Az őszi félév utolsó Kreatív gazdaság gyakorlatok órája mintha keretbe foglalta volna az idén elhangzott többi előadást – a hallgatók belső kommunikációs és PR-szakmai tanácsokat, valamint ehhez kapcsolódó tudást kaphattak. Emellett arról is hallhattak, hogyan adaptálódik egy nagyvállalati környezet ahhoz a témához, ami napjainkban az egyik legaktuálisabb, és a félév szinte összes többi előadója is kötődött hozzá, a környezettudatossághoz. Patócs Renáta, az E.ON kommunikációs szakértője a cég legnagyobb energiatudatosság köré épült eseményéről mesélt, valamint a PR és a belső kommunikáció titkain kívül a rendezvényszervezés mikéntjeibe is beavatta a hallgatókat.
Tudnál mesélni egy kicsit az ELTE-s éveidről? Milyen élmények ugranak be, ha azt mondjuk, hogy ELTE?
Pont most, amikor reggel jöttem órát tartani, fogott el nagyon a nosztalgia; jó pár régi kép bevillant, ahogy keresztülmentem az épületen, például, hogy tényleg, itt volt régen a könyvtár! Mennyit „szenvedtünk” itt, mikor a vizsgára készültünk… A kávézó pedig akkor még az árkádban kapott helyett, jó volt felidézni, milyen jókat beszélgettünk ott; úgyhogy ez kicsit tényleg visszarepített az időben. Összességében is nagyon jó élmények maradtak meg az egyetemről; büszke vagyok rá, hogy ide jártam, hogy ELTE-s voltam. És habár azt tapasztaltam, azt látom a közvetlen- és munkakörnyezetemben, hogy nem feltétlenül számít, az ember hol és milyen szakon végez, hisz bőven kell ahhoz szerencse is, hogy később el tudjon helyezkedni, mégis, akik a munkatársaim, ismerőseim közül az ELTE-re jártak, büszkék rá, hogy ez az alma materük. Magától adódik, hogy sok az ELTE-öregdiák ismerősöm; és mi úgy szeretünk erre visszaemlékezni, hogy az ELTE Médiára jártunk – nem egy médiaszakra, meg nem egy bölcsészkarra – hanem az ELTE-re. Ez pedig büszkeséget és összetartást egyaránt teremt köztünk. Ráadásul, mikor ide jártam, én még kollégista is voltam; az még egy pluszt adott, mert azokkal az emberekkel, akikkel akkor együtt élsz, és összebarátkozol, tudod majd később a jövődet is építeni. Az órán is említettem, hogy az egyik legfontosabb dolog, amit innen el lehet vinni, a megszerzett kapcsolatok köteléke; és kell, hogy ezeket ápoljuk, ezekkel tudatosan bánjunk.
Magyar-média szakpárban végeztél. Mennyire tudatosan választottad ezt a kombinációt?
