Április 8-án indult útjára az ELTE Média Alumni Maraton online rendezvénysorozata, melynek keretein belül elsőként a klasszikus újságírás területén dolgozó volt ELTE Médiás hallgatók beszéltek a tanszéken szerzett élményeikről, újságírói pályafutásuk kezdetéről, a szakma kihívásairól, illetve szépségeiről.
Az első alkalommal az Alumni Maraton vendégei Munk Veronika és Dull Szabolcs, a Telex főszerkesztői, Bátorfy Attila, az Átlátszó szerkesztője és az ATLO adatvizualizációs projekt vezetője, Szigeti Péter, a 24.hu digitális lapigazgatója, Gergely Márton, a HVG újságírója, Magyari Péter, a 444.hu újságírója, Szopkó Zita, az Átlátszó újságírója, és Csatári Flóra Dóra, a Telex.hu újságírója voltak. A beszélgetést Végh Veronika, az ELTE Média oktatója moderálta.
Hammer Ferenc tanszékvezető rövid megnyitója után Végh Veronika először arra kérte a meghívottakat, idézzék fel, milyen személyes élmények jutnak az eszükbe az ELTE Médiáról. Elsőként Szopkó Zitához és Csatári Flórához fordult, ugyanis az ő benyomásaik a legfrissebbek. Mindketten a közelmúltban végeztek a tanszéken és ugyancsak egy másik egyetemen megszerzett alapszakos diploma után választották az ELTE Média mesterképzését. Szopkó Zita úgy véli, hasznos tapasztalatokkal lett gazdagabb a tanszéken eltöltött félévek során, amit a későbbiekben kamatoztatni tudott. Ezzel Csatári Flóra is egyetértett, hozzátéve, hogy a legjobb barátai egy részét is a mesterképzés során ismerte meg, illetve továbbra sem szakadt el a tanszéktől: jelenleg doktori programban vesz részt.
Szigeti Péter az elsők között végzett média szakot az ELTE-n. Úgy tartja, egyértelműen ez a hely indította el az újságírói pályáján. Magyari Péter elárulta, a bölcsészkaron belül média szakra járni egyfajta magabiztosságot adott számukra a többi szak hallgatóihoz képest, ugyanis biztosak voltak benne, hogy jó eséllyel már harmadéves korukra piacképes állásra tudnak szert tenni, miután már a képzés során is releváns tapasztalatokat szereztek.
Gergely Márton számára a média szak egyfajta második pályaválasztást jelentett a gimnáziumi pályaválasztás helyett. Elsődlegesen történelem szakon tanult, emellé választotta második szakként a médiát. Elmondta, miután elsajátította a gyakorlati újságírás alapjait, az egyik oktatója gyakornoki pozíciót ajánlott neki a Népszavánál, elindítva ezzel az újságírói pályafutását.
Ezután három olyan újságíró következett, akik nem csak diplomáztak az ELTE Médián, hanem újságírói állásuk mellett oktatnak is a tanszéken. Tőlük Végh Veronika azt is megkérdezte, miért érezték fontosnak, hogy visszatérjenek a tanszékre. Munk Veronika csatlakozva az előtte szólókhoz elmondta, ő is nagyon szeretett a kétezres évek elején diákként a tanszékre járni, méghozzá olyannyira, hogy a doktori tanulmányait is itt végezte. A szakmai tudás mellett magabiztosságot, barátokat és jó hangulatot kapott az ELTE Médiától, melyet mindenképp szükségesnek érzett visszaadni. Szívügyének tartja a fiatal újságírók mentorálását, segítését is, különösen a média mai helyzetében. Első állását is az egyetemi évei alatt szerezte: az Indexhez beadott gyakornoki jelentkezését egy újságíróként dolgozó oktatója ajánlólevéllel bővítette ki, ami előnyt jelentett a felvételi folyamat során.
