A címben olvasható mondat főszerepet játszott az egyik Kreatív Gazdaság kurzuson, ahol az ELTE BTK külső és belső kommunikációjáért felelős munkatársak, Mózs Barbara és Bálint Ágnes tartottak előadást. A kurzus hallgatói betekintést nyertek a kar belső és külső marketing-folyamataiba, rálátást kaptak a BTK működési elveire, és arról is hallhattak, melyek azok a fogások, amelyekkel középiskolások szemében is különösen vonzóvá tehető az ország legnagyobb bölcsészkara. Barbi, aki tanulmányait korábban az ELTE-n végezte és Ági, aki olyan cégeknél is dolgozott, mint a K&H vagy az [origo], arról is mesélt nekünk, mit tervez a kari kommunikációs csapat a jövőre nézve.
Ági, te hol tanultál?
Bálint Ágnes: Én a szolnoki főiskolán tanultam nagyon sok évvel ezelőtt és képesítés szerint közgazdász vagyok, vagyis egy kicsit más területről jövök.
Mesélsz egy kicsit a korábbi munkatapasztalataidról? Mit lehet érdemes tudnia ezekből egy kari hallgatónak?
Á: Nem koncentráltam arra, hogy mindenképpen nagyvállalatokhoz dolgozzak, véletlenszerűen alakult így; de ettől függetlenül mindenkinek azt tanácsolnám, hogy próbálja ki a nagyvállalati környezetet. Leginkább azért, mert struktúrát, globális szemléletet, és rendszereket tanulhatnak. Valljuk be, általában ezek elég jól kitalált rendszerek, melyek sokat tudnak segíteni a munkában. Szerintem fontos, hogy mindenki egyszer kipróbáljon egy ilyen környezetet; ami persze az ember önéletrajzában is jól mutat és egy nagyon jó indulási pontot jelent. Hasonló fontos tapasztalat volt számomra a nemzetközi reklámügynökség is, ahol korábban dolgoztam. Itt lehetőségem volt egy nemzetközi hálózat részeként dolgoznom, egy-egy projekt kapcsán pedig egyszerre több országgal is tartottam a kapcsolatot. Ez szintén egy jó tapasztalat.
Hogy vezetett az utad az ELTE BTK marketing-kommunikációjáig?
Á: Nem egyenes úton, ami azt illeti teljesen véletlenszerűen. Nagyon sokszor a véletlen műve, hogy hogyan alakul a következő állomás az életünk során. Felkaptam a fejem erre a munkalehetőségre, mivel ilyen közegben sosem dolgoztam. A korábbi munkáim során jellemzően egy adott termék eladását kellett támogatnom marketing eszközökkel, az ELTE-nél viszont értéket közvetítünk, ami teljesen más marketing szemléletet követel. Úgyhogy leginkább ezért örültem meg ennek a lehetőségnek.
Barbi, a következő kérdésem akkor így hozzád szólna, hisz te az ELTE-n végeztél, alap és mesterszakon is. Neked milyen szép élmény maradt meg a diákéveidből?
Mózs Barbara: Egyrészt a közösség volt nagyon fontos, főleg az alapszakon, ahol rengeteg barátot és jó ismerőst szereztem. A másik fontos élmény az volt, amikor korban hozzám közelebb álló, fiatal oktatók is elkezdtek tanítani, akikkel olyan, számomra azóta is meghatározó kortárs írók, például Viktor Pelevin, vagy Bret Easton Ellis műveit olvastuk és elemeztük. A mesterszak számomra éles váltás volt, már csak azért is, mert azt gondolom, hogy akkor volt váltás a média szak életében is, ami azóta már jobban kifejlődött; gondolok itt például az újításokra az órákon, vagy akárcsak erre az órára, amire mi is eljöttünk. Tehát nagy innováció ment végbe a szakon, aminek én pont megtapasztaltam az elejét; és ez nekem nagyon érdekes volt, főleg a magyar szak után. Mintha egy modern világba csöppentem volna. A média mesterszakon tetszett az a sok innováció, ami mára már teljesen kiforrt, például a rengeteg vendégoktató által tartott óra, az olyan friss témák, mint az adatvizualizáció, vagy a kutatói terepgyakorlatos órák. Emellett egy nyitott, támogató közösségnek tartom a Média Tanszéket, ahol fontos, hogy a hallgatók és az oktatók között közvetlen kapcsolat alakuljon ki.