Abszolút tudatosan. Az általános iskolai magyartanárom, Hevesi tanár úr, aki sajnos már nincs köztünk, nagyon meghatározó ember, pedagógus volt az életemben. Akkor döntöttem el, úgy hetedik-nyolcadik osztályos korom táján, hogy én tanár akarok lenni – méghozzá magyartanár, mert a magyar nyelv és irodalom mindig is érdekelt, jó is voltam benne, úgyhogy már eleve humán tagozatos középiskolába jelentkeztem. Az ottani osztályfőnököm – aki szintén magyart tanított nekünk – is nagyon meghatározó személy volt számomra, úgyhogy az ott eltöltött négy év is nagymértékben befolyásolta a későbbi továbbtanulásom; a gimnáziumban számomra már nem is volt kérdés, hogy magyar szakra szeretnék jelentkezni – ahogy az sem, hogy az ELTE-re. A legjobb helyre akartam bekerülni. Ez eleinte nem tűnt egyszerűnek; gyöngyösi vagyok, egy teljesen átlagos vidéki gimnáziumot végeztem, nem egy élvonalbeli iskolát, de jól tanultam, a magyart kifejezetten szívesen, és ha ez ment, már nem akartam lemondani arról, hogy a legjobb helyre menjek. Voltak azért az én iskolámnál erősebb helyek is, sőt, egyszer konkrétan azt mondták nekem, ne keseredjek el, ha az ELTE-re onnan nem is vesznek fel, hisz nagy a túljelentkezés, sokkal erősebb gimnáziumokból is sokan jönnek. Ennek ellenére nagyon jól sikerült a felvételim, elsőre bekerültem. És itt hallottam arról a lehetőségről – mert akkor a médiaszak még csak “B szakként” létezett, tehát önállóan nem lehetett rá jelentkezni, a középiskolákból érkezőknek közvetlenül meg sem volt hirdetve – hogy szakpárban lehet médiára járni, és nekem az rögtön megtetszett. A médiára csak középfokú angol nyelvvizsgával lehetett jelentkezni – én viszont gimiben latint és németet tanultam, zéró angoltudással kezdtem az egyetemet. Ezért tudatosan halasztottam egy évet, úgy döntöttem, kimegyek Angliába, mert tudtam, hogy így tudok a leggyorsabban angolul megtanulni; aztán hazajöttem, megcsináltam a nyelvvizsgát, majd felvételiztem a médiaszakra, ami sikerült is. Úgyhogy azt hiszem, rég voltam annyira tudatos, mint akkor abban a két dologban; ezeket nagyon el akartam érni, tudtam, hogy sok energia és szerencse is kell hozzájuk, de nem görcsöltem rá.
Említetted az előadás során, hogy újságíróként végeztél itt, de ma mégsem ebben a szakmában dolgozol. Mi volt az, ami elmozdított téged erről a pályáról?
Ahogy az előadáson is mondtam, fontos, hogy az ember egyetem alatt is gondolkodjon a jövőjéről és legyen azzal kapcsolatban valami elképzelése, de elképzelhető, hogy mégis a véletlen, vagy a szerencse függvénye lesz, hogyan alakul azt követően az élete. Engem is egy ilyen véletlen terelt. Még itt az egyetemen láttam meg egyszer egy hirdetést a faliújságon; egy sportrendezvényeket, futóversenyeket szervező cég kínált szakmai rendezvényszervező és PR-es munkát napi 4-6 órában. Akkor úgy éreztem, elég volt a hoszteszkedésből, amit addig a suli mellett csináltam, és jelentkeztem erre a munkára, hiszen nemcsak szakmai lehetőség volt, fizettek is érte. Fel is vettek, és itt tetszett meg igazán a rendezvényszervezés és a PR; mire az egyetemet befejeztem, már nyolc órában dolgoztam ennek a cégnek, ahol közben persze előrébb is léphettem, új, nagyobb feladatokat és lehetőségeket kaptam. Gyakorlatilag még a kezemben sem volt a diploma, de már volt egy jó munkahelyem – ez pedig felemelő érzés volt. Persze hálás is vagyok, hiszen a PR valamilyen szinten azért kapcsolódik az újságíráshoz – én is írtam itt cikkeket, sőt, saját sportműsort szerkesztettem, pont az egyik kedves csoporttársammal együtt; ő az operatőre lett a műsornak, amit aztán az akkori Telesport különkiadásaként le is adtak. Úgyhogy azért volt ebben is újságírás; nem mondhatom, hogy feladtam volna az eredeti terveimet, hiszen így is megtaláltam azokat a feladatokat, amikkel foglalkozni akartam. Egy véletlen folyamán alakult így, de egyáltalán nem bánom. Ha akartam volna, biztos elmehettem, vagy visszatérhettem volna abba az irányba is, de akkorra már annyira megtetszett a PR-es munkakör, hogy a többi munkahelyemen is tudatosan ilyen pozíciókat kerestem.
Hogy jutottál el az E.ON-ig?
