Dombai Dóra, író és filmkritikus bemutatta pályája első önálló portrékötetét, ami a Veszélyes lehet a mozi – Tíz magyar filmrendezőnő első filmjei az új évezredben címet viseli. Az esemény a Balassi Bálint utcai Cirkó-Gejzír Filmszínházban zajlott.
Habár a mű október végétől elérhetővé vált több könyvesboltban is a Prae Kiadó jóvoltából, a könyvbemutatót november 20-án rendezték meg, ahol Dombai Dóra szerkesztőtársával, Forgács Nóra Kinga szerzővel és szerkesztővel nyílt meg a könyvről, és osztottak meg együtt izgalmas, érdekes részleteket a készítéséről. A beszélgetést a prae.hu filmrovatának szerkesztője, Kiss Dalma szervezte. Az eseményre minden filmrajongót és könyvmolyt szeretettel vártak. A portrékötet nagy vonalakban az elmúlt két évtized új, hazai és kifejezetten női rendezőgeneráció színrelépését mutatja be. 10 emlékezetes pályaindulást foglal magába, ezzel megragadva egy új korszak alaphangulatát. A könyvet Forgács Nóra Kinga szerkesztette, a szöveget Németh Gábor Dávid gondozta, a borítót Forgács Nóra Kinga ötlete nyomán Szabó Imola Julianna készítette.
Már a megérkezéskor érzékelhetjük a rendezvény családias és idilli atmoszféráját. Az esemény főszereplőinek családtagjai és barátai is megjelentek a helyszínen, örömtelien várva a könyvről szóló diskurzust. A mozitermet meleg fények világítják meg, valamint a tér hőmérséklete is kellemes. Középen egy asztal és három szék még üresen áll. A felvezetésben megtudhatjuk, hogy Kiss Dalma szerkesztő egy éve ismerkedett meg a mű írójával, akit ő az esemény jelentős részében „Dorkának” becéz. Kifejezi izgatottságát arról, amikor először hallotta, hogy a könyv témája a magyar, fiatal rendezőnők pályakezdését veszi nagyító alá. Dombai Dóra már régóta foglalkozik filmes cikkek és filmkritikák írásával, ahogyan azt első válasza alapján megtudhatjuk, már másfél évtizedes filmkritikusi praxisához szorosan kötődik, ahogy a magyar filmek alakulását a kortárs mindennapokban rendíthetetlen figyelemmel követte.
“Mintha lett volna valami rendkívül szerencsés csillagállás” – fogalmaz pozitív tapasztalatáról azzal kapcsolatban, hogy egyszerre, meglehetősen rövid idő alatt jelentek meg sorra sikeres hazai női rendezők az iparban, akik kifejezetten magabiztosan léptek fel, és gazdagították a jelenkor filmkorpuszát. Emellett filmekben tematikai és formai újításokat is kezdeményeztek. “Milyen jó lenne megnézni egyszer egy rendszerezett formában a folyamatot!” – született meg régebben a gondolat a szerző fejében, elmondása szerint. Kiss Dalma Dóra ezután azt a kérdést tette fel, hogy az ambíció volt előbb azért, hogy szeretne könyvet írni vagy a téma, amire az alkotó erre azt feleli, hogy a forma és a tartalom egyszerre, a legideálisabb módon született meg az elképzelésében.
Érdekes információként arra is fény derül, hogy a mű szövege finomításokon ment keresztül, hogy nyelvezete kevésbé legyen tudományos. Az első munkacím a „Pályaindulások” nevet viselte, ezt helyettesíti ma már a „Veszélyes lehet a mozi” főcím, amit Szilágyi Fanni filmrendezőnő 2022-es első nagyjátékfilmje inspirált, a „Veszélyes lehet a fagyi”. Habár a munkacím a kész címnél látszólag akadémikusabb, ezt a könyv megteremtői elvetették. Hogy ez miért is következett be? Dombai Dóra a következő választ adja:
Félelmetesen utáltam a munkacímet.
Hozzátette, hogy még az utolsó pillanatban is kérdéses volt a végső cím, mivel ő fantáziátlannak találta. A szerkesztőnő így folytatja tovább a gondolatot:
Arra törekedtünk, hogy senkit sem emeljünk ki sem a címben, sem a borítón, de ebből lett valami teljesen más.
