Bánhegyi Hanna és Bánhegyi Flóra számára mindennél fontosabb az önmagukkal való foglalkozás és a szabadságérzet, podcastjükben pedig arra törekednek, hogy ezt az életérzést át tudják adni az embereknek is. Elindulásról, motivációról és tervekről beszélgettünk a lányokkal.
Kezdésként, mesélnétek magatokról egy kicsit?
Hanna: Engem Bánhegyi Hannának hívnak és 26 éves vagyok. Alapvetően nagyon hosszú ideig az élsport határozta meg az életemet meg a mindennapjaimat, és tulajdonképpen a sportnak tulajdonítok nagyon sok tulajdonságot, tapasztalatot, utazást, ami által olyan emberré válhattam, aki vagyok. Illetve a szüleimnek. Talán ez a kettő volt, ami a leginkább formált az eddigi életem során. A Corvinuson tanultam nemzetközi gazdálkodást, ezt el is végeztem, jelenleg pedig Kolumbiában élek, és azt élem, amit nagyon-nagyon szerettem volna mindig is. Szabadságot, természetet és egyszerűséget. Emellett pedig Flórával együtt alkotunk.
Flóra: Én Bánhegyi Flóra vagyok, 22 éves. Szintén 16 évet ugrálóköteleztem, versenysportoltam, és egy álmom vált valóra, amikor Európa bajnok lettem. Alapvetően minden, amit megéltünk abban a sportban, az én életemre is nagy hatással volt, nagyon sokat tanultam belőle, szóval elég hasonló az utunk ebben az értelemben. 18 éves korom óta építem az online vállalkozásomat, mellette pedig színészetet tanulok. Pici korom óta mindig megvan bennem az érdeklődés a színészet iránt, és amikor egyetemet kellett választani, rájöttem, hogy nincs B opció, ez az, ami érdekel, ebben is szeretnék kiteljesedni. Közben pedig itt a podcast is, ahol Hannával együtt alkotunk.
Ha már a podcastről volt szó, honnan jött az ötlet, hogy belevágjatok? Mi volt a motiváció mögötte?
F: Az utunkból is lejött, hogy mindkettőnk számára nagyon fontos lett a fejlődés, meg az, hogy foglalkozzunk a lelkünkkel, a mentális egészségünkkel a sport és a szüleink miatt egyaránt. Mind a ketten beleszerettünk ebbe a folyamatba, és nagyon hasonló értékek és mentalitás mellett éltük az életünket mindig is. Megfogalmazódott bennünk már egészen korán a gondolat, hogy valamit közösen kéne alkotni. Így először, elkezdtünk blogolni, majd utána a YouTube-bal is próbálkoztunk, végül pedig a podcast lett az a platform, ami tényleg a miénk, és amiben megtaláltuk magunkat.
H: A legnagyobb miértünk az volt, hogy
megtapasztaltuk, mennyi mindent tud adni, amikor foglalkozunk magunkkal, amikor egyre tudatosabban éljük az életünket. Megfogalmazódott bennünk a vágy, hogy ezt minél több embernek át szeretnénk adni. Innen is jött a nevünk, a pillangóhatás.
Tényleg azt éreztük, hogy mi ketten is egymásra mekkora hatással tudunk lenni egy-egy gondolat, tanács vagy mondat erejével. Hogyha ezt pedig egy platformon keresztül egy nagyobb közösséghez is el tudnánk vinni, akkor ott tényleg egy nagyobb hatást tudnánk elérni. Úgyhogy talán ez a legnagyobb miértünk.
Amikor nekivágtatok ennek az egésznek, gondoltátok volna, hogy ekkora lesz a sikeretek?
F: Igazából igen. (nevet) Úgy mondom az igent, hogy ez is egy miértünk volt szerintem. Azt megmutatni, hogyha vannak álmaid, akkor hogyan lehet egy olyan életet felépíteni, amiben jól érzed magadat. És pont azért, mivel ebben hiszünk, ezért úgy indultunk el ezen az úton, hogy szeretnénk fiatal nőkre hatással lenni Magyarországon, és elhozni olyan információkat, amiket mi amúgy külföldön és angolul is magunkévá tettünk. Biztosak voltunk benne, hogy igen, ezt megcsináljuk, ha törik, ha szakad. Nekünk ez az álmunk, és nagyon jó azt látni, hogyan fejlődik.
H: Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a mai napig emlékeztetjük egymást arra, hogy mennyit fejlődtünk. Hiába látszódik úgy kívülről, hogy mekkorát nőtt a podcast az indulás óta, belülről megvannak azok a kérdések, hogy „Elég jól haladunk? Eléggé tartjuk az ütemet, vagy a kitűzött célokat?” Azért vannak ilyen belső harcok, amikor megkérdőjelezzük magunkat, hogy biztos jó, amit csinálunk? Emiatt nagyon jó, hogy ketten vagyunk, mert mindig, amikor valamelyiküknek van egy ilyen időszaka, akkor a másik tud segíteni.