Bátorfy Attila a szintén szép emlékű egyetemi évei után először a Kreatívnál helyezkedett el, ahol első főnöke pont Szigeti Péter volt. Miután a lapnál igazán megszerette az újságírást, úgy érezte, nem mondhat nemet, amikor Hammer Ferenc és György Péter visszahívta oktatónak, hisz annyi mindent kapott a tanszéktől. 2016 óta tanít az ELTE Médián, az oktatói munkáját is nagyon szereti.
Dull Szabolcs elmondása szerint a kommunikáció szak egy igazán menő, vágyott szak volt, amikor eldöntötte, hogy ő is jelentkezni fog. Ekkor már francia szakon tanult az ELTE-n, emellé szerette volna felvenni a kommunikációt második szakként. Első körben sikertelen felvételi vizsgája miatt még nem nyert felvételt, mivel akkor még csak öt hallgató juthatott be a kommunikáció szakra. Azonban Hammer tanár úr javaslatára megóvta a felvételijét és végül bejutott a képzésre. Tanulmányai során a gyakorlati órákat tartotta a legizgalmasabbnak, mert ennek a szakmának mindig lépést kell tartania az aktualitásokkal. Neki sem volt kérdés, mit válaszoljon, amikor visszahívták oktatni, amit nagyon élvez, szintén a folyamatos változások miatt.
Végh Veronika soron következő kérdése a hallgatók számára rendkívül lényeges témát feszegetett: mit kell tenni ahhoz, ha a diákok be szeretnének kerülni azokba a szerkesztőségekbe, ahol a vendégek dolgoznak? Szigeti Péter szerint a bátorság és az elhivatottság a két legfontosabb jellemvonás, amivel egy újságírónak készülő hallgatónak rendelkeznie kell. Elismeri, hogy bár lehet, hogy kívülről úgy tűnhet, nehéz bekerülni a 24.hu-hoz hasonló online újságokhoz, de voltaképp folyamatosan keresnek új kollégákat. Azt tanácsolja, ha valaki szívesen dolgozna a lapnál, „zaklassa őket” az önéletrajzával, eddigi munkáival, és ha nem is azonnal, de elolvassák és figyelembe veszik az összes megkeresést. Hozzátette, ez az általános felhívás nem csak újságírókra, hanem fotósokra és videósokra is vonatkozik.
Munk Veronika egyetértett a 24.hu digitális lapigazgatójával és csak annyival egészítette ki, hogy az idegen nyelvek ismerete alapkövetelmény, és óriási előny, ha valaki az angolon és a németen kívül más nyelvről is képes fordítani. Felidézte az Index fizetett gyakornoki programját, amin keresztül több fiatal újságíró csatlakozott szerkesztőségükhöz először az Indexnél, majd Telexhez is velük tartottak. Az említett programot a Telexnél is tervezik elindítani, ennek egyelőre csak a koronavírus járvány szab gátat. Fontosnak tartja, hogy akik újságírói pályára készülnek, mindenképp legyen erről egy határozott elképzelésük, rendelkezzenek minél több készséggel, hogy adott esetben akár „egyszemélyes szerkesztőségként” is tudjanak működni, azaz az íráson kívül ne okozzon nekik gondot a mozgóképes- vagy hanganyagok vágása és hasznosítsanak mindent, amit az ELTE Médián tanultak. Főszerkesztőtársa, Dull Szabolcs kiemelte, hogy legnagyobb hiány a politikai és a gazdasági újságírókból van.
Csatári Flóra Dóra egyike volt azoknak az újságíróknak, akik az Index fizetett gyakornoki programján keresztül kezdték a pályafutásukat. Először ő is elérhetetlennek tartotta a legnagyobb szerkesztőségeket, azonban amint megtudta, hogy gyakornokokat keres az Index, egyből jelentkezett. Azt tanácsolja, minden ehhez hasonló szembejövő lehetőségre csapjanak le a diákok és adják be mihamarabb az önéletrajzukat. Miután felvételt nyert és bekerült a szerkesztőségbe, először nem ismert senkit, de személyes mentort kapott, aki nagyban segítette a gyors beilleszkedését és szakmai fejlődését. Flóra azóta is a szerkesztőség tagja, miután velük tartott a tavaly alapított Telex.hu-hoz.
