Héra Barnabás a nagy népszerűségnek örvendő, hazai alternatív rockegyüttes, a Carson Coma dobosa, akiknek nemrég jelent meg legújabb albumuk, Digitális/Analóg néven. Emellett azonban Barni énekel, dalokat ír, segít a zenekar PR feladatainak ellátásában, és kezeli a social media felületeiket is, valamint jelenleg az ELTE kommunikáció- és médiatudomány alapképzés végzős hallgatója. Volt szerencsém beszélgetni vele a zenekarról, az új lemezükről, a tanulmányairól, és a jövőbeli terveiről is.
Most jött ki az új albumotok. Hogyan kell elképzelni egy lemez készítési folyamatát? Előbb a koncepciót találjátok ki, és ahhoz írtok dalokat, vagy pont fordítva?
Igazából eddig minden album máshogy jött létre nálunk. Ez az utolsó olyan volt, hogy tök rég elkezdtünk dalokat írni individuálisan, nem feltétlenül együtt. Mindenki otthon, főleg Giorgio (Fekete Giorgio, az együttes énekese – a szerk.), meg én, meg néha Bálint (Kun Bálint, az együttes billentyűse – a szerk.) is. Általában van iszonyatosan sok ötlet, amiből kiválasztjuk mondjuk a számunkra legkedvesebb tizenötöt. Van egy szűrő, amin ezek átmennek. Ez úgy nézett ki, hogy miután megjelent a második lemezünk, tavaly szeptember végén felmentünk egy hétvégére így hatosban a Dunakanyarba, egy házba. És ez igazából arra volt jó, hogy kitaláljuk, pontosan milyen számok legyenek rajta ezen a lemezen. Meg azért egy kicsit, akusztikusan, zenélgettünk is. Utána pedig nagyon intenzív volt a január idén a zenekar életében. Kábé egész hónapban a próbateremben voltunk, az utolsó pár napban pedig elmentünk az Origo Studióba, ahol felvettük azokat a dalokat, amik még nem jöttek ki.
Neked melyik a kedvenc dalod erről az új albumról?
Ez egy nehéz kérdés. Azért mondanám azt, hogy Az anyák sírnak, És az apák keze ökölbe szorul, mert az például pont nem ezen a metóduson született, hogy mindenki otthon írogatta a dalokat. Giorgióval ketten, egy időben sokat szórakoztunk a próbateremben, úgy, hogy én doboltam, ő meg gitározott, és cserélgettük a szerepeket. Csak ennyi volt meg ebből a dalból, hogy „az anyák sírnak és az apák keze ökölbe szorul”, ez a refrénke. Aztán amikor én tavaly covidos voltam, akkor nagyon sok mindent nem tudtam csinálni, viszont dalt írni tudtam, úgyhogy ezt befejeztem. Utána pedig, amikor a végén ott van ez a hosszú, jammelős részem, azt Zsombor (Bóna Zsombor, az együttes gitárosa – a szerk.) kvázi „kijammelte” magából, és ezért örülök ennek nagyon, meg ezt szeretem a legjobban erről a lemezről, mert egy igazi csapatmunka volt.
Ha jól tudom, ez az első teljesen magyar nyelvű albumotok. A jövőben lehet számítani arra, hogy lesz még angol, vagy akármilyen más nyelvű számotok is?
A közeljövőben szerintem annyira nem, mert most írunk azóta is dalokat, és azok általában magyarok szoktak lenni. A távolabbi jövőben én bármit el tudnék képzelni.
Szerintem akkor lenne indokolt angolul dalt írni, ha elkezdnénk abban gondolkodni, hogy milyen lenne külföldre vinni ezt az egészet, amihez szerintem még kicsit korán vagyunk. Vagyis én úgy gondolom, hogy nem érdemes erre alapozni egy ilyen fiatal zenekarnak.
De én azt is el tudom képzelni simán, hogy az tök viccesen működhetne majd, hogyha esetleg ilyen terveink lennének, hogy azoknak a daloknak, amik már megjelentek magyarul, csinálunk angol verziót. Ami lehet, hogy tök hülyén hangzik, de régen ez így működött az ilyen magyar zenekaroknál, akik külföldre akartak menni.