Az első munkahelyemnek nagyon hálás vagyok, hiszen szakmailag rengeteget tanultam. Az ottani főnököm – akit van szerencsém a mai napig a legkedvesebb barátnőmnek nevezni – tanította meg nekem a PR csínját-bínját. Ettől függetlenül viszont szerintem minden ember életében eljön egy pont, amikor úgy érzi, ideje váltani. Emellett a munkaidő sem volt már megfelelő, hisz sportrendezvényekről lévén szó, gyakran hétvégéken is dolgoznom kellett, amiről úgy éreztem, hosszú távon számomra megterhelő lenne. Így – mivel szerettem volna a PR területén tovább fejlődni, ügynökségeknél kezdtem új munkalehetőség után kutatni és végül egy PR-ügynökségnél kaptam munkát, ahol főleg pénzügyi, üzleti kommunikációs feladatköröket láttam el. Az E.ON ügyfélként volt jelen akkor ennél a cégnél, így volt lehetőségem először együtt dolgozni velük, amit szerettem is. Ez részükről is így volt, jó munkakapcsolat jött létre velük, így mikor adódott náluk egy lehetőség, megkérdezték, érdekelne-e. Én pedig megpályáztam, és most itt vagyok.
Az órán többször merült fel a környezettudatosság / Fotó: Bajtai Dorka
Az előadásod nagy részében az E.ON által a környezettudatosság jegyében rendezett E.ON Energy Globe Award díjátadó gálaest szervezéséről beszéltél. Össze tudnád foglalni, miről szól ez az esemény?
Ez egy fenntarthatósággal és környezettudatossággal kapcsolatos díjátadó gála, ahol mi olyan kezdeményezéseket díjazunk, amelyek a saját kategóriájukban valami egyedit tudnak mutatni – egy olyan projektet, ami hosszútávon potenciálisan jobb jövőt tud teremteni nekünk és az előttünk álló generációknak. Az innovatív, újszerű ötletek azonban nem csak az ilyen kezdeményezésekben fontosak. Elengedhetetlen, hogy mindenből, amibe belekezdünk, megpróbáljuk kihozni a maximumot. Legyen szó egy rendezvény megszervezéséről, vagy bármilyen más jellegű egyéb feladatról, szerintem a munkánk akkor lesz igazán motiváló és sikeres, ha mindig megpróbálunk valami újat, valami apró változatosságot csempészni bele. A munkám során én igyekszem így működni. Persze mindenhol, mindig akad olyan feladat, amit az ember vagy nem szeret csinálni, vagy már unja; de ha sikerül találni, vagy kreálni magunknak olyan feladatokat, ami újszerű, ahol szükség van a kreativitásunkra, akkor szerintem motiváltak tudunk maradni. Mi ezzel a hozzáállással szerveztük ezt a nektek is bemutatott rendezvényt; nem úgy fogtuk fel, hogy na, van egy feladat, amit le kell tudni, hanem próbáltunk általa értéket is termelni. Nagyon hosszú folyamat volt, nagyon sokan, sokáig dolgoztunk rajta, de megérte; ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor a rendezvény véget ért, odajött hozzám a főnököm; és miután megköszönte a munkámat, hozzátette, hogy a rendezvényen abszolút látszott, hogy benne van a kezem. Ennél pozitívabb visszajelzést nem is kaphattam volna, hiszen innen tudtam, hogy sikerült ebbe az eseménybe a saját személyiségem is belevinni. Remélem közületek is mindenkinek lesz majd lehetősége ilyesmit megtapasztalni, függetlenül attól, milyen területen fogtok dolgozni. Fontosak azok a sikerélmények, amikor az ember tudja, hogy ott hagyta a kéznyomát valamin, ami hasznos és értékteremtő.
Hat kategóriában díjaztátok a gálán pályázókat. Milyen kezdeményezések szoktak lenni?
