fontos hírek

Fenntarthatóság és egyediség: erről szólt a Goethe Intézet workshopja az ELTE Médián

December elején egy rendkívüli előadáson vehetett részt az, aki beült meghallgatni Rebecca Finke, a taz (taz.de) munkatársát, aki bevezetett minket a független újságírás rejtélyeibe. A prezentációja során megismerkedhettünk azzal, miképpen tud egy szerkesztőség stabil gazdasági háttérrel dolgozni és emellett hogyan képes megtartani magas színvonalát és függetlenségét.

Az előadáson végigvezettek minket a taz történelmén. Láthattuk hogyan lett a német napilapból egy modern, önálló és önellátó szerkesztőség. A taz 1978-as alapítása óta ma már egy országos napilappá vált, több mint 56 ezer példányszámmal és közel 45 ezer előfizetővel rendelkezik.

De hogyan képes mindezt fenntartani a szerkesztőség? Erre a kérdésre elsősorban azt a választ kaptuk, hogy a fő elem egy erős, aktív közösség létrehozása. A taz munkatársai mind tagjai a szövetkezetnek, melyen keresztül fenntartják a függetlenségüket. 1992-ben alapították mindössze 3000 taggal, ráadásul minden tag rendelkezett szavazattal, amely kialakította a szerkesztőség mostani képét. Ez a rendszer továbbra is él némi változtatásokkal, illetve kibővítették így már nem feltétlenül csak a taz alkalmazottjai alkotják a szövetkezetet.

Ezek mellett a taz egyedisége még abban rejlik, hogy az olvasóknak nem kell fizetniük. Önkéntes rendszerben lehet fizetni, ahol több opció közül választhatnak az olvasók. Fő mottójuk az, hogy az információ emberi jog.

A szerkesztői munkálatok mellett a taz különböző programokat indít, ezzel is ösztönözve az olvasókat, hogy csatlakozzanak a támogatók köreibe. Több mentor és fiatal újságíróknak szóló projektet vezetnek, amelyek közül a legtöbb nemzetközileg is elérhető.

Az előadás végén személyes kérdéseinket és felvetéseinket is megoszthattuk Rebecca Finkevel, aki szívesen mondta el nekünk az újság sikerének titkait.

A workshophoz kapcsolódva az est további részében a Média és Kommunikáció Tanszék szervezésében kiállítás nyílt az adatvizualizációról, ahol magyar újságírók, grafikusok és dizájnerek információábrázolásait és adatvizualizációit tekinthettük meg. A gyűjtemény nemcsak az elmúlt évekről ad átfogó képet, hanem másokat is buzdít arra, hogy fontos és értelmes tartalmakat az adatvizualizáció nyelvén is feldolgozzanak.

Készítette: Vincze Betti. Fotók: Paulusz Kristóf