Bátorfy Attila szerint a nyitottság, az érdeklődés, és a munkabírás azok a skillek, melyek a legfontosabbak ebben a szakmában. Kollégája, Szopkó Zita egy Transparency International által kiírt pályázat során került az Átlátszóhoz és vált oknyomozó újságíróvá. Tanácsa, hogy nem érdemes az első kudarc után feladni és érdemes akár fizetetlen gyakornoki állásokat is elvállalni a szakmai fejlődés érdekében.
Gergely Márton megerősítette, hogy a HVG is folyamatosan vár gyakornoki jelentkezéseket. Akik felvételt nyernek, arra számíthatnak, hogy egyből a mélyvízbe dobják őket, a munkáikat pedig az online világban már sokkal hamarabb viszontláthatják a lap online hasábjain, mint a nyomtatott sajtó idejében. Magyari Péter is csak bátorítani tud mindenkit, hogy spontán jelentkezzenek szerkesztőségekbe.
Ezt követően Végh Veronika azzal a kérdéssel fordult a meghívottakhoz, hogy árulják el, tapasztalataik alapján mik az újságírói pálya legnagyobb kihívásai, mik azok a nehézségek, amikkel minden nap meg kell küzdeni. Elsőként Dull Szabolcs reagált. A Telex.hu főszerkesztője úgy tartja, újságírás nem egyszerűen egy szakma, hanem egy életforma. Ez nem csak az újságíró napirendjét határozza meg, hogy olykor lehetetlen időpontokban, hétvégén, éjjel, vagy éppen karácsonykor is dolgoznia kell, hanem azt is, hogy nagyon nehezen értik meg az ismerősei azt a lelkiállapotot, amikor egy sztori okoz neki a flow-élményt, miközben valaminek nagyon utána akar járni, ki akar deríteni. Mindig bosszúságot okoz az, ha egy versenytárs valamit előbb megtud, és ezáltal előbb jelenik meg egy értesülés a konkurens lap hasábjain. Kitért arra is, hogy a jelenlegi magyar médiahelyzetben akár az is előfordulhat, hogy egyik napról a másikra a bezárni kényszerül egy sajtóorgánum vagy éppen lecserélik a szerkesztőséget. Azaz egy újságírói pozíció manapság ritkán „nyugdíjas állás”, és amellett, hogy folyamatosan teljesíteni kell, nem ritka, hogy önhibáján kívül vesztik el az állásukat a sajtóban dolgozók. Ilyenkor a munkahelyváltás sem egyszerű, könnyen érezheti úgy az újságíró, hogy az addigi élete egy része veszik el, ahogyan az történt a Telex.hu alapítói esetében is.
Munk Veronika elsősorban a határidők betartásának kiemelt fontosságára hívta fel a figyelmet, a kurzusain is erre készíti fel diákjait. Hozzátette, hogy bár esetenként módfelett izgalmas lehet egy újságíró munkája, azonban ez nem mindig van így, ugyanúgy előfordulnak átlagos, monotonabb munkanapok. Kiemelte azt is, hogy éppen ezen tényezők miatt a változástűrő képesség is elengedhetetlen.
Gergely Márton egy újabb nehézséget emelt ki: újra és újra meg kell találni az inspirációt. Ezzel Szigeti Péter is egyetértett és szóba hozta a szakma napjainkban tapasztalható általános elutasítottságát is, ugyanis jellemző, hogy rendszerint ma már válaszra sem méltatják az újságírói kérdéseket, sajtómegkereséseket. Legfőképp politikai és gazdasági területen tapasztalható soha nem látott ellenállás. Megemlítette azt is, hogy bármilyen rovatnál dolgozzon az újságíró, készen kell állnia arra, hogy alkalmanként részt vegyen hírügyeletben és futószalag-szerűen közölje a legfrissebb híreket.
