Jelenleg rajz-média szakos tanárként tevékenykedő Wilhelm Mónika kreatív energiáit a művészetben vezeti le. Foglalkozik grafikával, webdesign-nal, fotózással és kisfilmekkel. Fontos számára az önfejlesztés, és hogy mindig valami új tudást szerezzen a világról. A sokszínű és „örök diák” Wilhelm Mónit a művészetoktatás szabadságáról, az oktatási rendszer jelenlegi helyzetéről és annak modernizálásáról kérdezte Földesi Zsóka, másodéves ELTE Médiás hallgató.
Honnan indult és milyen lépéseken ment keresztül a karriered? Már a kis Móni is tanár szeretett volna lenni?
Az, hogy rajztanár lett belőlem, tök véletlen. Valahogy így alakult, de nem ez volt az eredeti tervem. A Kisképzőben kerámia szakra jártam és imádtam azt az iskolát, zseniális volt a légkör, a tanárok, felszabadultak voltunk, nagyon jól éreztem ott magam. Utána felvettek az egyetemre (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) kerámia szakra. Ott szembesültem azzal, hogy nekem nincs annyi alaptőkém, hogy egy műhelyt elindítsak, gyárakba pedig esélytelen, hogy felvegyenek tervezőnek. Úgyhogy ekkor döntöttem úgy, hogy fölveszem a tanárszakot párhuzamos képzésben és ezzel fogok foglalkozni. Illetve volt egy nagyon kedves rajztanárom általános iskolában, Nóra néni, akit imádtunk. Tőle nagyon sok inspirációt kaptam.
A tanárszakot az ELTÉ-n végezted, igaz?
A MOMÉ-n végeztem el a rajztanári szakot. Már elkezdtem dolgozni rajzszakos tanárként egy általános iskolában, kezdetben egyszakos tanárként, amikor rebesgették, hogy majd indul általános média képzés az iskolákban. Ezért elkezdtem tanulni az ELTE-n a médiaszakot a rajz mellé. És így lettem kétszakos, rajz-média tanár.
Akkor Hammer tanár úrral innen van az ismeretség?
Igen, ő is tanított minket. Az ELTE-n is kiváló tanáraink voltak.
Ha már felmerült Hammer Ferenc neve, az általa tartott Kreatív Gazdaság gyakorlatok órán te is tartottál előadást vendégelőadóként. Miről szólt az előadásod, mivel foglalkoztatok?
Rögtön a mélyvízbe dobtam a hallgatókat. A gimnáziumban, ahol jelenleg tanítok minden évben tartunk egy úgynevezett digitális témahetet. Azt a feladatot adtam nekik, hogy ehhez kapcsolódóan találjanak ki valamit. Nagyon jó ötletekkel álltak elő, mindenki megcsillogtatta a tudását. Az óra keretében mindenki beszélt a saját ötletéről, én is elmondtam a véleményem, nagyon interaktív volt.
Szerintem az egyik legfontosabb dolog a tanításban, hogy együttműködésre tanítsuk a diákokat. Ez később a munkahelyen is nagyon fontos lesz. Meg kell tanulni, hogy lehet jó csapatot működtetni, illetve részt venni benne.
Szerencsére ezen az órán kevés fővel dolgoztunk, nagyobb csoportban az együttműködés már nyilván nehezebb.
Nem szerettél volna művészeti iskolában dolgozni?
Voltam művészeti iskolában, ahol emelt óraszámban volt rajz. Ez nagyon hasznos, ott ki tudtam bontakoztatni a képességeket. Így, az általános képzésben, sajnos annyira minimális ez a heti egy óra, sőt még ezt is lecsökkentették. Már csak 9-10. osztályban van rajz, média pedig csak szakos iskolákban. Így nem lehet igazából eredményt elérni a gyerekekkel. Sajnos a művészetoktatás nagyon rossz helyzetben van. Az általános tantervű iskolákban nagyon nehéz a tehetséges gyerekeknek, saját szabadidejükben kell megoldaniuk a felkészülést.
Tanárként mennyire tudod megoldani a gyerekek tehetséggondozását? Ezt neked is a saját szabadidődből kell biztosítanod?
