A kreatív gazdaság-gyakorlatok óra előadója ezúttal Stump Krisztina volt, aki az uniós szabályozások és a szerzői jogok világába vezette be a hallgatókat egy rendhagyó, online óra keretein belül. Ezen arról is szó esett, milyen átfedés van a jog és a média területei között.
Média mellett jogot is tanultál az ELTE-n. Miért pont erre a két szakra esett a választásod?
Először jogi egyetemre mentem, és ott egyből első évben elkezdtem médiajogot tanulni. A sajtó és a média világa mindig is nagyon tetszett, és akkor találtam ki, hogy a kettőt fogom kombinálni. Ezért jelentkeztem a média szakra is. Eleinte nem tudtam, hogy inkább újságíró, médiamunkás irányba akarok-e mégis menni, de utána rájöttem, hogy jogász szeretnék lenni, és médiával akarok foglalkozni. Ehhez pedig nagyon hasznos, ha megismerem a médiát is, mint szakmát. Később sokat segített, hogy a gyakorlatban is tudtam, hogyan működik a média világa.
Mi az, ami ennyire megfogott a médiajogban?
Ez egy nagyon érdekes, kreatív világ. Számomra az újságírás azért is nagyon fontos, mert a demokráciának ez az egyik legfontosabb biztosítéka. Amikor ide jártam, 1998-2002 körül, ez még egy nagyon új és kialakulóban lévő szakma volt. Azt gondoltam, hogy egy olyan terület, ahol érdemes dolgoznom. Igazából a médiaszakon meg is találtam a számításomat. Például itt már akkor is nagyon sokan foglalkoztak oknyomozó újságírással. Én pedig úgy láttam, hogy a legjobban talán jogi szempontból tudnék segíteni azoknak, akik ezt a szakmát művelik, hogy jól, és hatékonyan tudják tenni a dolgukat.
Említetted, hogy érdekelt az újságírás is. Mi az oka annak, hogy végül mégsem ebbe az irányba indultál el?
Ez egy összetett kérdés. Egyrészt például úgy láttam, hogy amit újságíróként talán legszívesebben csinálnék, az az oknyomozó újságírás lenne. Viszont ez karakterben nem tejesen fekszik nekem. Ehhez nagyon kitartónak, elszántnak és keménynek kell lenni, és nem voltam benne biztos, hogy ez jól menne nekem. Féltem, hogy nem lennék elég határozott ahhoz, hogy úgymond az ablakon menjek be, ha az ajtón kirúgnak. Akkor ezt így képzeltem el, de most már azért kicsit máshogy látom ezt a szakmát is. Viszont nagyon izgalmasnak láttam a média jogi oldalát. Itt sok érdekes kérdés van. Akár az, amivel most foglalkozom, a szerzői jog, akár az, hogy hogyan lehet védeni és segíteni az újságírókat a munkájuk végzésében. Vagy például olyan területek, mint a kiskorúak védelme vagy az európai filmek támogatása – tehát azt láttam, hogy jogi szempontból ez egy nagyon érdekes új terület, és akkor még nem foglalkoztak sokan médiajoggal Magyarországon. Úgy gondoltam, hogy ez egy olyan változatos terület, ami testhezálló lenne nekem.
Ki tudnál emelni egy-két dolgot, amiért szerettél a Média szakra járni?
