatni Spotify-on. Ezután eltelt három év, én pedig épp a záróvizsgára készültem. Ő felhívott, hogy lesz egy projekt, amiről még nem tud túl sokat, csak azt, hogy riportert keresnek. Ez volt nagyjából másfél éve.
Milyen munkafolyamatokban veszel részt? Mi a kedvenc részed?
A REFRESHER-nél általában „vox popokat” csinálunk. Ez egy videós riport, amihez általában hét-nyolc embert szoktam megkérdezni. Felkonferálom, lekonferálom, vágóképeket csinálunk. Ezekre vagy én találom ki a témát, és írom meg a kérdéseket, vagy egy megrendelőnek készítünk szponzorált videót, akik előre megadják, pontosan mit szeretnének. Ilyen szponzorok általában bankok, vagy különböző márkák, események. Valamint a REFRESHER közösségi médiás felületeire szoktam magyarázó videókat csinálni. Ilyenkor egy már elkészült cikket promózunk be. Ezen kívül szeretnénk áttérni több online műsorra, de tervben vannak beszélgetős tartalmak is.
Az a legjobb a munkámban, amikor valaki jó fejjel futok össze. Nagyon-nagyon sok jó fej fiatal van Magyarországon, akik szívesen beszélnek és nyilatkoznak bármilyen témáról. Imádom az energiákat, amikkel ezután hazatérek.
Az eddigi munkáid közül mi volt a kedvenced?
Szerintem az idei Fashion week-es tartalom volt a kedvencem. Erre egy „Spend the day with me” jellegű videót készítettem, amit reggel tőlem indítottunk. Reggel 8-ra jött hozzám a stáb (egy srác kamerával, és egy csaj, aki a közösségi médiáért felelős), majd együtt mentünk el a show-ra. Az egész napot ott töltöttük, megnéztük az összes vonulást, a kifutókat, arról tudósítottunk, és a látogatókkal beszélgettünk. Ezen kívül még egy divattervezőt is sikerült elkapni egy interjú erejéig. Ezt nagyon élveztem.
Gondolkoztál már újságíráson, vagy tévés műsorvezetésen?
Régen nagyon szerettem volna újságíró lenni, viszont ezt már egyre távolabb érzem magamtól. A tévétől pedig valamiért ódzkodom. Valószínűleg azért, mert jelenleg nincs olyan csatorna a tévében, ami mögé teljes mellszélességgel be tudnék állni. De ki tudja, ha a jövőben lesz olyan, amit akár fiatalok készítenek, akkor lehet, hogy a tévé is szóba jöhetne. Jelenleg mindenképp csak a médiával szeretnék foglalkozni, és ezzel is csak az interneten.
Hogy kezdtél el TikTok-ozni?
Abszolút csak szórakozásból. 2020 környékén, mikor a járvány miatt bezárták az egyetemet, haza kellett költöznöm anyukámékhoz. Mint már említettem, 1500 fős faluban nem igazán tudtam mit csinálni. Vicces videókat kezdtem el gyártani TikTok-ra, majd ez egy darabig abbamaradt. Amikor visszaköltöztünk Pestre, teljesen random csináltam egy elkészülős, „OTD” (Outfit of the day) videót, amik akkor lettek népszerűek. Ez pedig nagy hirtelenséggel berobbant.
Emlékszem, teljesen le voltam sokkolva azoktól a számoktól, amiket a videó produkált. Most már tudom, hogy nem annyira nehéz TikTok-on elérni ilyen nagy számokat.
Soha nem volt célom, hogy ebből pénzt keressek, vagy bármit elérjek vele. Azóta csinálom kisebb-nagyobb kihagyásokkal, nagyjából ugyanazt a tartalmat, mint amivel elkezdtem.
Mi a véleményed az influenszerkedésről?
