2020 nyarának végén gyakorlatilag a teljes magyar sajtó – politikai hovatartozástól, irányultságtól függetlenül – több hétig az Index körüli helyzettel volt elfoglalva. Voltak, akik vegytiszta politikai motivációkkal, voltak, akik jogos tulajdonosi döntéssel magyarázták a kialakult helyzetet, de senki nem tett úgy, mintha az ügynek ne lenne súlya. A Eurozine szervezésében ezúttal Budapestről streamelt, Watch your mouth! című konferencia második paneljének résztvevői a hazai és regionális médiaviszonyokat járták körül.
„Független újságírónak lenni a mai Magyarországon komoly kihívás” – ezzel a – nem meglepő – felütéssel kezdte a Eurozine rendezésében harmincegyedik alkalommal, ezúttal online megtartott Kulturális Folyóiratok Európai Találkozójának második, kétórás panelbeszélgetését Földes András, a Telex riportere. Papp Réka Kinga moderálásában Földes mellett Lukaš Fila, a szlovák Denník N CEO-ja, Lengyel Anna dramaturg és Boris Vezjak filozófus, a szlovén Dialogi szerkesztője tárgyalta a régióban az újságírókat és az előadó-művészetet egyre gyakrabban, látványosabban érő politikai nyomásgyakorlási kísérletek természetét.
Földes röviden vázolta saját, rendkívül friss és személyes tapasztalatait a hasonló nyomásgyakorlásról – mint az ismert, az index.hu körüli nyári eseménysor egy komplett szerkesztőséget késztetett arra, hogy egyszerre álljon fel az asztaltól. Az pedig – ahogy a moderátor is rámutatott – eddig sem volt példa nélküli itthon, hogy nem állami-hatósági, hanem tulajdonosi oldalról tapasztalhatók a befolyásolási törekvések.
Az egész szerkesztőség azt érezte, hogy ilyen körülmények közt, ilyen tulajdonosi szerkezet alatt képtelenek lennénk szabadon folytatni a munkát. Kiléptünk, megalapítottuk a saját lapunkat, és minden erőnkkel próbálunk anyagilag is függetlenek maradni – arra jutottunk, hogy ezt egyelőre olvasói támogatásból tudjuk csak megtenni
– mondta Földes. Lengyel Anna azt hangsúlyozta: sok párhuzamot lehet vonni a kulturális intézményekhez való kormányzati hozzáállás járványhelyzet előtti, és mai jellemzői közt. Példaként a németországi helyzetet említette: a német kormány az első hullám alatt bezáratta ugyan a színházakat (is), de pár napra rá ötmillió eurót öntött a kulturális szegmensbe.
Nálunk is bezártak a színházak, de gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kaptak a hasonló intézmények. Németországban néhány igen nagy nívójú színház számára is a bevétel kb. 90 százalékát jelentették ezek a támogatások. Az itthoni támogatások marginálisak voltak és sokszor az olyan intézményekhez kerültek, amik ideológiailag közel vannak a tűzhöz.
Lengyel a kapkodó döntéshozatal fonákjára is rámutatott – a rendelet bejelentése és hatálybalépése közt öt óra telt el összesen, és állami oldalról nem igazán történt konzultáció az intézmények üzemeltetőivel, vezetőivel. Az elsöprő 2010-es választási győzelmet követően a színházigazgatók – addigi teljesítménytől független – leváltása is tendenciózussá vált. A független színházakat ez nem érintette, viszont anyagilag szinte teljesen magukra lettek utalva – emlékeztetett Lengyel Anna a kultúr-tao alig egy évvel ezelőtti eltörlésére.
A beszámolók szerint a hazai jellemzők nem feltétlen specifikusak, sok hasonlóságot mutatnak a régió más országaiban tapasztaltakkal; Boris Vezjak, a Maribori Egyetem oktatója a szlovén médiavertikumra nehezedő állami befolyásolási törekvéseket részletezte. Tulajdonképpen a befolyásolási kísérletekkel szembeni passzivitással és „lustasággal” vádolta az érintett szlovén médiumokat, elmondása szerint emiatt amolyan persona non grata lett az általa kritizált orgánumok szemében.
Drámai változás figyelhető meg a szlovén médiában az elmúlt évben; Janez Janša 2018-as választási győzelme és hivatalba lépése a Magyarországon is sokszor tapasztalható, meglehetősen agresszív retorikának és idegenellenességnek köszönhető. A miniszterelnök a járványhelyzetet használta fel a független média és a kulturális intézmények sarokba szorítására
– állította a filozófus. Elmondása szerint a szlovén kormányzat nem csak a médiát és a kulturális szcénát, hanem az akadémiai és egyetemi életet is befolyása alá kívánja vonni – bár eddig nem járt sikerrel.
Lukaš Fila, a Denník N igazgatója az általuk működtetett médium „eredettörténetét” – szintén nem meglepő módon – a Telex elindulásának körülményeihez hasonlította.
Szlovákiában is megfigyelhető volt a tendencia, hogy csak nőtt és nőtt az oligarchák befolyása, szerepe. Bár a hatalom nem annyira centralizált, mégsem lepődik meg senki, ha a tulajdonosi kör egyik napról a másikra nehezíti meg, vagy lehetetleníti el a munkádat.
A szlovák Denník N a térség első (főleg) online lapja, ami a hagyományos – többek közt hirdetési bevételekből és a print előfizetésekből származó – bevételek mellett ugyan, de döntő többségében a – mára több mint hatvanezer főt számláló – digitális olvasói feliratkozásokból tartotta és tartja fenn magát és folytatja működését, hasonlóan a Telex-hez. Fila kiemelte: Szlovákiában a média- és szólásszabadságot jelenleg nem veszélyezteti közvetlenül a politikai és gazdasági elit, de meghatározó volt korábban a kormányközeli nagybefektetők térfoglalása a médiapiacon és ez csak az utóbbi években kezd átalakulni egy, a tulajdonosi körtől függetlenebb, ténylegesen piacorientált környezetté.
Az Eurozine konferenciájának mindkét panelbeszélgetése elérhető a Partizán YouTube csatornáján.
Szöveg: Horváth Gergely. A beszélgetés angolul zajlott, az idézetek saját fordításban olvashatók.