Márk 2020 szeptemberében kezdte meg tanulmányait az egyetemen kommunikáció- és médiatudomány alapszakon. Beszélgettünk gyakornokságáról a 444.hu-nál, illetve arról is, milyennek véli az újságírók jövőjét Magyarországon.
Mondasz magadról néhány szót, hogy jobban megismerhessünk?
20 éves vagyok, Pécsett születtem. Jelenleg Budapesten tanulok az ELTE Médián, most fogom befejezni a második évemet. Az alapszakon belül az újságírás szakirányt és a színház minort választottam. Az egyetem mellett a 444.hu-nál gyakornokoskodom, szabadidőmben pedig szeretek focit, filmeket nézni és színházba járni.
A pályaválasztás során miért éppen az ELTE-t választottad?
Korábban sokkal inkább a színház vonzott, főképp a színházrendező szak, de nem próbálkoztam az SZFE-vel, viszont az ELTE kínálatában láttam a színházi stúdiumok minort. Úgy éreztem, ha tanulok a színházról, közelebb kerülhetek ahhoz, hogy később rendezőként dolgozzak majd. Másrészt pedig úgy gondoltam, hogy az itt megismert emberekkel gyümölcsöző kapcsolatot tudok majd kialakítani, és velük együtt dolgozhatok majd különböző projekteken, amik közelebb vihetnek a színház világához.
Melyik volt az eddigi kedvenc órád az egyetemen?
Az Írásgyakorlat Sarkadi Zsolttal, de most van egy órám Kálmán Mátyással, aminek Videós újságírás a neve, ezt is nagyon élvezem. Az előző félévben az Online mozgóképismeretet valamint a Kreatív dokumentumfilmes órát is nagyon szerettem. Összességében a gyakorlati órák állnak hozzám közelebb.
Említetted, hogy jelenleg a 444-nél vagy gyakornok. Mennyire került háttérbe a színházi érdeklődés emiatt?
Valamelyest tényleg háttérbe került ez a fajta érdeklődés, de nem teljesen. A barátaimmal együtt több projektet is csinálunk. Persze, most inkább a 444.hu és az iskola az első. Úgy érzem, hogy ez az újság az, ahol megtaláltam önmagam és akár hosszabb távon is el tudom képzelni az itteni pályafutásom, ezért nagyon sok energiát fektetek ebbe. Szeretném, hogy minden a lehető legjobban menjen itt.
A 444-nél többnyire közéleti témákkal és politikával foglalkoztok, ez összeegyeztethető a színházas vonallal?
Maximálisan összeegyeztethető, a jó színház politikus színház. Szerintem a színháznak mindig reflektálnia kell a közéletre, közvetlen vagy közvetett módon. Ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni őket, a politikai témáknak is színpadra kell kerülnie.
Kinek ajánlanád a színházi stúdiumok minort?
Ez azok számára lehet hasznos, akik érdeklődnek a színház iránt, de azért mélyebben. Olyanoknak, akik hajlandóak órákat áldozni arra, hogy a színháztörténetről, előadáselemzésről és színházesztétikai dolgokról tanuljanak. És persze nyitottnak kell lenni az új előadások, alkotók, vagy akár új műfajok és formák iránt.
Mesélsz arról, hogyan jött a 444-es gyakornoki lehetőség?
Az előző félévben volt az Írásgyakorlat nevű kurzusom, amit Sarkadi Zsolt tartott. Korábban nem volt még kifejezetten újságírós órám, nem is igazán fordult meg bennem az, hogy újságíró szeretnék lenni, inkább a videózás, a videós újságírás érdekelt. Zsolt óráján minden héten kaptunk házi feladatot, amit aztán átbeszéltünk, és azt vettem észre, hogy nem megy olyan rosszul, mint gondoltam. Amikor Zsolt írt nekünk azzal kapcsolatban üzenetet, hogy a 444 zárt gyakornoki programot szervez, én is írtam egy próbacikket és pár nappal később jelezték, hogy bekerültem a programba. A következő héttől már elméleti órákkal kezdtünk, itt az alapműfajokról beszéltünk. Az elméleti rész után egy gyakorlati kör következett, amikor is mindenki egy saját mentorral dolgozott együtt. Én Zsoltot kaptam, amikor ment dolgozni, szerkeszteni, én is vele tartottam, együtt hírügyeleteztünk.
A hírügyeletben pontosan mi a feladatod?