A jelenlegi munkahelyemen elég jó a helyzet, mert elég rugalmasak. Például a médiásokkal voltunk már moziban iskolaidőben. Szoktam a diákokat múzeumpedagógiai foglalkozásokra is vinni. Ezek élmények is a gyerekeknek. Egészen közelről találkozhatnak a műalkotásokkal, ami teljesen más, mintha képen mutogatnám.
Úgy látom, igyekszel igazítani a tanulmányokat a modern világhoz, illetve a gyerekek érdeklődésiköreihez. Mennyire kapsz szabad kezet a munkádban?
Teljesen, és ezt nagyon élvezem. Eddig még nem mondták, hogy valamit másképp kéne csinálnom. És vannak eredmények is. Több nagyon tehetséges diák van az iskolában, akiket érdemes támogatni. Például velük készítettünk el három hónapos munkával egy nagyméretű falfestményt az iskola folyosójának falára. Az egyik kislány, mikor megjegyeztem, hogy most már bele kéne húznunk a festmény befejezésébe, azt mondta, hogy direkt lassan csinálja, mert annyira élvezi. Nem szeretné, hogy vége legyen.
Az eddigi beszélgetés alapján úgy tűnik, nem vagy az a keménykezű, mindig fegyelmező tanártípus. Mennyire tartod magad szigorúnak?
Abszolút nem vagyok az. És ez baj is egy részről, mert vannak olyan gyerekek, akik elvárják és jobban működnek akkor, ha nagyon szigorúan számonkérik őket. Én nem vagyok szigorú, és úgy érzem, a művészetekben nem is nagyon lehet ostorral vezényelni, mert akkor a lényeg vész el, akkor az már nem művészet lesz.
Azt mondod, hogy bizonyos gyerekek azt várják el, hogy nagyon strukturált legyen az oktatás, így működnek jobban. Szerinted lehetséges, hogy ez azért van, mert ehhez vannak szokva, mert a magyar oktatási rendszer alapvetően ostorral vezényel?
Szerintem igen. Azt vettem észre, hogy ha kicsit nagyobb a szabadság, szétesnek. Lehet, hogy később, majd felnőtt korban alkalmas lesz rá, de ebben a korban nem. Egyébként pont a kamaszkor a legalkalmatlanabb időszak a tanulásra, mert természetüktől fogva minden mással el vannak foglalva. Vannak olyan fiatalok, akik később az egyetemen már kiválóan teljesítenek, de ebben az időszakban teljesen visszaesnek. Ráadásul pont ebben az időszakban kell érettségizniük. Ez egy nagy probléma szerintem, hogy nem az életkorhoz van igazítva az iskolarendszer. Volt szó a megreformálásról, hogy ne nyolc osztály általános legyen és négy közép, hanem hat-hat, jobban az életkorhoz igazítva. Voltak ilyen javaslatok, de változás még nem történt ezügyben.
Miből áll a médiaoktatás ma Magyarországon? Inkább gyakorlati dolgokat tanítotok vagy a tudatos internethasználatot?
Mindkettő. 2006 körül vezették be a heti egy médiaórát, aztán ezt el is törölték, pedig szerintem nagyon hasznos lenne.
A tudatos médiahasználat nagyon fontos. A mai fiatalok már telefonnal a kezükben születnek, ott élik az életüket és nem mindegy, hogy ott mit csinálnak.
Telefonnal a kezünkben növünk fel, használati utasítás viszont nem kapunk hozzá.
Így van! Nagyon sokan nem is tudják, rácsodálkoznak a dolgokra, amikor tudatos internethasználatról beszélek nekik. Ezért kellene visszavezetni az általános oktatásba. Másrészt viszont nem csak a tudatos médiahasználatot tanítom. Médiaszakos diákokkal dolgozom, és így van gyakorlati része is az oktatásnak. Filmeket, podcasteket készítünk, fotózunk, próbálom sokféle feladattal lekötni őket.
Kaptok megfelelő anyagi támogatást, hogy színvonalas médiaoktatást lehessen biztosítani?
A gépteremben vannak Mac gépek, amik sajnos már nincsenek a legjobb állapotban. Ezt közvetítettem a feletteseimnek, hogy meg kéne oldani. Ez nyilván nagyon sok pénz, amit nem tudnak egyik napról a másikra előteremteni. De úgy látom, hogy van hajlandóság a fejlesztésre.
