A másodéves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóval beszélgettem, aki már jó pár éve az e-sport világában dolgozik. Loksa, aki kezdetben a jogi karon tanult, majd az e-sport felé fordult, elmesélte, hogyan vált szenvedélyéből hivatás. A beszélgetés során megtudtam, hogyan találkozott először az e-sporttal, milyen szerepeket tölt be, és milyen kihívásokkal néz szembe a magyar e-sport közösség.
Miért pont az e-sport?
Kettő oka van, egy vicces, meg egy komoly. A vicces az, hogy nagyon sokat játszottam videojátékokkal amikor felnőttem, és anyukám mindig mondta, hogy ne üljek már annyit a gép előtt, mert nem fogok semmit elérni. Erre én azt mondtam anyukámnak, hogy tudod mit? De! Ez az, amit szeretek mesélni. Az igazi ok viszont az, hogy négy évet jártam az ELTE jogi karára, ami alatt az egyik legjobb barátom elkezdett dolgozni egy sportlapnál, utána meg elkerült az Unibethez. Az Unibet szeretett volna e-sporttal foglalkozni, és a barátom tudta, hogy én követem ezeket az eseményeket. Megkérdezte, hogy szeretnék-e ott dolgozni, amire azt mondtam, hogy igen. Ott kezdtem el e-sport fogadási cikkeket írni, utána pedig kapcsolatba kerültem az Esport1-gyel, ahol projektvezető lettem kapásból, mert pont egy e-sport fogadáshoz értő ember kellett nekik.
Akkor az országban csak én csináltam ezt, szerintem még mindig csak én csinálom, úgyhogy elkerültem a jogról. Jött egy jó lehetőség, én meg éltem vele.
A másik sztori viszont szerintem sokkal viccesebb.
Akkor inkább váltottál, és Kommunikáció- és médiatudományt kezdtél tanulni, hogy legyen tudás is amögött, amit csinálsz?
Hát ez nem szép dolog, amint mondani fogok, de akkor már három éve dolgoztam a médiában –mert 2019-ben kezdtem el dolgozni az e-sporttal –, meg kommentátor voltam, és írtam is több, mint két éve, és úgy gondoltam, hogy kéne egy papír. Ezt már csináltam egy ideje, ehhez értek, elég pontom volt a felvételi pontszámból ahhoz, hogy bejussak az államira, úgyhogy beadtam a jelentkezést. Tehát nem azért, hogy legyen a munkám mögött tudás, mert szerintem az újságírás nagy része érzék. Nagyon sokszor volt olyan, hogy úgy jöttem ki óráról, hogy ezt én már tudtam, ezért szerintem csípnek is a tanárok, mert velem lehet beszélgetni dolgokról, mert szakmabeli vagyok.
Kommentátor, elemző, műsorvezető, lapíró, versenyszervező és social media manager is vagy. Tudnál mesélni ezekről?
Igen, az utolsó kettő nem e-sporthoz köthető, hanem a Warhammer terepasztalos stratégiai játékhoz, ahol most már három hónapja dolgozom Budapest legjobb boltjában, a contrast phase-ben. Ott social médiázok, meg versenyt szervezek, de kasszázok is, mert kicsi a cég. Hárman vagyunk benne. A magyar LoL közvetítéseknél vagyok legtöbbször elemző, de minden mást is tudok csinálni. Kommentáltam Valorant-ot is régebben, de ez picit most Magyarországon pihenőpályán van. Dolgozok a Counter Strike (CS) adásokon is, tehát minden nagy e-sporttal foglalkoztam, illetve foglalkozom.
És hogyan készülsz fel ezekre?
Vannak különböző statisztikai oldalak, én a Games of Legends nevű oldalt használom, ahol fent vannak a számok, meg eredmények, és azt nézem át. Ezenkívül nyilván megnézem a meccseket, minimum az összefoglalókat. Tizenhárom éve játszom a játékkal, már lassan tíz éve követem az e-sportot, úgyhogy, mivel benne mozgok, ez rám ragadt. Mindig is analitikus szemmel álltam hozzá a dolgokhoz, ezért nemcsak nézem, és levonom a következtetést ad hoc, anekdotikus módon, hanem figyelem, hogyan néz ki pro play-ben. Átnézem az összes csapatot, ami játszik, az előző meccseiket, a social médiájukat is áttúrom érdekességekért, illetve a csapat hátterét is átnézem, ha nem ismerem. De már nincs igazán olyan csapat, amit nem ismerek.