Megosztja velünk, hogy beugrott neki a „Veszélyes lehet a mozi” cím, de belegondoltak abba, hogy akkor mégis emeljenek-e ki egy filmet vagy hogy számíthat-e ez akár plágiumnak is. A könyvborító keletkezésébe is, a szerkesztőnő jóvoltából, betekintést kapunk. Az ábrán a Szeleczki Rozália által rendezett, 2023-as romantikus vígjáték, a Cicaverzum egyik sztárja, a fekete cica fedezhető fel, de a cica karaktere több filmben is helyet kap. Itt is először többféle illusztrációval kísérleteztek, amíg megtalálták a tökéleteset. “Egyszer elalvás előtt megjelentek előttem az Instagram Reels-ben sokszor látott cicák, akik épp levernek valamit az asztalról, ez adta az ötletet ahhoz, ahogy egy hatalmas fekete macska lever egy filmes kamerát az asztal széléről” – gondol vissza jó szívvel az esetre Forgács Nóra Kinga. A résztvevők önfeledt nevetéssel fogadják a történetet. Ezt a látomást később megosztotta szerzőtársával, aki szintén lelkesedett érte, majd felvetették a kiadónak és a borító grafikusának is, Szabó Imola Juliannának, aki véglegesítette is a kész könyv előlapján.
Milyen szempontok alapján választottátok ki a 10 nevet, és a filmkorpusz kialakítása mennyire volt nehéz, milyen kihívásokkal járt?
– vetette fel az est következő pontjait a prae.hu filmrovatának szerkesztője. Dombai Dóra válaszából kiderül, hogy gazdasági okokból kifolyólag a kezdetektől fogva nagyon szigorú korlátok közé volt szorítva a munka. Mindenképpen könyvértékű terjedelmet szerettek volna társítani az olvasmányhoz, ami az emberek kezébe is könnyen eljuthat. Viszonylag hamar 10 női rendezőre szűkítették a könyv tartalmát, akik nevéhez már legalább egy, moziban levetített nagyjátékfilm fűződött. Időközben emiatt kizártak dokumentumfilmeket és animációs filmeket. Voltak olyan egyének is, akik már a könyv írásának folyamata közben mutatták be filmjeiket, értük fájt a szívük. Ez is részben motivációt adott nekik a mű mielőbbi kiadásához.
Igyekeztünk minél relevánsabb alkotókat vizsgálni, akik remény szerint ki tudnak rajzolni egy képet arról, hogy milyen ma Magyarországon nőként élni, és filmeket készíteni
– fejezi be gondolatát a szerző. Az ezt követő kérdés azt boncolgatja, hogy miért is jutottak arra, hogy pár rendezőnél megemlítik a pályakezdést követő munkáikat is. Dombai Dóra így nyilatkozik: “Két ilyen fejezet van, ennek az oka az, hogy amire összeállt a filmkorpusz nekik már két nagyjátékfilmjük is volt.” Tisztázódik az is azon résztvevők számára, akiknek még nem volt szerencséjük elolvasni a kiadványt, hogy ez egy elemző könyv, tematikai vonásokat foglal magába, nincsenek benne interjúk, más interjúkra van utalás csupán, valamint kritikákra. A könyvben szereplő alanyok reakciójáról a felkérésre a következőt osztja meg velünk boldogan az író: “A kortárs helyzetben írás egy nagyon kettős dolog, mivel hálás és izgalmas téma, de vannak ennek bizonyos hátrányai is.” Megjegyezte, hogy hangsúlyosan a pálya kezdete egy kihívásokkal teli időszak, amikor az alkotók még keresik a hangjukat, próbálkoznak, de előfordul, hogy valaki nagyon magabiztosan egyirányba elindul, és azon halad végig. A kapcsolatokat e-mailben vette fel, és mindenki nagyon lelkes, kedves és támogató visszajelzéseket adott.
Felmerül ez a könyv, mint „hiánypótló munka”, mert még nemzetközi viszonylatban sincs sok említés a fiatal női rendezőkről. Dombai Dóra ezután megosztja érzéseit azzal kapcsolatban, hogy miért pont a nők kerültek a középpontba az írás során. Azt akarta, hogy témája releváns legyen, és nem tervezte egy feminista irányultságú műnek, ahogy ez elemzési pontjain is látszik, de valóban illeszkedik a filmekhez, és magukért beszélnek. Örömét lelte a széleskörű felhozatalban, és abban, hogy elképesztően változatosak a könyvben említett fiktív világok és a problémák, amiket érintenek. Ő inkább ezt szerette volna felmutatni példákkal, és alátámasztani elemzésekkel.
