A Helyzet Műhely bemutatja: Almási Tamás teljes Ózd sorozatát
a Bem moziban, 2012. május 7-től hétfőnként este 6-kor.
Almási Tamás sorozata 1987-től kezdve egy évtizeden keresztül követi Ózdon a kohászat, a város és az ózdi munkások sorsát. A rendszerváltás oly sokat vitatott folyamatát a magukra hagyott, cselekvésképtelenségbe szorított ózdiak tapasztalatain keresztül mutatja meg, akik az őket körülvevő viszonyok kritikáját – és ezzel a reményt – továbbra sem adják fel.
Az ózdi sorozat a magyar dokumentumfilmezés egyik legnagyobb vállalkozása. A mai néző számára kiindulópont lehet a közelmúlt történelmével való szembesüléshez, a tulajdon, felelősség vagy szolidaritás kérdéseinek átgondolásához, valamint a jelenlegi válságban előttünk álló feladatok tisztázásához. A filmvetítésekhez további előadások, kiállítások, viták kapcsolódnak, és találkozni fogunk magával a rendezővel is.
Hanem mivégre az elégikus hang? Részlet egy 1988-as kritikából
“Hanem mivégre az elégikus hang? Kétségtelen, hogy ezek az emberek ártatlanul bűnhődnek. Nem azért veszítik el állásukat, mert lusták vagy becstelenek, hanem mert egy náluk nagyobb erő, az átalakulóban lévő gazdaság mozgása összetöri megszokott életkereteiket. A filmben megszólalók éppenséggel túlságosan szorgalmasak és becsületesek. Egy régi vágású (korántsem a sztahanovizmus szemfényvesztésében, hanem a paraszti szokásrendben gyökerező) munkamorált őriznek. Ennek a feltétlen szorgalomnak a pusztulása még akkor is fájdalmas, ha tudjuk, hogy egy természetéből kifordult gazdasági szerkezetben a serényebb munka gyakran, így az ózdi tartósor esetében is, éppenséggel a veszteséget növeli. (…) Csakhogy az ózdiak nem a haladás árát fizetik meg, hanem, busás felárral, egy kapkodó, s ha mégis, úgy rövid távban gondolkodó modernizációét. Életüket nem a kikerülhetetlen végzet szabja meg, ami fölött jobbára csak keseregni lehet, hanem az esendő politika. És ilyenformán az elbocsátott munkások sorsa nem elégikus (még ha ők és a szuggesztivitásuk hatása alatt álló rendező annak érzi is), hanem drámai.” (Schubert Gusztáv: A Vaskorszak végén, Filmvilág 1988/05. 18-19.)