Hát sokkal izgalmasabb, mozgalmasabb és kreatívabb volt, mint a jogi kar. Nagyon szerettem ide járni. Sok lelkes oktatónk volt, nyitott volt a légkör, izgalmas párbeszédek folytak. Lehetett kísérletezni, beszélgetni. Nagyon gyakorlatias volt az egész oktatás. Például az egyik órán honlapot kellett készítenünk– hát a legtöbb ember még azt se tudta Magyarországon, hogy mi az internet… Vagy a kezünkbe adták a kamerát, hogy menjünk és forgassunk egy videó riportot, pedig ez akkor szintén nem volt megszokott. Nem lehetett kimenni az utcára csak úgy, és videókat csinálni, mint most, amikor bárki készíthet videókat a telefonjával. Akkor ezek nagyon nagy újdonságok voltak. Nagyon sok szabadságot kaptunk, és ez számomra sokat jelentett. A jogon ahhoz voltam hozzászokva, hogy előadják a tananyagot, és azt meg kell tanulni. Hát itt egy kicsit máshogy mentek a dolgok. Egy nagyon jellemző történet a média szakra, hogy első évben György Péter úgy jött be az órára, hogy azt mondta: „vitatkozzanak velem. Nincsenek rossz válaszok”.
Mesélnél egy kicsit a munkatapasztalataidról?
Már az egyetem alatt is dolgoztam, először gyakornok voltam anno az Országos Rádió és Televízió Testület jogi osztályán, ami az NMHH, a Médiatanács elődjének nevezhető. Ez azért volt érdekes, mert mindent akkor kellett kitalálni, például a reklámok szabályozását is. Aztán dolgoztam a TV2 jogi osztályán, ott láthattam azt is, hogy a gyakorlatban ez hogyan működik. Utána egy ügyvédi irodához kerültem, és azt terveztem, hogy ügyvéd leszek és médiajoggal fogok foglalkozni, de aztán kimentem Berlinbe, és ott új lehetőségek adódtak. Megpályáztam egy uniós lehetőséget – ez gyakorlatilag az EU-s csatlakozásunkkor volt – és sikerült: az első EU-s munkahelyem az Európai Bíróság volt. Sokat tanultam ott is, de aztán rájöttem, hogy ennél valami dinamikusabbat szeretnék csinálni. Szerencsét akartam próbálni Európán kívül is, ezért kimentem Amerikába ösztöndíjjal, szintén médiajogot tanulni. Ezt követően kaptam egy ajánlatot az Európai Bizottságtól, és gondoltam kipróbálom, hogy mégis milyen ott dolgozni. Azóta ott vagyok, 2011 óta. Nagyon megtetszett, mert európai szinten jogászként dolgozni nagyon érdekes, főleg egy ilyen sokszínű szervezetnél, mint az Európai Bizottság ahol ennyire sok nemzet dolgozik együtt. A munkám elég gyakorlatias. Alkalmunk van arra, hogy a kezünket úgymond a médiaszektor alakulásának ütőerén tartsuk. Találkozunk például a piaci szereplőkkel, hogy megnézzük, mire van szükségük a jó működéshez, és ahhoz hogy egy erős európai médiapiac alakuljon ki. Ez egy nagyon dinamikusan fejlődő terület – elég, ha csak azt megnézzük, mennyire átalakult az audiovizuális szakma. Például 20 évvel ezelőtt egyértelműen a lineáris televízió vitte a prímet, míg mostanában az új internetes médiával foglalkozunk, és hogy milyen szabályozást kellene nekik kialakítani. Ez a szakma mindig új kihívásokat és kérdéseket vet fel.
Úgy látom, a külföldi tapasztalatok meghatározóak voltak a karrieredben. Milyen pluszt adott szerinted, mi az, amiért megéri más országban is szerencsét próbálni?
Minden miatt. Nekem az egyetemen volt egy tanárom, aki, amikor először kimentem tanulni Erasmus ösztöndíjjal Berlinbe, azt mondta, hogy ő minden igazolást aláír nekem, ami ehhez kell, mert akármit is csinálok külföldön, sokkal többet tanulok a világról, mintha ezt a félévet itthon tölteném. Szerintem a legfontosabb része a személyes tapasztalat. Az ember kipróbálja, hogy egy új közegben hogy találja fel magát. Ez szélesíti az ember látókörét, találékonyabbá és alkalmazkodóbbá tesz. Szerintem az az életben és a munkában is az egyik legfontosabb dolog alkalmazkodni az új helyzetekhez. A tanulmányok szempontjából is fontos, és persze a nyelvtanulás miatt is. Új dolgokat lehet tanulni, mert például nem minden országban ugyanúgy közelítik meg ugyanazt a kérdést. Meg lehet nézni, hogy hogyan lehet esetleg máshogy csinálni dolgokat. Jogi szempontból Németország például nagyon érdekes volt, sokkal nagyobb ország, nagyobb piac, sok olyan dolog felmerült már, amire Magyarországon még csak válaszokat kerestünk.