Szerintetek mi az alapvető különbség aközött, ahogy az ember diákként az egyetemi életre tekint, és aközött, ahogy egy belső dolgozóként?
Á: Nos, ebben én talán kevésbé vagyok releváns; nekem nagyon homályos emlékeim vannak a felsőoktatási éveimről. Annak idején rögtön az érettségi után dolgozni kezdtem és aztán a főiskolán levelezőn végeztem, így nem is vettem részt a felsőoktatási pezsgésben. De ez itt egy jó közeg, nagyon jó a hangulata, megfiatalítja az embert – nyilvánvalóan nagyon különbözik attól, mint amikor az ember egy modern irodaépületbe belép, beszáll a liftbe és körülötte az emberek kosztümben, öltönyben járkálnak.
B: Nekem két dolog jutott az eszembe. Az egyik, amikor rájöttem, mennyi minden zajlik itt a hagyományos értelemben vett oktatás mellett. Hallgatóként nem igazán jutott el hozzám, mennyi program és esemény van itt és, hogy milyen széles tudományos spektrumot fed le a BTK. Másrészt először meglepő volt számomra, hogy az oktatók kollégaként kezelnek. Itt van egy csomó, nagy tudású oktató, aki pár éve még tanítottak, most pedig, ha szembejönnek velem a folyosón, elbeszélgetünk, hogy kivel, mi a helyzet.
Mennyire nagy váltás számotokra ez a munkakör? Mivel szerettetek volna foglalkozni a karrieretek elején? Volt egy nagy álom, vagy elképzelés?
Á: A szakmai életutam elején még nem volt konkrét karriertervem. Azért is mondtam az óra vége felé, hogy nagyon együtt tudok érezni a hallgatókkal, hisz nyilvánvalóan nekik ez a mostani időszak egy útkeresés; annak a kutatása, mit fognak csinálni majd a következő években. Ez nekem is megvolt. Teljesen véletlenül csöppentem bele egy reklámügynökség életébe, ami valahogy irányt mutatott nekem, amikor húszéves voltam, tulajdonképpen pályára állított. Nem volt ez konkrét terv vagy elképzelés, de nagyon örülök neki, mert amit most csinálok, a kommunikáció az számomra kifejezetten egy testhezálló és nagyon jól passzoló terület. Úgyhogy örülök, hogy az élet ide terelt.
B: A mesterszak alatt gyakornok voltam egy reklámügynökségnél, de hamar kiderült, hogy nekem inkább az ügyféloldalon van a helyem és elkezdtem az érezni, hogy olyannal tudok csak azonosulni, amiben tényleg látom az értéket és az oktatás pont ilyen. Az ügynökség után egy nyelviskolában dolgoztam, majd idén januárban jött az ELTE. Amikor ide kerültem, akkor azt éreztem, hogy erről az egyetemről őszintén tudom kommunikálni a szakmaiságot, hiszen én is úgy gondolom, hogy Magyarországon piacvezető helyen áll.
A BTK belső és külső kommunikációja játszotta a főszerepet az előadáson. Fotó Bajtai Dorka
Azt hiszem, úgy fogalmaztatok, hogy Ági a külső, Barbi te pedig a BTK belső kommunikációjáért vagy felelős. El tudnátok mondani, mi a kettőtök munkaköre közt a fő különbség? Mit takar egy BTK-s külső és belső kommunikáció?
B: Ez még kialakulóban van és vannak átfedések is, hiszen alapvetően összedolgozunk. Én tartom a kapcsolatot az intézetekkel és tanszékekkel – nekem már nagyobb a helyismeretem és sikerült párbeszédet is kialakítani a munkatársakkal, oktatókkal. Ők elküldik a programjaikat, amiket mi különböző csatornákon elkezdünk terjeszteni. A hallgatóink felé is én kommunikálok, igyekszem minél jobban kihasználni a közösségi felületeinket.
