Elítélték Nyilas Gergelyt, az Index.hu újságíróját, miután a menekülthullám idején magát kirgiz menedékkérőnek adta ki, és elfogatta magát az ásotthalmi országúton. Az április 12-én az ELTE Médián Tudósított, elítélték címmel tartott rendezvényen Nyilas Gergellyel Bodrogi Bea médiajogász és Nyilas ügyvédje, Bodolai László beszélgettek.
Az este kezdetén Nyilas Gergely a 2015-ben Magyarországra érkező menekülthullámról mesélt, arról, hogy mivel a sajtót több kérvény benyújtása után sem engedték be a menekült táborokba, nem lehetett tudni, hogyan zajlik az intézményesített menekült eljárás. Így vetődött fel az álruhás riport ötlete. Nyilas ugyanis szeretett volna betekintést nyerni és riportot készíteni a menekült táborok való világáról, ezért kitalált egy alteregót, felvett egy baseball sapkát és kirgiz menekültnek adta ki magát.
Az itt olvasható riport következménye büntetőeljárás lett a szerzővel szemben, majd el is ítélték, megrovásban részesítették. A cikk aktualitását Nyilas szerint ma már nem a cikk témája, hanem a jogi következménye adja, az, hogy először mérettettek meg a sajtótörvény ezen pontjai a büntetőügyben. A sajtótörvény ugyanis kimondja, hogy amennyiben a jogsértés mértéke nem aránytalan vagy súlyos, az újságírót nem lehet felelősségre vonni olyan közérdekű információ megszerzéséért, amelyet máshogy nem vagy aránytalan nehézséggel lett volna lehetősége megszerezni. A kérdés, hogy
mennyire jogos ez az ítélet, amikor elviekben a sajtótörvény mentesíti az újságírót?
A felkészülés során a történet kitalálásának egyik fő szempontja az volt, hogy hitelesen tudja majd eljátszani a kirgiz menekült szerepét. A lebukás csökkentésének érdekében társ nélkül vágott bele az útba, emellett persze jogi szempontból is fel kellett készülnie. Annak tudatában indult el, hogy ameddig nem kell ujjlenyomatot adnia, addig nem vét a törvények ellen, utóbb kiderült: a bíróság szerint nem ez a helyzet.
Nyilas Gergely újságíró, Bodrogi Bea médiajogász és Bodolai László ügyvéd
Akcentus nélkül beszél oroszul
A beszélgetés második szakaszban a részletesen hallhattunk arról a bizonyos másfél napról. Az ásotthalmi kiindulópontról, a Röszkében töltött éjszakáról és a győri rács mögött töltött hat óráról.
Nyilas Gergely személyi nélkül, telefonját oroszra állítva indult el Ásotthalomról. Az elején izgult, hogy mennyire lesz hiteles az alakítása, de azt mondta, abban a pillanatban ahogy begyűjtése után beszállt a rendőrségi buszba, érezte, hogy a rendszer része lett és nem volt szükség semmiféle színészkedésre.
Összességében Nyilas szempontjából jó volt az, hogy korábban nem engedték be a sajtót, mert így nem volt mesterkélt és manipulált a folyamat, sokkal őszintébb pillanatoknak lehetett a szemtanúja.
Izgalmas volt úgy hallgatni a rendőröket, hogy nem tudták, hogy újságíró vagyok
mondta Nyilas, aki meglepődött azon, hogy bár egymás között nem mindig beszéltek barátságosan a hatóságiak a menekültekről, mégis volt, hogy menekült gyerekekkel játszottak vagy saját ételét adta oda egy menedékkérőnek a rendőr. Annak ellenére, hogy a közvetlen kommunikáció a rendőrök és a menekültek között valójában barátságos és segítőkész volt, az utcán felvett jeleneteknél, a kamerák és a közelben dolgozó stábok előtt másként viselkedtek. “A rendőr, aki egy menedékkérő kislánnyal sétált, felvett egy gumikesztyűt, ha közeledett egy kamera.”
Bodrogi Bea hívta fel a figyelmet, hogy a riportban rengeteg szó szerinti idézetet használ Nyilas, amelyek lejegyzetelésére a helyszínen nem lehetett lehetősége. Nyilas válasza erre az volt:
Nyilván ha hat napig csinálom ezt, akkor nem ment volna, de ez a másfél nap nagyon tömény volt ahhoz, hogy utána nem kellett attól tartanom, hogy elfelejtem a mondatokat. Szerencsére ez még az a mennyiség volt így, hogy ezekkel az erős benyomásokkal fejben tartható volt.
