Az Európai zöld megállapodást Ursula von der Leyen elnöklete alatt fogadta el az Európai Bizottság. Mára számos, köztük az uniós klímatörvény is a részét képezi, mellyel az Európai Unió célja, hogy 2050-re teljes mértékben elérje a klímasemlegességet. Arról, hogy miképpen és hogy mit jelent ez Magyarország számára, Cseh Katalinnal, a Momentum Európai Parlamenti képviselőjével beszélgettünk.
Hol tart most ez a folyamat? Megvalósulhat az Európai Unió klímasemlegessége 2050-ig?
Elég ambiciózus célkitűzésnek tartom és egészen jó irányba is megyünk. Ha a politikai szándék megmarad, úgy hiszem 2050-ig Európa elérheti a klímasemlegességet. Persze ezt még több tényező is komolyan befolyásolhatja. Azt, hogy a koronavírus-járvány gazdasági hatásai milyen mértékben terelik majd el a figyelmet és esetleg okozzák azt, hogy a klímaválság mérséklésére tett intézkedések a továbbiakban a háttérbe szoruljanak, még nem tudjuk. Bízzunk benne, hogy a tagállamok nem vesznek majd vissza az ezzel kapcsolatos ambícióikból, de ezek még mindenképpen függőben lévő kérdések.
Mit jelent ez a megállapodás Magyarországnak? Több forrás érkezhet majd?
Alapvetően az egész megállapodás azt jelenti, hogy olyan beruházások, amiket Európai Uniós forrásból finanszíroztak, nem szolgálhatnak olyan célt, ami szembemegy az európai klímacélokkal. Tehát, ha konkrét példát akarunk mondani, akkor ott van a Mátrai Erőmű, ami korábban szénerőmű volt. Mostanra azonban már egyértelmű, hogy ennek az uniós pénzből való finanszírozása csak akkor lehetséges, ha az intézmény profilt vált és a megújuló energiaforrások irányába helyezi át a működését. Ugyanakkor ez vonatkozik azokra az autógyárakra is, amik Magyarországon is működnek. Ezeknek a gyáraknak fokozatosan kell átállni a belső égésű motorok gyártásáról az elektromos járművek termelésére. Ez persze Magyarországnak kihívás, hiszen kérdés, hogy egy más jellegű technológiai igényességnek meg tud-e majd felelni. Ugyanis ahhoz, hogy ezek a gyárak továbbra is az országban maradjanak, a munkaerőt is át kell képezni, mivel ezek a cégek könnyedén átszervezhetik olyan országba a termelésüket, ahol korábban nagyobb hangsúlyt fektettek a munkaerő képzésére. Természetesen a mezőgazdaságban is átállásra lesz szükség, ami nyilván irányváltást is jelent. De Magyarország alapvetően mind földrajzilag, mind energetikailag előnyösebb helyzetből várja ezt az átállást, nem úgy, mint Csehország vagy Lengyelország, ahol a szénbányászat, vagyis a szén alapú gazdaság még mindig sokkal nagyobb szerepet tölt be.
Milyen szerepet szán az Unió az atomenergiának?
Az atomenergia felhasználása alapvetően rá van bízva a tagállamokra, ugyanakkor jelenleg még a fenntartható gazdaság mellett érvelő politikusok között is vitatéma. Sokan azt mondják, hogy a régiónkban az atomenergia gyakorlatilag az egyetlen alternatívája a fosszilis tüzelőanyagoknak és alapvetően egy tiszta energiaforrás. Mások azt mondják, hogy ezt el kell vetni. Mindazonáltal ebben a kérdésben az Európai Uniónak nincsen hatásköre, csupán annyi, hogy a közös klímacélokat tartani kell. Nyilván, vannak tagállami érdekek. Németországban például szövetségi szinten tiltották be az atomenergia felhasználást néhány éve. Ők persze presszionálják, hogy ezt más országok is megtegyék. Más államok, ahol a megújuló energiaforrásokra alapuló iparágak előnyben vannak – ilyenek az északi országok –, szintén szeretnék azt, hogy mások is ezt az irányt kövessék. Persze sok állam, köztük Franciaország, Csehország, de ahogy említettem, Magyarország is ragaszkodik ahhoz, hogy atomenergia nélkül nem tudják a klímasemlegességre való átállást megvalósítani, ráadásul az uniós törvények jelenleg ebben a kérdésben szabad kezet adnak.