Volt olyan pont a pályafutásotok során, amikor azt érezted, hogy „megcsináltátok”, elértétek a vágyott sikert?
Például ez a lemez olyan volt, amikor kijött. Meg amikor először fogtam a kezemben a Lesz, Ami Lesz bakelitet, az tökre olyan volt. Koncerteket is lehetne mondani, de igazából minden koncerten szerintem úgy jövünk le a színpadról, hogy ez szuper volt, tehát nem tudnék egyet kiemelni. Nekem az meghatározóbb, amikor a kezembe fogok valamit, amit tényleg megcsináltunk, vagy amikor összehozunk egy lemezt. Mert a koncert az úgy van, aztán elmúlik és kész, de ezek megmaradnak az utókornak.
De akkor nincs benned elégedetlenség?
Nincs, sőt, nagyon örülök mindennek. Nem gondoltam volna, hogy ez így fog majd működni, amikor elkezdtük csinálni.
Most is zajlik a lemezbemutató turnétok. Hogyan tudod úgy beosztani az idődet, hogy a koncertek mellett az egyetemi feladataid is beleférjenek, és jól is teljesíts mindkét területen?
Hát nagyon rosszul, ezt Hammer tanár úr tanúsíthatja. Tőle ezúton is szeretnék elnézést kérni a szakdolgozati határidők be nem tartása miatt! Nyilván nem ő issza meg a levét, hanem én, de tényleg nagyon aranyos, hogy segít nekem mindenben. Nehéz, meg tök rosszul jönnek ki ezek a dolgok, de attól függetlenül eddig is ment, és szerintem ezután is menni fog. Nyilván egyszerűbb volt akkor, amikor nem voltak koncertek a Covid-lezárások miatt, és nem lehetett bejönni az egyetemre, de hála istennek most már mindkettőt lehet csinálni. De kérdezd meg ezt Attilától, aki most első éves itt a GTK-n, azért az egy fokkal bonyolultabb!
Kép: Molnár Dániel
Te ide jársz az ELTE médiára, és most vagy harmadéves, tehát idén végzel. Szeretnél a diplomád megszerzése után elkezdeni dolgozni ezen a területen?
Én igazából, ha úgy tetszik, PR feladatot látok el a kiadónál meg a zenekarnál, a zenélgetés mellett. Szóval szerintem csomó mindent tudtam hasznosítani már most is, amit itt az egyetemen tanultam. De hát meglátjuk, hogy újságíróként el fogok-e kezdeni dolgozni, szerintem egy jó pár évig még nem, hogyha így megy tovább, mert ez bőven felemészt elég időt és energiát. De majd meglátjuk, hogy ez hogy fog kinézni. Ki tudja, meddig tart még ez a tempó?
De valahogy úgy képzelem el az életemet, hogy mondjuk egy 15-20 év múlva, amikor már úgy érzem, kívülről-belülről ismerem a zeneipart, és már rohadtul nincs kedvem az egészhez, akkor elkezdek zenei újságíróként, vagy adott esetben politikai újságíróként tevékenykedni.
Csak ugye az van, hogy a zenélés is, meg szerintem az újságírás is, kettő olyan szakma, ami úgy működik, hogy az elején nagyon sok időt, energiát, meg adott esetben pénzt bele kell tenned. Amiből nagyon sokáig nem jön vissza semmi, vagy teljesen minimális, nem kézzel fogható. Most, hogy végre a zenéléssel eljutottunk már odáig, hogy túlvagyunk azon az időszakon, amikor csak mindent teszel bele, és semmi nem jön vissza, az embernek azért nehéz rávennie magát arra, hogy belevágjon valami olyasmibe, ami ugyanilyen nehezen kezdődik el. Szóval lehet, hogy egyszer fogok, de a közeljövőben szerintem nem.
De akkor a médián belül az újságírás érdekel elsősorban?
Az is érdekel, de én nagyon szeretem ezt a sajtós, PR-os dolgot is, sajtóanyagokat, meg kreatív szövegeket írni. Nagyon szeretek social media felelős lenni a zenekarnál, amit Giorgióval csinálunk, főleg együtt, meg megírni a posztokat, de nem vagyok benne biztos, hogyha ezt nem egy zenekarnak kéne csinálnom, akkor ugyanígy működne. De lehet, hogy PR-osként, vagy esetleg marketingesként helyezkednék el.
