A pandémia nagy mértékben befolyásolja a különböző sajtóorgánumok munkásságát. Az ELTE Média Posztapokaliptikus média című beszélgetéssorozatában ez alkalommal a járvány és az újságírás kapcsolata került terítékre, hogy betekintést kapjunk abba, hogyan is zajlanak az újságírók mindennapjai a vírus ideje alatt.
A közel kétórás beszélgetést Szilágyi Anna és Molnár Tomi, az ELTE Média hallgatói vezették, vendégeik pedig Balázs Zsuzsanna, a National Geographic és korábban a Qubit újságírója, Dull Szabolcs, a Telex társ-főszerkesztője, Haszán Zoltán, a 444.hu újságírója, valamint Bod Tamás, a Magyar Narancs újságírója voltak március 28-án. A beszélgetés a járványhelyzet miatt ismét online, a Zoom felületén zajlott.
Bemelegítésként a beszélgetés egyik moderátora, Molnár Tomi azt a kérdést tette fel, hogy milyen pozitívumot tudnának felhozni a munkájukkal és a karanténnal kapcsolatban. Balázs Zsuzsa számára a legnagyobb pozitívum ebben az időszakban az volt, hogy rengeteg információ keringett mindenhol, így a hírekből egyáltalán nem volt hiány – a beszélgetés későbbi pontján hozzátette, hogy nem a kormányzati információkra, hanem a vírussal kapcsolatos szakmai információkra gondol. Dull Szabolcs egyetértett vele és még viccelt is azzal, hogy a vírus miatt nagyon sok kollégája megtanulta olvasni a Magyar Közlönyt. Haszán Zoltán szintén viccesen jegyezte meg, hogy sokat javult a táblázatkezelő tehetsége. De ő is az információk és a munka mennyiségét emelte ki, mint a karantén alatt tapasztalt pozitívum. Bod Tamás pedig az online találkozók szépségét hozta fel példának. Azt mondta, rájött arra, hogy nagyon sok személyes találkozót lehet lebonyolítani az interneten keresztül, így sokkal több időt tudnak megspórolni maguknak.
A bemelegítő kérdés után a járványhelyzet és az azzal járó karantén hátrányai kerültek szóba. Zsuzsa a források hitelességének fontosságát emelte, ugyanis úgy gondolja, nehéz kiigazodni azon, mi valós és mi nem, mit szabad leírni és mit nem.Valamint a szakemberek elérése is nehézkes feladatnak bizonyult számára. Zsuzsa gondolatához kapcsolódva Szabolcs megjegyezte, hogy az embereknek egyre nagyobb igénye van a közszolgálati hírekre, de ezek megszerzése sem a legegyszerűbb feladat. Sokszor ugyanis nehéz helyzetekben találták és találják ma is magukat az újságírók amiatt, mert semmilyen információt nem akarnak kiadni számukra.
Nagyon megnehezíti az a munkánkat, ha semmilyen választ nem kapunk
– tette hozzá. Zoltán azt mondta, hogy mivel nem kormányzati szereplők nem árulhatnak el semmilyen komolyabb információt, így leginkább csak az alap adatokból tudnak dolgozni, ezeket nekik kell összefűzniük, hogy bizonyos következtetéseket le tudjanak vonni belőlük.
Azt érezzük, hogy alap adatokat kell egyszerűen megosztanunk és emiatt a fontos dolgokra nincsen feltétlen mindig energiánk.
Kiemelte, hogy az újságírók most már nem kérdezhetnek személyesen a kormányszóvivőktől, hanem egy nappal előbb be kell küldeniük a kérdéseiket, amikre nem feltétlenül kapnak választ. Ha mégis, akkor sem biztosítanak lehetőséget arra, hogy az újságíró reflektálni tudjon az elhangzott válaszra. A többi vendéghez hasonlóan Tamás is kiemelte, mennyire elzárták őket a fontos információktól. Úgy fogalmazott, hogy egy bizonyos információs blokk alakult ki. Ez ugyanúgy igaz az orvosokra is, akik szintén nem oszthatnak meg egymással, se másokkal dolgokat, nagy a titkolózás. Mivel a beszélgetés során már egy kellemes légkör alakult ki, senki nem érezte feszélyeztetve magát és szerencsére könnyen ment az egymásra való reflektálás is, főleg ennél a kérdésnél.
Mivel negatívumnak mindenki az információk megszerzésének nehézségét hozta fel példának, szinte magától értetődő volt, hogy a következő kérdés arra fókuszált, hogy mégis hogyan tudják akkor megszerezni az újságírók a fontos adatokat. Tamás erről azt mondta, hogy mindenki név nélkül nyilatkozik, mert máshogy nem is szabad és nem is mernek az emberek. A kórházak nevét sem említhetik meg, mert akkor mindenki számára kiderülne, miről és kiről van szó.