Mostanában nagyon elterjedtek a Mesterséges Intelligenciával működő eszközök. Te a munkádban, magánéletedben használod ezeket? Esetleg részét képzik már a médiaoktatásnak?
Rám jellemző, hogy nagyon érdeklődöm a technikai újdonságok iránt, és azonnal lecsaptam az MI-re, ahogy megjelent, mert engem nagyon érdekelt. Kutakodtam, olvasgattam, azonnal felcsatlakoztam a Midjourney-re, beszélgettem a ChatGPT-vel. És persze bevittem órára is. Minden évben van nálunk egy digitális témahét, és ennek keretében a Mesterséges Intelligenciával is foglalkoztunk. Indítottam egy szavazást a gyerekek között, aminek az eredménye az lett, hogy a médiaszakmák érdeklik őket, erről szeretnének többet megtudni. Úgyhogy ezt összevontuk, és így lett a Médiaszakmák a mesterséges intelligencia tükrében a hét témája.
Te, mint a modern technológia híve, pozitívan állsz a Mesterséges Intelligenciához? Nem félsz, hogy a jövőben elveheti a munkádat, akár tanárként, akár művészként?
Én mindentől félek amúgy. Olvasom a negatív cikkeket, meg hallom a sci-fi szerű véleményeket, hogy majd átveszik az uralmat. De nem ismerjük a jövőt. Lehet jósolni, hogy ez lesz vagy az lesz, de az igazság az, hogy a jelenben élünk és fogalmunk sincs, hogy lesz. Viszont szerintem ez tényleg egy akkora nagy forradalom, mint annak idején az internet megjelenése volt. Mindent át fog alakítani és a szakmák is át fognak alakulni. Az én egyik kedvenc területem a webdesign. Ott már lehet érezni, hogy az emberek logókat rendelnek meg az MI-től és kihagyják a designereket. Viszont azt vettem észre, hogy nagyon kevés értékes munka születik, ha kihagyjuk az emberi tényezőt.
A kreativitásra csak az ember képes, egyszerűen a lélek hiányzik azokból a munkákból. Mesterségesek, ahogy a neve is mutatja.
Láttam a táskádon egy kitűzőt, illetve a Facebook oldaladon is, arra utaló jeleket, hogy kiállsz az oktatás megújítására törekvő mozgalmak mellett. Aktívan is részt veszel ebben, kijársz a tüntetésekre?
Hogy kiállok az túlzás, de van egy véleményem. Nagyon sok probléma van az oktatásban ma Magyarországon, de szerintem vannak eredmények is. Nem vagyok annyira pesszimista, de látom, hogy van hova fejlődni. Régebben sokat jártam tüntetésre, de már leszoktam róla, mert azt látom, hogy nagyon kevés az, aki csatlakozik, nagyon kevés résztvevő van. Legutóbb a Kétfarkú Kutya Párt kért fel, hogy külsősként fotózzak nekik egy diákmegmozduláson. A diákok köszöntötték Pedagógusnap alkalmából a tanáraikat. Nagyon lelkesek voltak, de nagyon kevesen. Szerintem sokat el lehetne érni a közös kiállással, csak valahogy a pedagógustársadalom is nagyon széthúz és nehéz egy irányba terelni őket. Pedig ez nem csak arról szól, hogy legyen nagyobb a fizetésem. Ez mindenki érdeke, mert közvetve meghatározza azt, hogy mennyire vonzó a szakma.
Milyen a közeg a jelenlegi munkahelyeden? A kollégáid közül mennyien állnak bele ebbe az ügybe? Úgy érzed, hogy kifejezheted a nézeteidet és melléd állnak?
Volt nálunk egy csapat ember, aki velem együtt sztrájkolt, még tavaly. De ez a tantestületnek nagyjából csupán a húsz százaléka, vagy még kevesebb. Egy idő után pedig már én sem erőltettem ezt a dolgot. Nem vagyok egy asztalverős típus, elfogadom, hogy ez van. A tantestület nagy része nem izgatja magát ezeken, így én sem állok már annyira bele, mint régebben.
Mennyire látod a diákokon, hogy ők kiállnak értetek, tanárokért és az oktatásért?
