Izgalmas pad alatti olvasnivalót kínál a Korunk februári lapszáma arról a kortárs művészetről, amely nem a kiállítótermekben és a múzeumokban, hanem az utcán, valamint a mindennapi életvilágunk egyre szervesebb részévé váló új médiaeszközök csatornáin keresztül vesz körül. A kánonfeszegető esszék egyrészt a hazai gyakorlatból mindeddig hiányzó megközelítésben hiteles művészetként tárgyalják a graffitit és az ahhoz hasonló underground művészeti törekvéseket, másrészt a populáris kultúra és a tömegművészet által forgalmazott vizuális reprezentációk rejtett ésszerűsége és sajátos esztétikuma nyomába erednek Amerikától egészen Japánig.
A tartalomból: Szilágyi Orsolya: Mi a neved? Identitáskeresés a kolozsvári graffitikultúrában; Bucs Bernadett: Street art, kommunikáció és Szeged. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt tevékenységéről; Maksa Gyula: Közelítések, elmozdulások, lehetőségek. Magyar képregény a bande dessinée újabb tapasztalatai felől; Tóth Zoltán János: Istenek alkonya. A szuperhősképregény változó paradigmái; Mark W. Macwilliams: A kortárs japán vizuális kultúra; Jean-Marie Bouissou: Miért vált kulturális világtermékké a manga?