Csak az elmúlt évben számtalan elemzés született a kereskedelmi árak rohamos növekedéséről, a munkaerőpiac telítettségéről és az infláció okozta gazdasági instabilitásról. Anonim kérdőívemben annak próbáltam utánajárni, érinti-e a válsághelyzet a BTK hallgatóit, és ha igen, milyen mértékben hat rájuk.
Az, hogy egy válság megterheli egy nemzet gazdaságát, valutaárfolyamát és munkaerőpiacát, szinte közhelyesen adekvát kijelentés. Ami mindebből a hétköznapi emberben lecsapódik, főként kilátástalanságérzetben, demotiváltságban vagy anyagi bizonytalanságban mérhető. Ez utóbbi területen az egyetemi hallgatók speciális csoportot képeznek, hiszen legtöbbjük egzisztenciálisan még nem teljesen független, sokuk mégis már az első egyetemi években szembesül a lakhatás, az étkezés és a szórakozás kiadásaival. Egy másik szegmens, amely különálló társadalmi csoporttá teszi a felsőoktatásban tanulókat, a munka világa. Az ebben történő elhelyezkedés, a munkaerőpiaci integráció hallgatóként sok szempontból nehéz feladat. Egy átlagos egyetemi diák tanulmányai mellett kizárólag részmunkaidős állást vagy diákmunkát tud vállalni, szakmai tapasztalat híján kevesebb pozíció közül választhat, az azért folyó versenyben pedig könnyen alulmaradhat olyanokkal szemben, akik előbbi és/vagy utóbbi területen nagyobb terhelhetőséggel és tapasztalattal rendelkeznek. Kérdőívem főként a hallgatók mentális állapotára, a válsághelyzet rájuk gyakorolt mindennapi hatására kérdezett rá.
Elöljáróban fontosnak tartom közölni, hogy az általam megkérdezett hallgatók 52,9 százaléka életvitelszerűen otthon (szülői házban) lakik, tehát nem (vagy nem szükségszerűen) költ albérletre, kollégiumra. A másik nagy csoport (29,4 százalék) albérletben lakik. A kitöltők 5,9 százaléka kollégista, 11,8 százaléka pedig egyéb (nem részletezett) lakhatási formát választ.
Első körben arra voltam kíváncsi, a hallgatók megélnek-e frusztrációt vagy szorongást a mindennapokban a válsághelyzet miatt. A kitöltők 88,2 százaléka válaszolt igennel. Szöveges indoklásukban e frusztráltság kiváltó okát főként az élelmiszerárak növekedésében lelték fel. Voltak azonban olyanok, akik az albérletek díjának növekedését vagy a munkaerőpiaci elhelyezkedés nehézségeit említették. Ez utóbbi – a válaszok tanúsága szerint – főleg a negatív jövőképpel függ össze: mihez kezdjen a hallgató, amikor saját magát kell majd eltartania stagnáló bérek és emelkedő árak mellett? A következő kérdésre adott válaszok alapján a megkérdezett hallgatók 58,8 százaléka vállal valamilyen munkát tanulmányai mellett.
A következőkben a munka okozta leterheltségérzetre voltam kíváncsi. Ahhoz, hogy pontosabb statisztikai adatokat kapjak, kettéválasztottam a dolgozó és munkájukat megterhelőnek érző, valamint a nem dolgozó és/vagy munkájukat nem megterhelőnek érző hallgatók csoportjait. Ezek alapján a dolgozó tanulók 76,5 százaléka érzi úgy, hogy tanulmányai mellett megterhelő a munkavégzés. Ennek okait a válaszadók a következőkben látták: kevés a tényleges szabadidejük, alacsony fizetésért dolgoznak, idejük beosztása nehéz feladat, vagy épp a munka miatt rosszabb teljesítményt produkálnak tanulmányaikban. A nem dolgozók közül sokan elmondták, hogy a munka egyetem mellett nem megoldható, de olyan diák is akadt, aki szerint nehéz olyan munkahelyet találni, amely rugalmasan alkalmazkodik az egyetemisták órarendjéhez.
Bevételünket sok mindenre költhetjük. A válaszadók többsége úgy vélte, egy átlagos hallgató főleg élelmiszerre, szórakozásra (pl. mozi, alkohol, könyvek) költ, de említették az utazást, a lakhatást, sőt a higiéniai termékeket is. A megkérdezettek 76,5 százaléka úgy vélte, többet költ hétköznapi tételekre most, mint tavaly ilyenkor, 11,8 százaléka viszont nem, ugyanennyi hallgató pedig nem tudott válaszolni az ezzel kapcsolatos kérdésre.
A következő blokkban arra voltam kíváncsi, hogy a hallgatók szembesülnek-e létbizonytalansággal a mindennapokban. 52,9 százalékuk igennel válaszolt. Ezután arra kértem a válaszadókat, hogy részletezzék e szorongás okait, megnyilvánulásait. Többen írtak arról, hogy az alapszükségletek teljesülése nem feltétlenül jelenti az anyagi szorongás megszűnését.