Magyari Péter azzal egészítette ki a hallottakat, hogy rendkívül frusztráló tud lenni, amikor pontosan tud valamit, hogyan történt, azonban ezt a bíróságon nem tudná kellően megalapozottan bizonyítani, ezért vissza kell fognia magát és adott esetben el kell engednie a sztorit. Fel kell készülni arra is, hogy amit leírunk, könnyen félreérthetik, akár szándékosan is, ez pedig türelmetlen és agresszív visszajelzéseket válthat ki akár más sajtótermékek, akár a kommentelők, levélírók felől. Mindezek elviseléséhez türelem és fegyelmezettség szükséges.
Bátorfy Attila kihangsúlyozta azt is, hogy a legtöbbször azt tapasztalhatjuk, elmarad az erkölcsi igazságtétel és nincs következménye a nyilvánosságra hozott információknak. Gergely Márton szerint ez leginkább az újságírói munka előfeltétele, hogy még ha nem is jelentős, de valamilyen következménye legyen egy felgöngyölített sztorinak, másképp nem jelentkeznének a források. Példaként Schmidt Pál volt köztársasági elnök plágiumbotrányát említette, amit a HVG cikke robbantott ki. A cikk megjelenésének következménye az volt, hogy a köztársasági elnök lemondásra kényszerült, azonban nem ez volt a megírás célja, hanem hogy bemutassa, hogyan szerzett Schmidt Pál csalással doktori címet. A következmény már nem az újságírói munka része, azonban amennyiben elmarad, az mindenképp negatív hatással van az elvégzett munka minőségére és a szakma általános megítélésére.
Befejezésül Végh Veronika arra kérte a vendégeket, meséljenek azokról az igazán szép pillanatokról, amik megerősítik őket abban, hogy a nehézségek ellenére a megfelelő hivatást választották. Bátorfy Attila a legjobban azt szereti a munkájában, amikor lát maga körül olyan nála sokkal fiatalabb újságírókat dolgozni, akiket önmagánál tehetségesebbnek tart – ez mindig bizakodással és reménnyel tölti el. Gergely Márton számára nyomtatott lapnál dolgozó újságíróként a lapzárta okozza a legnagyobb élményt. Imádja látni, ahogyan az írásai eljutnak a nyomtatásig és átérezni azt, amikor a kezébe veheti a friss újságot.
Munk Veronika azt szereti, amikor jelen tud lenni ott, ahol a nagy dolgok történnek és találkozhat izgalmas emberekkel, akiknek a mondandója az ő tolmácsolásában kerül szélesebb közönség elé. Élvezi a csapatmunkát és az együttműködésen alapuló újságírói tevékenységet, emellett imádott műfaja a választási éjszakákról való élő tudósítás. Kiemeli, hogy számára a média az egyik legfontosabb demokratikus intézmény, ezt pedig óvni kell, hogy a jövőben is így maradjon.
Dull Szabolcs számára az a legszebb része az újságírásnak, amikor megérthet, megismerhet és mélységében átláthat dolgokat. Említést tett a jó közösség fontosságáról is, felemelő érzéssel tölti el, hogy olyan emberekkel dolgozhat egy szerkesztőségben, akikkel hasonló értékeket, szakmai elveket vall. Ezzel Szigeti Péter messzemenőkig egyetértett, szerinte is csodálatos élmény szerkesztőségben dolgozni, illetve kitért még arra, hogy mekkora adrenalinfröccsöt tud kiváltani az egymás közötti folyamatos hírverseny. Magyari Péter úgy összegzett, hogy 20 év rendszeres hírügyelés után szinte nincs olyan téma a világon, amihez ha nagyon felületesen is, de ne tudna egy újságíró hozzászólni, ezáltal a kíváncsi embereknek nagyon ajánlja ezt a szakmát.
A teljes beszélgetés visszanézhető az ELTE Média Facebook oldalán. Az Alumni Maraton soron következő eseményei csütörtökönként 18 órától élőben tekinthetőek meg Zoomon és Facebookon.
Szöveg: Móré Dániel. Kép: ELTE Média.