Egy évvel ezelőtt teljesen új, addig ismeretlen helyzetbe kerültünk a koronavírus-járvány miatt: online oktatásra állt át az egyetem. Bár akkor a legtöbben még elképzelni sem tudtuk, hogy ilyen sokáig tart ez a helyzet, de még ma sem járhatunk be a Múzeum körúti Campusra. Ez a tavaszi félév ráadásul az első olyan, amit teljesen online kezdtünk, így a szemeszter eleji találkozásokra sem kerülhetett sor tanárainkkal.
Kérdésünkre Hammer Ferenc tanszékvezető elsőként azt jegyezte meg, hogy még jó, hogy senki nem ebben a szemeszterben kezdte az egyetemet, így még az egyetemi tanulmányaikat 2020 szeptemberében megkezdők is tapasztalták – ha csak pár hét erejéig is – hogy milyen a jelenléti oktatás.
Az elsőéveseket sajnálom leginkább, hiszen ők a középiskolai tanulmányaikat sem tudták normálisan lezárni az előző tanévben. De olyan érzésem van, hogy szinte már mindenki kezd becsavarodni ennyi idő után: ott van a vírustól való félelem, az ember társas lény, így hiányzik neki a közösség, valamint a járvány anyagilag is sújtja az embereket.
A tanszékvezető hozzátette: a digitális oktatásra való átállás komoly kihívások elé állított mindenkit, és úgy látja, ebből nem mindig sikerült előnyt kovácsolni.
Sok esetben nem digitális oktatásról beszélhetünk, hanem analóg oktatásról kamerán keresztül. A szükségből előnyt is lehet kovácsolni, de azt látom, hogy azokat a lehetőségeket, amiket az online világ nyújt, csak ritkán használjuk ki. Nekem volt tapasztalatom a nagy létszámú előadástól a kisebb szemináriumon át az egyéni konzultációig mindenre, utóbbit például kiválóan meg lehet tartani online is. Sőt, nekem volt olyan pozitív tapasztalatom, hogy a hallgatók az online szemináriumokon bátrabban szólnak hozzá az órához.
Persze kényelmi szempontból nem elhanyagolható, hogy az óráinkat a kanapénkon ülhetjük végig, vagy a rögzített előadásokat később akár vissza is nézhetjük, ennek ellenére a legtöbben már nagyon szeretnének visszaülni az iskolapadba. Az elsőévesek a klasszikus egyetemi életet még nem is tapasztalhatták meg. Vass Dorottya elsőéves média alapszakos hallgató abban bízik, hogy a következő félévet már közösen, az egyetemi épületekben kezdhetjük el.
Elsőévesként valószínűleg senki sem ilyen kezdésre várt, az egyetemi évekről senkinek nem az jut eszébe, hogy nem jelenléti oktatás zajlik. Minden nehézség ellenére az első néhány hónapban, amikor még bejárhattunk, olyan légkör teremtődött, ahol igenis ki tudtak alakulni szoros barátságok, amiket azóta is ápolunk. Azokkal, akikkel közös mentorcsoportban voltam, több alkalommal rendeztünk online játékesteket. Sok nehézségen pedig a mentoraim segítettek át, amikor kissé elvesztem az egyetemi élet útvesztőjében. Tény, hogy még sosem éltem át, milyen egy igazi, nagy létszámú szemináriumon részt venni, és hogy az online térben sokkal kevesebb interakcióra lehet számítani tőlünk, diákoktól, azért én az idő nagy részében élvezem az itthon töltött napokat. Néhány dologra határozottan több időm jut és persze nagy öröm, hogy egy hónapban nem csak kétszer látogatok haza. Számomra sok minden egyszerűbbé vált, ideértve az ingázást, ami a hibrid oktatás hozott magával, de persze mint mindenbe, ebbe az egyszerű kényelembe is bele lehet unni.
A szintén elsőéves Benics Márknak a hibridről a teljes online oktatásra való átállás fájt legjobban.