Nagyon sokféle pályázat érkezik, így a munka egyik legnehezebb feladata ezek előválogatása, amit egy szakmai zsűri végez. De hogy néhány konkrét példát is említsek, az idei gálán önkormányzati kezdeményezések kategóriában pl. Hernádszentandrás község vitte el a díjat. A győztes projektjük, a BioSzentandrás keretében olyan helyben megtermelt, kézműves termékként forgalmazott szószokat, lekvárokat, fűszereket termelnek és készítenek, amit a helyi közösség együtt állított elő szezonális zöldségekből, gyümölcsökből. És habár ez közösségépítő program jelleggel indult, idővel a lakók rájöttek, hogy ebből üzletet is lehet csinálni, sőt; brandet tud építeni a város az ötletre. De nem csak önkormányzati, egyéni kezdeményezésekben is nagyon jó ötletek szoktak születni. Ebben a kategóriában bárki bármilyen projekttel pályázhat, akár ti is, azért is emelem ezt a kategóriát ki, mert talán ez áll hozzátok a legközelebb, és jövőre akár Ti is pályáztok meg egy-egy kreatív ötlettel. Idén például beválogattunk egy kis faluban élő hölgyet, akinek úgy indult a kezdeményezése, hogy önszorgalomból elkezdett befőttesüvegeket gyűjteni, mert rájött, hogy habár ezek újrahasznosíthatóak lennének, mégis a legtöbben feleslegesen kidobáljuk őket. Először csak magának gyűjtögette otthon és amit tudott, befőzéshez felhasznált belőle; aztán később a faluban is elterjedt a híre annak, mit csinál, és más lakók is tőle kértek kölcsön üvegeket, ha szükségük volt rájuk. Így lassan az eredeti ötletből egy disztribúció nőtte ki magát; és ennek eredményeképp a kezdeményező hölgy ma már ott tart, hogy mindent gyűjt, amit más kidobna, beleértve például a használt, de még jó állapotú ruhákat. Így ha a falu lakóinak ilyen holmijuk van, nem teszik a szemétbe, hanem elviszik hozzá, és ő olyan családoknak juttatja el, akikről tudja, hogy boldogan fogadják és használni is fogják majd. Gyakorlatilag azóta ez a hölgy a falu “jótevője”. Az ilyen ötletekkel nem csak a környezetünknek teszünk jót, de közösséget is teremtünk; és az emberi kapcsolatok ápolása a legfontosabb helyen van az egyre inkább elidegenedő, digitalizált világban. Azért is szerettem nagyon ezen a projekten dolgozni és ezért ezt hoztam el nektek az órára is bemutatni, mert az E.ON Energy Globe Awards gála az ilyen jellegű kezdeményezéseket karolja fel; és fontos, hogy nem csak díjat, de platformot is adunk ezeknek az ötleteknek. Nagyvállalatként képesek vagyunk szélesebb körben megmutatni, és ezzel együtt lehetővé tenni, hogy esetleg más is inspirációt kapjon és a következő évben akár már ő pályázzon egy még jobb, innovatívabb ötlettel.
Vannak más olyan energiatudatossághoz kapcsolódó rendezvények is, amihez az E.ON a nevét adja?