És mesterképzésre tervezel menni?
Nem, nem tudom, hát majd az is lehet, de nem jövőre, vagyis most nem jelentkeztem mesterképzésre. Remélem ezt idén még be tudom fejezni, annak már örülök.
Van olyan kedvenc élményed, amit a többi taggal együtt éltetek át, akár csak barátokként, nem pedig úgy, mint egy zenekar?
Csomó ilyen volt, de főleg barátokként viselkedünk akkor is, amikor egy zenekarként vagyunk egy helyen. Nagyon sok időt töltünk úgy együtt, ahogy egy zenekar vagyunk, hatan. Ha valahol összegyűlünk, valamelyikünknél, vagy egy kocsmában, amikor nem kifejezetten a zenélésről fogunk beszélni, akkor is oda lyukad ki valahogy a dolog, tehát nehéz elvonatkoztatni ettől. A koncertek után nagyon jópofa dolgok szoktak történni. Nyíregyháza az a hely, ahol játszottunk fesztiválon is, meg klubban is, és ott valahogy mindig nagyon elszaladt velünk a ló. Mondjuk 2018 nyarán az volt az elképzelésünk, hogy öt éven belül játszhassunk a Bánkitó nagyszínpadján, és akkor még egyáltalán nem koncerteztünk együtt, novemberben volt az első koncertünk, így hatan. Viszont azon a nyáron nagyon sokat buliztunk közösen. Voltunk együtt a Bánkitón, a Szigeten is, meg én akkor voltam húszéves, és rendeztünk egy tök jó szülinapi zsúrt nekem Solymáron, bár szegény Peti akkor nem volt ott, mert Olaszországban nyaralt. Ezek mind nagyon jó élmények voltak.
Kiemelném ezek közül a 2018-as Szigeten, a King Gizzard & The Lizard Wizard koncertjét, amikor Zsombor bejött arra az egy napra a Szigetre. Én végig ott voltam, meg a Giorgio is, és Giorgio meg Zsombor bementek pogózni, Giorgio pedig elhagyta a telefonját. Aztán az nem lett meg napokig, de valahogy előkerült neki. És az volt a vicces, hogy ez a zenekar játszott aznap a Szigeten, meg utána másnap az Akváriumban is, és a Zsombor mindkettő koncertre elment, ahelyett, hogy bent maradt volna velünk. Az tök aranyos volt. Van egy csomó szép élményünk.
Kép: Komróczki Dia
Miben változott a kapcsolatotok az évek során?
Hú, nagyon sokban változott. Nyilván ugyanúgy szeretjük egymást, meg minden.
De nem lett ebből egy inkább munkakapcsolat?
Nyilván valamennyire az lett, de ezt teljesen oldja az, ami a koncertek közben, meg után történik.
Én azt gondoltam, amikor egy fiúkollégiumba jártam, hogy ez a csúcs, ennél durvábban már soha életemben nem fogom nyomni a kretént, de a zenekarral ezt is meg lehet csinálni.
Azért nagyon jó, mert tényleg úgy érzem magam, mintha megint tizenhat lennék, és ez egy nagyon szuper érzés. Mielőtt idejöttem, a menedzserünkkel, Zolival és Giorgióval beszélgettünk jövőtervezős dolgokról, hogyan tovább az elkövetkező pár évben, de utána meg elmentünk Giorgióval, együtt ebédeltünk, és onnan érkeztem ide. Tehát nyilván többet dolgozunk együtt, de attól függetlenül ugyanannyira szórakozunk, meg hülyülünk, mint előtte.
Az utolsó kérdésem az lenne, hogy áll a Carson Coma film?
Ez érdekes, hogy kérdezed. Nem játékfilm lesz, de most pont csináltunk egy live sessiont. Nem tudok konkrétumokat mondani, de az a lényeg, hogy áll valahogy, lesz belőle egy moziban is levetített film. Nyilván nem olyan lesz, mint a Nagykarácsony, vagy A Viszkis, de lesz. És biztos nagyon jó lenne, ha egyszer lenne majd egy játékfilmünk is.
Az interjút Gáspár Enikő, alapszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Komróczki Dia. Az interjú az Írásgyakorlat: magazinújságírás kurzusra készült.