Kép: Bánhegyi Hanna, Bánhegyi Flóra
Az elejétől kezdve jellemző az a részeitekre, hogy vendégeket hívtok meg, beszélgettek velük, és azért elég szép nevekkel sikerült már együtt alkotnotok. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e ezekből olyan, ami úgy igazán megmaradt?
F: Én a Fenyő Ivánnal készített interjúnkat emelném ki egyből. Egyrészt azért, mert tudtunk vele beszélgetni, pont azért, mert neki is számtalan spirituális megélése volt, mekkora utat járt már be ezen a részen. Amikor beszélgettünk, nagyon durván jelen voltunk mind a hárman, semmin nem gondolkodtam, hanem abszolút ott voltam. Azóta is vannak olyan mondatok, amik eszembe jutnak abból az epizódból.
H: Én is ezt, de ezen kívül még kettő másik jut eszembe. Az egyik a Rakonczai Gáborral készített interjúnk, mert akkora energia volt ott jelent. Nehéz szavakba önteni mindezt, de amit akkor mondott, és ahogyan folyt a beszélgetés, az nekem nagyon sokat adott. A másik pedig a Jurák Bettivel készített interjúnk. Az pedig azért, mert annyira egy hullámhosszon voltunk mind a hárman, nagyon sok közös pont volt.
Mi alapján választjátok ki, hogy kivel szeretnétek beszélni? Mi a fókusz, amit szem előtt tartotok?
H: Kicsit intuitív az egész, nincsen egy check-listünk, hogy ezeket szeretnénk követni. Alapvetően olyan emberekkel szeretnénk beszélgetni, akik azt képviselik, amit mi. Spiritualitás, tudatosság, mindfullnes, szóval úgy ezen a területen. De, hogy miként vagy hogyan, az rengeteget változik emberről emberre.
F: Meg a belső erő, hogyan kapcsolódik magával az adott személy. Tényleg igyekszünk úgy választani, keresni embereket, akikkel elő tudjuk idézni ezt a pillangóhatást. Olyan dolgokról tudjunk az epizódban beszélni, ami tud segíteni bárkinek.
Pár hónappal ezelőtt indítottátok el A reggelek ereje nevet viselő kurzusotokat a podcast keretein belül. Tudnátok erről egy kicsit mesélni? Mi volt mögötte a motiváció? Milyen élmény volt elkészíteni?
F: Úgy élem meg, mintha ez a mi kis bébink lenne, a gyermekünk. Nagyon különleges volt az egész. Igazából egy olyan folyamat volt, ami közben sokszor volt olyan pillanat, amikor feladhattuk volna. Éppen ezért jó erre visszatekinteni, hogy tényleg, ha folyamatosan a határainkat próbáljuk kitolni, akkor mire vagyunk képesek. Nagyon jó volt együttműködni.
H: Nagyon sok félelem volt bennünk az elkészítés alatt is. Eléggé meg volt kötve a kezünk az idő szempontjából, mivel fizikailag nem lakunk egy helyen, így addig kellett ezt megcsinálni, amíg együtt voltunk. Ez a fajta fejlődés, hogy le tudtuk győzni saját magunkat, meg a saját gondolatainkat, ez talán az egyik legnagyobb, amit hozott. A podcastnél mondtuk azt, hogy afelől nem volt kétségünk, hogy valakit biztos, hogy meg fog érinteni. Viszont a kurzusnál felmerültek kérdések, hogy „Vajon lesz rá kereslet? Ez egy olyan dolog, amire az embereknek szükségük van? Hajlandóak lesznek pénzt kiadni rá?” Ez volt az első olyan projekt, amit pénzért csináltunk, épp ezért itt is sok mindent kellett leküzdenünk azért, hogy mi pénzt kérünk azért, amit csinálunk. A gondolat, hogy hogyan jött ez az egész, egy univerzumi jel volt. Flóra Facebookján szembejött velünk egy kurzus hirdetése, amiben azt tanítják meg az embernek, hogyan hozzon létre ilyen online kurzusokat. Nagyon masszív tudásanyagot kaptunk. Amikor elkezdtük, akkor még nem voltak konkrét gondolataink, hogy ezzel mit fogunk kezdeni. Viszont ahogy haladtunk az úton, egyre inkább azt éreztük, hogy szeretnénk alkotni valamit.
F: Röviden összefoglalva, egyszerűen tényleg olyan véletlen történések jöttek, amik arra mutattak, hogy nekünk kurzust kell csinálni. A reggelek, hogy pontosan miért erről csináltuk a kurzust, egyértelműen azért, mert számomra a reggelek azok, amik az én csatáimtól megmentettek, és ugyanez igaz Hannára is. Azt tapasztaltuk meg, hogyha van valami, ami biztos az életünkben, az a reggelünk. És ezt szerettük volna átadni mindenkinek.