Egyrészt nagyon fontos kiemelnem, hogy van egy fenntarthatósági munkacsoportunk a vállalaton belül; ennek a tevékenységei átszövik a mindennapjainkat, ezeken keresztül látjuk át, mit és hogyan tudunk fenntartható módon, környezettudatosan megközelíteni. Üzleti oldalon is számos olyan szolgáltatásunk van, ami a környezettudatosság megvalósítását segíti, például szolár napelemeket telepítünk, elektromos töltőhálózatot telepítünk és működtetünk, illetve építünk ki az ország számos pontján – most például az ALDI-val közös együttműködésünk eredményeképp az E.ON telepíti az üzletek parkolóiba az elektromos töltőket. Van egy úgynevezett E-Flotta szolgáltatásunk is; ennek keretei között önkormányzatoknak, vállalatoknak kínálunk elektromos autót, és mindent, ami annak működtetéséhez szükséges. Napelemek felszerelését is végezzük, sőt ha valakinek egyszerre van napeleme és elektromos autója, akkor a napelemmel megtermelt energia is beforgatható a rendszerbe, és a kocsi azzal tölthető. Továbbá felelős vállalatként nagyon fontos számunkra az edukáció; a gyerekek oktatása környezettudatosság témában. Van egy régóta futó, rendkívül népszerű és sikeres programunk, az E.ON Energia Kaland, aminek keretei közt pedagógusok bevonásával komplex programot, tanári kézikönyveket, segédanyagokat, interaktív játékokat állítottunk össze korcsoportokra lebontva, óvodás kortól egészen 18 éves korig. Ezek az anyagok remekül beépíthetők egy környezetismeret vagy osztályfőnöki óra menetébe. Az EnergiaKaland lehetőséget nyújt arra is, hogy a pedagógusok megismerjék ezt a programot egy-egy képzés keretében, másrészt pedig az E.ON önkéntes munkatársai is aktívan részt vesznek az energiatudatosság népszerűsítésében: óvodákban, iskolákban tartanak órákat ebben a témában a gyerekeknek. Több kollegám mellett én is rendszeres látogató vagyok például a fiaim óvodájában, és annyira népszerű a program, hogy most már minden évben visszavárnak. Egyébként hihetetlen, mennyire fogékonyak a gyerekek erre a témára; már egy öt-hat éves is rengeteg mindent tud az energiatakarékosságról, a környezetvédelemről.
Az előadásodon is felmerült a kollégák bevonása, hogy a cégen belül egyénileg mit tesztek a környezetvédelemért. Ezt ki tudnád fejteni?
Minden tevékenységünket igyekszünk hozzáigazítani a stratégiáinkhoz, az értékeinkhez. A fenntarthatóság az egyik olyan alappillérünk, ami minden tevékenységünket áthatja, így természetes, hogy erre a kollégák felé történő belső kommunikációban is hatalmas hangsúlyt helyezünk – akik hál’Istennek nagyon nyitottak is rá. Nem érzik úgy, hogy ez egy kötelező feladat, amit a vállalat kitalált, hanem számukra is egy fontos érték. Úgy gondolom, egy olyan terület, mint a környezettudatosság csak akkor működik igazán hatékonyan, ha nem kényszer, hanem belső késztetés is, ha tudnak vele azonosulni a munkatársak. És a kollégáim, büszkén mondhatom, hogy nagyon elkötelezettek ebben a témában. Ezért is lehetett például az – hogy csak egyet emeljek ki a sorból -, hogy az országos “Bringázz a munkába!” őszi kampányát a vállalatok versenyében az E.ON megnyerte. Egyébként is nagyon sokan járunk biciklivel, ami annak is köszönhető, hogy a vállalat biztosítja ehhez a megfelelő körülményeket: – öltözőink, zuhanyzóink, zárható szekrényeink, kerékpártárolóink vannak. Ilyen feltételek mellett azok is nyitottabbak lesznek a környezettudatos közlekedésre, akik korábban csak kifogásokat kerestek arra, miért nem használnak biciklit – mert nincs hol letenni, mert értekezlet miatt ma csinosan kell felöltözni, és a többi; de egy jól felszerelt munkakörnyezetben már ezek sem jelenthetnek akadályt. Tehát nagyon fontos, hogy mindkét fél – a vállalat is – adja meg a lehetőséget az ilyen kezdeményezéseknek. Nálunk ez nagyon jól működik; és szerencsére a közösség is nagyon elhivatott ebben a témában is.
Mondtad, hogy PR-rel és belső vállalati kommunikációval is foglalkozol. Van olyan tevékenység ezeken belül, amire azt mondanád, hogy azzal foglalkozol a legszívesebben?