A hibrid oktatás szerintem egy egész jó megoldás volt, hiszen a nagy létszámú előadásokat jobban és nyugodtabban lehet követni otthonról, ráadásul a tanárok felvették az órákat, vissza is lehetett nézni, ami segítette a vizsgára való tanulást. Aztán amikor átálltunk teljesen online-ra, az már kevésbé tetszett, a gyakorlatok minősége romlott, de ez nem a tanároknak, hanem a platformnak „köszönhető”. Nekem a kiscsoportos órákon nagyon hiányzik a jelenléti oktatás, főleg az olyanoknál, mint a mozgóképismeret, ahol az eredetileg többnyire gyakorlati óra helyett most inkább elméletet tanulunk, illetve a félév végi forgatás is kérdéses a vírushelyzet miatt.
A másodévesek az egyetemi tanulmányaik elkezdésekor még nem gondolták volna, hogy nem várt nehézségekkel is szembe kell majd nézniük.
Meg merem kockáztatni, hogy nekünk talán valamivel még rosszabb, mint az elsőéveseknek, hiszen mi részesülhettünk egy kis ízelítőből, így pontosan tudjuk, hogy miből maradunk ki, illetve részesei voltunk az első hullámnak is, ami, mivel mindenkinek addig ismeretlen problémákat okozott, sajnos nem ment olyan gördülékenyen, így több, élőben fantasztikus kurzusom is megszenvedte az előző tavaszi félévet.
– meséli Bereczky Bianka, másodéves, szabadbölcsész, média specializációs hallgató, aki hozzáteszi: szerencsére azóta már beállt egyfajta rutin, így a lehető legjobb körülmények között folyhatnak az órák.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretem az online oktatást.
– mondja Bodnár Gergely, aki szintén másodéves hallgató.
Most, hogy megint itthon lakom, nem kell minden nap főznöm vagy azon aggódnom, hogy miből fizetem a rezsit. Így, hogy minden órám a gép előtt van, az sem baj, ha két óra között van négy óra, nem kell rohangálnom ide-oda, és sokkal jobban be tudom így osztani az időmet. Munka, bulik és fröccsözések helyett több időm van tanulni is. Persze ezek nem kárpótolják azt, hogy elvesznek az első egyetemi éveim, de a legrosszabbul a gyakorlati óráimmal jártam, ugyanis nem lehet egy olyan órát maradéktalanul teljesíteni online, ahol az lenne a cél, hogy kimenjünk a városba és forgassunk.
Mindketten hozzátették, nagy élmény volt számukra az őszi mentorkodás az elsőéveseknek a Bevezetés a kommunikáció- és médiatudomány kurzuson, ami november elejéig kis csoportokban, személyes jelenlét mellett zajlott, így az elsősök ugyanazt az élményt megkapták, mint ők egy évvel ezelőtt. Kiemelték, hogy Hammer tanár úr milyen nagy energiát fektetett a kiscsoportos, mentoros órák megszervezésébe, ami remek lehetőséget adott a gólyáknak, hogy belekóstolhassanak az egyetemi életbe.
A vírus miatt pedig könnyen elképzelhető, hogy a harmadévesek tanulmányainak lezárása sem a megszokott módon zajlik majd. Ennek Asbóth Zsófia sem örül.
Nem érzem azt, hogy teljes mértékben kiélvezhettem volna az egyetem önfeledt éveit. Számos órám van, ami megkövetelné a személyes jelenlétet, ráadásul így nehéz is a kiscsoportos hangulat kialakítása. A tanárok mindent megtesznek, nem csak a tanulmányi eredményeinket követik figyelemmel, hanem rendszeresen érdeklődnek a hogylétünk felől is. Az viszont kétségtelenül előnye a jelenlegi helyzetnek, hogy többet tudok aludni és a sportolásra is több időm marad. De a társasági lét hiányát ez nem kárpótolja.
Ebben a nehezebb, online térbe szűkült időszakban mindenkinek kitartást kíván az ELTE Média szerkesztősége!
Szöveg: Óházy Bálint. Kép: Pexels.