Jól fogadták? Sokan érdeklődtek az egész iránt?
F: Még nem ott tartottunk a közönséggel sem, mint most, amikor ezt elindítottuk. De azokkal, akik ezt a kurzust megvásárolták, annyira különleges kötelék jött létre, hiszen az első ilyen projektünknek a részesei voltak. Külön Facebook csoportunk volt, heti Zoom hívások is, ahol egészen sokan ott voltunk.
H: Kitűztünk egy célszámot egyébként, és ezt el is értük.
Kép: Bánhegyi Hanna, Bánhegyi FlóraAz elején már megemlítettétek, de miért tartjátok fontosnak az önismeretet és az önfejlesztést? Hogy kezdődött az önismereti utatok?
F: Egyrészt a szülőktől, amit kaptunk, az egy nagyon erős része, hogy milyen neveltetésben nőttünk fel. Tizennégy éves korunkban ez már egy fontos dolog volt az életünkben. Illetve a sport. Egyszer belekerülsz ebbe és rájössz, hogy mindennek ez az alapja. Utána pedig nem tudsz leállni, és egyre több tudásra van szükséged. (nevet)
H: Az is közrejátszik, hogy viszonylag hamar megtanultunk jól angolul, és így olyan tudáshoz jutottunk hozzá, amit itthon nem feltétlen sikerült megszereznünk. Viszonylag limitált az információknak a mennyisége magyar nyelven. Zseniális emberek írtak zseniális műveket, de az egész világot nézve azért limitált. Azért fontos ez, mert ez az alfája és az ómegája mindennek. Minden ide vezethető vissza, a karrierünk, a kapcsolataink, és igazából minden az életben.
Ha mi magunkat ismerjük és ne adj isten szeretjük, akkor minden puzzle darab a helyére kerül. Az a jó, hogy ez az út mindenki számára nyitva van. Valakinek több munka, valakinek kevesebb, de mindenképpen munka.
Az a célunk, hogy eloszlassuk azt a tévhitet, hogy az öngondoskodás kényelmes. Lehet persze az is, de nem csak. Ez egy olyan dolog, amibe ugyanúgy munkát kell fektetni, mint az alapvető karrieredbe, kapcsolataidba. Szeretnénk, ha ez egy olyan dolog lenne az emberek életében, ami mindig jelen van.
F: És az öngondoskodás azért is nagyon fontos, mert bármit szeretnél az életben, mindenhez az kell, hogy energiát adj magadból. Szóval, ha nem gondoskodsz eleget magaddal, vagy nem vagy jóban magaddal, akkor nem tudsz miből adni.
Van bármilyen nagyobb célotok, vágyatok a podcasttel kapcsolatban?
F: Igazából a pillangó közösséget az egész világra szeretnénk kiterjeszteni.
H: Így van, igen. (nevet) Szeretnénk majd angolul is gyártani tartalmakat, hogy mindenki számára elérhető legyen. Szeretnénk egy olyan közösséget építeni, ami nagyon nagy, és ahol messzire elér a pillangó szárnya.
Ha meg kéne fogalmaznotok egy nagyobb üzenetet, amit a podcasttel szeretnétek üzenni az embereknek, akkor mi lenne az?
H: Mindannyian tudjuk azt, hogy mi vagyunk kontrollban a saját életünk felett, mindenféle külső hatástól függetlenül. Azt szeretnénk átadni az embereknek, hogy azzal, ahogy gondolkozol, ahogyan foglalkozol magaddal, amilyen energiaszinten vagy, te teremted a saját valóságodat. És ha tudatos vagy, akkor kvázi teljesen mindegy mi történik körülötted, mert te leszel az, aki meghatározza az életednek a folyását. Erre szeretnénk inspirálni az embereket!
F: Olyan sokszor kapjuk azt, hogy nekünk mennyire jó energiáink vannak, mennyit mosolygunk, milyen pozitívak vagyunk stb. És igazából ez is az üzenetünk, hogy ez mindenkinek jár, a jó energia, a pozitivitás, a mosoly. Ez mindenkié.
Mindannyian úgy születtünk ide, hogy a legértékesebb, legmosolygósabb, legpozitívabb emberek vagyunk, és ez mind rajtunk múlik. Ez a gyönyörűsége az életnek, hogy ezt megtanuljuk előhozni magunkból, és minél gyakrabban ebben élni. Ehhez próbálunk mi segítséget adni.
Az interjút Horváth Niki, alapszakos hallgatónk készítette. Képek: Bánhegyi Hanna és Bánhegyi Flóra. Az interjú az Írásgyakorlat: magazinújságírás kurzusra készült.