Trubek Zsuzsa 2015-ben végzett az ELTE Kommunikáció- és médiatudomány alapszakán, előtte a Corvinus-on szerzett BA diplomát Kereskedelem és marketing szakon. Ebben az évben felvételt nyert az Erasmus University of Rotterdam Media and Business mesterszakára, majd Hollandiából hazatérve az Allianznál kezdett el dolgozni. Itt elsődlegesen a külső kommunikációért felelt, de egy szervezeti átalakulásnak köszönhetően a belső kommunikációval és az employer brandinggel is volt alkalma közelebbről megismerkedni. Az Allianzos munkáját cserélte a Huawei Technologies Hungary PR menedzseri pozíciójára, ahol minden addiginál nagyobb volumenű kommunikációs kampányokon dolgozhatott. November óta erősíti az MVM csapatát, azt mondja, jelenlegi munkaköre éppen olyan nagy kihívásokat tartogat számára, mint a Huawei kríziskommunikációja vagy egy nagy nemzetközi sajtóesemény megszervezése és lebonyolítása. Az interjúban többek között az új feladatkörével járó izgalmakról, egy álommunka otthagyásának körülményeiről, az ELTE-s évekről és arról is mesélt, milyen volt még ELTE-s hallgatóként a hvg.hu-nál újságíróként dolgoznia.
Miért döntöttél nemrég a munkahelyváltás mellett?
A párom jelenleg Barcelonában él és terveim szerint több időt fogok kint tölteni, ha a vírushelyzet megengedi. Idén lettem 30, ezzel pedig olyan életkorba léptem, amikor már óhatatlanul többet kell foglalkozni azzal, hogy miképp lehet a munkát és a magánéletet összeegyeztetni a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolat és a szakmai sikerek együttes céljából. Sajnos a korábbi munkahelyemen egyáltalán nem volt lehetőségem legalább valamennyire rugalmasan vagy akár alkalomadtán home office-ban dolgozni, bármilyen meglepő is lehet ez a világ egyik vezető technológiai vállalata kapcsán. Emiatt sehogy sem tudtam volna megoldani az ingázást Barcelona és Budapest között, pedig az élethelyzetem jelenleg ezt kívánja meg. Úgy gondolom, hogy ennek a gyakorlatnak hamarosan változnia kell majd, azoknak a cégeknek pedig, akik eddig még nem tették, célszerű lesz lehetővé tenniük a munkavállalóiknak a rugalmasabb munkarendet, ha hosszú távon is a legjobb szakembereket szeretnék magukhoz csábítani. Talán az ELTE-n most tanuló Z generációs diákok nem is tudják már elképzelni, hogy valaha is egy olyan munkát vállaljanak el, amit a hét öt napján 8-tól 5-ig kizárólag az irodában ülve végezhetnek, bármilyen vonzóak is a feladatok, így nincs is olyan sok idejük cselekedni. Úgy látom egyébként, hogy a pandémia egyik pozitív hozadéka lehet majd, hogy a járványhelyzet javulásával a munkaadók tömegesen kezdenek másképp tekinteni akár a home office, akár a távmunka lehetőségére és észreveszik, hogy tulajdonképpen ezek adott esetben nagyon jó eszközei lehetnek a munkaerő motiválásának és megtartásának is.
Milyen érzések kavarogtak benned, amikor eljöttél?
Nehéz volt meghoznom ezt a döntést és a váltást. Jó visszagondolni rá, hogy sok mindent elértem az évek alatt, több sikeres és díjnyertes kommunikációs kampány fűződik a nevemhez, számos szakmai elismerést gyűjtöttünk be, az ötleteimet több alkalommal az egész régióban megvalósították, a médiával nagyon jó kapcsolatot építettem ki, együtt lélegeztem a márkával. Olyannyira imádtam, amit csinálok, hogy az utolsó munkanapomon még az aktuálisan legújabb Huawei csúcskészülék, a Mate 40 Pro nemzetközi sajtóbemutatóját vezényeltem le a magyar újságírók részére. Kevés pörgősebb céget tudok elképzelni, a dinamika, a pezsgés nagyon nekem való volt. Sok lehetőséget is kaptam a Huawei-től, amiért nem lehetek elég hálás és persze nagyon megnehezítette a búcsúzkodást azt a sok személyes és online formában küldött jókívánság, amit a kollégáktól, partnerektől, médiától kaptam az eljövetelemkor. Ugyanakkor elhatároztam magam, jól átgondoltam és tudtam, mit, miért csinálok. Most már csak előre tekintek és élvezem az új lehetőségek hozta kihívásokat, amik éppen más természetűek, de legalább akkorák, mint a Huawei Fogyasztó üzletágának magyarországi kríziskommunikációját irányítani vagy egy nagy, nemzetközi sajtóeseményt megszervezni.
Szerinted mi a legizgalmasabb a jelenlegi, MVM-es munkádban?