Ez egy nagyon kényes téma. Az influenszer kifejezés sokaknak már önmagában pejoratívnak hangzik. Legtöbben húzzák rá a szájukat, mert a legszélsőségesebb példák jutnak eszükbe. A magyar influenszerkultúra ráadásul szerintem nem a legjobb, mert sok a rossz példa. Ennek ellenére nem egyszer előfordult, hogy pozitívan csalódtam fiatal véleményvezérekben, akikkel különböző eseményeken találkoztam. Kellemesebbek, mint azt az internet alapján gondolnánk. Van egy fiú, akit sokan nem kedvelnek, mert nagyon harsány, nagyon színes, és érezni lehet a tartalmaiban, hogy inkább a fiatalabb korosztályt célozza meg. Az életben viszont nem úgy beszél, hangsúlyoz, gesztikulál, mint a videókban.
Nem szabad készpénznek venni, amit a neten látunk, mert senki nem tudja pontosan önmagát adni egy telefonnak.
Persze vannak nagyon rossz példák is. A legabszurdabb reklámot, amit valaha láttam, egy influenszer lány csinálta. Nem volt sem párja, sem gyereke, és egy babakocsit reklámozott. A leírásban az szerepelt: „nincs gyerekem, de ha lenne, akkor biztos, hogy ezt a babakocsit venném meg neki.” Soha nem fért a fejembe, hogy bármilyen kapcsolódási pont nélkül, hogy reklámozhat terméket. Szerintem muszáj, hogy tényleg használd, szeresd, be tudj állni amögé, amit hirdetsz. Enélkül abszolút hiteltelen, és sajnos erre is nagyon sok példa van.
Influenszernek tartod magad?
Mondhatnám, hogy tartalomgyártó, mert jobban hangzik, viszont ha szigorúan nézzük, akkor valószínűleg influenszer vagyok. Nehéz meghatározni, mert nincsenek keretei, honnantól számít valaki annak. Nincs meg hogy, X követőszámtól, vagy X reklámtól. Nekem ez a fő keresetem, pedig azt gondolom, hogy megválogatom a reklámjaimat, leredukáltam, hogy maximum mennyit vállalok el egy hónapban. Szóval igen, így, hogy ez a fő megélhetési formám, annak tartom magam.
Milyen érzés, hogy felismernek az utcán?
Nem gyakran van ilyen. Ha feltűnően néznek, attól egy picit zavarba jövök, és nem igazán tudom, hogy reagáljam le. Ha valaki pedig idejön hozzám, és mondja, követ, vagy szereti a videókat, akkor pedig csak még jobban zavarba jövök, és nem tudom, mit mondjak, de persze örülök neki.
Hogy kezeled a negatív kommenteket?
Nagyon szerencsés vagyok, mert viszonylag ritkán kapok negatív hozzászólást. Amikor mégis, az olyankor történik, mikor egy videó nagyon felkapott lesz az algoritmus miatt, és így olyan emberek is látják, akik nem nyitottak arra, ahogy én öltözködöm. Gyakran azzal próbálnak megbántani, hogy „ez a 90-es években volt divat”. A divatnak az az egyik legfontosabb sajátossága, hogy folyamatosan visszatér. Nem feltétlenül gonoszak szeretnének lenni, csak sokan nem fogadják el, ha fiatal lányok picit lazábban öltözködnek, mert esetleg nem olyan helyen élnek, vagy nem fogyasztanak olyan tartalmakat, ahol ez természetes jelenség.
Mindig fel merted vállalni a stílusod?
Szerintem igen. Én nem tartom kifejezetten durvának a stílusom, mint ahogy például ezek a kommentelők látják. Sokszor nem is értem, hogy mi az, ami annyira kiakasztja őket. Gimiben kicsit hippisebben öltözködtem, aztán egyetemen pedig iszonyatosan színesen, amit még megspékeltem fedora kalappal is. Akkor nagyon-nagyon megbámultak az utcán. Ma már azt érzem, nem szívesen öltözködnék úgy, ahogy az egyetem alatt tettem, mert zavarna, hogy mindenki megnéz. Jelenleg inkább neutrális színeket hordok, és főleg a textúra meg a fazon az, ami érdekel, mintsem az, hogy minél harsányabb legyen.
Mennyire befolyásolnak a trendek?
