Vannak dolgok az életben, amit az ember többnyire kötelességből csinál, és nem azért, mert szeretné. Amikor tanárom, az ELTE Médián oktató Munk Veronika javaslatára és bátorítására jelentkeztem Csehország egyik legnevesebb újságíró táborába, a Bakala Alapítvány által szponzorált Journalism Bootcamp programba, azért tettem, hogy kapcsolatokat, lehetőséget találjak. Az egyetlen pillanatra sem merült fel bennem, hogy élvezhetem is. Tanárom támogatásának jelentőségét akkor értettem meg igazán, mikor augusztus 13-án hazaértem Budapestre egy olyan élménnyel a hátam mögött, amit soha nem felejtek el. Matyasovszki Fanni mesterszakos hallgatónk írása.
A 6+1 órás vonatút alatt Prága felé görcsben volt a gyomrom; egyfolytában arra tudtam gondolni, hányféleképp tudom beégetni magam a világ vezető újságírói előtt. Legjobban kijelölt mentoromtól, a Reuters-nél 22 éve dolgozó Michael Kahn-tól tartottam, akivel személyes konzultáción is át kellett esnem, mivel a program teljesítésének feltétele egy, a saját ország viszonyaira reflektáló riport megírása, aminek elkészítését minden résztvevő esetében kijelölt mentorok felügyelik.
Az X-men iskola
Egy pár pillanatra bennem ragadt minden szó amint megláttam Prágába érkezésünk után az épületet, ami a 10 napos tábornak otthont adott. A The Ceeli Institut névre hallgató Grébovka Villáról küldtek már nekünk a szervezők korábban fotót, de élőben látni egészen más volt. Egyik barátom, akinek indulás előtt megmutattam a képet, azt mondta a villára, hogy olyan, mint Charles Xavier X-men iskolája; a Prága legszebb nyilvános parkja közepén álló hatalmas épület előtt valahogy nekem sem jutott eszembe jobb hasonlat. Túl voltam egy méregdrága nemzetközi vonatozáson, és egy ötcsillagos elszállásoláson, és nekem ez mindeddig egyetlen fityingembe nem került.
Adam Entous, a The New Yorker munkatársa
Pulitzer Díj testközelből
Adam Entous, a The New Yorker-nek dolgozó első előadónk pont úgy nézett ki, ahogy az ember egy Pulitzer díjas újságírót elképzel (aki korábban dolgozott a The Washington Post-nak, a Reuters-nek és a The Wall Street Journal-nek). Szakmailag tartalmas és inspiráló előadásának köszönhetően maradandó első benyomást kaphattunk a tábor első napján. Elemeztük Adam korábbi cikkeit, tippeket és tanácsokat adott a hosszú-formájú cikkek megírásához, és a karrierútjáról beszélt.
Mentoromról, Michael Kahn-ról alkotott első benyomásom hasonlóan maradandó volt. Egy tiszteletet parancsoló, jól öltözött újságíróra számítottam, mikor szervezőink, Petra Judova, és Paulina Turisova (az anyukáink szerepét betöltő két fantasztikus nő) bejelentették, hogy Michael Kahn kisebb bemutatkozást szeretne tartani. Ezt követően egy kopott térdgatyás, baseballsapkát viselő borostás fickó tangapapucsban végigcsattogott az előadón, és üdvözölte a 2019-es Journey program résztvevőit. Később kiderült, hogy ez az ember, akit teljesen máshogy képzeltem, ennek az egész újságírótábornak a gyújtópontja, mert a többi előadóval együtt egyetlen nagy baráti kört alkotnak; a Reuters valahol mindegyikük életében közös pontot jelentett. Michael minden nappal nagyobbra nőtt a szememben, mert, ahogy telt az idő, rájöttem, hogy tapasztalt, szerény és kiváló szakember, aki szívét lelkét beleadva csinálja ezt a tábort már évek óta, támogatva a fiatal leendő újságírókat.