Á: Még csak másfél hónapja dolgozom itt, ami egy töredék idő, úgyhogy egyelőre próbálom átlátni az egyetemi környezetet. Ahogy Barbi is mondta, neki is egy évbe került, míg átlátta az egész rendszert. Tehát valóban bonyolult a felállás. De az is igaz, hogy én mindig külső kommunikációval foglalkoztam, nagyon sok kampányt terveztem, kampány menedzseléssel foglalkoztam, jól ismerem a különböző médiumokat, kommunikációs csatornákat, ebben van tapasztalatom és ezt a tudásomat próbálom majd itt is kamatoztatni.
Említettétek az órán is, hogy még egy alakuló dolog a BTK-s kommunikáció szervezése. Ez pontosan milyen folyamatokat takar, mit terveztek a jövőre nézve?
Á: Úgy kezdtünk el dolgozni, hogy feltérképeztük, mik a célok, ezeket a célokat milyen eseményekkel, eszközökkel tudjuk szolgálni, mely célcsoportoknak, milyen időszakban. Tehát egy teljes kommunikációs térképet rajzoltunk fel. És ennek a kidolgozása folyik most.
Az előadásotokon való részvétel feltétele egy olyan feladat volt, amiben középiskolások számára kellett összeraknunk egy toborzó kampányt. Ti milyen kampányelemekkel, eszközökkel ragadnátok meg egy középiskolás diák figyelmét?
B: Fontos a közvetlen kapcsolat a már bent lévő és a leendő hallgatók között. Igyekszünk erre nagyobb hangsúlyt fektetni a nyílt napokon, az iskolalátogatási program keretében és minden, középiskolások felé történő kommunikációnk során. Szeretnénk elmozdulni a vizuális tartalmak felé is, ezért tervben van egy hallgatók és oktatók szereplésével készülő videó-sorozat is.
Ki az elsődleges célcsoport? Próbáltok szülőket vagy középiskolai tanárokat is megcélozni, vagy kifejezetten csak a diákokat?
Á: Egy-egy eszközzel középiskolásokat és a szüleiket is le tudjuk fedni. Az elsődleges célcsoport természetesen a középiskolások, de az igaz, hogy a tanárok és a szülők is elég erős befolyásoló erőt tudnak a magukénak, bár közvetlen kommunikációval őket nem célozzuk.
B: Az a benyomásunk, hogy az egyetemválasztás esetében már minimális a szülők befolyása. Inkább a középiskolások felé nyitunk, szeretnénk minél szélesebb körben megismertetni a szakkínálatunkat és felhívni a figyelmet arra, hogy a bölcsészkaron az angol, a magyar és a töri szakok mellett más lehetőségek is akadnak.
Milyen platformokat használtok üzenetközvetítésre?
B: Egyenlőre a weboldalt használjuk, ami azért egy protokoll dolog is szerintem, hogy nekünk ott meg kell jelenni. Használjuk továbbá a Facebookot is, amit én nagyon lelkesen csinálok, de még elég kicsi a köre az organikus eléréseknek, hiába van rengeteg kedvelőnk. Kicsit amúgy ezt is protokoll platform. Megjelenünk és frissítjük a tartalmakat. De amiben jelenleg a nagy lehetőséget látom, az az Insta. Naponta frissítjük a weboldalt, posztolunk Facebookra, illetve az Instagramot is használjuk, ahol főleg story-kat osztunk meg.
Arra van már terv, ide hogyan terjeszkedtek majd?
Á: Először azt kell eldönteni, milyen tartalmakat érdemes eljuttatni különböző csatornákon a célközönségnek. Egy kicsit biztosan rendet is kell csinálni, és megvizsgálni, hogy mi az igazán jó tartalom, amire valóban fogékony a közönség.
B: Én azt tapasztalom, hogy az Insta story-kon keresztül hatékonyan el tudjuk juttatni a karon zajló eseményeket a hallgatókhoz. Szeretném, ha a követőink megszoknák, hogy minden hétfőn innen tudnak értesülni az aktuális programokról, a többi napon pedig a híreinkről vagy a felhívásokról, pályázatokról.
