Kanicsár Ádám András az ELTE médián végezte az alap- és mesterszakot is, mindkettőt újságírás szakirányon. Az LMBTQ médiában dolgozik, főállásban social mediával foglalkozik egy marketingcégnél. A Humen Magazin volt print- és online főszerkesztője, jelenleg szerkesztője. Emellett ír más LMBTQ-lapoknak, a HVG-nek is, LMBTQ vlogot vezet, hamarosan elindítja Drámakirály című saját blogját – és minibrandjét, médiumát – illetve egy pályázati támogatásból létrehozott blogot is, ami a Magyarországon HIV-vel élőkről szól. Hammer Ferenc tanszékvezetőnk Kreatív gazdaság nevű óráján ezekről, illetve az LMBTQ média működéséről mesélt a hallgatóknak.
Először az LMBTQ-mozaikszót és a mögötte lévő fogalmakat tisztázta. Leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer, sorolta Ádám, emellett megjegyezte, hogy ez valójában csak töredéke a teljes hivatalos megnevezésnek: az interszexuálisok és aszexuálisok is a közösséghez tartoznak. A közösségnek szüksége van arra, hogy legyen megfelelő platformjuk, ahol képviseltethetik problémáikat és igényeiket, ugyanakkor ezeknek a lapoknak ezzel párhuzamosan a közösség igényeinek, valamint érdeklődésének is meg kell felelniük.
A Humen Magazinhoz ingyen lehet hozzájutni, hirdetésekből él. A hirdetők számára Ádám szerint vonzóvá teheti az LMBTQ-célközönséget, hogy a tagjainak jellemzően több megtakarított pénze van, mint a heteroszexuálisoknak, amiben szerepet játszhat, hogy nem kell esküvőre, gyerekre költeniük. Emellett nagyobb igényük van az utazásra (mivel többségében nem családosan utaznak, lehetőségük van a drágább szálláshelyek, egzotikus úticélok közül válogatni), divatra, gasztronómiára. Sok esetben magas pozícióban vannak a munkahelyükön, jó a keresetük is, sorolja.
Melegmagazinok Magyarországon
Volt olyan időszak, amikor a magyar piac két ingyenes melegmagazint is el tudott tartani: 2009 és 2014 között működött a Company, 2011 óta a Humen Magazin, tehát volt némi időbeli átfedés a kettő között. Ádám azt mondja, rendkívül sokszínű hirdetési bázisról lehet beszélni még egy olyan közösség esetében is, ami „nem egészen szabad berkekben él Magyarországon” – azért élhetett meg mindkét magazin, mert más-más hirdetési közegben mozogtak.
A Humen Magazin napjainkban általában 68 oldalban, 7000 példányban, évente 10 számmal jelenik meg. Budapesten több mint 90 terjesztőponton lehet hozzájutni, ezeknek csak egy részét képezik a meleg szórakozóhelyek; színházakban, éttermekben, mozikban, kávézókban is megtalálható. Jelenleg az online felülete a legnagyobb LMBTQ-hírportál az országban. Hozzájuk fűződik a Pink Budapest különszám is, ami külföldiek számára mutatja be Budapest melegbarát helyeit, programjait, által – a kiadvánnyal nem titkolt céljuk, hogy az országimázst is építsék vele, ezért is terjesztik például több külföldi ország repterén. A Humen Travel kicsit a másik végéről fogja meg a dolgot: a magyar LMBTQ-utazóknak szól, számukra vonzó utazási ajánlatokkal, sőt még egy Sziget-különszámuk is van két éve, ebben többek között a meleg sátor, a Magic Mirror programjaira koncentrálnak, de megtalálható benne a teljes fesztiválprogram is. Jó kapcsolatokat ápolnak több nagykövetséggel is, ami azért is előnyös, mert míg magyar állami támogatásra vajmi kevés eséllyel számíthatnak, addig például Svédország nagyon támogató a magyar LMBTQ-közösség irányában, mondja Ádám.
„Attól, hogy LMBTQ-magazin vagyunk, nem mindenképpen csak ehhez a közösséghez kell szólnunk” – hangsúlyozza.
Ez egy meleg férfimagazin, nem csak meleg férfiaknak. Arra is kell koncentrálnunk, hogy ne egyfajta egzotikus állatfajként mutassuk be ezt a közösséget. Ez a társadalmi elfogadás szempontjából is fontos.
Sokszor támadják őket azzal kapcsolatban, hogy nem politizálnak eleget, nem tesznek címlapra LMBTQ-barát politikusokat és nem beszélnek arról, hogy a különböző jobboldali politikai támadások hogyan érintik a közösségüket. Ezeket arra hivatkozva védik ki, hogy a magazin elsősorban az életmódra, kikapcsolódási, kulturális lehetőségekre koncentrál. „Gondoljunk bele, a Cosmopolitant senki nem kéri számon, miért nem szól bele a választásokba, miért nem járat le vagy éppen dicsőít politikusokat.”
Politizálni lehet?
Ám mint egy ennyire elnyomott közösséget képviselő médium, mégsem mehetnek el a politika mellett. De közben mértéket is kell tartaniuk a műfaji sajátosságok miatt. Meg kell találni az egyensúlyt a közösség képviselése és az eladhatóság között. Miközben szórakoztatónak és könnyednek kell maradnia, egy LMBTQ-médiának foglalkoznia kell a társadalmi elfogadással, annak nehézségeivel vagy épp hiányával, a homofóbiával, a politikai ellenállással, az üldözésekkel, adott esetben halálbüntetésekkel. Ez pedig mind politika. „Ha arról is beszámolunk, hogy Svájc egy lépéssel közelebb került a melegházasság egyenjogúsításához, ugyanígy be kell számolnunk arról is, ha valahol még mindig kivégeznek embereket azért, mert melegek.” Ugyanígy magyar politikához fűződő események is kikerülhetetlen témák, illetve az olyan, Magyarország számára is fontos topikok, mint a gyerekvállalás, a szivárványcsaládok, az örökbefogadás, a jogi-társadalmi egyenlőtlenség a transzjogok, és az érzékenyítés is. Vagyis mindenből meg kell találni a megfelelő mennyiséget, ami egyaránt megfelel a műfajnak, az olvasónak és a hirdetőknek is.
„Minden kisebbséggel együtt dolgozunk, és minden kisebbségért dolgozunk” – jelenti ki Ádám. Ha valaki az LMBTQ-közösségben él, vagy az azt képviselő médiában dolgozik, azt jelenti, hogy kisebbségben van. „Átérzed azt, milyen, amikor el vagy nyomva, meg van kötve a kezed, határok között dolgozol, és amikor egy-egy téma boncolgatásánál gyakorlatilag harcosnak kell érezned magad, hogy erről te mersz beszélni nyilvánosan” – mondja. Éppen ezért kell együtt érezniük más közösségekkel is, akik ugyanezt élhetik át a mindennapjaikban.
Ha valaki LMBTQ-újságíró, nem csak arról kell írnia, hogy mi van a melegekkel, aztán szevasz. Egy olyan témahálóról kell írni, ami nagyon szerteágazó, és nagyon mélyen gyökerezik.
Nem lehet szó nélkül elmenni a közösségen belüli kirekesztés, megbélyegzés, rasszizmus és antiszemitizmus mellett sem. Lényegében rengeteg olyan téma van ezen a terepen belül, amivel újat lehet mondani a társadalom egésze számára és fel lehet hívni a figyelmet fontos, máig megoldatlan problémákra – tennivaló, írnivaló ugyanis bőven van.
szöveg: Dömötör Nikolett, fotó: Zsidek Tibor