Absztrakt:
A tanulmány azt a kitüntetett pozíciót vizsgálja, melyet az emberi hang (és a hangon keresztül az emberi jelenlét) a szóbeliség-írásbeliség ellentérére épülő elméletben elfoglal. Ezzel ellentétben a tézis szerint a rögzített hang (egyébként szimulatív túlbiztosítások révén elrejtett) montázsszerűségén keresztül eljuthatunk az organikus hang megosztott, írott jellegéhez, vagyis a hangon keresztül zajló kommunikáció materialitásához. Az avantgárd hangkísérletek szolgálnak e folyamat illusztrálására: Antonin Artaud, Hajas Tibor.