Á: Az biztos, hogy az online eszközök és az online platform az, amivel leginkább el lehet érni a célközönséget. Aztán ezen kívül vannak olyan megjelenések, mint pl. az Educatio Szakkiállítás, amin nyilván ott kell lenni, de ott egy nagyon zajos területről beszélünk, ahol nagyon sok inputot kap a jelenlévő.
Említettétek az órán hogy az ELTE-nek az egyik legerősebb oldala a közösség. Hogy tudjátok ezt az üzenetet közvetíteni a célcsoport felé?
B: Nagy segítségünk ebben a BTK HÖK, akik összefogják az intézeti képviseleteket, rajtuk keresztül el tudunk jutni olyan hallgatókhoz is, akik szívesen segítenek akár az iskolalátogatási kampányokban, egyéb eseményeken, de a HÖK segítségét kérjük akkor is, ha volt hallgatókat szeretnénk elérni. Egyrészt releváns arcok, másrészt pedig felvállalják ezt az egészet; szeretik csinálni, időt, energiát fektetnek bele. Tehát szerintem azok a hallgatók, akik nekünk tudnak ebben segíteni, egyelőre főleg a HÖK-ösök közül kerülnek ki, mert hozzájuk egyszerűbben vezet az út. A másik rész, amire pedig szeretnénk ráerősíteni, hogy a nemzetközi hallgatóink között is szeretnénk találni olyanokat, akik a BTK arcai lehetnek, segítik az itteni, külföldi hallgatók tájékoztatását és a leendő hallgatóink toborzását. Mivel a nemzetközi hallgatók nem képviseltetik magukat a HÖK-ben, ezért hozzájuk a BTK Nemzetközi Irodáján keresztül tudunk eljutni.
Említettétek, hogy nagy kihívást jelent a karon belül az egyes szakokat megismertetni a diákokkal. Milyen eszközök vannak erre?
Á: Tervezünk például olyan eseményt, mely során betekintést nyerhetnek a hallgatók a más szakok életében, tulajdonképpen itt keresztlátogatásokról beszélünk. Középiskolások felé pedig azokat az eszközöket használjuk, amelyeket említettünk; itt is gondolkodunk videós tartalmakban, hogy hogyan lehetne egy szakot bemutatni. Itt az eszközökön van a nagy hangsúly.
B: Most abban a fázisban vagyunk, hogy közvetlenül keressük fel az intézeteket és tanszékeket. Közösen próbáljuk felépíteni az egyes képzésekről való kommunikációt, és segítünk nekik abban, hogyan juthatnak el a középiskolásokhoz, vagy akár a sajtóhoz.
Ők erre mennyire nyitottak?
B: Azt látjuk, hogy van rá igény. Akik tudják, hogy van lehetőség kommunikációs munkatársakkal együttműködni a karon, azok közül sokan már maguktól megkerestek minket.
Á: Természetesen a saját szakjaikat ők tudják a legjobban bemutatni. És itt megint csak visszatérnék az ikonikus „mi leszek, ha nagy leszek” kérdéshez. Mi lesz belőlem, ha az adott szakot választom? Ez a jövőbeli hallgatók szempontjából különösen égető kérdés, amit nyilván az egyes szakok tudnak megválaszolni és ők tudnak erre jó példákat hozni.
Van a szakoknak lehetősége arra, hogy egymással is kommunikáljanak, esetleg egy egységes BTK kommunikáción belül?
B: Sokat gondolkodtunk, hogy felélesszük a BTK-s belső dolgozói hírlevelet, erre még nem született meg az eredményes megoldás – nem tűnik célszerűnek hetente küldeni leveleket, melyeket aztán olvasás nélkül törölnek. Úgyhogy ennek még nem találtuk meg a megfelelő módját, de ettől függetlenül nagyon fontos feladat egyetemi és kari szinten is megteremteni az oktatók és más egyetemi munkatársak között zajló kommunikációt. Ezt az utat még ki kell járnunk. Szerintünk egyébként a szakok nagyon is akarnak tudni egymásról.
Mondtátok azt is, hogy sok nemzetközi hallgató választja Magyarországon az ELTE-t. Vannak olyan „top szakok”, amelyekre általában jelentkezni szoktak?