Bő egy hónapja dolgozom még csak az MVM-nél, az Informatikai szolgáltatójuk márkájának a felépítéséért, ehhez kapcsolódóan a külső- és belső kommunikációs folyamatok megszilárdításáért és támogatásáért és az Employer brandingért felelek. Nagyon izgalmasnak és érdekesnek látom, hogy valami olyanon dolgozom most, ami egyaránt lehetővé teszi, hogy visszanyúljak az eddigi tapasztalataimhoz és belőlük merítsek ötleteket, gyakorlatokat és azt is, hogy valami újba kóstoljak bele. Olyan kihívásnak élem meg ezt a lehetőséget, ami igazán lázba tud hozni és ezt az érzést hihetetlenül szeretem. Az az elvárás felém, hogy egy profi, agilis, friss, szerethető imázst építsek fel, illetve alakítsak ki a munkatársak felé is egy új kulturális identitást. Jelenleg még vannak olyan kollégák, akik olykor szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy izgalmas lenne a munkájuk, szerethető a szolgáltatás, amit nyújtanak és a vállalati kultúránk legfőbb elemeit sem látja egyértelműen meghatározhatónak mindenki. Ezeket a percepciókat végérvényesen megváltoztatni nem könnyű, de annál elégedettebb lehetek, ha sikerrel járok. Ez egy új pozíció, korábban nem töltötte be senki, ezért számomra különösen érdekes. Egy teljes brandet kell az alapoktól felépíteni. Elég látványos változásokat lehet elérni, ami a kollégákat is lelkessé és abszolút pozitívvá teszi, jó érezni ezt a támogató légkört. Szerencsésnek érzem magam, mert mindig nagyon jó irányt vesz az életem és a karrierem is, mindig jó lehetőségek találnak meg, nagy presztizsű vállalatoknál dolgozhattam az eddigi karrierem során, a mostani váltással is elégedett vagyok, úgy hiszem, hogy sok értékes tapasztalattal gazdagodhatok.
Miben látod a legnagyobb különbséget a Huawei és az MVM között?
Alapvető különbség, hogy míg a Huawei-nél a médián keresztül szóltam a fogyasztókhoz, addig az MVM-nél most elsődlegesen a többi tagvállalathoz kell eljuttatnom az üzeneteinket. Itt, amikor azt mondom, hogy kifelé kommunikálok, akkor azt tulajdonképpen az MVM további 15000 munkavállalója felé teszem. Emellett természetesen az MVM Informatika munkavállalói felé is kommunikálok, az általam megvalósítandó Employer branding aktivitások őket célozzák meg. Első hallásra elég nagynak tűnhet tehát a váltás, én mégis azt gondolom, hogy a lényeg kicsit sem változott. A kommunikáció esszenciája nagyjából ugyanaz, én mindig azt tartom az elsődlegesnek, hogy sztorit, történetet generáljak és adjak el. Ebben a tekintetben ugyanazt kell csinálnom az MVM-nél, mint a Huawei-nél, mert tulajdonképpen egy olyan sztorit kell kialakítani, ami izgalmas és releváns azzal kapcsolatban, akiről szó van és értékes azoknak, akiket céloz. Vagyis a cél ugyanaz maradt, csak a célcsoport változott. A jobban érzékelhető különbségek közé sorolnám azt, hogy a Huawei-nél mindössze egy 30-40 fős csapatban dolgoztam a magyar irodában, míg itt közel 450-en vagyunk. Az is nagy különbség, hogy korábban napi kapcsolatban voltam a több mint 20 országot irányító a varsói régiónkkal, a régiós kollégák sok esetben adtak ötleteket, konkrét útmutatásokat vagy éppen megfogalmaztak bizonyos elvárásokat egy-egy projekt vagy termék kommunikációja kapcsán. Ez azt is jelentette egyben, hogy nagyon sok segítséget kaptam tőlük és a más országokból érkező kommunikációs szakemberektől is és egy igazi lendületes, nemzetközi közegben mozogtam nap, mint nap. Habár az MVM az utóbbi időben már nemzetközi szinten is elkezdett terjeszkedni, nem jellemzi még az a nemzetközi légkör, amit a Huawei-nél vagy akár korábban az Allianznál, GE-nél tapasztaltam. Ebből következik az is, hogy a napi munkám során eddig még nem kellett a nyelvtudásom használni, ezért igyekszem más módon gyakorlatban maradni, rengeteg különféle tartalmat fogyasztok angolul és németül is. A régiós irányítás hiánya sok előnnyel is jár, sokkal nagyobb lehet e tekintetben a szabadság bizonyos projektek megvalósításában, nincsen olyan kommunikáció, amit a központ kérésére esetleg akkor is végig kell vinnünk, ha azzal lokálisan valamiért nem értünk egyet. Ezen a ponton fontosnak tartom még kiemelni, hogy olykor adott idő alatt sokkal többet tanulhatunk, érhetünk el egy-egy kisebb márkán dolgozva vagy egy nemzetközi léptékben kisebb vállalatnál, mint a legnagyobb világcégeknél, ahol nagyon jól leszabályozott rendszerek és adott esetben kevesebb mozgástér van.
