A jövőtudatosság, a szakmai orientáció és az önismeret fejlesztése fontos, sőt megkerülhetetlen feltételei a sikeres pályaválasztásnak. Ennek apropóján rendezi meg az OTP Fáy András Alapítvány a jövőtudatosság-hétvégét, mely számtalan előadóval és programmal várja a karrierútjuk elején lévő fiatalokat. Az eseménnyel és a PR-marketing-szakmán belüli viszonyokról beszélgettünk Csejtei Ildikóval, az Alapítvány ügyvezetőjével és az IMEC (Independent Media Education Center) oktatási programjának vezetőjével.
Mesélnél nekünk kicsit a jövőtudatosság-hétvégéről és a programokról?
Amikor az Alapítványhoz kerültem, az azt követő időszakban lényegében átgondoltuk és megújítottuk az Alapítvány pozicionálását. A pénzügyi edukációt megtartottuk, de azt a jövőtudatosság ernyője alá építettük fel, tehát lényegében a jövőtudatosság fejlesztése a mi missziónk. Ezt a rendezvényt is Jövőtudatosság és Önismereti Hétvégének hívják. Ez most egyébként április 26–27-án lesz. A hétvége tematikája az önismeret és az önmenedzsment, ami szerintem izgalmas és nem csak a fiataloknak, hiszen az önismeret mindenkit érdekel, mindenkinek fontos. Lesznek pszichológus előadók, akik nagyon érdekes dolgokról fognak beszélni. Lesznek párhuzamosan olyan önismereti és stresszkezelési tréningjeink, amiket mi is szoktunk tartani az Alapítványnál, tehát nagyon színes lesz a paletta. Eljön majd olyan pszichológus is, aki a vizsgákra való felkészülésről fog beszélni. Lesznek, akik énkimerülésről, multitaskingról és az egészséges életmódról beszélnek majd. Lesz egy olyan téma is, ami egyre inkább előtérbe kerül manapság: a testkép- és evészavarok. Lesznek kerekasztal-beszélgetések is, amelyeken ismert emberek és fiatal startupperek beszélgetnek az énmárka-építésről, illetve különleges szakmák képviselői is eljönnek (pl. pilóta, növényorvos, reklámfilm- és filmproducer).
Szuperül hangzik! Több mint húsz évet töltöttél felsővezetői pozícióban a PR-marketing, a kommunikáció és az üzletfejlesztés területén. Dolgoztál az AEGON-nál, a Sanoma Mediánál, 2014-ben megalapítottad az IMEC-et. Rengeteget tettél azért, hogy a PR kevésbé legyen fehér folt a magyar gazdaság térképén. Nyilván meg kellett küzdened az előrejutásért, de érezted úgy a karriered során, hogy üvegplafonba ütközöl nőként ezen a szakterületen?
Ez a gender-téma ma közkedvelt, és nagyon fontosnak gondolom azt, hogy kvóták legyenek: a női egyenjogúság, a nők megbecsülése, a házimunka elismerése, az egyenlő fizetések; ezeket messzemenően támogatom. A saját életemben szerencsére ilyen üvegplafonnal nem szembesültem. Huszonnyolc éves voltam, amikor először vezetői beosztásba kerültem – akkor lettem az AEGON marketing- és PR-igazgatója. Azt gondolom, hogy ez nagyon korai volt. Az a rendszerváltást követően egy más korszak volt: a nyelvtudást, a nemzetközi tapasztalatot értékelték a multik, ezért mi nagyon hamar kerültünk magas beosztásba, az ötveneseket akkoriban rendesen kiszórták. Igazából innentől kezdve az én karrierem nagyjából ezen a szinten folytatódott marketing- és kommunikációs igazgatóként hosszú évekig, ugyanakkor egyre értékesebb és nagyobb feladatokat kaptam. Nem is volt bennem olyan törekvés, hogy vezérigazgató legyek – lehet akkor éreztem volna üvegplafont, de így sosem éreztem, hogy nőként háttérbe szorítanának. Az én életemben egy ilyen sztori volt, de nem fogok neveket említeni. Amikor elkezdtem az AEGON-nál dolgozni, nagyon hamar pont egy PR-tendert írtunk ki, és az egyik induló cég vezérigazgatója eljött hozzám az első fordulóban egy beszélgetésre. Végigmért: húsz kilóval biztos kevesebb voltam, mint most, és huszonöt évvel fiatalabb is. Azt kérdezte tőlem: „És maga fog itt dönteni?” Tehát amikor üvegplafonról beszélünk, akkor én nem feltétlenül házon belüli üvegplafonról beszélnék, mert a főnökeimmel ezt sosem éreztem, de egy ilyet azért nem kérdezett volna meg egy ötven éves férfitól, miközben egy huszonnyolc éves nőtől megkérdezte. Én azért hiszek abban, hogy a kémia is fontos, amikor egy ügynökséggel együtt dolgozik az ember.
