Sok témában gyűjtöttük össze nektek a Médiakutató folyóirat összes olyan tanulmányát, amit jelenlegi vagy volt ELTE Médiás hallgatók írtak. Az ebből írt cikksorozatot hétről hétre olvashattátok el, most azonban az utolsó válogatással jelentkezünk. Az alábbi tematikus válogatás témája a szeptember 11-i terrorcselekmény, amelyet négyen négyféleképpen dolgoztak fel. Ezekből azt tudhatjátok meg, hogyan kezelte a média itthon és külföldön a tragikus eseményt.
Dányi Endre
A beomló idő és a technológia szövedéke (társszerző: Dessewffy Tibor) [2002 ősz]
Az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadás a legtöbb társadalomtudós szerint a fejlett világ történelmének jelentős fordulópontját jelenti. Abban már jóval kisebb az egyetértés, hogy mindez mit jelent a jövőre nézve. Jelen írás a traumatikus szeptember 11-i eseményeknek egy olyan aspektusával foglalkozik, amely a biztonsági és a külpolitikai fejleményekhez képest első látásra kevésbé tűnhet fontosnak: empirikus kutatások nyomán vizsgálja a terrorcselekmény hétköznapi kommunikáció szövedékére gyakorolt hatását. A szerzők meggyőződése, hogy a tömegkommunikáció mintáinak megváltozása sokat elárul a szeptember 11. utáni világ szabályrendszerének átalakulásáról.
Katona Éva
Metafizikai mutáció és a magyar újságírás. Mi történt a hazai szerkesztőségekben szeptember 11-én? [2001 tél]
A szerző szerint a szeptember 11-i terrortámadások információáradatának a lehetőségek szerinti leggyorsabb és legakkurátusabb feldolgozása és kezelése a magyar média történetének egyik legnehezebb próbatétele volt. A tanulmány azt próbálja feltérképezni, miért jelent meg/hangzott el az egyes médiumokban az, ami megjelent/elhangzott, illetőleg miért szolgáltathatott az egyik médium gyorsabb, pontosabb és sokrétűbb információt, mint az akár ugyanolyan népszerű, ám eltérő szerkesztőségi/technikai háttérrel rendelkező másik. Az alábbi írásból megtudhatjuk, hogyan vették az akadályt a magyar médiumok, és az esetből levont tanulságok alapján a szerkesztőségi rendszer javítására vonatkozó javaslatokat is olvashatunk.
Kiss Eszter
Populizmus és terrorizmus-menedzsment [2019 nyár]
Ez az esettanulmány betekintést kíván nyújtani a terrorizmusról való kommunikáció változásaiba, populista mintázatokat keresve vezető politikusok beszédeiben. Ehhez az Egyesült Államok és Franciaország, valamint Magyarország és Németország vezetőinek a 2001. szeptember 11-ei USA elleni és a 2015. november 13-ai párizsi terrortámadások utáni első hivatalos beszédeit elemzi. A terrortámadások jelentését mindig az azokat körülvevő társadalmi, politikai kontextusban vizsgálva arra a kérdésre keres választ, hogy a populista politikák által dominált szimbolikus valóság 2015-ben mennyiben változtatta meg ezeket politikai nyilatkozatokat. A felszólalásokat főként a patriotizmus és az erődemonstráció jellemzi, azonban míg 9/11 után leginkább a sokk uralta őket, addig 2015-ben a politikai vezetők saját politikai narratívájuk mentén, akár tervezhető menedzsment-jellegűen igyekeztek kezelni és irányítani a társadalmi reakciókat. E tervezett válaszok tükrözik az adott közösség politikai környezetét és társadalmi problémáit. Így Orbán Viktor beszédében 2015-ben számos populista vonás érhető tetten.
Szabó Sára
Katasztrófamaraton avagy „a tények gigantikus elkendőzése” [2004 tél]
A szeptember 11-i terrorcselekmény hatására a globális médiát vezérlő amerikai elektronikus média a műsor megszakítása és az élő adás, vagyis a katasztrófamaraton műfaja mellett döntött. Az alábbi tanulmány azt vizsgálja, hogy ez a döntés helyes volt-e. Mennyiben szolgálta a katasztrófamaraton a rossz ügyet, és mennyiben töltötte be a katasztrófahelyzetben oly szükséges orientációs szerepet? Szükséges volt-e a globális közönséghez is azonnal élő adás formájában eljuttatni az információt? A szerző szerint a döntés helyességére vonatkozóan nem adható egyértelmű igenlő válasz, a sajtó munkatársai részéről arra van szükség, hogy a katasztrófákat egy, az eddiginél sokkal átgondoltabb módon fogadják és kezeljék.
Szöveg és nyitókép: Antal Lilla.