Telefonon pedig nem akart rögzíteni, mert kockázatosnak ítélte a helyzetet „Nagyon féltem attól, hogy miközben több mindent akarok begyűjteni, kevesebbet kapok, mert lebukom miatta.”
Lebukhatott volna
Arról is mesélt, hogy az út során így is többször került a lebukás közelébe.
- A hatósági személy álmosságának és saját szerencséjének tudja be, hogy nem bukott le, amikor Röszkén egy éjszakai ébresztés során kicsúszott magyarul a száján a „Nem Kurdisztán, Kirgizisztán” mondat.
- A Győrbe tartó buszúton pedig szóba elegyedett egy fiúval, kérdezgette az életéről, a fiúnak szintén gyanússá vált kicsit ez az interjúba hajló beszélgetés. „Igaza volt” – tette hozzá nevetve Nyilas.
- A Győrbe vezető úton, amikor a tolmáccsal beszélgetett és előadta a kitalált történetét, rosszul mondta a város nevét, hogy hova valósi, ugyanis máshogy hívták a Szovjetunió alatt és után a várost. De ezzel sem bukott le, viszont viccelődött a tolmács azzal, hogy „Ügynök vagy?”
Utólag visszatekintve, fontos momentum volt, amikor aláírattak vele egy papírt Győrben. Név, cím anyja neve, aláírás és fel is vették az adatait. Később az eljárás során, amit a Győri Törvényszék indított, éppen ezt kifogásolták.
Győrben a papírozás után hat órára rács mögé zárták őket, információ átadás nélkül. Nyilas elmondása szerint, az egész másfél napra jellemző volt, hogy nem nagyon volt tájékoztatás és nem volt szinte semmi információáramlás. Az első éppen a rács mögötti várakozás után jött, amikor is a korábban említett tolmács lehetőséget adott, hogy ujjlenyomat és fénykép leadása után lehetőségük van Bicskére menni és ott megvárni a hatóság menedékkéréssel kapcsolatos döntését.
Nyilas tudta, hogy eddig tartott az ő útja, itt az ideje, hogy leleplezze magát a sajtóigazolványával. Félt, mielőtt megtette, félt a rendőrség reakciójától. Hogy hol volt a sajtóigazolvány? „Nagyjából a seggemben” – mondta nevetve Nyilas, és vele együtt nevetett a terem is.
A rendőrök azonban szótlanul fogadták, amelyre Nyilas nem számított. Végül egy óra várakozás után aláírattak vele egy papírt, amely alapján nem tesz panaszt és nyilatkozott, hogy ki is ő valójában majd szabadon távozhatott. Azzal a tudattal, hogy sikerült, elindult hazafele vonattal, ahol egy kis pihenés után neki is kezdett a cikk megírásának.
A másfél nap története éppen olyan részletes és könnyen elképzelhető képekkel volt tele, mintha egy komoly mesét hallgattunk volna. A történet végén azonban vissza kellett térnünk a valóságba.
Tovább folyik a jogi küzdelem
Négy hónappal a cikk megírása után ugyanis, jött a levél, mely alapján eljárást indítottak Nyilas ellen okirat hamisítás, tiltott határátlépés és a hatóság félrevezetésének vádjával.
Az ítélet megrovás és 13 ezer forint bírság kifizetése lett. Nyilas állítása szerint nem ezzel van a probléma, a megrovással együtt is élheti tovább az életét, a bírságot pedig ki tudta fizetni. A probléma az, hogy a törvény védi az újságírókat illetve a sajtót és ez az a törvény, amit nem hagynak érvényesülni.
Ez egy általános üzenetet hordozó ítélet, amely az egész sajtónak szól
– mondta Nyilas, aki úgy érzi, hogy presztízskérdés lett az ügyből, főleg, hogy nemzetközi visszhangja is lett. Bodolai szerint az az üzenet, hogy nem lehet mentességre számítani és az is, hogy Nyilas megbüntetésén keresztül üzennek a sajtónak, hogy fogja vissza magát. „Ez visszafele fog elsülni hosszútávon” – tette hozzá.
Két és fél év után az ügy még nincs lezárva, a Kúriához fordulnak az ügyvédjével, és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához is, amely várhatóan szintén egy hosszabb menet lesz.
Szerző: Várhegyi Dóra Zsófia