És mi volt az első játék, amivel komolyan kezdtél el foglalkozni, amivel először játszottál gyerekként?
Gyerekként, amivel először elkezdtem játszani, az a Warlords Battlecry III nevű elfeledett stratégiai játék volt. Négy, vagy öt éves voltam, nem értettem semmit, de apukámmal játszottam. Amivel komolyabban kezdtem el foglalkozni, az a LoL volt. 2015-ben volt az, hogy elkezdtem követni az e-sportot, akkor jutott be az egyetlen olyan magyar játékos, aki nagy nemzetközi szinten vitte valamire, „Vizicsacsi”. Igazán komolyan viszont három éve foglalkozom vele, amióta kommentátor vagyok. Amikor bekerültem az Esport1-hez a másik projekthez, amit említettem, megkérdeztem az interjúztatómat, hogy mekkora az átjárás projektek között. Azt mondta, hogy elég nagy, úgyhogy azzal a lendülettel, még aznap írtam a streaming üzletág vezetőjének, – akit már ismertem régebbről, – hogy „Szia Patrikom, jönnék!” Mondta, hogy küldjek egy anyagot. Küldtem és fel is vettek egyből.
A magyarországi e-sport szcéna fejlődését hogyan látod az elmúlt pár évben?
Nem fényes. Van a Magyar E-sport Szövetség, a HUNESZ, akiknek vannak remek ötleteik meg próbálkozásaik, de ezek mindig valahol megfeneklenek. Rossz vezetés miatt, vagy nem úgy állnak hozzá, ahogy kellene, nem tesznek bele elég munkát egy jó ötletbe, vagy túl sokat tesznek egy rosszba. Ilyen szempontból vannak fenntartásaim, ezeket a különböző vezetőknek is mondom, amikor van lehetőségem rá, de alapvetően a magyar e-sport most szerintem stagnál, vákuum van. Ugyanazok a játékosok vesznek részt minden magyar bajnokságon, mint öt éve, amikor elkezdtem nézni a magyar e-sportot. Viszont a világban most az e-sport, meg a gaming média mindenhol lefelé megy. Ezt a globális tendenciát követi a magyar e-sport is. Dolgoztam egy francia lapnál, ahová angolul írtam három évig, most áprilisban viszont leépítési hullám volt, engem is elküldtek, meg még a tizenöt íróból tizenkettőt rajtam kívül. Egy csomó csapat is csődöt mondott.
Készség szempontjából nem vagyunk annyira lemaradva Közép-Európához képest, de Közép-Európa meg nem egy e-sport nagyhatalom. Egy kis hal vagyunk egy közepes tengerben.
Vannak törekvések arra, hogy ez jobb legyen, de majd meglátjuk, hogy ez hova fut ki.
Most a nemzetközi nőnapon a Magyar E-sport Szövetség megalakította – a régióban elsőként – a női szakosztályt. Erről mit gondolsz? Szerinted van értelme?
Nem tudom, hogy láttad-e a magyar női CS:GO válogatott felkészülési meccseit egy hónapja, de ott összeraktak egy csapatot, amiben olyan játékosok játszanak, akiknél szerintem én is jobban játszok. Ellenben, a csajok 0:13-as meccseket mentek élő, egyenes adásban, ami rohadtul nem áll jól, sem a Magyar E-sport Szövetségnek, sem a női e-sportolóknak. Ez egy jó törekvés, de nem igazán van értelme úgy egy szakosztályt létrehozni, hogy nem tudod feltölteni olyan játékosokkal, akik ütőképesek. Az a helyzet, hogy akik tényleg jól játszanak nők, azoknak jobban megéri streamelni. Gondolom felkeresték őket, de nemet mondtak, mert nem éri meg a felkészülés és a macera, úgyhogy összerámoltak egy olyan csapatot, akik egy kört sem tudtak elhozni. Tehát van értelme szerintem, jó kezdeményezés, csak jelenleg van szakosztály, de nincs, aki feltöltse. Amennyire a legutóbbi statisztikákat néztem, egyébként az a sztereotípia, hogy 100 játékosból 95 férfi, 5 pedig nő, nem igaz. LoL-ban majdnem fele-fele, CS-ben 70:30, tehát nagyon lenne helye a nőknek az e-sportban. Voltak nemzetközi szinten koedukált csapatokra törekvések, de Magyarországon ilyenről én nem tudok. Valorant-ban viszont mindig nagyot megy a Game Changers Championship. (Ami egy kizárólag nőknek és más marginalizált nemek számára elérhető bajnokság.)
