Tóth Flóra jelenleg a WMN videóproducere, és újságírója, de a Győzike Showtól kezdve a Reggelin át, a kvízműsorokba való kérdésírásig számtalan területen dolgozott már a médiában. A tanszék kreatívgazdaság-gyakorlatok óráján beszélt arról, hogyan lett egyre nagyobb szerepe a videós tartalmaknak, illetve mire számíthat, aki ezen a területen képzeli el a jövőjét. Az óra után egy interjút is készítettünk vele.
Miért pont az ELTE média szakot választottad?
Már 12-13 éves koromban kitaláltam, hogy újságíró szeretnék lenni, és ezt célirányosan meg is valósítottam. Két dolog akartam lenni: újságíró és filmrendező, úgyhogy mindent csináltam, biztos, ami biztos. Ebből jött amúgy a videózás, szóval összességében nem volt rossz alap. Angol-kommunikáció szakpárra jártam, szerettem volna kommunikáció-esztétikára, de a szüleim szerint szükségem volt egy rendes szakmára is, ezért aztán lebeszéltek róla. Anyukám szociálpedagógiával foglalkozott, apukám mérnök volt, szóval nem igazán volt képük arról, hogy hogyan működik az újságírás, de aztán persze elismerték, hogy tévedtek. De az, hogy az ELTE-re járjak, nem volt kérdés.
És miért a média? Hogy találtad ki ilyen korán, ez az, ami érdekel téged?
Nyilván voltak olyan előzményei, hogy kiskoromban verseket írtam, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Mondjuk úgy, hogy gyerekkoromban az volt a jellemző, hogy felébredtem reggel, kinyitottam a szemem, és párhuzamosan vele a számat is. Aztán este előbb csuktam be a szememet, és csak aztán a számat. Egyszer csak a Cosmopolitant lapozgatva jött a megvilágosodás, hogy ezt meg tudnám csinálni én és nagyon szeretném is. Ez adta az ihletet.
Az egyetemi évek alatt mi volt a legmeghatározóbb élményed?
Ez azért nehéz kérdés, mert mire eljutottunk a szakmai tárgyakhoz, addigra én már dolgoztam az RTL Klubnál. György Bence volt az a tanárom, akitől nagyon sokat tanultam. Aki már sajnos nem él, de nagyon izgalmas órái voltak, az Elek János. Ő tanított tévés szakirányon. Egy nagyon más típusú, sokkal klasszikusabb televíziózást képviselt. És ami nagyon pozitív volt a kommunikáció szakkal kapcsolatban, az, hogy soha nem kerültem hátrányba azért, mert én nem tudtam annyi órán részt venni, mint azok, akik nem dolgoztak az egyetem mellett. Bár a szakdolgozatomat végül soha nem írtam meg, nagyon sokáig dilemmáztam a témával kapcsolatban. Hammer Ferenc volt az, aki irányba rakott.
Azt mondtad, hogy a szüleid sem örültek eleinte a média szaknak. Mi a véleményed arról, hogy sokak fejében él az a sztereotípia, nem lehet ezzel elhelyezkedni?
Szerintem ez egy természetes szelekció: aki elég elszánt és elég ügyes, az el fog tudni helyezkedni, mert mindig szükség van olyanokra, akik kommunikációval foglalkoznak. A területek folyamatosan bővülnek, és elvileg az a jövő, hogy minden, amit lehet gépesíteni, az gépesítve lesz. Azok a szakmák tűnnek el, amiket meg tud csinálni egy robot is helyetted. Az, hogy tartalmakban gondolkozzon, hogy a semmiből valamilyen szöveges, videós kontentet hozzon létre, azt nem tudja megcsinálni egy robot. Ezért szerintem olyen emberekre mindig szükség lesz, akik ezzel foglalkoznak.
Flóra óráján tele volt a terem / Fotó: Bajtai Dorka
Az órán is említetted, hogy nagyon sok területen kipróbáltad már magad. De mi az, amit közelebb érzel magadhoz, az újságírást, vagy a videózást?
Én alapvetően elsődlegesen videószerkesztő vagyok, ezzel foglalkozom több mint 12 éve. Az első munkahelyen az RTL Klubnál volt, a Reggeli csapatához csatlakoztam, később pedig sok más műsorban dolgoztam szerkesztőként. Az újságírás inkább a hozadéka ennek, ami megőrizte a hobbi-jellegét. Egy-egy cikk megírása azért jóval szabadabb, mert nem kell képben gondolkozni, nem kell másik öt ember ahhoz, hogy létrehozz valami tartalmat, ezért az inkább cseresznye a hab tetején.
A szakmád során mi volt az eddigi legnagyobb kihívást jelentő feladat?
Ez nehéz kérdés. Legnagyobb kihívást talán az jelentette, amikor először kerültem olyan helyzetbe, hogy én vagyok a felelős azért a tartalomért, ami adásba kerül. Nyilván nagyon nagy lépés volt az is, hogy a WMN-nél bizalmat szavaztak nekem. Akkor azért paráztam, hogy megfeleljek. De ezt már annak a tudatában csináltam, hogy tudtam, nem vagyok rossz riporter és tudtam, hogy tudok jól kérdezni, valamint képekben gondolkozni. Tehát már egyfajta magabiztossággal álltam neki a dolognak.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Említetted például a sorozatgyártást is…
Az inkább csak egy álom. Azon túl, hogy kitaláltam, a médiában akarok dolgozni, nem vagyok ez a nagy tervezős. A WMN is teljesen váratlanul jött. Megkerestem Krisztát és szerencsém volt. Nyilván nagyon menő lenne, ha egyszer lenne saját tartalomgyártó cégem, de az inkább egy üzleti jellegű terv. Kihívás az, hogy mindig másfajta műsorokat csinálhassak, embereket, történeteket keressek hozzá, és aztán valamilyen formában megvalósítsam, úgyhogy ezt szeretném csinálni hosszú távon is.
Mi az, amit tanácsolnál a mostani ELTE médiásoknak?
Azt, hogy nagyon erősen nézzenek magukba. És annak tudatában, hogy azért ez az egész nem csupa rózsaszín és nem bárányfelhőkön szökellünk a médiában. Ez egy olyan munka, amit csak elkötelezettségből, élvezettel lehet jól csinálni. Mielőtt elkezdenek a tartalomgyártás irányába menni – és az egyetem az tök jó, végezze el mindenki a kommunikáció szakot, és foglalkozzon ilyen területtel – érdemes alaposan átgondolni, hogy biztos ezt akarja-e. Mert tartalomgyártó munkából megélni úgy, hogy csak félig-meddig csinálod, nem nagyon lehet ma Magyarországon.
Az interjút Szopkó Zita, mesterszakos hallgatónk készítette.
Nyitókép: Kónya Gergely