A Másfél fok csapata egy izgalmas hackathont szervez november 16-23. között, melynek célja, hogy javítsa és elmélyítse a kutatók, valamint az újságírók közötti együttműködést környezeti-éghajlati témákban. De miért van erre szükség? Erről mesél most nekünk Vigh Péter, a Másfél fok alapítója, valamint kitérünk az általános éghajlati kihívásokra is.
Tudnál nekem mesélni a Másfél fokról? Miért jött létre, milyen szerepe van a hétköznapokban?
A Másfél fok hivatalosan 2019 áprilisában indult el, akkor még csak a Facebook oldal és később a honlap, de az előzetes tervezés és szervezés már január óta zajlott. Az alapvető koncepció az volt, hogy korábban is voltak nagyon jó kutatóink és nagymúltú aktivista szervezeteink, mint a Greenpeace vagy a WWF, de a köztes terület kevésbé volt reprezentálva, mivel a kutatók munkái nem kaptak akkora médianyilvánosságot.
Természetesen előttünk is voltak a klímaváltozással foglalkozó hírek és oldalak, de az országos médiában ezeknek a lefedettsége eseti jellegű volt, változó minőséggel.
Talán, ami ebben áttörést hozott, az az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) a 2018-as, úgynevezett Másfél fokos Külön Jelentése volt. A szervezet jelentései időről-időre összegzik a világ legjobb elérhető tudományos tudását a témában, a 2018-as jelentés pedig elemi erővel és egészen új hangnemben hívta fel a figyelmet arra, hogy baj van. Méghozzá nagy baj. Ez egy igen erős üzenetet küldött a világ felé, éppen ezért onnantól kezdve
Magyarországon is jelentős médiafigyelem irányult a témára, de ez még általánosságban mondva (a kevés, a témával régóta foglalkozó újságírót leszámítva) nem párosult a téma összetettségéhez illő mélyebb tudással az újságírók részéről.
Abban az időben jött az ötlet, hogy csináljunk egy olyan köztes platformot, ahol kutatók publikálnak, de közérthetően, az évek során pedig úgy alakult, hogy egyfajta klímás hírügynökségként, ingyenes tudásbázist biztosítunk a médiának és rajtuk keresztül a magyar társadalomnak. Tehát a Másfél fok egy tematikus, tudományos, ismeretterjesztő oldal, abból is inkább a mélyebb, komplexebb típusú. A cikkeink többnyire terjedelmesek, mi pedig tisztában vagyunk a mai médiafogyasztási szokásokkal. Ahhoz, hogy nagyobb számban érjük el az embereket, együtt kell dolgoznunk a médiával, segítve az ő munkájukat, hogy rajtuk keresztül jusson el a tudományosan megalapozott ismeret ebben a fontos témában a szélesebb társadalomhoz.
Mi a tapasztalat, befogadóbbak most már az emberek és a média?
Azt gondolom, hogy látványos a változás, és ez nyilván nem csak nekünk köszönhető. Szeretném azt hinni, hogy nekünk is volt szerepünk ebben, de alapvetően ez egy globális folyamat volt. A „Fridays For Future” mozgalom 2018 augusztusában indult, amikor Greta Thunberg nem ment iskolába, hanem kiült a svéd parlament elé sztrájkolni. Az általa elindított globális klímasztrájk mozgalom akkora sajtóvisszhangot kapott (hisz gyerekek demonstráltak egy élhetőbb jövőért), hogy az emberek és a média is elkezdtek többet foglalkozni témával. Az elmúlt évek során – sajnos – az is közrejátszott, hogy sokkal kézzelfoghatóbbak lettek szinte mindenki számára a klímaváltozás negatív hatásai, megtörtént a felismerés, hogy nem egy elvont problémáról van szó, ami térben is időben tőlünk távol történik. Elég csak visszagondolni erre a nyárra, ami most volt: hőhullámok, rekordmértékű aszály. Ezek után nehéz bárkinek is kivonni magát ebből. Úgy gondolom, hogy van elmozdulás az elmúlt években, Magyarországon is, valamint globális szinten is.
A nemzetközi tudományos közösség az évek során egyre nyíltabban és határozottan mondja ki, hogy rossz irányba megyünk. Több kérdőív és felmérés is bebizonyította, többek között az Eurobarométer is, hogy a magyar társadalom 95%-a komoly problémaként tekint a klímaváltozásra, ez pedig magasabb, mint az EU-s átlag (93%). Az más kérdés, hogy ez párosul-e cselekvéssel…
Fotó: Másfél fok Facebook.
Milyen kilátások vannak a jövővel kapcsolatban, hogy ha nem történik változás?
