2020-ban már nem mehetünk el a divatipar etikai és környezeti hatásai mellett, mégis meglepően sokan nincsenek tisztában a fast fashion humán és környezeti hatásaival. A bangladeshi Rana Plaza 2013-as tragédiájának emlékére minden évben megrendezik a Fashion Revolution hetet. A gyárban neves világmárkák készíttették ruháikat körülbelül 5500 emberrel, többségében fiatal nőkkel. Az épület összeomlásakor több, mint 1100-an vesztették életüket és nagyjából 2500-an sérültek meg. Nekik állít emléket a Fashion Revolution.
Mi a baj a divatipparral?
Évente 150 millió fát ültetnek abból a célból, hogy azokat textilipari alapanyagként használják fel és körülbelül 150 milliárd ruhadarab kerül legyártásra, amelynek több, mint 60%-a poliészter. Egy új fehér pamutpóló megvásárlása annyi kibocsátással jár, mintha 35 mérföldet vezetnénk autóval. Az elmúlt tizenöt évben a ruhák gyártása megduplázódott, a folyamat során pedig rengeteg vizet és vegyi anyagot használnak fel: a textilgyártás folyamatának festési és befejezési fázisa akár 200 tonna vizet is igényelhet egy tonna anyag kitermelésénél. A textilszálak gyártása 342 millió hordó olajat emészt egy évben, egy átlagos mosásban pedig körülbelül 7000 mikroszál jöhet ki a ruháinkból, szennyezve ezzel vizeinket. A számok magukért beszélnek és úgy tűnik, hogy egyre több fogyasztó lép a tudatosság útjára az öltözködés terén is, mert szerencsére az elmúlt három évben háromszor gyorsabban növekedett a használtruha-ipar, mint a kiskereskedelmi ruházati piac.
Arcok a ruhák mögött
A ruhaipar a modern rabszolgaság második legérintettebb kategóriája: becslések szerint 2016-ban 40,3 millió nő, férfi és gyermek vált az áldozatává. A fast fashion cégek alkalmazottai jellemzően rossz körülmények közül érkeznek és éhbérért dolgoznak, a munkások 71%-a pedig nőkből és fiatal lányokból áll, akik közül minden harmadik személy esett már át szexuális zaklatáson a munkahelyén. A globális ruhaiparban dolgozók 90%-ának nincs lehetősége a bérükről és körülményeikről való tárgyalásra. Világszinten, különösen a fejlődő országokban a nemek közötti bérszakadék 23%-ra becsülhető: ez azt jelenti, hogy a nők csupán a 77%-át keresik meg a férfiak bérének.
Mit tehetünk mi?
Készíttessük el varrónővel vagy csináljuk magunknak, vásároljunk kevesebbet, inkább másodkézből, vagy olyan kisebb tervezőktől, akik környezetkímélő eljárással, természetes anyagokból készítik el darabjaikat. Gondolkozzunk el rajta, hogy vajon meddig fogjuk viselni új darabjainkat, ha pedig meguntuk, akkor alakítsuk át, vagy adjuk tovább olyan embernek, akinek szüksége van rá. Ha a ruháink viselési ideje megduplázódna, akkor az üvegházhatást okozó kibocsátás 44%-kal alacsonyabb lenne. Ha te is úgy érzed, hogy van még mit tenni a környezetért és embertársaidért, akkor itt az alkalom, hogy még egyet előre tudj lépni. Kérdezd meg a gyártókat, hogy ki és miből készítette a kedvenc ruhadarabjaidat! Posztolj közösségi oldaladon a Fashion Revolution Week témájában, vagy válaszd ki a kedvenc ruhád, meséld el a történetét és azt, hogy miből készült, és használd a #whomademyclothes?, #whatisinmyclothes, #ethicalfashion, #365daysofrevolution, #fashionrevolutionhungary, #fashionrevolutionfriends, #europe hashtageket!
Szöveg: Mucsi Blanka. Képek és adatok: fashionrevolution.org