A Média Tanszék már az őszi félév kezdetén sem unatkozik: Posztapokaliptikus média címmel indult útjára egy új kerekasztalbeszélgetés-sorozat, melynek első része a zeneipart vette górcső alá.
A sorozat célja, hogy körbejárja azt a jelenleg sokakat személyesen érintő és foglalkoztató kérdést, hogy hogyan hat a járvány a médiára és annak különböző szegmenseire. Az első etap a Zeneipar vs. Járvány nevet kapta és a címhez méltóan a meghívott előadók is a zeneipar különböző területeiről érkeztek.
A legelső bejelentett vendég Linczényi Márkó volt, akit már ismerhetett a közönség, hiszen egyrészt a média tanszék egyik visszatérő vendégelőadója, másrészt a KOLIN és Antilope Kid nevezetű formációk producere, illetve frontembere, de a Hungary’s Got Talent zsűrijeként is feltűnt már. Másodikként a már jó ideje pályán tevékenykedő és sokak által kedvelt Bëlga együttes egyik alapítótagja, Kékesi Balázst, másnéven Bauxit tisztelt meg minket jelenlétével. A fiatalabb generáció, illetve a nem-előadói oldal képviseletében pedig a Gólem Fesztivál alapítótagjait köszönthettük Kolonics Benedek, Seper Kristóf és Ferenci Ármin személyében. Az eseménynek az A épületben található Gombocz Zoltán terem adott helyet, ahol a szervezőkön és meghívottakon kívül nagyjából harmincan foglaltak helyet a zörgő padok és az utcáról beszűrődő külvárosi forgatag zajainak körében. A pontos kezdést egy közös fotózkodás követte az előadókkal, majd elhangzottak a már jól ismert technikai információk a maszkviselésre vonatkozóan.
A beszélgetés moderátora Szilágyi Anna, médiaszakos hallgató volt, aki a vendégek bemutatása után arról faggatta őket, volt-e meghatározó élményük a karantén alatt. Megtudhattuk, hogy Linczényi Márkóéknál új taggal bővült a család, így a jó hangulat pillanatok alatt megteremtődött a teremben a hír hallatán. A következő kérdés már kicsit témaspecifikusabban arra kereste a választ, hogy előnyükre vált-e a karantén időszak. Az újdonsült apuka elmondta, számára például kifejezetten versenyelőnyt jelentett másokkal szemben, majd kifejette, hogy az eltűnő lehetőségek és új felhasználói szokások által előtérbe kerültek az olcsóbban és gyorsabban legyártható tartalmak. És mivel az előadók és rajongók közti csatorna is lerövidült, ezért ez elősegítette a gyorsabb disztribúciót is. A belga zenekar életében azonban sajnos inkább egy kreativitás-mentes, bizonytalanságokkal és kilátástalansággal teli időszak következett. A Gólemes srácoknál pont ellentétesen alakult a helyzet: Seper Kristóf elmesélte, hogy nála beindultak a kreatív folyamatok, rengeteg ötlete született, ráadásul megtanult programozni és animálni is, Kolonics Benedek pedig a rendezettebb mindennapokról számolt be.
A harmadik kérdés a social media platformokra fókuszált és arra kereste a választ, hogy vajon nagyobb hangsúllyal és tudatossággal fordulnak-e feléjük vendégeink. Linczényi a már említett új üzleti modellek kapcsán beszélt arról, hogyan változtatják meg ezek az új üzleti modellek a felhasználói szokásainkat.
A Twitchet egyre több zenész használja annak ellenére, hogy gamereknek lett kifejlesztve
– tette hozzá. A Gólem fesztivál alapítói elmondták, hogy a fesztivál hirdetésének szempontjából az Instagram sokkal hasznosabbnak bizonyult a Facebooknál:
Tavaly háromezer forintért több tízezer elérést generáltunk, idén erre nem volt szükség.
Fél óra sem kellett hozzá és máris oldottabb lett a légkör, a beszélgetés dinamikája is új irányt vett. Az előadók elkezdtek egymásra reflektálni, majd nem sokkal később már a közönség soraiból is érkeztek kérdések. Kékesi például azzal folytatta, hogy pont az előzetes kommunikációs tanulmányaiból kifolyólag tudatosan tartja magát távol a social médiától, mert nem szeretné, ha virtuális énje hatással lenne az online és az offline életére.
Szóba jött az is, hogy a sok hamis információ most hatványozottabban és hangosabban van jelen az online térben. Egyetértettek abban, hogy vissza kéne venni a kontrollt ezek felett az oldalak felett és az embereknek le kell vonniuk a tanulságot azt illetően, hogyan is működik egy pandémia idején a ‘hamis, csordaképző mentalitás’. Érintettük a sajtószabadság és irányított média témáját is, amellyel kapcsolatban szintén mind az öten egyetértettek abban, hogy nincs demokratikus alapokon működő plurális médiarendszer ma Magyarországon. Ezután szóba kerültek a piszkos anyagiak is és a téma egyre inkább a zeneipar jelenlegi helyzetére fókuszálódott. Linczényi szerint ilyenkor azért megcsörren az ember telefonja, és azok az emberek, akik eddig nem hívták, most keresik.
Minél több koronavírus, nekem annál több pénzem lesz!
– mondta Márkó poénkodva, de azt is hozzátette, hogy természetesen ő is aggódik az idősebb szüleiért és Pataki Attila egészségéért is.
Kékesi elmondta, hogy ők egzisztenciális közvetlenül érintettek, hiszen a zenekarok éves keresetük nagyjából nyolcvan százalékát nyáron keresik meg, az ő esetükben pedig a duplakoncertjük előtt egy nappal jött a rendelet, miszerint nem tarthatják meg azt. Arra a kérdésre, hogy a helyzet végleg átalakítja-e a viszonyokat, az alapítótag azt válaszolta, hogy a háttérben dolgozók nagy része valószínűleg át fog pártolni más olyan munkák irányába, amelyek hosszú távon stabilabb megélhetést biztosítanak majd a számukra. Seper Kristóf hozzátette, hogy a hobbizenészek is veszélyben vannak jelenleg, hiszen sokaknak már a hobbijukra sem feltétlen jut elég pénz. Ezután szóba került a zenészek megítélése is:
Az az általános felfogás, hogy a zenészek csak bulizgatnak és nincs mögötte munka. A zenészek kultúrát építenek
– mondta Kékesi. A közösségi támogatás témájában egyöntetűen az volt a vélemény, hogy a magyar néplélek ezzel sajnos (még) nem elég kompatibilis és az állami támogatási rendszer szintén egy áldemokratikus ‘valami’, ami csak konzerválni tudja a jelenlegi helyzetet.
A beszélgetés utolsó harmadában már inkább a közönség által feltett kérdésekből alakult ki diskurzus arról, hogy várható-e, hogy a YouTube és Spotify között kialakul majd valamiféle verseny a későbbiekben, illetve a piaci túlkínálat kérdése került górcső alá. A több mint kétórás beszélgetésnek voltak persze vicces pillanatai is. Ilyen volt például, amikor egy közönségkérdésre, mely arra irányult, hogy a belga zenekar összeült-e zenélgetni a lockdown alatt, Kékesi nemes egyszerűséggel csak annyit válaszolt: ‘Nem vagyunk zenészek’. Az előadás-sorozat első részének sikerességéről árulkodik az is, hogy tulajdonképpen nem volt vége a közönség és meghívottak között kialakult párbeszédnek. Azonban az idő sajnos lejárt, így hat óra után nem sokkal el kellett hagynunk a termet.
Szöveg: Faragó Panka, Fotó: Fábián Adrián.