A nemzetközi sajtószabadság napjának alkalmából a tanszék oktatói és hallgatói vállvetve szervezték meg a Nyitott Szerkesztőségek Napját. A rendezvény keretein belül hatvanhét diák nyert bepillantást olyan szerkesztőségek háttér-munkafolyamataiba, mint például a hvg.hu, a Rádió1, a Klubrádió vagy az ATV. Ez alkalomból ültek össze a beszélgetés tagjai, s megosztották velünk szakmai tapasztalataikat, véleményüket és élményeiket.
Este hat óra, és a moderátorok már büszkén sorolják, hány szerkesztőséghez jutottak el idén a hallgatók a Nyitott Szerkesztőségek Napja alkalmából. Összesen 67 diák vett részt a rendezvénysorozaton, ők többek között a Klubrádió, a 24.hu, a hvg.hu, az ATV, a Telex, a Rádió1, a Direkt36 és a Ringier szerkesztőségeinek háttérmunkálataiba nyerhettek bepillantást. Mint azt Polyák Gábor tanszékvezető is elmondta: végtelen öröm, hogy – az ELTE Média történetében először – ez a program megvalósulhatott.
A kerekasztal-beszélgetés meghívott vendégei bemutatkoznak: Kocsi Ilona (a MÚOSZ elnöke), Vida Kamilla (a Partizán munkatársa, költő), Végh Veronika (a Ringier Hungary médiavállalat gasztronómiai kiadványainak szerkesztője és az Equal Voice kezdeményezés hazai koordinátora), L. Dézsy Zoltán és Berecz Péter (a Heti Napló riporterei), valamint Zsiborás Gergő (a Forbes újságírója).
Vajon mennyire férfidominált szakma az újságírás, a média vagy épp maga a televíziós hírek világa? – hangzik el az első kérdés. Veronika kiemelte, hogy egyik projektje keretein belül ő és munkatársai azért küzdenek, hogy csökkentsék a nők marginalizáltságát a hírekben. A hírműsorokban megkérdezettek, szereplők és megszólalók 82 százaléka férfi, hiszen – mint azt Ilona is megerősítette – egy nő szakmai és magánvéleményének az emberek többsége kevesebb hitelt tulajdonít, mint egy férfiénak. Ezen a berögzült sztereotípián igyekszik változtatni Veronika és csapata azzal, hogy tudatosan teret biztosítanak a riportok női szereplőinek álláspontjuk kifejtésére. „Ez egy pozitív példa, amit ha látnak, megváltoztathatja az emberek gondolkodását a nőkről” – emelte ki. Zoltán élcelődve hozzátette: „Nálunk több a nő a szerkesztőségben, hangosabbak, és általában az ő akaratuk is érvényesül. Ráadásul, nem is keresnek kevesebbet, mint a férfiak.” Péter visszakérdezett: „Nem a hírérték számít?”
Nyilván az számít, de ezzel a jelenséggel [értsd férfidominancia] megszűnnek a női példaképek, eltűnik a társadalom felét kitevő nők hangja, holott tudásuk és szakértelmük egy szinten van a férfiakéval
– hangzik a válasz Veronikától.
És hogy mik voltak az este főbb kérdései? Ambíciók, életpálya, végállomás? Vajon egy kommunikációs szakember, egy szerkesztő, egy újságíró életútja hogyan ragadható meg a leginkább? Gergő elmondása szerint sok tanulás és tapasztalat, de főként érdeklődés szükségeltetik hozzá. Mint elmeséli: “Már gimnazistaként az MTV-nek dolgoztunk, médiakiadványokat csináltunk. Sokat dolgoztam egyetem mellett, és hatalmas versenyelőny volt, hogy huszonegy évesen már tudok vágni és rádióműsort csinálni.” Ezután hozzátette:
Sosem volt még ilyen könnyű médiatermékeket létrehozni és eljuttatni nagyobb tömegekhez, mint ma
– ezzel is motiválva a közönség tagjait arra, hogy éljenek a XXI. század e privilégiumával. Péter álma az SZFE volt, ám ide csak egy évvel később nyert felvételt, így előtte az ELTE-n tanult, s ma Magyarország leghosszabb riportjait készíti az ATV Heti Napló című műsorában, hamarosan pedig kézhez is kapja az időközben az SZFE-n szerzett rendezői diplomáját. Jelenlegi szakmai életéről így nyilatkozott: „A Heti Napló formátuma jó, és nagy megtiszteltetés huszonhárom évesen itt dolgozni és százezrekhez beszélni nap mint nap.”
Zoltán érettségi vizsgája után Moszkvában akart újságírást tanulni, ám ehelyett a Coop sajtófőnöke lett, majd a Magyar TV-nél helyezkedett el. „Ha vagy egy szerkesztőségnél, előbb-utóbb kirúgnak” – mondta arra utalva, hogy az újságírói szakma folytonos mozgást, frissességet és megújulást követel meg, így szerinte nehéz egy helyen hosszú ideig tartózkodni. Ilona elmondása szerint sok mindent csinált életében, ám ma már a régi tapasztalatok értéke sok szempontból devalválódott. Kiemelte, hogy a közönség „elitje” megveszi a papír alapú lapokat, ám a többség már a digitális médiát olvassa.
Kamilla arról mesélt nekünk, hogy a BME újságírói képzés hasznos volt számára, ám ezután más típusú szerkesztőségekkel találkozott.
Sok helyen nem volt hírverseny és folyamatos [erőltetett] tempó. Sokan nem is klasszikus újságírói környezetből jöttek a Partizánba.
A költőnő arról is beszélt, hogy annak ellenére, hogy a műsorvezető, Gulyás Márton rendkívül sokat szerepel nyilvánosság előtt és szakmailag kvalifikált, nem rabszolgahajcsár módjára irányít, hanem demokratikusan kikéri a csapat véleményét minden kérdésben. Veronika eddigi életútja – elmondása szerint – furcsa, de egyszerű volt. Véletlenül került az újságírás területére, előtte szintén az SZFE-re készült, ám az utolsó pillanatban úgy döntött, nem ezt az utat választja. Ma nem csupán szerkesztőként és koordinátorként tevékenykedik, hanem emellett újságírást, valamint közösségi médiát is oktat az ELTE kommunikáció- és médiatudomány szakán.
Záróakkordként hangzik el a kérdés a moderátoroktól: mit tanácsolnak a vendégek a leendő újságíróknak és szerkesztőknek? Abban mindannyian egyetértettek, hogy érdemes egyetem mellett már dolgozni, gyakornokként tapasztalatot gyűjteni, még ha ehhez a pihenésre szánt időnkből kell is lefaragni. Zoltán fontos tanácsa az ifjúság számára: „Olvassatok sokat!” – hiszen véleménye szerint csak így sajátíthatók el azok az írói fogások, amelyek formát és tartalmat adnak egy szövegnek. A legfőbb azonban: az érdeklődő jellem rengeteget számít, és aki nyitott szemmel jár a világban, több lábon áll és sok mindenhez ért, az nyitott ajtókon sétál majd keresztül e szakmában. Kell-e ennél jobb ösztönzés?
Szöveg: Major Mátyás Gábor. Nyitókép: ELTE Média.