Vannak nagyon aktívak, az egészen fiatalok közül is. Élőláncot alkottak az iskola körül, de ez is csak a diákság egy része, nem mindenki állt ki. Sajnos ők is sok mindent elfogadnak. Például, ha nincs fizika tanár, azt is elfogadják, mert az jó, akkor elmarad a fizikaóra. Aztán persze pótolni kell, az már mégsem olyan jó. Nem nagyon érzek a diákok többsége részéről forradalmi hevületet, hogy változtatni szeretnének, pedig ez az ő érdekük is. Hamarosan választópolgárok lesznek és nem mindegy, hogy merre terelik az országot a szavazataikkal.
Te a saját művészetedben, akár csak hobbi szinten is elég aktív vagy. Mennyi időd jut erre a tanítás mellett? Félsz attól, hogy ha tovább emelik a kötelező óraszámot, teljesen ki fogsz égni?
Már a jelenlegi óraszám is nagyon sok, én a nap végére teljesen elfáradok. Emellett pedig sajnos nincs idő arra, hogy az ember úgy igazán belevesse magát az alkotásba. A kettőt nagyon nehezen tudom összeegyeztetni. Ebben nagyon könnyen ki lehet égni. Volt is ilyen időszak az életemben, amikor nagyon telített voltam mindennel és úgy éreztem, hogy ez nekem nem megy. Volt, hogy úgy éreztem, ezt abba kéne hagynom és valami teljesen mással foglalkozni, ami nem igényel annyi erőfeszítést.
És jelenleg hogy állsz ezzel? Hogy vagy most?
Most el vagyok fáradva, biztos látszik is rajtam. Másfél éve vagyok a jelenlegi munkahelyemen és bár nagyon élvezem, de elfáradok tanév végére. Ez a hat hét nyári szabadság pedig épp annyira elég, hogy magamhoz térjek.
Nyilván több forrásból fakad, hogy a magyar oktatás jelenleg ott tart, ahol. Ha neked lehetőséged lenne változtatni ezen egy varázsütésre, akkor mik lennének azok a legsürgetőbb lépések, amiket elsőre megtennél?
Az egész oktatási rendszer, egy nagyon bonyolult rendszer, és ha csak egy picit is változtatok benne, az összes többire kihat, mint egy dominó. Lenne egy csomó minden, amit meg kellene változtatni ahhoz, hogy elkezdődjön egy jó irány. Az egyik nagyon fontos dolog a tankönyvek. Hogy legyenek jóminőségű tankönyvek és szabad tankönyvválasztás. Az intézményi autonómia megerősítésére és a tananyag csökkentésére is nagyobb hangsúlyt kéne fektetni. És hát nagyon fontos lenne a fiatalokat a pályára csábítani. Most ott tartunk, amivel mindenki tisztában van, hogy nagyon sok az idős tanár, aki hamarosan nyugdíjba fog menni és nem lesz utánpótlás. Össze fog omlani az egész rendszer.
A sok nehézség ellenére mivel tudnánk motiválni a pályakezdő tanárokat? Téged mi hajt a mai napig, hogy a pályán maradj?
Én szerencsére nagyon sokszor érzem azt a jelenlegi iskolámban, hogy érdemes tanítani. A gyerekek annyi örömet tudnak adni. Néha a dolgozatjavításoknál is jót szórakozom a kedves kis hibákon, amit ejtenek. Sok gyerek nagyon közvetlen, érdeklődő, szorosabb kapcsolatba kerül velük az ember. Ez nem olyan, hogy csak leadom az anyagot és kész. Élő anyag és élő ember, a maga problémáival. Nagyon sok a megható pillanat is.
Lélekben egy nagyon gazdag dolog tanítani, talán ez lehet a vonzó ebben a pályában. Látom a gyerekeket, ahogy fejlődnek, ahogy tizenkettedik végére kibontakoznak, és az elért sikereikben egy picikét talán én is benne vagyok.
Az mindig nagy öröm, amikor alkotnak valamit és látom, hogy a lelkét beletette, olyankor mindig pozitív energiák kreálódnak.
Az interjút Földesi Zsóka, másodéves alapszakos hallgatónk készítette. Képek: Wilhelm Mónika.