Ha már kémia, szerinted mire van szükség a kollégákkal való sikeres együttműködéshez?
Nem vagyok az a típus, aki magánéleti dolgokban szeret vájkálni.
Hiszek abban, hogy egy nő vezethet másként, mint egy férfi. Egyszerűen mások vagyunk, és ennek szerintem van nagyon sok előnye, hiszen nemzetközi kutatások is mutatják, hogy egy nemi szempontból vegyes menedzsment általában jobban működik.
Én talán a nőkön belül is kevésbé vagyok magánéletben vájkáló vezető. Nekem az kell, hogy egy húron pendüljünk a kollégákkal.
És mik azok a személyes értékek, amelyekhez ragaszkodsz a marketing és a PR területén?
Ma már azért kevésbé csinálok PR-marketinget. Ezt inkább arról az oldalról közelíteném meg, hogy vezetőként milyen értékekben hiszek. Megint csak oda tudok visszatérni, hogy az emberekben hiszek. Könnyű nekem, mert nem egy gyárat vezetek. Amit én csinálok, az egy ‘people business’. Kulcsfontosságú, hogy motiváltak legyenek a kollégák – mindennap próbálok erre odafigyelni. Hiszek abban, hogy egy vezető példamutatása nagyon fontos, hiszen nem lehetnek motiváltak a kollégák, ha én nem vagyok az. Hiszek a transzparenciában, a korrektségben, az igazságosságban, a kommunikációban, a visszajelzésekben, feedbackben. El kell tudni fogadni a kritikát, ami nem könnyű nekem sem, mert eléggé öntudatos vagyok. Hiszek a direkt kommunikációban is, ami nem mindenhol jellemző az üzleti életben.
Magyarországon a PR viszonylag újkeletű fogalom, harminc évvel ezelőtt nem igazán volt ismert nálunk. Szerinted milyen gazdasági-társadalmi elmozdulások zajlottak le hazánkban vagy Európában, amelyek elősegítették a PR fejlődését, elterjedését?
Ez jó kérdés. Amikor hazajöttem az AEGON-hoz, én még PR-menedzsernek jöttem, fél évre rá neveztek ki marketing- és PR-igazgatónak. Londonban stratégiai tanácsadóként dolgoztam, előtte elvégeztem a Corvinust, utána Cambridge-ben végeztem managementet: a PR-hez semmi közöm nem volt, nem tanultam, nem értettem hozzá. És akkor megkerestek az AEGON-tól, és mondták, hogy létre kell hozniuk egy PR-menedzseri pozíciót, de nem tudják, mi az. Mondtam, hogy én sem csináltam ilyet soha. Azt mondták, majd biztos kitalálom, hogy mit is kell csinálnom. Aztán valóban kitaláltam. Ez is abban a korszakban volt; most már azért kevés olyan fiatal van, aki ilyen szabad kezet kapna. Ma már nincs olyan cég, ahol ne lenne valamilyen PR vagy kommunikáció.
Minden globálissá válik, nemzetközi trendek vannak itt is, mint bárhol máshol. Óhatatlanul bejönnek ugyanazok az eszközök, ugyanazok a csatornák. A PR-hez szerintem ma már tudásban ugyanott kell tartania egy magyar cégnek, mint egy külföldinek.
Amikor felveszel egy új kollégát, mi az, amit keresel benne?
Hogy ki mennyit képes beletenni, és hogyan. Ha valaki sokat dolgozik, de nem lelkes, az sem jó. Jó, ha az illető pozitív hatással van a környezetére. A frusztrációnkat levezetni a munkahelyen: ez számomra elfogadhatatlan. A lelkesedést és a motivációt keresem a jelentkezőkben. Meg persze azt, hogy nyitott legyen, hogy meg tudjon tanulni dolgokat, de azon felül elsősorban az előbbieket. Mondok egy példát: nálunk van most egy gyakornok, és kérte, hogy hadd üljön be a trénerképzésre. Mi ezt megengedtük neki, és most már ott tartunk, hogy szívesen maradna itt junior trénerként, és mi valószínűleg fel is fogjuk venni. Már sok másik gyakornokunk volt, de egyiknek sem jutott eszébe megkérdezni, hogy beülhet-e a képzésre. Tehát kell egyfajta kezdeményezés és lelkesedés.
A Jövőtudatosság és Önismereti Hétvége Facebook eseményét itt találjátok, a legfontosabb infókról itt olvashattok, regisztrálni pedig ezen az oldalon tudtok.
Szöveg és képek: Major Mátyás Gábor.