November 19-én a Merlin Színház nagytermének előterébe érve nehéz volt eldönteni, hogy a 80-as években, vagy a jelenben találta magát az ember. Nem véletlenül, hiszen itt zajlott a Hallgatói Szakszervezet: Kisúgó− Szamizdattörténeti és zine-fesztivál keretein belül a Szamizdatok egykor és zine-ek ma című beszélgetés. A színházterem előterének egy részében az 1981 és 83 között működő Rajk-butik, az egykori szamizdat árusítás egyik meghatározó helyszíne volt újraalkotva, a másik felében pedig az Ukmukfukk Zinefeszt standja színesítette a magas belmagasságú, sápadt fehér falakat. Itt kortárs fanzine-ket − rövidítés szerint zine-eket − tartalmazó köteteket lehetett lapozgatni.
A 2011 óta üresen álló színház felújított épülete háromnapos eseménysorozatnak adott helyszínt, ami az ALT. BP minifesztivál keretein belül jött létre. A fesztivált Budapest 150. születésnapjának alkalmából rendezték meg, az utolsó esemény a Szamizdatok egykor és zine-ek ma című kerekasztal-beszélgetés volt, amelyet a Hallgatói Szakszervezet szervezett meg.
Volt az eseménynek egy olyan háttércélja, hogy legyen lehetőség egy generációk közötti párbeszédre, és hogy el tudjon jönni a rendszerváltás generációja és a mostani fiatalság is, hogy olyan típusú párbeszédek jöjjenek létre, amiből kiderül, hogy van hasonlóság a két rendszernek a médiakörnyezete és politikai szemléletmódja közt is
− monda Gspann Károly, az esemény egyik főszervezője, amikor a kerekasztal-beszélgetés támáinak kiválasztásáról kérdeztem. Horváth Anna, szintén főszervező hozzátette, hogy a nézők közötti párbeszéd megvalósulása érdekében döntöttek úgy, a fesztivál két témáját, a szamizdatokat és a fanzine-ket egy olyan beszélgetésben próbálják meg a hallgatók számára prezentálni, amelyben összehasonlítják a szamizdatokat és a zine-ket.
A beszélgetésen nem hangzott el, mik is pontosan a szamizdatok és a fanzine-ek, de a fesztiválon megtekinthető kiállításon többek között erről is volt információ. A két műfajra jellemző, hogy mindkettő önkiadás. A fanzine-ek nem kereskedelmi, nem professzionális, alacsony példányszámban megjelenő kiadványok. Készítői gyakran azért választják a magánkiadást ahelyett, hogy a mainstream médiában közölnének információkat, mert ez számukra egy valósabb önkifejezési lehetőség. Ivánkó Bea− zine témában kutató kurátor, és az ISBN Galéria alapítója – elmondása szerint a fanzine egy szóösszetétel, az angol fanatic és a magazine szavak összeolvadásából áll. Alkotóik gyakran társadalmi problémákra kívánják felhívni a figyelmet műveikkel. A szamizdatok pedig olyan illegális kiadványok, amelyeket az államszocializmus ideje alatt titokban írtak, nyomtattak és terjesztettek. Ezekben az években a szamizdatok a rendszert erősen megkérdőjelező tartalmuk miatt a három T (támogatott, tűrt, tiltott) tiltott kategóriájába tartoztak, megsemmisítést és retorziót vontak maguk után.
Bár az esemény kezdetekor, este hatkor már bőven besötétedett, a színházterem ablakában lógó kék és vörös neonok hangulatos fényt juttattak át a nézőknek bekészített átlátszó székeken. Pár perccel a beszélgetés kezdete előtt a közönség sorai már szinte megteltek, a nézőteret két különböző generáció töltötte meg. A főszervezők később elmondták: nézők terén pont azokra a korosztályra számítottak, akik meg is jelentek. A zine-ket ismerő és a szamizdatok iránt érdeklődő huszonéves korosztályt és az 50-70 év közötti, zine-ekben nem jártas „szamizdat generációt” célozták meg. A két korosztály szinte kivétel nélkül keveredve foglalt helyet a nézőtéren. A hatalmas belmagasságú, kevés bútorral berendezett és ezáltal visszhangzó teremben a megjelenők beszélgetése még hat óra után pár perccel is hallható volt, majd rövidesen a színpadra lépett az est moderátora, Fancsali Kinga és a beszélgetés résztvevői: Hodosán Róza és Lányi András, akik részt vettek a 80-as évek szamizdatjainak gyártásában és terjesztésében, illetve Istvánkó Bea és Havasréti József, akik többek között a fanzine-ek témájában folytattak vagy folytatnak kutatásokat.