A szerkesztőkkel együtt bújjuk folyamatosan a különböző magyar és külföldi hírportálokat, hogy megtaláljuk azokat az anyagokat, amiről nekünk is érdemes lehet írni. Attól függően, hogy az akkori szerkesztő mennyire elfoglalt, küld nekem egy hírt, amit meg kell írnom, de az is előfordul, hogy én keresek egyet és ha jóváhagyja, akkor azzal dolgozom.
A gyakornoki program végén szerződést kaptál, jelenleg így dolgozol a 444-nél. Azóta mennyiben változtak a feladataid?
Valamennyire most már elengedték a kezünket, és nem csak a mentorunkkal dolgozunk együtt. Így már egy picit jobban tudjuk bontogatni a szárnyainkat, én is így tudtam elmenni videózni. Az is ennek az úgymond önállóságnak köszönhető, hogy készítettem egy interjút Péter László sportszociológussal. A Popkultúra és politika nevű konferenciára mentem el, ennek a keretein belül találkoztam Péter Lászlóval, aki egyébként erdélyi, így online tartotta az előadást. Hallgatva Lászlót, azt éreztem, hogy egy interjú vele érdekesebb lehetne, mintha csak az előadásról írnék.
Nehéz feladat volt?
Sok kihívás volt benne, hiszen a tudományos nyelvezetet úgy használni, hogy az olvasók számára is teljesen érthető legyen, nem egyszerű. Egészen hosszú anyag lett, hiszen egy másfél órás beszélgetésről van szó, amiből kiszűrni a lényeget szintén nem könnyű. Végül nem egy párbeszédes, hanem folyószöveges interjú lett belőle.
Melyik műfajt élvezed a legjobban?
Mindegyiket szeretem, mindegyiknek megvan a maga bája. Tudósítást írni talán egyszerűbb, mert ott adva van a környezet, sokkal elérhetőbbek az emberek, hiszen azért vannak ott, mert a véleményüket akarják kifejezni és szívesebben válaszolnak.
Egyébként eleinte félénkebb voltam azzal kapcsolatban, hogy odamegyek az emberekhez, és egy adott témával kapcsolatban teszek fel nekik kérdéseket, de egyre magabiztosabbnak érzem magam.
Az interjú abból a szempontból más, hogy ilyenkor egy embert és az ő véleményét, látásmódját ismered meg, de ezt is nagyon élvezem.
Van olyan, akire felnézel a szakmában?
Sokakra felnézek, szerintem nagyon sok jó újságíró van. Ha ki kell emelnem valakit, akkor Ács Danit mondanám, az ő munkásságát nagyon szeretem. Ezért is csodás érzés, hogy ugyanannál az újságnál dolgozhatok, ahol ő.
A sokszínű érdeklődési köröd szakmailag pozitív hatású?
Valamilyen szinten kötelező is, mert mindenkinek értenie kell egy kicsit mindenhez. A hírügyeletben bármilyen téma szembejöhet, amit ha nem követsz, akkor is kell róla írnod. Vagy például, ha valaki az orosz-ukrán konfliktust a háború kitöréséig nem követte, másnapra meg kellett ismernie az egész hátterét.
Szerinted jelenleg milyenek Magyarországon az elhelyezkedési lehetőségek az újságírók számára?
Én úgy látom, nem egyszerű a helyzet. Elég megnézni, hány gyakornok van egy-egy újságnál. Nagyon kicsi ez a szám.
Ahhoz, hogy egy nagyobb elérésű, országos újsághoz kerülhessen valaki, a tudás mellett nagy szükség van a szerencsére és egy jó kapcsolati hálóra is.
A mai magyar médiakörnyezet nem teremti meg a legideálisabb lehetőségeket, szerintem mind tisztában vagyunk a jelenlegi körülményekkel. Egyelőre ez bennem egyfajta motivációt ébreszt, hogy csak azért is csinálni, haladni kell.
Az egyetem és a 444.hu mellett más munkád is van. Mesélsz erről egy kicsit?
Videóvágóként dolgozom egy marketinges cégnél. Szintén egy óra miatt jött ez a lehetőség. A tavalyi félév során részt vettem egy marketinges kurzuson, amit Matykó Noémi tartott. Felajánlotta, ha érdekel valakit ilyen jellegű munka a későbbiekben, segít nekünk. Egy szaktársammal úgy döntöttünk, hogy szeretnénk videósként dolgozni, így felkerestük Noémit, és általa jutottunk a DLX Media-hoz.
Az interjút Varga Fanni, alapszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Benics Márk.