Ez ugyanolyan, mint hogy a különböző STEM (Science Technology, Engineering, Mathematics) területeken a nők sokkal kevesebben vannak, mert történelmileg nem oda „valók”, de ez nem igaz ott se, meg itt se.
A törekvésnek tehát nagyon örülök, a megvalósításnak nem, de van egy jó pár év a HUNESZ előtt, hogy bebizonyítsa, hogy lehet ezzel a szakosztállyal jó meccseket menni.
Te milyen innovációkat látnál szívesen akár az e-sport szcénán, akár a nézői élmény fejlesztése érdekében?
Nézői élményben semmit. Szerintem az Esport1 meg a HUNESZ nemzetközi szinten van. A LoL-lal legalábbis biztosan. Minden kollégám kitesz magáért minden adás alatt, és a CS-s kollégákra is el tudom ezt mondani. A közvetítés terén fejlesztést tehát nem tudok mondani, mert tök jó. Nézői élmény szempontjából szintén igaz. Annyi az egyedüli probléma hogy csak interneten lehet követni az adásokat. Twitch-en, YouTube-on és már TikTok-on is lehet, de ha TV-ben menne, lehetne jobb a megítélése. Ez viszont egy nemzetközi probléma. Csak keleten megy TV-ben, mert ott van kultúrája. Nyugaton még mindig azt gondolják azok, akik nem követik az e-sportot, hogy „leülnek a kockák játszani”. Nem erről van szó, komoly munka megy bele.
Az e-sport, bár nem sport, infrastrukturálisan nagyon hasonlít rá. Azt akarnám, hogy a megítélése más legyen, a szervezők által is komolyabban legyen véve.
Versenyszervezői oldalról van egy olyan probléma, hogy lassan követjük le a nemzetközi szcéna változásait, például a nemzetközi Counter Strike versenyek versenyszervezői rájöttek, hogy nem egy hat hetes ligát kell tartani minden egyes versenyre, mert senki sem fogja megnézni. Ezért elkezdték rövidíteni, most van egy százezer dolláros, közepesnek mondható verseny, amit hat nap alatt lezavarnak. Ez az, amit nehezen követ le a magyar versenyszervezői réteg, ragaszkodnának a hat hetes versenyekhez, viszont az Esport1-gyel próbáljuk mondani a HUNESZ-nek, hogy kövessék a globális trendeket. Játékosok szempontjából pedig nagyobb ösztönzés kellene, hogy legyen több értelme leülni játszani 6-8 órát, mert még mindig csak a legjobbak tudnak ebből megélni. Ez viszont csak akkor tud megoldódni, ha a különböző világgazdasági problémák megoldódnak.
Visszatérve a kommentátorságra, milyen élmény volt, amikor legelőször nézők előtt kommentáltál?
Nagyon szürreális. Amikor bekerültem, nem volt rendes webkamerám. Kérdeztem a stúdióvezetőt, hogy mit ajánl, mondott is valamit, amit megrendeltem, de az nem jött meg időben. Leültem a nyolcéves, ötvenezer forintos laptopommal egy random ingben a nappali közepére, és onnan kommentáltam az első közvetítésemet Dienes „Loemifar” Valentin kollégámmal. Szerintem ügyes voltam, mindig is szerettem emberek előtt beszélni, de szürreális volt a kis laptopommal. Szerintem Loe messze a legprofibb kommentátor a csapatban, direkt úgy osztotta be, hogy egyedül is megcsinálja, én csak ott vagyok, asszisztálok, ha szeretnék, így a nyomást is levette rólam. Meg ez egy kis verseny volt, úgyhogy csak nagyjából négyszáz ember előtt kommentáltam.
Van olyan szakmabeli, aki inspirál téged?
Igen Dienes „Loemifar” Valentin, nagyon inspirál engem, mert neki a munkamorálja szerintem elképesztő, ő inspirál engem a legjobban, vele szeretek a legjobban együtt dolgozni. Még Makaria „Makariagaming” Márk kollégám inspirál nagyon, neki az élethez való hozzáállása tetszik. Bejön adásra, mondja, hogy most ez rossz az életében, az rossz az életében, de amikor beül a kamera mögé, nem látod, százszázalékosan pörög. Illetve közösségszervezés szempontjából még Német „Pierce” Ákos, aki az egész magyar LoL-t elindította, ami most lett tízéves. Ők hárman inspirálnak engem.