A beszélgetés első fele a szamizdatokról szólt
Hogy indult a szamizdatkészítés Magyarországon? Milyen nemzetközi hatásoknak volt szerepe és ti hogyan kerültetek bele? − tette fel a kérdést Fancsali Kinga, miközben Hodosán Rózára és Lányi Andrásra nézett. Lányi a szamizdatok megszületéséről kezdett mesélni. Elmonda, hogy véleménye szerint a második nyilvánosság azzal kezdődik, hogy kis baráti körben az emberek a 60-as években elkezdték felvállalni a véleményüket, majd egy idő után már le is írták azt. A 70-es évek végén például Repülő Egyetem néven olyan titkos előadássorozatot szerveztek, amelyen csak tiltott dolgokról volt szó. A későbbi szamizdatokban az itt elhangzó vélemények is szerepeltek.
Eleinte írógéppel, a kollégiumi szobáinkba bezárkózva sokszorosítottunk, a legvékonyabb stencil lapra. Az igazi sokszorosítási technikák a lengyel Szolidaritás mozgalommal jöttek el, amikor mindenki szamizdatsokszorosítással foglalkozott, újságok, tiltott kiadványok jelentek meg
−tette hozzá Hodosán Róza, majd felelevenítette a Magyarországi szamizdathullám elindulását, ami Demszky Gáborral kezdődött. Demszky, aki egyébként a rendszerváltás után Budapest első főpolgármestere lett, Lengyelországban tanulta meg a szitanyomásos technikát, amelynek alkalmazása rendkívül hosszadalmas folyamat volt, hiszen szitanylonra kellett stencilpapírt ragasztani, majd ezt laponként sokszorosítani. Később már stencilgéppel dolgoztak, amit szintén fizikailag megterhelő volt működtetni, hiszen kézzel kellett tekerni. Mivel az állam próbálta megakadályozni a szamizdatok terjesztését és gyártását, volt, hogy házkutatás során a rendőrség elvitte az elkészült kiadványokat és az azok elkészítéséhez szükséges eszközöket. Ezeket a gépeket egyébként leggyakrabban Nyugat-Európából csempészték be Magyarországra.
Hodosán Róza munkássága az AB Független kiadónál
Az AB Független Kiadónál sokszorosították a Beszélő és a Hírmondó című folyóiratokat, amelyekből eleinte körülbelül ezer példányt gyártottak, de a későbbi években már olyan nagy lett a kereslet, hogy ezzel nem tudták kielégíteni az olvasók igényeit. Ennek egyik oka az volt, hogy a Szabad Európa Rádió gyakran hirdette a Bajcsy Zsilinszky úti szamizdat-butikot, ahol a kiadványokat meg lehetett vásárolni. Hogy minél több emberhez eljuthasson a szamizdatok tartalma, gyakran felolvasták azokat a Szabad Európa Rádióban.
Lehallgatott lakásokban éltünk. A folyamatos követések mellett soha nem beszéltünk arról, hogy mit csináltunk. Ha bárkivel megbeszélnivalónk volt, akkor elmentünk hozzá
− mesélte Hodosán Róza a szerkesztőségben folytatott mindennapjairól, majd hozzátette, hogy az egész rendszer igen bizalmasan működött, csak azok tudták hol és hogyan készül egy kiadvány, akik részt vettek az előállításában. Gyakran kizárólag papíron, írásban kommunikáltak, de ennek ellenére is volt, hogy lebuktak, hiszen a rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta őket.
Amikor nézem a kémfilmeket és látom, hogy egy illetőt két ember követ, azon gondolkodom: Uram Isten! Két emberrel iszonyú könnyű elbánni, percek alatt leráznám!
− a közönség nevetésben tört ki, majd Hodosán hozzátette: illegális tevékenységei során volt, hogy egyszerre tizenkét autó követte őt.
A szamizdatokról elhangzottak után a beszélgetés a zine-ek felé terelődött
Havasréti József, többek közt szubkultúra kutatással és zine-kkel foglalkozó médiakutató elmondta, hogy nyugaton − ahol az emberek a 80-as években cenzúra nélküli sajtótermékeket fogyaszthattak − a fanzine célja a saját média létrehozása volt a mainstreammel szemben. Eleinte legjellemzőbben zenei témájú fanzine-k készültek a punk, a hardcore és egyéb zenei műfajok rajongói által.