B: Igen, nagyon népszerűek az anglisztika alap- és mesterképzései, illetve a film mesterszak is.
Számukra hogyan népszerűsítitek a BTK-t?
B: Februártól májusig tartott az első, kifejezetten nemzetközi hallgatókat célzó online kampányunk, tehát ebben az évben lefedtük az egész, számukra szóló jelentkezési időszakot. Nem volt egyszerű dolgunk, hiszen rengetegféle nációról beszélünk, akiket nem lehet egyetlen hívószóval vagy tematikával megragadni. Jövőre is tervezünk egy hasonló kampányt, ennek a részleteit már elkezdtük kidolgozni. Ehhez most egy image film is készül, amiben a karon kívül Budapestet is megmutatjuk, hiszen a külföldi érdeklődők számára vonzó lehet, hogy egy élhető, pezsgő városban tanulhatnak majd. Hatalmas feladat volt egyébként, hogy feléjük hogyan kommunikáljunk. Ezt idén még jobban fogjuk kidolgozni. Az egy jó eszköz például, amit említettünk is, hogy forgattunk kisfilmet, abban Magyarországot és Budapestet is hangsúlyoznunk kellett. Budapest így egyfajta közös nevezővé válhatott. Emellett arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a BTK-n több mint 70 nyelvet és kultúrát oktatunk, így az imázsunk fő üzenete az lett, hogy ez egy sokszínű közeg, ahová a világ bármely részéről érkezett hallgató be tud illeszkedni. Ilyen fogalmak mentén igyekszünk építkezni, hiszen nem egyszerű feladat egységesen megszólítani egy ázsiai, arab vagy észak-afrikai fiatalt.
Á: Én ugyan nem vettem részt az előző kampány kidolgozásánál, de tudjuk, hogy mik azok a hívószavak és értékek, amik alapján meg tudjuk célozni a nemzetközi közönséget; így építettük fel a filmet is, annak jegyében, hogy semmiképp ne legyen benne olyan elem, ami elutasító, elidegenítő lehet bármelyik nemzetközi kultúrából érkező hallgatónak. És valóban, az egyik hangsúlyos pontja a filmnek, hogy Budapest jó hely. Főleg egy fiatalnak.
B: És hogy a BTK egy nagyon multikulti, befogadó közösség. Azt gondolom, hogy ez egy fontos értékünk.
Á: Ehhez persze segítség, hogy nyilvánvalóan az online kampánynak nagyon jól lehet finomhangolni a célzásait. Ennek érdekében ezen a projekten egy online ügynökséggel közösen dolgozunk majd.
Szintén említettétek, hogy nagyon fontos az ELTE arculatán belül az alumni-hálózat. A ti feladatkörötökbe tartozik összefogni az alumnikat?
B: Alapvetően az Alumni Központ végzi el az ehhez szorosan kapcsoló feladatokat, ők fogják össze az összegyetemi almuni-közösséget. Saját programokat is szerveznek, de támogatják a kari, szakági kezdeményezéseket is. Nemrég elindították az alumni.elte.hu címen elérhető közösségi platformot ahol a Facebookhoz hasonlóan híreket, eseményeket lehet megosztani Az oldal külön tagozati csoportokra is oszlik, a sajátunkat igyekszünk minél jobban kihasználni, hiszen számunkra is fontos, hogy a volt hallgatóinkban erősítsük az összetartást, és felhívjuk a figyelmüket az olyan programokra, amikre az egyetem elvégzése után is visszavárjuk őket.
Van az alumnik részéről érdeklődés afelé, hogy visszajöjjenek és részt vegyenek az egyetem életében?