Most is zajlik az ENSZ 27. klímacsúcsa, mi pedig ennek kapcsán kijöttünk egy előzetes értékelő cikkel, hogy mi igazából a tétje ennek. Az ENSZ főtitkár nyitóbeszédében a következőt mondta: „A klímaváltozás pokolautópályáján autózunk és tövig nyomjuk a gázt.” A Meteorológiai Világszervezet (WMO) legfrissebb jelentése szerint csúcson van az összes legfontosabb üvegházhatású gáz, és az érvényben lévő politikák (nem az ígéretek) alapján a világ a század végéig körülbelül 2,4-2,7 °C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedés felé tart, amit nem lehet elkendőzni. Ez a most ismert emberi civilizáció végét jelentené. Nem arról van szó, hogy kihal az emberiség, valószínűleg valamilyen formában túlélünk, mert elég okosak és alkalmazkodóképesek vagyunk, de annak a civilizációs berendezkedésnek, amit most megszoktunk (minden előnyével és kényelmével), vége lesz, ha így folytatjuk.
Az lesz a fő kérdés, hogyan maradjunk életben. Nagyon rossz úton halad az emberiség, Magyarország pedig különösen kitett a klímaváltozás negatív hatásainak: gyakoribb és intenzívebb aszályok, hőhullámok, megváltozó csapadékmintázatok, pusztuló erdők, invazív fajok, számos egészségügyi kockázat, klímamigráció, de még sorolhatnánk.
A Másfél fok csapatával egy hackathon-t terveztek indítani. Erről mit kell tudni?
A Másfél fok benne van egy Európai Klíma Kezdeményezés (EUKI) által támogatott projektben – ez a német szövetségi minisztériumnak a pályázata –, amelyben rajtunk kívül még szerb, román és bolgár szervezetek szerepelnek. Ők is ugyanazt a tevékenységet végzik nagyjából, mint mi, ugyanúgy a kutatókat próbálják a média fő sodrába hozni és megszólaltatni őket a témában. Ez az egész projekt ennek a felskálázását segíti. Az a célunk ezzel, hogy mindkét csoport (kutatók és újságírók) felismerje, hogy szüksége van a másikra, valamint, hogy az együttműködésük segíthetne az egész társadalomnak, hogy tudatosabb és proaktívabb legyen az ügyben. Ez gyakorlatilag egy laborkísérlet jellegű folyamat, ami általában egyhetes szokott lenni, de vannak nagyon extrém esetek, akkor huszonnégy órás. Az a lényeg, hogy addig jusson el a csoportmunka, hogy a végén legyen egy kézzelfogható eredmény. A klímaváltozás tágabb témáján belül szinte bármiről lehet majd írni, amíg az megfelel a tudományosság és a relevancia kritériumainak.
Az elsődleges cél, az együttműködés tanulásán túlmenően, a tartalomkészítés. A másodlagos cél pedig, hogy a párok a jövőben is keressék egymást.
Ilyenkor kiderül, milyen szempontrendszerek szerint dolgozik egy újságíró és egy kutató. Ha megértik egymást, nagyon szép együttműködések tudnak kialakulni hosszútávon, amiből remélhetőleg az egész nyilvánosság profitál.
Fotó: Bodnár Zsófia.
Már korábban is volt ilyen együttműködés, ott mik voltak a tapasztalatok?
Tavaly decemberben kezdődött a projekt megvalósítása, idén tavasszal és nyáron már volt három online és egy offline workshop is. Szerencsére van erre igény, a kutatóink nagyon örülnek ennek, végre megmozdult valami. Azt látom, hogy kifejezetten értékelik azt, ha a munkájuknak az akadémiai szektoron kívül is hatása van. Abszolút pozitív volt a visszajelzés a korábbi rendezvényekről. Mind a kutatók, mind az újságírók egyetértettek abban, hogy szükség van erre és megvan az érdeklődés és a nyitottság bennük, hogy továbbra is részt vegyenek hasonló programokban.
Milyen kommunikációs nehézségekkel jár egy ilyen rendezvény megszervezése?
Egyrészt az időhiány, másrészt az, hogy hány résztvevő lesz, ezt nehezen lehet előre kiszámítani. Nem szeretnénk, hogy bármelyik félből túl sokan legyenek, de megpróbáljuk úgy létrehozni a csapatokat, hogy egyensúly legyen. A kapacitáshiány mellett egy másik, igen nagy probléma a megváltozó médiafogyasztási szokások. Mára eljutottunk oda, hogyha egy cikket nem tudsz elolvasni a buszon két megálló között, vagy esetleg a WC-n ülve, akkor azonnal bezárod.
Egy olyan korban, ahol a figyelmünk egy TikTok videó erejéig terjed, igen nehéz komplex, tudományosan megalapozott, de mégis közérthető cikkeket írni. Mégis ez volna a cél mindannyunk érdekében.
Ha felkeltette az érdeklődéseteket az esemény, akkor további információért látogassatok el a Másfél fok oldalára.
Az interjút Horváth Niki alapszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Michaela Yaneva.