Létezett- e ez a műfaj a szocializmusban? − hangzott el a kérdés Fancsali Kinga moderátortól, majd Ivánkó Bea − zine témában kutató kurátor, és az ISBN Galéria alapítója – elmondta, hogy a Nyugat-Európában és az USA-ban a 80-as évek végére elterjedt fanzine-ek a keleti blokkban a nyomtató és fénymásolószalonok hiányában nem az Egyesült Államokban elterjedt módon voltak jelen.
Mik a hasonlóságok a szamizdatok és a fanzine-ek között?
Havasréti József szerint Magyarországon a korabeli képzőművészeti szamizdatirodalom szemlélete és esztétikája sokszor fanzine-szerű volt. Erre példa az Aktuális Levél című művészeti, képes szamizdat, amely kortárs képzőművészeti és pop zenei hírekkel foglalkozott, szamizdatbutikokban lehetett megvásárolni. Ezeket a kiadványokat nem fanzine néven ismerték Magyarországon, hanem művészi szamizdatként.
Ivánkó Bea a két műfaj közti különbségre mutatott rá: a szamizdatok esetében az információ átadása a legfontosabb, kortárs fanzine-re viszont nem kommunikációs csatornaként van szükség. Ezt a műfajt inkább a vizuális kultúra irányából érkező alkotók fedezték fel maguknak. A kortárs zine-eknél a szöveges tartalomtól kezdve, a dizájnon és a szöveges kivitelen át a limitált példányszámon is nagy hangsúly van, csupán 100-300 példányban jelenik meg egy-egy fanzine.
Ki miről készítene zine-t?
Az egyik kérdezőben felmerült, hogy a színpadon ülők milyen témájú fanzine-t adnának ki. Hodosán Róza ragadott mikrofont és nyers őszinteséggel elmondta, az ő kiadványa a magyarországi politikai rendszerről szólna, hiszen korábban azt gondolta, hogy Magyarországon a szabadság és a demokrácia két olyan fontos érték, amit nem lehet elveszíteni, de úgy érzi tévedésben élt, mert mindkettőt elveszítettük.
Az egyórás esemény látszólag nagy hatással volt a közönségre, az utolsó kérdések után is voltak, akik szerettek volna még többet megtudni a beszélgetés résztvevőitől, de erre sajnos már nem volt lehetőség, hiszen lejárt az idő. Egy, a beszélgetés után a színház előterébe igyekvő néző szerint nem volt elegendő idő arra, hogy a szamizdatok és a fanzine-k közti kapcsolat kérdését alaposan körbejárják a megszólalók.
Volt egy izgalmas történelmi és ismeretterjesztős rész, első kézből sztorizós. Elmondák, hogy akkoriban hogyan ment a szamizdatozás és milyen izgalmas volt, de úgy éreztem nem értek össze a szálak a beszélgetésben. Különálló blokkok voltak, mindegyik jó volt, de párhuzamosan léteztek egymás mellett. Nem sikerült közel masszírozni őket egymáshoz
− mondta Lukács Máté, fotós, formatervező. Elmesélte továbbá, hogy a munkája révén már korábban találkozott a zine-ek műfajával, sőt, már ő maga is készített zine-t. Amikor a szamizdatokkal kapcsolatos korábbi élményeiről kérdeztem, elmondta, hogy szamizdatot még soha nem fogott a kezében, de ez az esemény hozzátett a témával kapcsolatos korábbi tudásához, hiszen sokkal részletesebb információkat tudott meg róluk, mint középiskolában történelemórán.
A kerekasztal-beszélgetés után az érdeklődők számára már csak egy óra állt rendelkezésre, hogy megtekintsék a szamizdatokról szóló kiállítást, vagyis Rajk-butik újraalkotását és a zine-köteteket, amelyek az előtérben voltak elhelyezve, a tömeg pedig szemmel láthatólag nem akart fogyatkozni. Sokan a Hallgatói Szakszervezet tagjaihoz fordultak kérdéseikkel az eseménnyel kapcsolatban, akik mosollyal az arcukon fogadták az érdeklődőket. Bár egy alulról szerveződő, egyetemistákból álló szervezetről van szó, akik főleg politikai ügyekkel foglalkoznak, az esemény népszerűsége miatt elmondható, hogy kulturális programok szervezése terén is remekül megállják a helyüket.
Szöveg és nyitókép: Dobó Annamária.