Próbálom elzárni magamtól, meg a saját ízlésemtől, stílusomtól azt, ami éppen pörög TikTok-on, mert azt érzem, ez minden hónapban más. Ennek ellenére valamennyire mindenképp befolyásol, mit látok, hogy ki mit hord. Pont emiatt a Pinterest-et is próbálom tudatosan ritkán megnyitni, mert olyankor azt érzem, hogy mennyivel menőbb is lehetnék. Viszont már egy kicsit ott tartok, hogy idegesítenek a trendek. Zavar, hogy mindennek nevet kell adni, minden valamilyen „core”, vagy „era”. Tőlem is megkérdezték, hogy milyen „aesthetic”, amit hordok, de nem értem, miért kell mindenképp egy kis skatulyába belehelyezni, hogy nekem pontosan mi a stílusom. Trendek közül, ami mégis elkapott, azok az Adidas Sambák. Azt gondolom, ez annyira egy klasszikus fazon, egy szintén nagyon klasszikus márkától, amit öt-tíz év múlva sem lesz ciki felvenni. Persze, vannak olyan verziói, ami túl van tolva, és már túlságosan meg van spékelve a mostani trendekkel. Például a párducmintás Samba, ami igen, menő, de nem adnék ki ennyit érte, mert tudom, hogy ez már túlságosan éppen a mai, ebben a percben lévő összes trendnek tökéletesen megfelel. Bevallom, egy feketém nekem is van, sőt, egy fehérben, és színesben is megvan. Vinted-en vettem őket, mert olyan jó árban voltak és kényelmesek is, annak ellenére, hogy nem hordok sportcipőket.
Szerintem az a legkellemetlenebb, mikor valaki leszól egy trendet, mert már túl sok ember hordja. Ráadásul valószínűleg neki is megvan otthon, és ezek után kidobja a pár hónapja vásárolt cipőt. Onnantól, hogy valamit megveszel, hordd!
Szerintem a Samba pont egy olyan minőségi dolog, amit évekig tudok majd hordani.
Van olyan, aki inspirál az öltözködésben?
Van egy influenszer, Madison Wild. Valami mindig nagyon érdekes abban, ahogy hordja a ruháit. Valamint a legjobb barátnőm, aki az unokatesóm, és egyben a lakótársam is. Szerintem kölcsönösen inspiráljuk egymást. Ha felvesz valamit, és látom, hogy baromi jó, azt holnap ugyanúgy fel fogom venni. Valamint anyukám régi képei, amiket nagyon szeretek visszanézni.
Mindig ilyen mosolygós vagy, amilyennek a TikTok alapján is tűnsz?
Sokan azt gondolják, hogy életvidám csaj vagyok, de igazából csak arról van szó, hogy nem csinálok videót úgy, hogy rossz kedvem van. Ha nincs dolgom, és egyedül vagyok otthon, akkor nagyon lehangolt szoktam lenni, mert rosszul bírom az egyedüllétet. Muszáj, hogy mindig legyen velem valaki. Ha nincs, akkor fel kell hívnom valakit. Ez egy olyan dolog, amin változtatnom kell, mert az el tudja rontani a kedvem. De mindig próbálok másokkal nagyon kedves lenni.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Mindenképp szeretném elvégezni a mesterképzést, mert azt érzem, hogy nem feltétlenül elég az, hogy már a médiában dolgozom. Szeretném a tapasztalataimat kibővíteni lexikális tudással, mert még mindenképp van hova fejlődnöm.
Nem az influenszerkedésből szeretnék nyugdíjba menni, viszont egy nagyon jó önállósodási lehetőség volt.
Sokan mondják, hogy a közönséged veled együtt öregszik, és hogy lehet ezt sokáig csinálni, de nem szeretnék 50 évesen is reklámozni. Addig fogom csinálni, amíg azt érzem, hiteles, hogy van, akit érdekel, és én is élvezem. Őszintén az ezutániakról fogalmam sincs. Bárcsak tudnék mondani valamit, de egyelőre inkább csak rövidtávú céljaim vannak, mint a mesterképzés.
Az interjút Tóth Evelin, alapszakos hallgatónk készítette. Kép: Pongor Barka.