Fontosnak tartom, hogy essen szó női alkotókról, és arról, hogy a filmszakma sokat haladt előre a demokratizálódásban. Az a megállapításom, hogy amikor elmúlik az a nyomás, hogy mindenképpen nőként, női alkotóként női filmet, női hangon kell megszólaltatni, és lehet alkotni, ahogy azt egy adott szerző és rendező elképzeli, egy idő után nem lesz meglepő, hogy lány ül a rendezői székben, és irányítja a nagy csapatot.
– zárja gondolatát az írónő. Forgács Nóra Kinga hozzáfűzi: “Nekem a nőiség az utóbbi egy vagy másfél évben érkezett meg az életembe szakmai szinten.” Ez idő alatt írt ugyanis Andrea Arnold Tehén című dokumentumfilmjéről, női reprodukciós horrorokról, és olvasott szakirodalmat a nők filmkészítési szokásairól, valamint arról, hogy a nők és az állatok közötti azonosulási felület hogyan működik. Felkeltette az érdeklődését ezen témák érintése.
Az írás és a szerkesztés során nagy figyelmet tulajdonítottak annak, hogy a fejezetek önálló egységekként is olvashatók legyenek, így egyetemi hallgatóknak vagy olyasvalakiknek is kedveznek, akik csak egy-egy filmet tekintettek meg, de olvasható teljes, hosszú könyvként is. Gondosan ügyeltek a szakmai kifejezésekre, de olyan módon, hogy azok ne zárjanak ki befogadót, és bárki, aki érdeklődik a kortárs filmek iránt, szabadon olvashassa. A hosszú és pontos elemzési munka gyümölcseként, Dombai Dóra azt említi, hogy visszatérő elem volt tematikai és formai szinten is az, hogy valami nagyon sajátosat és esszenciálisat a női szereplőkről, és rajtuk keresztül a kortárs, valamint a kelet-európai létezésről, úgynevezett nem-helyekben fogalmaztak meg. Ezek olyan kulturális és történelmi meghatározottságból kiszakított átmeneti terei a modern életnek, mint a repterek, a bevásárlóközpontok, a műtők vagy az irodák. “Ezek a terek feltűnően fontos szerepet játszottak a filmekben. A térhez való, kortárs módon, nagyon ambivalens viszony. Ennek mintájára az otthon megszerezhetetlensége, elveszítése végigfut a könyvön a mozgóképek által” – ér gondolata végére az írónő.
A magas színvonalú beszélgetés végén a közönség is alkalmat kap arra, hogy a párbeszéd részese lehessen. Arra a kérdésemre, hogy mi volt a legjobb dolog a művön való közös alkotásban, azt a választ kaptam a szerkesztőtől, Forgács Nóra Kingától, hogy számára az volt a legmegtisztelőbb, amikor megkérdőjelezte az író egy komplett bevezetőjét egy fejezetnek, és ezzel próbára tudta tenni társát, akivel körülbelül 15 éve dolgoznak együtt. “Elbírta a kapcsolatunk a kiképzést, és számomra nagyon nagy ajándék ez a bizalom, valamint ahogy egy gondolat vagy egy érték átalakul szöveggé” – teszi hozzá, majd azzal zárta a mondanivalóját, hogy habár nyáron eltervezték, hogy együtt fognak alkotni, sajnos ez nem tudott megvalósulni, mivel a szerkesztőnő inkább esténként szeret alkotni, az író pedig napközben. Dombai Dóra felé a kérdésem úgy hangzott, hogy csak a röpke két évtized pályakezdő filmjeit szemlélve, vált-e olyan téma nyíltabban tárgyalttá ezen idő alatt, ami még az évezred kezdetekor tabunak számított. A szerző így felel: “Nem nagyon, mivel ennek a könyvnek az anyaga nem fog át túl hosszú időtávot, ezért mélyreható változások, ezeken a filmeken keresztül nem mutathatók ki, ez egy viszonylag szűk periódus termése.”
Az esemény végezetével, az emberek elégedetten hagyják el székeiket, és beszélgetnek felhőtlenül a sikeres könyvbemutatóról. A rendezvény egy középkorú nézőjétől arra voltam kíváncsi, hogy miben egyedi szerinte ez a könyv. Azt felelte, hogy abban különleges számára, hogy milyen sokféleképpen reprezentálja az író a női szerepet, és nem szorítja szigorú keretek közé azt. A helyszínen a kiadvány is megvásárolható, és aláírásban is részesülhetnek az ottlevők.
A tudósítást Bálint Roberta, kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Prae.hu