Régóta dolgozom az E.ON-nál és azért is szeretem nagyon, mert változatos. Tényleg sok mindent kipróbálhattam az évek során, ehhez a vezetőmtől rengeteg támogatást kaptam, amit ezúton is köszönök. Számos területen kipróbálhattam magam a kommunikáción belül, a munkatársi magazin szerkesztésétől kezdve a vezetői-munkatársi rendezvények és kampányok szervezésén át a PR-ig. Az egyik „szívem csücske” feladat ezek közül tulajdonképpen egy saját ötletem, kezdeményezésem megvalósulása: a munkatársaknak szervezett kézműves foglalkozások szervezése. Minden évben húsvétkor és karácsonykor kézműveskedést szervezünk a kollegáknak az ország több pontján, a telephelyeinken: ilyenkor lehetőséget kínálunk arra, hogy a napi munkából egy picit kiszakadva kötetlenebb formában, adventi koszorút, vagy húsvéti asztaldíszt készítve beszélgessenek egymással, alkossanak együtt. Amikor jönnek a fotók arról, hogy például a szerelő kollégánk átszellemülten készíti az adventi koszorút, vagy a leolvasó munkatársunk büszkén mutatja fel munkája gyümölcsét, holott azt hihette volna az ember, hogy ő aztán le nem fog ülni kézműveskedni, az mindennél jobb visszajelzésként működik. Így tényleg azt mondhatom, hogy a munkám nagy részét motiváltan, jó érzéssel csinálom.
Milyen tippeket adnál azoknak az ELTE Médiás hallgatóknak, akik úgy gondolják, hogy a jövőben rávetik magukat erre a területre?
Én azt javasolnám, hogy még az egyetem alatt keressenek munkalehetőségeket. Szerintem nagyon fontos – ha erre a területre készülnek, ha bármilyen másikra -, hogy menjenek el az egyetem mellett gyakornokként egy pár hónapra dolgozni, hogy gyakorlati tudást is szerezzenek. Ilyen szempontból a Média Tanszék alapból is egy jó kiindulási pont, hiszen ide sok olyan előadó jön, akik gyakorlati órát tartanak, bemutatják a szakterületüket, de azért az mégiscsak más, ha az ember csak hall róla – nagyon fontos, hasznos, és kell is-, vagy ténylegesen jelen van és dolgozik egy ilyen helyen. Ha bekerültök egy ilyen közegbe, mondjuk egy PR ügynökséghez, vagy egy vállalathoz, céghez, az sok inputot ad és nem csak az ott zajló munka menetét lehet megtapasztalni, de azt is, hogy egyáltalán szeretnétek-e, tudtok-e ügynökségi vagy vállalati környezetben dolgozni a jövőben – nem mindenki tud ugyanis ebben kiteljesedni, lehet, hogy útközben valaki rájön, más való neki, más érdekli. Úgyhogy javaslom, hogy próbáljátok ki magatokat minél több területen, még akkor is, ha van egy nagyon határozott elképzelésetek a jövőtöket illetően. Ez nagyon sokat segíthet abban, hogy a diploma után már tényleg céltudatosan tudjatok keresgélni, ezért is érdemes fiatalon minél több mindent kipróbálni; nem csak munkahelyeket, hanem akár külföldi vagy hazai ösztöndíjakat is. És a nyitottság és motiváltság is nagyon fontos szerintem. Én például nálunk is azt tapasztaltam, hogy azok a gyakornokok vagy friss diplomások, akik nyitottan jöttek és tényleg a tapasztalatért akartak dolgozni, – nem csak azért, mert volt egy kötelező gyakorlati órájuk, és hajtottak az aláírásért -, azok utána ott tudtak maradni és lelkes, motivált munkatársaink lettek. Útravalóul talán annyit mondanék, járjatok nyitott szemmel, próbáljátok ki magatokat több területen – aztán úgyis mindenki szépen megtalálja majd a maga útját.
Az interjút Matyasovszki Fanni mesterszakos hallgatónk készítette. Nyitókép: Pyszny László.