Mi volt az az esemény, mérföldkő a szakmádban, amikor úgy érezted, hogy befutottál?
Nagyon pesszimista ember vagyok ilyen szempontból. Amikor a 2021-es év e-sportolója díjátadón a stábbal közösen megnyertük az év kommentátora díjat, a színpadon álltam a kis díjammal, és akkor érezem azt, hogy most befutottam, de azután visszaestem, mert nem egyedül nyertem meg. Rájöttem, hogy még van hova tovább. Aztán most a tavaszi LEC-nek a rájátszása alatt volt egy nagyon jó kommentárunk Makariával közösen. Akkor szakmailag érezem az, hogy megérkeztem, és tavaly, amikor az ETELE moziban a világbajnokságnak a döntőjét adtuk a stábbal, mászkáltam az emberek között, jöttek hozzám képet csinálni, és az meg jól esett olyan szempontból, hogy az emberek tudják, hogy ki vagyok. Igazán viszont akkor fogok megnyugodni, amikor egyedül megnyerem az év kommentátora díjat.
Látszik, hogy nagyon lelkes vagy a munkád iránt, de hogyan tartod fent ezt az érdeklődést?
Ez egy betegség, ez egy addikció. Keményen rá vagyok függve a LoL-ra, ez munkaköri leírás.
Van olyan, amikor alábbhagy a lelkesedés, de van bennem egy olyan jellegű ambíció, hogy én legyek a legjobb. Másrészt viszont ez egy munka, amit szeretek csinálni, úgyhogy ezt nem akarom elengedni. Van bennem egy kötelességtudat is, hogy ezt csinálni kell, mert ebben ügyes vagyok. A játékot is szeretem, a közösséget is szeretem, a kollégáimat is szeretem. Meg abból élek, hogy videójátékokra kiabálok. Ennél szerintem nincs jobb.
Azok, akik nem igazán jártasok ebben a témában, hogyan tudnák jobban megérteni, értékelni az e-sportot?
Én nem akarom ezt senkire ráerőltetni. Nem lehet. Én nem szeretem a focit, úgyhogy én sem fogok focit nézni csak azért, mert azt mondja nekem valaki, hogy nézzem. Amellett, hogy én megértem, hogy „csak a számítógépet nyomják a gyerekek”, nagyon komoly munka megy bele. Nem arról van szó, hogy leülsz aknakereső-zni, vagy Super Mario-zni és ugrasz hármat, hanem csak a legjobbak legjobbja lehet profi. Akik ott vannak a képernyőn, azok elképesztő munkaórákat tettek bele abba, hogy jól játszanak. A játékosok és a stáb is nagyon magas szinten műveli ezt. Azt mondanám, hogy az alapvető sztereotípiák mögé nézzenek be.
Nem kell szeretni, de nem is kell rögtön azt mondani, hogy csak leülnek „kockulni”, mert nem erről van szó.
Azoknak a fiataloknak, akik be akarnak kerülni a szakmai részébe az e-sportban, mit javasolnál?
Azt tudom mondani, hogy „Nyomd!”. El kell kezdeni. Kettő út van szerintem. Amit én csináltam, hogy agyatlanul „self-promo”-ztam a döntéshozó embereknél, vagy van a másik, hogy elkezded magadnak csinálni, és beleteszed a végtelen munkaórát. Ha valaki kommentátor szeretne lenni, dobjon egy üzenetet nekem, Loksa Bence vagyok, vagy Huzsvári Patriknak, vagy az Esport1-nek a céges e-mailjére. Az a lényeg, hogy az ember merje elkezdeni.
Milyen jövőbeni terveid vannak, milyen új kihívásokat keresel?
Az egyik, hogy megnyerjem az év kommentátora díjat egyedül. A másik fontos, hogy angolul szeretnék kommentálni, szeretnék ezzel kitörni külföldre. Makaria kollégám ezt már csinálja egy ideje, őt fizették is már érte, és egyszer volt olyan, hogy kettő helyen kellett volna lennie egyszerre, úgyhogy én csináltam meg az egyiket. Angolul kommentáltam és nagyon jó visszajelzéseket kaptam, úgyhogy azt szeretném csinálni, amikor lesz lehetőségem és időm. Angolul írtam már, tudok angolul beszélni, a játékhoz meg értek, úgyhogy már csak az kell, amit mondtam, elkezdeni.
Az interjút Zelei Zsuzsanna alapszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Loksa Bence.