Milyen volt a HVG-nél újságíróként dolgozni?
Pont az ELTE-n láttam egy kis felhívást, újságírókat kerestek a laphoz. Ekkor indult a hvg.hu első gyakornoki programja, ahova hat társammal együtt kerültem be. A felvételünket megelőzte egy személyes beszélgetés, illetve egy teszt, ahol azt mérték fel, mennyire vagyunk tájékozottak, mennyire érdekel minket az újságírói szakma, végül le kellett adnunk pár saját írásunkat. Nagyon szerettem ezt a lehetőséget, a gyakornoki program alatt volt egy kiváló mentorunk Bogár Zsolt személyében, de az egész szerkesztőség abszolút támogatott minket abban, hogy az aktuális feldolgozandó témák mellett saját ötleteket, témákat valósítsunk meg. Négy különböző terület között rotálódtunk (News room, Gazdaság, Itthon és Kultúra rovatok) és mindenhol egy-egy hónapot töltöttünk. A gyakornoki program végével még külsős újságíróként segítettem a többiek munkáját egy ideig. A kollegák végtelenül segítőkészek voltak, az itt töltött idő alatt sokat fejlődtem, illetve a későbbiekre nézve is jó alapokat kaptam, hisz a HVG egy igazi szuper szellemi műhely. Már itt is a történetek generálását szerettem és hihetetlen izgalmasnak tartottam, hogy minden egyes cikk kapcsán más és más területbe tudtam beletanulni kicsit. Ahogyan a többi munkahelyem kapcsán, a hvg.hu-nál is minden nap büszkeséggel töltött el a tudat, hogy itt dolgozom, nekik és együtt valami értékeset hozunk létre minden egyes nap. A mai napig is kapcsolatban vagyok több volt kollégámmal, alig várom, hogy váltsunk néhány szót azokon a sajtóeseményeken, ahol én egy vállalat képviseletében, ők pedig újságíróként vannak jelen. Persze vannak, akik azóta hozzám hasonlóan már szintén PR-ral foglalkoznak, ez is azt bizonyítja, hogy mennyire átjárhatóak ezek a területek.
Hogyan emlékszel vissza az ELTE Médián eltöltött időre?
Ma is nagyon boldog, nosztalgikus érzéssel gondolok vissza tanszékre, valahányszor az Astoria környékén járok. Korábbi Corvinus-os tanulmányaimhoz viszonyítva úgy érzem, hogy az ELTE-n sokkal közvetlenebb, személyesebb kapcsolatot lehetett kialakítani a tanárainkkal. Sokan próbálták egyengetni a karrieremet is, amiért mindig is nagyon hálás voltam. A támogatás és a fejlődési lehetőségek miatt ezért én a törődést viszonozva folyamatosan csak egyre több tudást szerettem volna magamba szippantani. Ugyanakkor biztos vagyok abban is, hogy személyesen nagy előnyömre vált, hogy nem rögtön gimi után, hanem 22 évesen kerültem az ELTE Médiára, mert addigra, a Corvinus-os tanulmányaim és egyéves angliai szakmai gyakorlatom alatt a GE-nél már kezdett körvonalazódni bennem, hogy milyen irányba mennék tovább szívesen, mivel szeretnék foglalkozni. Természetesen ez az irány a vállalati kommunikáció volt, hollandiai mesterképzésemen már abszolút tudatosan hallgattam Media and Business-t. A töretlen odaadásom és szenvedélyem a vállalati kommunikáció iránt azóta is megvan és a mai napig azt vallom, hogy a kommunikációs pályánál nincs izgalmasabb.
Szakmai szempontból mit tartasz a tanszék legnagyobb értékének?
Nagyon sok olyan tanárra emlékszem, akinek ittam a szavait. Az volt a benyomásom, hogy az őszinte elhivatottságukat, amit a média és a tanítás iránt éreztek, ténylegesen át tudják adni, és a legtöbb oktató a lehető leggyakorlatiasabb módon szeretné az adott tárgyat oktatni. Több olyan kurzusunk volt, ahol egykori hallgatók jöttek vissza órát tartani. Én személy szerint ezeket az órákat kifejezetten élveztem, mert bepillantást nyertem abba, ahogy az órákon megtanultak ténylegesen működnek a munka világában és egyáltalán, jobban éreztem, hogy hova vezethet a tudásom, milyen pozíciókat tölthetek akár be a későbbiekben. Diákként is nagyon nagy segítségnek láttam, nagyra értékeltem, ha a szakmabeliek megmutatták, hogy mivel foglalkoznak a gyakorlatban és most is ugyanezt gondolom: az ELTE-n tanulóknak mindenképpen a javára válik, ha szakmai beszélgetésekbe tudnak folyni a már végzett, dolgozó alumnikkal.
Az interjút Póczik Dávid alapszakos hallgatónk készítette. Kép:MVM