B: Igen, szerintem van. Az Alumni Központ rengeteg olyan eseményt szervez, ami népszerű a volt hallgatók körében. Ilyen például az ELTE sikerek sorozat, ami rendszerint telt házzal fut. Itt olyan sikerek alumnik mesélnek az egyetemi éveikről és a karrierjükről, mint Spiró György, Bojár Gábor, vagy Stump István. Egy másik, szintén népszerű, kicsit kötetlenebb esemény az ELTE Múltidéző, aminek legutóbbi részében egy pódium-beszélgetés keretein belül olyan, az ELTE-n végzett hírességek, mint Geszti Péter, Bárdos András és Jakupcsek Gabriella elevenítették fel az egyetemi élményeiket. A karon belül is vannak alumni rendezvények, melyek az Alumni Központ támogatásával valósulnak meg. Például Ágival voltunk nemrég egy ilyenen, ahol az Asszíriológiai és Hebrasztikai Tanszék ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Szerveztek egy kis összejövetelt előadásokkal, beszélgetéssel, nosztalgiázással. Erre sokan el is jöttek a volt hallgatóik közül.
Á: A kis összetartó közösségek oda-vissza járnak, tartják a kapcsolatok, jól működnek.
Hogyan kommunikáltok a kar hallgatóival?
B: A bevett gyakorlat eddig az volt, hogy mindenki plakátol mindenfelé, ezt szeretnénk keretek közé szorítani, mert jelenlegi formájában nem tűnik hatékonynak. A már említett közösségi médiás felületeken kívül szeretnénk bevonni az oktatókat is az események terjesztésébe, hiszen ők állnak közvetlen kapcsolatban a hallgatókkal. Funkcionálhat az Instagram úgy, mint egy oda-vissza felület, ahol a hallgatók is tehetnek fel nektek kérdéseket.
B: A hosszú távú cél mindenképpen ez, szeretnénk aktív párbeszédet folytatni a hallgatókkal. Ebben a fázisban még nem tartunk, egyelőre szeretnénk nagyobb követői bázisra szert tenni.
És a középiskolások szoktak keresni titeket, ha kérdésük van?
Á: A Facebook-on szoktak.
B: Messengeren rendszeresen írnak. Amiben tudunk, igyekszünk segíteni nekik, de a felvételi eljárást és az egyéb tanulmányi ügyeket érintő kérdésekben azt szoktuk javasolni, hogy keressék a Felvételi Irodát, vagy a Tanulmányi Osztály munkatársait.
B: Szeretnénk ráerősíteni a közvetlen kapcsolatra is, erre jó példa a nemrégiben lezajlott ELTEfeszt. Idén kifejezetten olyan előadások is voltak, amelyeket HÖK-ösök, vagy volt hallgatók tartottak és miután az előadás véget ért, a leendő gólyák közül sokan ott maradtak, hogy infókat szerezzenek az egyetemről és a szakokról. Eléggé felbátorodtak, hogy korban hozzájuk közelállókkal kérdezhetnek. Ezekről a programokról sokkal jobb visszajelzések érkeztek, mint a hagyományos, tantermi előadásokról, ezért szeretnénk ezt a vonalat továbbvinni.
Á: Talán a leghatékonyabb módja, a személyes tanácsadás. És ezért is gondolkodunk mindenféle verziójában annak, hogy volt, vagy jelenlegi hallgatók szóljanak a középiskolásokhoz.
Beszéltetek az előadáson arról is, hogy ez ELTE nem csak BTK, és hogy tervként felmerült az egyetem kommunikációjának egyesítése is. Ez titeket mennyire érint?
Á: Érint, kell, hogy érintsen és jó is lenne, hogyha érintene. Szerintem fontos az, ha a kommunikációra vonatkoztatva központi irányelvek vannak. Ennek a folyamata is most kezd kialakulni. Az jó, hogy sok mindenben nem kötik meg a kezünket, de kell, hogy legyen egy központi gondolat, stratégia, ami erre vonatkozik.
Szerintetek mi a legfontosabb üzenet, amit az ELTE BTK-val kapcsolatban mindenképp érdemes közvetíteni?
B: Nekem a szakmaiság, sokszínűség, közösség. Valahogy így.
Á: Én hozzátenném még a tradíció és a modernség kettősét is. Az egész ELTE halad a korral és a kor igényeire igyekszik válaszokkal szolgálni, közben ápolja történelmi hagyományait és büszke is rájuk.
Az interjút Matyasovszki Fanni mesterszakos hallgatónk készítette. Fotók: Bajtai Dorka.