Ha csak arra gondolok, hogy pénzt kell kiadnom, mindegy, hogy létszükséglet-e vagy sem, szorongok és számolok.
Egy másik válaszadó így vélekedett: „A jövő (lakhatás, kereset, álláskeresés) bizonytalansággal tölt el, pedig muszáj rajta filozofálni. Nyilván nem segít a helyzeten, hogy ez folyik a csapból is. Az albérletek és lakások borzasztó árai, a forint romlása, az áremelkedés, a benzin ára és még millió dolog, ami összességében nekem nagyon nyomasztó. Egyrészt az, hogy állandóan erről beszél mindenki, másrészt, hogy jogosan beszélnek róla ilyen sokat, mert nagyon aggasztó ez az egész.” Megint más írta: “Jelenleg nem dolgozom, de ha valaki a családomban váltani szeretne, lehet, hogy nem tehetné meg, mert egyszerűen nem vennék fel sehova.” Volt, aki arról írt, hálás a szüleinek, amiért van otthona, hiszen annál többet nem tudna dolgozni tanulmányai mellett, mint amennyit jelenleg. Így egyéni kiadásait valamelyest fedezni tudja. Egy hallgató szerint:
Elsősorban a kilátástalan jövő aggaszt; az alacsony bérek és az egyre több vendégmunkás (akik alacsonyan tartják az átlagbéreket). Emellett a nyomás mellett egyre kevesebb idő jut a családra, barátokra.
Egy tanuló különleges egészségügyi állapotáról számolt be: „Orvosilag előírt, speciális diétát kell követnem, ezért csak különleges élelmiszereket vásárolhatok, amik még hatványozottan drágábbak, mint korábban.” Arról is többen írtak, hogy a munkaerőpiaci elhelyezkedés is szorongással tölti el őket, hiszen pályakezdőkként kevesebb helyre nyerhetnek felvételt, ahol csak alacsonyabb fizetésért dolgozhatnak. Mivel aktív tanulmányai mellett a legtöbb hallgató nem tud teljes állásban dolgozni, kiadásaik fedezésében a tanulmányi ösztöndíj nyújthat nekik segítséget, ennek elnyeréséhez azonban több időt kell szánniuk a tanulásra és a vizsgákra való felkészülésre. Egyik válaszadó pedig így nyilatkozott:
„Nem merem otthagyni a munkahelyemet – ami tönkreteszi a mentális egészségem, de jól fizet – egy olyanért, ami szakmailag, fizikailag és mentálisan is kedvezőbb lenne, viszont a bér ott alacsonyabb. Nem tudom, ki tudok-e kerülni ebből a spirálból, amelyben a pénz a legfontosabb, hiszen ez okozza a mindennapok legtöbb feszültségét.
A következő kérdés arra vonatkozott, egyedül érzik-e magukat a hallgatók a fentebb említett problémákkal. 70,6 százalékuk adott nemleges választ, 17,6 százalék azonban nem érezte úgy, hogy bármilyen problémája volna e téren, és csupán 11,8 százalék vélte úgy, hogy egyedül van a válsághelyzetben. Ezután arra voltam kíváncsi, miért érzik egyedül magukat azok, akik az előzőekben igennel szavaztak. Tanulságos válaszok érkeztek. Egy válaszadó főként e szorongás egyedi voltát hangsúlyozta: szerinte a válság mindenkire más hatást gyakorol, épp ezért úgy vélte, nem lehet teljes mértékben osztozni mások problémáin. Egy másik hallgató kiemelte, hogy szerencsés helyzetben érzi magát, mert életében nem létszükséglet az egyetem melletti munkavégzés. Ugyanakkor együtt érzett azokkal, akiknek muszáj dolgozniuk, mert attól a megélhetésük függ. Úgy vélte, saját előnyösebb helyzete okán kevésbé van joga panaszkodni a válság hatásairól.
Fontos kiegészítés a fentebb foglaltakhoz, hogy a megkérdezett hallgatók 35,3 százaléka Magyarországon, míg 23,5 százaléka külföldön képzeli el a jövőjét. A megkérdezettek 41,2 százaléka nem tudott dönteni a kettő között, tehát a válaszadó hallgatók nagy szelete még mérlegelési fázisban van az említett kérdést illetően. Hogy végül melyiket választják majd, függhet az itthoni körülmények pozitív vagy negatív változásától is.
Messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni a fentebb közölt statisztikai adatok alapján, hiszen ehhez jóval nagyobb (akár országos méretű) válaszadói bázisra volna szükségünk. Arra azonban kiválóan alkalmasak, hogy árnyalják a sokak által gondtalannak és önfeledtnek vélt egyetemi hallgatókról alkotott túlidealizált képet. Nem pusztán anyagi szorongást, de mentálhigiénés problémákat is okozhat a tanulmányok melletti leterheltség, a kevesebb szabadidő, a növekvő árak és a frusztrált környezet egymásra hatása.
Ezúton is szeretném megköszönni mindazon hallgatóknak az őszinte gondolatokat és észrevételeket, akik időt szántak rám és részt vettek a felmérésben.
A szöveget Major Mátyás Gábor, alapszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Unsplash.