Szabolcs is ezt tapasztalta, és azzal egészítette ki, érthető, hogy nem mernek névvel nyilatkozni a forrásaik, ugyanis így sokkal egyszerűbb lenne beazonosítani a települést. Zoltán még azt is megemlítette, hogy nagyon megviseli a kórházi dolgozókat ez a helyzet és ez is közrejátszik abban, hogy nem akarják felvállalni a nevüket.
Senki nem meri vállalni magát, mert kiderülnek bizonyos dolgok.
Ezután a moderátorok arra voltak kíváncsiak, hogy a vendégeket mennyire viseli meg ez a helyzet. A válaszokból kiderült, hogy mindenki rosszul éli meg a helyzetet. Zoltán számára a legnagyobb nehézség az, hogy tehetetlennek érzi magát mint újságíró, mivel szerinte ezekről a dolgokról, nem tud, és nem is lehet rendesen beszámolni.
A könnyeinkkel küszködünk
– tette hozzá Tamás. Neki nehéz feldolgozni a sok betegséget és az sem segít rajta, hogy írnia kell ezekről az esetekről. Szabolcs még azt jegyezte meg, hogy elég morbid tud lenni a munkafolyamat, mivel újságíróként hírérték szerint kell válogatniuk az információk közül. Őt az is megviseli, hogy otthonról kell dolgozniuk a szerkesztőségi iroda helyett, így a drámai történeteket egyedül kell feldolgozniuk. Zsuzsa Zoltánhoz hasonlóan szintén nehezen éli meg a tehetetlenséget, azt mondta, frusztrálja, hogy nem tudja megérteni, miért nem adhatnak ki nekik bizonyos információkat.
Ezután arra kanyarodott a beszélgetés, hogy a vendégek szerint mennyire van túlreagálva a vírus itthon, milyen mennyiségben jönnek az ezzel kapcsolatos hírek, valamint mennyi ezek mellett a nem a járvánnyal foglalkozó hírek aránya.
Ezt az egészet nem lehet nagyon túlreagálni
– jelentette ki Szabolcs.
Mivel foglalkozzanak, ha nem ezzel? Ez tölti ki az emberek életének legnagyobb részét, mindenki kíváncsi, mi zajlik az országban
– tette hozzá, így szerinte egyáltalán nem tolják túl a témát. Zsuzsa is egyetértett ezzel a gondolattal. Azt mondta, túl sok dolgot befolyásol a mindennapi életünkben a vírus, úgyhogy muszáj erről írnia. Tamás szerint az első hónapokban kapták fel nagyon a témát, de ahogy javult egy kicsit a helyzet, kevesebb lett a vírusról szóló hírekből. Szerinte most, hogy újra rosszabb a helyzet, természetes, hogy a hírek többsége ismét a járványról szól.
Miért ne írjanak olyanról, ami mindenkit érdekel?
– tette fel a kérdést. Zoltán még annyival egészítette ki a többiek gondolatait, hogy szerinte mostanra már mindenkinek elege lett abból, hogy mindenhonnan a vírussal kapcsolatos híreket kapják, így ő azt vette észre, hogy egyre nagyobb az igény a hétköznapi hírekre is.
A témánál maradva felmerült az is, hogy mennyire törekednek szenzációhajhászásra az újságírók, amikor címadásról van szó. Szabolcs számára a hírérték a vezérlő elv, így arra törekszik, hogy a cikk címe a lényegről szóljon, szerinte kerülni kell a túlzásokat. Zoltán is így gondolja, hogy a címnek informatívnak kell lennie, tájékoztatni kell vele az embereket.
Ahogy lassan elértünk a beszélgetés végéhez, a moderátorok arra kérték a vendégeket, hogy összegezzék az elmúlt egy évet. Arra voltak kíváncsiak, hogy szerintük mennyire maradt meg ebben az időszakban az újságírás watchdog szerepe. Zoltán úgy gondolja, hogy a sajtó meg tudta tartani ezt a szerepét, talán amiatt, mert különböző dolgokat kell folyton ellenőrizniük, adatoknak kell utánanézniük. Tamás úgy véli, hogy szembesíteni kell az embereket a jelenlegi helyzettel, és erre a feladatra ők megfelelőek. Zsuzsa úgy jellemezte a helyzetet, mint „pezsgő időszak”, ezzel is utalva arra, hogy az információ-dömpingben fontos szerepük van abban, hogy kiválogassák a fontos és igaz híreket.
Végül felmerült az a kérdés is, hogyha a kormányhoz közeli oldal véleményére kíváncsiak, akkor mihez kezdenek. Szabolcs és Zsuzsa is azt felelte erre, hogy a munkájukkal együtt jár, hogy ezeket a portálokat is kövessék és olvassák, mert csak így tudnak hiteles információkat közvetíteni az olvasóik felé. Ezzel a gondolattal búcsúztak és ugyan a járvány miatt nem tudtunk személyesen beszélgetni ezekről a kérdésekről és a téma sem volt könnyű, mégis jó hangulatban telt a kerekasztalbeszélgetés-sorozat negyedik rendezvénye.
Szöveg: Horváth Nikolett. Nyitókép: ELTE Média.