Paul Casciato, független szakértő és újságíró coach
A legjobbak között üdv a newsroomban
Augusztus 5 hétfőn Alice Crites a The Washington Post-tól olyan keresőoldalak használatát tanította nekünk, amivel a világon bárkit képesek lehetünk megtalálni. Kedd reggel a Bloomberg prágai irodájába kalauzoltak el minket, ahol hasznos tanácsokat kaptuk Michael Winfrey-től, az egyik szerkesztőtől, aki a Bloomberg működéséről beszélt nekünk. Szerdán Adam Pemble, a The Associated Press munkatársa videós újságírás gyakorlatot tartott nekünk; ennek során 4 fős csoportokban kisvideót kellett felvennünk és vágnunk. Csütörtökön Petr Josek (The Associated Press), Csehország egyik legkiválóbb fotósa tartott nekünk fotós újságírás előadást, a délután folyamán pedig az addigi legjobb gyakorlati óra következett; Michael Kahn és a frissen érkezett Paul Casciato (független szakértő és újságíró coach, a háta mögött 20 éves riporteri tapasztalattal), Breaking News Reporting gyakorlatot tartottak, ahol megtanultuk, hogyan szerkesszünk szalagcímet, írjunk lead-et, hogy viselkedjünk sajtótájékoztatón.
Élőben tudósítottunk a Prága Pride felvonulásról
A péntek és a szombat során szerezhettünk leginkább gyakorlati tudást. Michael és Paul mellé addigra befutott Evan Perez a CNN-től, és hárman egyszerre láttak neki annak, hogy elkalauzoljanak minket egy két napos szimulált newsroom gyakorlat nehézségei közt. Négy fős csoportokban dolgozva a feladat nehezebb volt, mint hittük; itt még a kooperatív munka is olyan „skill” volt, amin akadt még mit csiszolni. Habár a két nap feladatai különböztek (pénteken találnunk kellett egy prágai sztorit, és egy nap alatt max. 600 szavas cikket írni belőle, míg szombaton élőben tudósítottunk a Prága Pride felvonulásról, és 400 szóban foglaltuk össze az eseményt) a csapatoknak ugyanabban a leosztásban, ugyanolyan effektíven kellett működniük.
Az út vége az út része
Habár az utolsó napok előadásai (sztori mesélés digitális eszközökkel Beata Biel-lel, független újságírás szakértővel, és nyílt forráskutatás Anna Shamanskával a Radio Free Europe munkatársával) szintén érdekesek voltak, tudtuk, nemsokára haza kell indulnunk. Az utolsó előadást Tomas Etzler tartotta, aki elmesélte karrierútját egy cseh kisvárosból a CNN atlantai központjáig, és mire a végére ért, nem győztünk csodálkozni; ilyen van?! Elhangzottak a világ legigazabb sablonjai; „ne adjátok fel, és lépjetek ki a komfortzónátokból” – de most valahogy láttam a jelentést ezek mögött.
Augusztus 3-án szombat délután a villába 21 idegen érkezett (akik között valójában egy ismerős már volt, Gajdos Renáta, aki szintén ELTE Médiás hallgatóként jelentkezett Munk Veronika javaslatára), és a rákövetkező hét folyamán beszállingózott egymást előzőleg már ismerő 12 előadó és mentor. Augusztus 13-án, kedd reggel 21 testvér távozott, akik nem sokkal azelőtt 12 példaképtől búcsúztak, beleértve két „anyukánkat” Petrát és Paulinát. Michael-nek igaza volt, mikor azt mondta, ebben a munkában nagyobb szerepe van a riportnak és a terepmunkának, mint a tényleges írásnak; ha megfeszülnék, se tudnám csak szavakkal visszaadni azt az élményt, amit átéltem, amíg ott voltam.
Szerző és fotók: Matyasovszki Fanni