A független média szegénységképe címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést az ELTE Média és az Esély Labor Egyesület, ahol olyan témákat boncolgattak a meghívott vendégek, mint a média szerepe a szegénység ábrázolásában, polarizáció, etnicizált szegénységkép, illetve, hogy szükség van-e érzékenyítésre a médiában.
Az esemény előtt negyed órával, a helyszínre érve nagy nyüzsgést tapasztaltam. A szervezők szorgosan végezték az utolsó simításokat, hogy minden megfelelően működjön, a meghívott vendégek mosollyal az arcukon üdvözölték egymást és az érdeklődő diákok elfoglalták helyeiket. Pontban 18 órakor egy gyors mikrofonpróba után kezdetét is vette az esemény. Üdvözölték a résztvevőket, illetve a meghívott vendégeket, akik között ott volt: Balogh Fruzsina, a Civil Kollégium Alapítvány országos közösségszervezője, Báthory József, a Szabad Európa Rádió újságírója, Durst Judit, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa, Kadét Jenő, a Telepjáró szerkesztője, illetve Nyírő Zsanna Jozefa, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont segédmunkatársa. A beszélgetést Szucsik Andrea és Arnhoffer András, ELTE Médiás hallgatók moderálták.
A beszélgetés kezdete előtt, a Partizán Legyen pénzem tonnaszám dokumentumfilmjével vezették be a résztvevőket a témába. A filmben egy sikertörténetet mutatnak be, hogyan mászott ki egy testvérpár a szegénység gödréből és váltak Budapest egyik legmenőbb pizzázójának üzemeltetőivé.
A beszélgetés résztvevői szerint az etnicizált szegénységkép nem kizárólag a romaelleneseknek köszönhető
Arnhoffer András először arra kérte a vendégeket, hogy fejtsék ki, szerintük miért ennyire etnicizált szegénységkép Magyarországon, mennyire van a független médiának felelőssége a szegénység bemutatásában, valamint szükséges-e érzékenyítés által torzítani ezt. Abban mindenki egyetértett, hogy az etnicizált szegénységkép nem kizárólag a romaelleneseknek köszönhető és könnyű lenne abba a hitbe takarózni, hogy a rendszerváltás utáni kormányzatoknak célja lenne összemosni a szegénységet a cigánysággal. A helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Kadét Ernő hozzátette:
A romák között rengeteg a szegény és a szegények között rengeteg a roma.
Ez a tény azt vonja maga után, hogy mikor egy újságíró a szegény emberekről szeretne anyagot készíteni, akkor számára az lesz a legkönnyebb, ha kimegy egy cigánytelepre és azt fogja bemutatni, mint szegénységkép. Kiemelte, hogy ezért felelősek maguk az emberek, de az újságírók is. Szerinte nagyon nehéz szétválasztani a szegénységet és a romaságot, mivel a romáknak sok olyan attribútuma van, ami a szegénységgel szorosan összefügg. A kulturális vetület megemlítése is elengedhetetlen ebben a témában:
Nem azért vagyunk cigányok, mert szegények vagyunk, hanem azért vagyunk cigányok, mert cigányok vagyunk
– hangsúlyozta Kadét Ernő. Véleménye szerint a romák többségéből hiányzik a pozitív, erős önkép és jelentős részük megrekedt az asszimiláció útján. Számukra a cigányság nem egy megtartó erő, hanem egy olyan vér, amitől meg szeretnének szabadulni. Balogh Fruzsina hozzátette, hogy ennek a média az oka, mivel nagy közvéleményformáló ereje van és nagyon gyakran összemossák a cigányságot a szegénységgel. Példaként megemlítette, hogy mikor televíziót néz, legtöbbször úgy vágnak meg egy hírt, hogy mikor a szegénység kerül szóba, egy cigánycsalád kerül a képkockába. Tudományos szemmel tekintve a témára, Durst Judit kutató megemlítette a rá háruló felelősséget és a témaválasztás nehézségét a kutatói munkában, mivel etikai dilemmákba szokott ütközni a mai napig. Példaként elárulta, hogy ha a mélyszegénységről szeretne írni egy olyan faluban, ahol kilencven százalékban romák laknak, akkor az olvasók fejében össze fog kapcsolódni a cigányság a szegénységgel. A kutatások során jó élmény volt számára, hogy a csapatban voltak roma kutatók is és kölcsönösen tudtak tanulni egymástól. Legvégül Báthory József zárta a témát, aki egyetértve a többiekkel elmondta, a médiának nagyon nagy felelőssége abban, a szegénységet és a cigányságot hogyan mutatják be. Szerinte ma már a mainstream médiában, egy független, valamit magára adó médium figyel arra, hogyan mutatja be a cigányságot, bár ez nem minden esetben sikerül.
A továbbiakban Szucsik Andrea arra kérte a meghívott vendégeket, hogy beszéljenek arról, a független és nem független médiában milyen különbségeket látnak pontosan a polarizáció szempontjából, illetve, a független médiának felelőssége-e az, hogy magára vegye az összes terhét a szegénység és romák reprezentációjának. Abban mindenki egyetértett, hogy van felelőssége a független médiának. Kadét Ernő elmondta, a független média tere egyre kisebb évről évre és egyre csak zsugorodik. Szerinte a klasszikus újságírói szakma kevésbé népszerű, de ha valaki ezt szeretné csinálni, fontos betartania a szabályait.