Visszatérve a jelenlegi munkádhoz: már több éve a szerzői jogi osztályon dolgozol. El tudnád mondani, hogy mivel foglalkozol pontosan?
A mostani pozíciómban osztályvezető helyettes vagyok, tehát a munkám egy része arról szól, hogy a többiek munkáját koordinálom, és segítek a csapatoknak. Igazából minden munkanap más. Az egyik feladatunk például, hogy tagállamokkal egyeztetünk, tárgyalunk, érdekes látni azt, hogy milyen az álláspontok vannak az egyes országokban. Sokat találkozunk piaci szereplőkkel is, olyan platformokkal, mint a Spotify, a Youtube, a Facebook, filmes cégek és a fogyasztókat képviselő szervezetekkel is. Folyamatos párbeszédben állunk tehát a tagállamokkal és a piaci szereplőkkel is, hogy tudjuk, mik a kihívásaik, hogy figyelembe tudjuk venni ezeket a jogi környezet kialakítása során. A munkánk egy másik része a jogszabályok tárgyalása, amikor megpróbálunk olyan javaslatok kidolgozásában részt venni, amik segítik a megegyezést. Talán ezt a részét szeretem legjobban a munkának, mert itt kreatívnak kell lenni ahhoz, hogy jó megoldás szülessen, és utána ténylegesen létre is jöjjön az a jogszabály, amit elterveztünk, és olyan tartalommal, ami kiegyensúlyozott és működőképes.
Az órán is említetted, és nagyon megragadt bennem, hogy az új szerzői jogi jogszabály megalkotása körülbelül öt év volt. Mi az oka ennek?
Azért tart sokáig, mert az európai jogszabályokat komoly szakmai előkészítés előzi meg. Először megkérdezzük az állampolgárokat és a piaci szereplőket, készítünk egy hatástanulmányt, hogy mi várható, ha egy bizonyos szabályozást bevezetünk. Sokszor független tanulmányok is segítik a munkánkat. Ez az előkészítés hosszadalmas folyamat, körülbelül 1,5 év. Utána jön az a fázis, amikor megvitatjuk a Parlamenttel és a Tanáccsal a Bizottsági javaslatot, majd elkezdünk tárgyalni. Attól függ, mennyire komplex a kérdés, de egy olyan jogszabálynál, ahol nehéz kérdésekben kell dönteni és sok érdeket kell egyeztetni, ez sokáig eltarthat. Például ennél a jogszabálynál összesen majdnem két év volt az egyeztetési, tárgyalási időszak a két intézménnyel.
Arról is volt szó, hogy a digitalizáció a szerzői jogi kérdésekben is fontos szerepet játszik. Mit gondolsz, milyen változások, kihívások várhatóak a jövőben?
