Szürke idő: egyeseknek kreatív időtöltés, másoknak a hétköznapok bosszantó velejárója. Annak jártunk utána, hogy a BTK hallgatói milyen közlekedési alternatívák közül választhatnak fővároson belül és kívül, hogy mennyi idejüket emészti fel az ingázás, és hogy mivel ütik agyon az üres órákat.
A tanév már javában zajlik, a buszokról, villamosokról tömött sorok kígyóznak az egyetem felé. Több száz hallgató indul útnak nap mint nap, változatos útvonalaik pedig nem csupán oktatási intézményükhöz vezetnek, de munkahelyükhöz is. Kérdés, mihez kezdenek az utazás szülte szürke idővel – mire érdemes fordítani az egyébként kihasználatlan órákat. Erről és sok egyébről kérdeztük a Média Tanszék hallgatóit, akik szívesen osztották meg véleményüket, tapasztalataikat szerkesztőségünkkel arról, milyen ma Budapesten, az agglomerációban és vidéken a közösségi közlekedés, milyen alternatívák közül választhatunk, és min volna érdemes változtatni egy progresszív közlekedési kultúra kialakítása érdekében.
A megkérdezett hallgatók többsége vidékről (vidéki városból vagy községből) származik, s oktatási napokon általában valamely budapesti kollégiumból érkezik a kampuszra. Volt azonban emellett több válaszadó is, aki a fővárosból vagy annak agglomerációjából érkezett. Néhányan vezetői engedéllyel is rendelkeznek, ám ezt egyelőre a hétköznapokban egyikük sem tudja kihasználni. Útvonalaik és az utazással eltöltött idő mértéke is rendkívül széles skálán mozognak: a gyalogszerrel megtett napi tízpercnyi sétától kezdve, a huszonöttől nyolcvan percig terjedő buszozáson át, egészen az extrém ötórás vonatúttal bezárólag valamennyi csoportot érintettük.
A legtöbben elégedettek lehetőségeikkel, s mint azt többen is említették,
Budapesten jó a közlekedés, viszonylag gyakran jár minden [eszköz], és több alternatíva közül lehet választani.
A távolabbról érkező hallgatók leginkább a mindennapos dugókat, a zsúfolt és rosszul ütemezett pótlójáratokat, valamint a felújítások okozta késéseket kifogásolták. Ők általában HÉV-vel, autóbusszal vagy vonattal jutnak el az egyetemre, Budapesten belül azonban többen kiemelték a villamos- és metróvonalak jelentőségét is. Néhányan előbbiek korszerűsítése mellett törtek lándzsát: szerintük ez is hozzájárulna az utazási körülmények javításához. Arról is többen beszéltek, hogy szívesen kerékpároznak szabadidejükben, ám a városokban a megkérdezettek egyike sem él ezzel a közlekedési alternatívával.
Az éjszakai közlekedés sokak szerint bizonytalan: főként azoknak, akik hétvégén rendszeresen vidékre látogatnak. Nekik érdemes már a kora esti órákban vonatra ülniük, ha nem akarnak túl későn hazaérkezni vagy másnapig a fővárosban rekedni. Több hallgató szerint lehetne sűrűbben indítani éjszakai járatokat, ezzel mintegy rugalmasabbá téve a közlekedést azoknak, akik lekéstek egy korábbi indulást. Egyikük ezzel szemben megjegyezte: paradox módon lehetséges, hogy a gyakrabban közlekedő buszok és vonatok kihasználatlanok maradnának. Mások elégedettek voltak a budapesti éjszakai járatokkal a vidéki közlekedés viszonylatában.
Az egyetem és a munka miatti ingázás meglepően kevés hallgatót zavar; a legtöbben (elmondásaik alapján) hozzászoktak. Sokan főként hétvégén utaznak állandó lakhelyükre, ekkor pedig rendkívül változatos módon ütik el az így keletkező szürke időt. Van, aki zenét vagy podcastot hallgat, mások tanulnak, filmet néznek, pihennek és olvasnak, megint mások kávéznak, beszélgetnek vagy üzenetekre, e-mailekre válaszolnak.
Érdemes még kitérni a megkérdezett hallgatók kb. felét kitevő dolgozó diákokra. Munkahelyük a fővárosban van, oda az egyetemről húsz, legfeljebb hatvan perc alatt jutnak el. A közlekedést egyszerűnek, megfelelőnek ítélték. Ezzel szemben egyik hallgató munkáltatója sem téríti semmilyen formában a munkahelyre történő eljutás költségeit. Egyikőjük így véleményezte a tendenciát:
Nem lenne rossz, ha legalább a távolsági bérlet árát megtérítenék, [elvégre az] elég drága, ha az ember messze lakik.
Összességében sok pozitív visszajelzést kaptunk a budapesti, a helyközi és a távolsági közlekedésről, a hallgatók pedig láthatóan rendkívül kreatívan használják ki az utazás során keletkező szabadidőt. Ne becsüljük le tehát a fölöslegesnek tűnő perceket, amelyeket az utazással nyerünk, hiszen ahogy a zene, egy izgalmas könyv, a tanulás vagy egy forró kávé, éppúgy a szemünk előtt elrohanó táj szépsége is elkísér minket utunkon.
Szöveg: Major Mátyás Gábor. Nyitókép: Pexels.