Ezek szerint akkor az, hogy Magyarország orosz hitelből fejleszti Paks II-t, nem jelent problémát?
Paks II szempontjából, ami vitatható lehet, az maga a beruházás finanszírozása. Ugyanakkor, ahogy elmondtam, ha egy állam atomenergia felhasználásba fektet, az nem sérti az Európai Unió érdekeit.
A zöld beruházásokra szánt uniós pénzek mennyire nyújthatnak táptalajt a korrupciónak?
A korrupció veszélye alapvetően szerintem egy jogállamisági, kormányzati, gazdasági struktúra szempontjából fontos kérdés. Ugyanúgy meg van az esélye, hogy az oktatásra szánt pénzből lop valaki, minthogy a zöld energiára szánt pénzből teszi ugyanezt. Magyarországon ennek azért van még nagyobb veszélye, mert még mindig eléggé jellemző az alsóbb szintekre a szürke- és feketegazdaság. A felsőbb szinteken meg az utóbbi időkben igencsak gyakori jelenség – nevezzük egyszerűen csak strukúraváltásnak –, hogy néhány, a kormány által kedvelt vállalkozó gyakorlatilag monopol helyzetbe került a piacon. Alapvetően tehát az a véleményem, hogy Magyarországon a korrupciós kockázat nem a beruházás jellegétől függ, hanem attól, hogy egyrészről az európai kontroll mennyire működik, másrészről, hogy a kormányzat, illetve az ezt követő kormányzat miképp tudja átalakítani a problémás területeket. Értem ezalatt az igazságügyet, a nyomozóhatóságokat és a gazdaságban végbemenő folyamatokat is, melyek jelenleg nagyobb korrupciós veszélyt jelentenek Magyarországon más európai országokhoz képest.
Hogyan segít az Európai Unió, hogy az átlagemberek is át tudjanak állni a zöldebb életmódra?
Nagyon fontos az, hogy mind az Unió, mind pedig a tagállamok megértsék, hogy bizonyos esetekben az emberek anyagi helyzete is egy oka lehet a zöld átállásnak. Rengeteg esetben a szennyezés szegénységi kérdés. Hogy egy igen egyszerű példát említsek: hogyha valakinek olyanok az életkörülményei, hogy az is kérdés, hogy be tud-e fűteni vagy sem, az nem azt fogja nézni, hogy mivel tudja ezt megtenni. Fűvel, fával, szeméttel vagy hulladékkal. Számos régióban Magyarországon ez kifejezetten látszik, azért ilyen nagy a légszennyezettség és borzalmasan rossz a levegő minősége, mert régi házakban élnek az emberek, rossz tüzelőanyagokkal fűtenek, nagy, öreg és elavult autókkal járnak az utakon. Emiatt is fordít az Unió sok forrást szigetelésre és energetikai fejlesztésekre. Egy szinttel feljebbről nézve azt mondhatjuk, hogy egy városnak például a buszparkját lecserélni igencsak drága, de ha ehhez biztosít forrást az Unió, amit meg is fog tenni, akkor nyilván segítséget tudunk nyújtani azoknak a polgároknak és városoknak, akiknek önerőből nem lenne lehetőségük ezt finanszírozni.
Az interjút az Európai Parlament Kapcsolattartó Irodája által szervezett szemináriumra készítette Malatinszky Dávid, az ELTE Média hallgatója. Kép: Malatinszky Dávid.