Ezt nehéz megmondani, de sok érdekes kérdés felmerül. A továbbiakban is egy kihívás, hogy a digitális környezetben hogyan lehet megfelelően biztosítani a szerzők, előadóművészek díjazását. A jogszabály, amiről beszéltem, az új szerzői jogi irányelv ezt próbálja a digitális korhoz igazítani. Itt sok gyakorlati kérdés is van, hogy hogyan lehetne ezt a legjobban kezelni. Az még mindig folyamatban van például, hogy a fizikai hordozók gyakorlatilag eltűntek, de a digitális terjesztés még nem teljesen tudott minden területen átvenni egy hasonlóan működőképes díjazást a szerzők számára. De a jövő is sok kérdést felvet: akár azt, hogy a mesterséges intelligencia és a szerzői jog hogyan viszonyul egymáshoz. Hogyha mondjuk egy mesterséges intelligencia ír egy könyvet vagy egy dalt, akkor ez részesülhet-e szerzői jogi védelemben? Szintén felmerül az a kérdés is, hogyha a mesterséges intelligencia szerzői műveket használ fel újabb művek készítése céljából, akkor ehhez milyen engedélyek szükségesek. Az is fontos téma, hogy hogyan lehet biztosítani, hogy az egyik oldalról védve legyenek a személyes adatok, másrészről fel lehessen használni bizonyos – nem személyhez köthető – adatokat, amik a tudomány fejlődéséhez szükségesek. Kérdés az is, hogy a modern technológia hogyan tud segíteni a szerzők hatékonyabb díjazásban. Régen nehezebb volt például megállapítani, hogy hányszor hallgattak meg egy dalt. Most erre új lehetőségek adódnak, és adott esetben a technológia segíthet abban, hogy még hatékonyabban és igazságosabban osszák el a szerzői jogi jogdíjakat.
Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akiknek felkeltette a figyelmét egy, a tiédhez hasonló munka?
Szerintem a legfontosabb, hogy az ember próbáljon meg gyakorlati tapasztalatokat szerezni. Nekem az működött a legjobban, hogy gyakornokként dolgoztam az egyetem alatt különböző helyeken. Mindenkinek ezt ajánlom, mert általában van erre lehetőség, pláne hogyha az ember érdeklődést és lelkesedést mutat. Így lehet szerintem a legkönnyebben rájönni arra, hogy egy adott munka tetszik-e vagy sem. Milyen terület ígérkezik a legizgalmasabbnak, mert ennek a szakmának is sok oldala van. Érdemes kipróbálni különböző nézőpontokat, mert ez szélesíti az ember látókörét. Azt is mindenképp ajánlom, hogy aki tud, próbáljon meg külföldre menni ösztöndíjjal, illetve vannak gyakornoki lehetőségek is. Egyetem után például az Európai Bizottságnál is lehet gyakornoki állásokat kapni. Aki bármilyen szempontból azon gondolkozik, hogy szeretne EU-s szinten dolgozni, azoknak ezt mindenképp ajánlom. Én elég gyakorlatias típus vagyok, azt vallom, hogy ki kell próbálni a lehető legtöbb dolgot, mert az ember soha nem tudja, hogy mi jön be a legjobban és milyen lehetőségek adódnak. Igazából például soha nem terveztem, hogy itt fogok dolgozni, de aztán egyik lehetőségből adódott a másik, és most nagyon örülök, hogy itt vagyok.
Sok mindennel foglalkoztál már a karriered során. Milyen céljaid vannak még a jövőre nézve?
Számomra a jelenlegi munkám kapcsán a legérdekesebb, hogy lehet területet váltani. Alacsony a monotonitástűrő képességem, néhány év után általában szeretek új dolgokat tanulni, új területtel foglalkozni, és ez itt az Európai Bíróságnál abszolút lehetséges. A másik része pedig, hogy szeretek emberekkel dolgozni, ezért azt mondanám, hogy menedzsment az, amiben szeretnék tovább fejlődni és tapasztalatot szerezni. Szeretnék még többet megtudni arról, hogy hogyan lehet az embereket hatékonyan fejleszteni, motiválni és jó csapatokat építeni. Ez a terület relatíve új számomra, és nagyon sok lehetőséget rejt magában. Segít abban, hogy jól dolgozzunk együtt, jól érezzük magunkat munka közben, hogy mindenki testhezálló feladatokat kapjon, olyat, ami ösztönző számára és segíti fejlődni. Ez a cél inspirál.
Az interjút Szopkó Zita mesterszakos hallgatónk készítette. Képek: Duró Gábor.