Ha például a szegényekkel készítesz műsort vagy akár a cigányokkal, méltó módon kell ábrázolni őket
– hangsúlyozta. Sok hiba és rossz megközelítés van jelen a médiában, de elmondása szerint olyan kollégával, szerkesztővel, médiummal még nem találkozott, akik cigányellenesek lennének és szándékosan követnék el ezeket a hibákat. Durst Judit tapasztalatait megosztva hozzátette, sokszor rosszul és félreérthetően ábrázolja a cigányságot a média. Említése szerint volt olyan is, hogy mikor egy újságíró elment forgatni egy roma településre és a polgármester választotta ki, mely családok nyilatkozhatnak. Ezek mind a szegény családok voltak és nem a tehetősek, tanultak. Ennek hála olyan anyagok születnek, hogy már egy-egy ilyen falu lakói hallani se akarnak az újságírókról, mert szégyeníti őket. Balogh Fruzsina erre a problémára egy megoldást említett, mégpedig egy közösségszervező fontosságát. Elmondta, ez azért hasznos, mert ha egy újságíró egy faluban forgatni szeretne, egy közösségszervező tudja, őt hova, melyik családhoz vigye, vagy ne vigye el. Báthory József folytatta a gondolatmenetet a médiáról, azzal, hogy szerinte nem lehet a független és nem független médiát kettébontani.
Itt arról van szó, hogy szakemberek vagyunk
– folytatta. Szerinte, aki komolyan gondolja ezt a munkát, annak úgy kell nekiállnia egy anyaghoz, hogy felkészül és megpróbálja úgy bemutatni, ahogy azt kell, megfelelően. Ehhez pedig kapcsolódnak az etika, a morál és szakmai tudatosság.
Ha valaki roma témához nyúl, nagyon óvatosnak és elővigyázatosnak kell lennie
Szóba került a torzítás kérdése is, Andrea azt kérdezte a vendégektől, hogy az objektivizmus rendben van-e úgy, ahogy van, szükséges-e érzékenyítés által torzítani vagy meg kell maradni a nyers valóságnál. A résztvevők szerint ez egy olyan kérdés, amire nehéz jó választ adni, mert vannak olyan témák amivel lehet élesbe menni, nyersen, úgy ahogy van, viszont vannak olyanok is, ahol ha nem is torzítani kell, hanem a érdemes a dolgok szebbik részét mutatni.
Nagyon-nagyon rasszista országban élünk, iszonyatosan
– folytatta Balogh Fruzsina. Szerinte, ha roma témához nyúl az ember, akkor nagyon óvatosnak és elővigyázatosnak kell lenni, mert könnyen elsülhet akár egy mondat is rosszul, ha rossz szövegkörnyezetbe kerül. Szerinte fontos az érzékenyítés nemcsak a médiában, hanem a társadalomban is. Báthory József viszont ennek a szabályairól beszélt. Bár minden ember individuum és a saját szemén keresztül látja a világot, egy újságíró számára ott vannak segítségül a szakma szabályai, amikkel megfelelően tudja ábrázolni a szegénységképet. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy minden oldalt meg kell kérdezni, úgy bemutatni egy történetet, hogy az kontextusba legyen helyezve, hogy azok kapjanak hangot, akik részt vesznek a történetben. Mindeközben pedig érdemes minél kevesebb interpretációt használni.
Az meséljen, akiről szól a dolog és ne mások beszéljenek a nevében
– mondta. A beszélgetés második felében szó esett a két erős végletről, a sikersztorik vagy mélyszegénység és a jogvédő, szociális szervekről, hogy mennyire élnek a köztudatban. Szucsik Andrea először arra kérte a meghívottakat, hogy meséljenek e két véglet közti rejtett rétegekről. Báthory József elmondta, ő fontosnak tartja azokat a rétegeket, embereket és sorsokat, akik küzdenek, cselekednek annak ellenére, hogy rossz élethelyzetben vannak. Balogh Fruzsina azon a véleményen volt, hogy a köztes témákra nem vevők az emberek és ezért sincsenek bemutatva. Az újságírók ezt a két végletet tudják a legkönnyebben eladni: sikersztori vagy mélyszegénység. Szerinte fontos lenne a két véglet közti életet is bemutatni, mert lehet valakinek ez nyújtana motivációt.
A szociális és jogvédő szervezetekről mindenki egyetértet azzal, amit Báthory József mondott. Nagyon kevés szociális szervezet maradt és jogvédő szervezetek gyakorlatilag nincsenek is. A magyar emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, ami Nyugat-Európában sokkal jobban jelen van, hogy beálljanak egy ügy mögé és támogassanak kezdeményezéseket. Zárásként a jelenlévők feltehették kérdéseiket a meghívott vendégeknek akik szívesen megválaszolták azokat, majd egy nagy tapsviharral ért véget a kerekasztal-beszélgetés.
Szöveg: Pap Dániel. Képek: Qarbal Kawtar.